A zsidó világszövetség aknamunkája

a. A beszivárgás

A zsidó névvel kapcsolatos jelenségeket széles e világon a különféle országokban élő néptömegek legszélesebb, sőt magasabb társadalmi rétegei is általában faji sajátságnak vagy véletlen tüneménynek szokták minősíteni, ha egyáltalán érdemesnek tartják fölöttük gondolkozni. Ez bűnös könnyelműséget jelent az emberiségre. A zsidó világszövetségnek sok veszedelmes tevékenysége van erre a lélektani tömegsajátságra felépítve, hogy bizonyos, igen jelentőségteljes cselekmények rejtve maradjanak vagy a bebizonyul valóság kétségessé legyen lehető.
A zsidó világszövetség szervezete - miként az előzményekből kétségtelenül leszűrhetjük - tudatosan megfontolt, hatásaiban éles logikával, mély bölcsességgel és tömegpszichológiával, de gyakorlati kivihetőségében évezredes tapasztalatokkal is mérlegelt, részletesen kidolgozott, előre megállapított tervszerű munkával dolgozik. Ez az úgynevezett "szent munkai alapvonásaiban bizonyos sablonszerűség jellegét viseli magán. Csak a legújabb fejlődési korban látszik benne a részletekben és a célszerűséghez való alkalmazkodásban bizonyos megtévesztő rendszertelenség, de azért itt is észrevehető, sőt kidomborodó a sablonnak az a főéivé, hogy "mindent" rombolni és pusztítani, ami - nem zsidó.
A legősibb zsidó világuralmi politika egyik legjelentékenyebb eszköze kétségtelenül a "beszivárgás" volt. Csöndben, észrevétlenül beszivárogni arra a főidre, amelyet el akartak foglalni, ott elszaporodni, a nem hitsorsosok rovására gazdagodni, befolyást szerezni a közéletre és a kormányzásra, azután átvenni az uralmat, ha kell ultima rációként akár fegyveres erőszakkal is, olyan politika volt, amely csak ritkán tévesztett célt.
S mi egyéb ez tehát, mint kézzelfogható nyilvánulása a választott nép azon világszerte észlelhető törekvésének, melyet röviden ezen szavakkal lehet kifejezni: befészkelni magát mindenüvé, tért foglalni minden áron, minden eszközzel és lassanként minden befolyást magához ragadni. S hogy ez nálunk így megy, arról eléggé tanúskodnak az imént említett esetek s még inkább megerősítenek azon rendellenes, suttyomban való megtelepedést kísérletek, melyek itt napirenden vannak". - Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. dec. 15. szám, 48. lap.
"Ahova az egyik lábad beteszed, utána kell húzni a másikai is, vagyis másik testvéredet!"
Mondja ezelőtt 70 évvel a Rosche-Bathe-Aboth a zsidó világszövetség titkos százéves összejövetelének vezetője. És a zsidóság ezt az ősi vallási értékű törvényét az emberiség emlékezetének legelső ideje óta mindig meg is tartotta s ma is híven megtartja, ahol ezt érdekei megkövetelik és alkalom kínálkozik rá.
Az újabban kiásott babiloni tégla-könyvtárak elmondják, hogy a sumírok hatalmas és a műveltség nagyon magas fokán álló birodalmába a kéták közé miként szivárogtak be lassanként, először mint jámbor pásztorok, koldusok, házalók, később mint a sivatag útonállói a szemiták, - (vagyis jöttmentek) - akik nem "harcoltak" csak hízelegtek századokon keresztül és ma már ez a népség, amelynek ajka duzzadt, élvvágyó, mint a mocsárból előjövő pióca szája, a vitéz Zend fejedelem leányából szívja le a rózsaillatot s a mi atyáink fiai műveltségével, akik már írtak, mielőtt Egyiptom még vadon volt, mi akik a kipteket építkezni tanítottuk, akik a műveltséget nyugat fele terjesztettük, ezzel a mi műveltségűnkkel ma már ez a Sémi-faj dicsekszik. Megrontották nyelvünket, népünket, országunkat, a Kingi-ből Káldi, a kéták országából Szíria lett s a (kétákat megették a férgek. A sumirok most rothadnak. Sirgulla még tartja magát, de Agadi papja már a héber Szárgon. Először kalmárok voltak, ma pedig fejedelmeink lettek. Nincs egy sumir, aki látná a nagy veszedelmet 100 esztendő múlva a kéták sorsára jutunk, 1000 esztendő múlva pedig azt sem fogja tudni a világ, hogy mi sumirok léteztünk valaha. - (Lásd ifj. Fáy Aladár iratait és tanulmányait.)
Egyiptomba a Biblia szerint Jákob legkisebb fia József, mint eladott rabszolga tette be először a lábát, később, mikor már jól folyt a dolga, a zsidó törvények értelmében, - utána húzta a másik lábát is és 70 lelket számláló törzsét magához hívta, akik lassanként utána szivárogtak. - (Mózes I könyve 46. rész 27. pont, V. könyv X. rész 22. pont "70 lelkekkel mentek be Egyiptomba.")
Az egyiptomiak, akár csak a magyarok, a bevándorlással és az idegenekkel sohasem törődtek, tehát ellene állam, közigazgatási intézkedéseket sem tettek, sőt az ország igen nagy kiterjedése s gyérebb lakossága folytán, de megférő békés természetű népessége melleit figyelembe sem vették, sőt szívesen is látták őket. Könnyelmű elővigyázatlanságukat később, amikor már késő volt, nagyon drágán fizették meg.
A beszivárgott zsidóság az Egyiptomot jellemző vendégszeretetet nagyon rútul hálálta meg. Elszaporodásukkal a különleges talmudi törvényeik következtében az őslakossággal nem keveredtek, úgy mint később az egész világon, különleges vallásszerű politikai és társadalmi törvényeik szerint éltek - és bár Egyiptom alattvalói voltak, nem idomultak át az ország népéhez, szokásaihoz és törvényeihez, hanem külön vallásszerű törvényeiket féltékeny gonddal és bigott fanatizmussal őrizve, már ott is külön szervezetet képeztek és élték külön állami életüket az államban.
Emellett azonban a "beszivárgás" elvét fenntartva az ország minden intézményébe belevették magukat s ahová a lábukat belették, ott saját embereikkel nemsokára elszaporodva észrevétlenül kiszorították a bennszülött őslakosságot. Befolyásuk így az egész országra mindinkább elhatalmasodott Ennek következtében a faji és nemzeti öntudatot teljesen szem elől tévesztve s talán a türelmesség jelszavát is félreismerve, néhány évszázad múlva azt vette észre, hogy nem ura többé saját országának, A zsidó uralom annyira elhatalmasodott, hogy az országot egészen behálózva, mindent aláaknázott.
Ludwig képviselő 1880. dec. 3-án a porosz képviselőházban így beszél: "Az egyiptomi hieroglifák 3700 év előtt Ramses király idejéből dr. Reinisch szerint elmondják, hogy a régi fáraók országában Krisztus előtt a XIX. században Egyiptom első kultúrái felvirágzása nemsokára a korrupció, az erkölcsi süllyedés és féktelen kicsapongások időszakába ment át. Ezt pedig a szemiták és különösen a megtelepedett zsidó kereskedők okozták."
"Jeruzsálem elpusztítása is miért volt oly alapos? - röviden megmondom - azért, mert nagyszámú római katonatisztnek Jeruzsálemben roppant váltó adóssága volt."
Nem az egyiptomi ősi műveltség alakította át magához a beszivárgott idegeneket, hanem ezek ütöttek rést minden régi, nemzeti intézményén. Megrontották a nyelvüket, az írók öntudatlanul kezdték átvenni szokásból és divatból a zsidó kifejezéseket, közéletben, a művészet minden ágában háttérbe szorították a többezer éves egyiptomi nemzeti sajátosságokat. Megrontották ősi vallásukat s Baal-Astarte-Szulok istenek kezdtek polgárjogot nyerni. Egész városok jutottak zsidó törzsek birtokába. A XVIII. dinasztiával pedig Krisztus előtt a XIII. században már zsidó származású család jutott Egyiptom trónjára.
A IX. vagy X. dinasztiával kezdődő zsidó beszivárgás a XVIII. dinasztia idejében már annyira megőrölte az országot, hogy a nemzeti állam hatalma teljesen megbénult. Későn vették észre az ország nagy veszedelmét s azt a védekezést, amelyet korábban a türelem, békesség és emberszeretet jelszava alatt meglenni nem akartak vagy elmulasztottak, később végrehajtani már nem tudták, nem bírták.
A zsidók természetesen már vallási törvényeiknél fogva is, mint nem a fajukhoz tartozókat az egyiptomiakat tisztátalan, idegen, ellenségnek tekintették s minden nemzeti és erkölcsi irányzatával szemben már azért is közömbösen viselkedtek, mert ez érvényesülésüknek akadályát képezte. Szereplésükkel tehát nemcsak lejtőre, bukásba és végfeloszlásba sodorták Egyiptomot, mert a későbbi hódító népeknek az assyrok, perzsák, görögök és rómaiaknak ez az akkori világhatalom szinte érett gyümölcsként lehulló, könnyű zsákmányává vált. - (Lásd: Harmatzy Simon Lóránt "Tut-Ench-Amen és kora" Napkelet 1923. V. füzet.)
Ennyire juttatta 430 esztendő alatt a 70 főnyi beszivárgott zsidó Egyiptomot a nép jámborsága, a dinasztiák és a kormányok jóindulatú hiszékenysége folytán. Míg végre nem maradt más hátra, mint az akkori kor szokásainak és erkölcseinek megfelelő legradikálisabb eszközhöz - az összes zsidó férfiak, asszonyok és gyermekek lemészárlásához - folyamodni.
A történelem tudománya - korábbi ismereteink szerint - mindazt, amit a Biblia feljegyzett és velünk közölt, többé-kevésbé hajlandó volt fantasztikus legendának minősítem. Azóta azonban a tudomány kiásta Ninivét, Babylont, a babiloni tornyot, a Fáraó-sírokat, - köztük Tut-Ench-Amon Fáraóét is. Megfejtették a sumir téglakönyvtárak betűit, a babiloni írás közléseit, az egyiptomi ékírást, a halottak burkolatait s a papíruszok hieroglifáit. Ezek mondják el nekünk mindazt, ami Sumir országban és Egyiptomban történt. Hogy mindaz, ami a bibliában, Mózes I.-V. könyvében foglalt, szó szerint igaz, - habár az eseményeket előidéző okokat legtöbbször elhallgatja s sokszor a szereplők neveit sem mondja meg.
Így tudtuk meg a Tul-Ench-Amon sírjából előkerült írott emlékekből a zsidók egyiptomi elszaporodását, életét, szereplését, előretörését, ország és nemzetrontó munkáját 400 éven keresztül, így tudtuk meg a Fáraó nevét, aki meg akarván menteni országát a további végpusztulástól, elrendelte az összes zsidók kiirtását, így esett értésünkre az, hogy a zsidók titkos összeköttetéseiknél fogva elég korán értesültek a Fáraó kegyetlen, de végső kényszerhelyzetében kiadott és állam politikai okokból megérthető parancsáról. Ennek folytán hozzátartozóikkal menekülni kezdtek s Észak-Egyiptomban gyülekeztek. - (Lásd: Mózes II. könyve XIII. rész 21, 20 pont. - XII. rész 33, 31. pont.) - Minthogy pedig vezérük Mózes és testvére Áron
főpap elrendelték, hogy Egyiptomból ne menjetek üres kézzel" - (Lásd: Mózes II. könyve III. rész 21. 22. pont. - XII. rész 2, 35, 36. pont.) -- és "Egyiptomot megfosszátok" , ennek folytán a zsidók színlelt ravaszsággal úgy adván elő, mintha az a zsidó ünnepre kellene, szökésük előtt a bennszülött egyiptomiaktól minden arany és ezüst edényeiket, selyem és bársony drága ruháikat kölcsön kérték, - de magukkal vitték s így az egyiptomi lakosságul előbb valósággal kifosztották és megrabolták. Természetesen Echnalon nevében Sakere társfáraó hadvezér ezen arcpirító, határtalan gazságon és csúffátételen felindulva, seregével azonnal üldözésükre indult, hogy szökésükért és rablásukért rettenetes bosszút vegyen rajtuk, így érte utóé a Vörös-tenger partján, ahol éppen átkelés közben támadta meg őket. Hogy és mint történt Sakere társfáraó katasztrófája, részleteiben nem tudjuk, csak sejtjük, hogy a tenger apálya- és dagályával lehet összefüggésben. A Biblia azon feljegyzése azonban, hogy a fáraó seregének legnagyobb részével és Sakeré társfáraóval együtt a Vörös-tengerbe veszett, az megtörtént történelmi valóság és a Biblia jelentése - igaz, bár az események okait és a fáraó nevét érthetően elhallgatja.
A zsidók vagy hebreusok kivonulásának, vagyis inkább menekülésének Egyiptomból Krisztus előtt a XIV. században kellett történni, mert bizonyos, hogy már ekkor a pusztában vándoroltak s csak ezen század vége felé jutottak el végleges letelepülésük - az Ószövetségben is említett - Palesztina földjére.
Steindorf György. "Ägypten vor Tut-Ench-Amon" című értekezéséből megállapítható, hogy ezen időben IV. Amenophis fáraó és uralkodótársa Sakere fáraó uralkodtak Egyiptomban. Ez időből a következő genealógiai táblázat állítható össze.
-------------

III. AMENOPHIS Kr. e. 1411-től 1375-ig neje TEJE 36 évig uralkodik, sírja 1905-ben találtatott meg a "Királyok völgyében."
IV. AMENOPHIS vagy későbbi nevén ECHNATON 1375-ben, 26 éves korában kezd uralkodni és 19-20 évig ül a trónon. A vallást reformálja, az, állam ügyeivel keveset törődik, azért legidősebb leányának férjét társfáraónak veszi maga mellé neje NOFRET-ETE
MERITATON ANCHES-EN-PATON férje : férje : SAKERE társfáraó aki minden valószínűség szerint azonos az Ó-szövetség által említett és Vörös tengerbe fulladt fáraóval.	TUT-ENCH-PATON vagyis TUT-ENCH- AMUN fáraó 11 éves korában megy férjhez 17 éves korában már özvegy.	és még 4 másik leány
és így a 18. dynasztia kihalt. - EJE, a főpap vezeti tovább a kormányt, aki a fiatal özvegyet, mert nem kedve szerinti férjet keres fáraónak, eltávolítja s HAREMHAB tábornok diktátor fáraóval megalapítják a 19. dinasztiát és a későbbi RAMSES-ek trónját.

-------------
Ezek szerint a zsidók menekülése Egyiptomból 1350. körül történt Krisztus előtt és ez bizonyára IV. AMENOPHIS vallásreformációjával, valamint az országban levő korrupcióval és zavarokkal állott kapcsolatban. Bizonyos az, hogy a hebreusok ekkor jutottak a. pusztába, ahol a biblia szerint 40 évig bolyongtak s csak azután, 1290 táján Kr. e. foglalták el és osztották fel törzseik szerint Palesztinát.

Hogy a zsidókat üldöző és a Vörös-tengerbe veszett fáraó nem IV. AMENOPHIS volt, az bizonyos, mert ennek sírját Egyiptomban a "királyok völgyében" megtalálták, míg uralkodó társának SAKERENEK sírja ott nincs és a Hamsesek papyrusaiból tudjuk, hogy ő még IV. AMENOPHIS halála előtt, ennek uralkodása vége felé, ellenség előtt halt meg fiatalon, - IV. AMENOPHIS egész uralkodása ideje alatt pedig semmiféle más ellenséges hadjárat nem volt mint csak a hebreusok üldözése.
-----------------------
Nem szorul így az sem bővebb bizonyításra, hogy a zsidók Egyiptomban csakugyan 70 fővel szivárogtak be, ott elszaporodva, 400 esztendő alatt "lassan-lassan", mint ahogy Mózes előírja, - (Lásd: Mózes V. könyve VII. rész 22, 23. pont.) - végromlásra juttatták az országot, de munkájuk gyümölcsét nem arathatták le, mert mielőtt még az országot sikerült volna teljesen hatalmukba is venni, onnan az egész zsidóság 600.000 fegyverfogható férfi minden ivadékával együtt menekülni kényszerült - (Lásd: Mózes L könyv XLVI. rész 27. pont. - Mózes II. könyv XII. rész 37. pont. - Mózes V. könyv X. rész 22. pont.)
Bebizonyított és letagadhatatlan klasszikus példái ezek a legrégibb ókorban a zsidó beszivárgás következményeinek. És sajátságos, - a népek és az országok vezetői még sem tanulnak a múltból. A régi nagy római birodalmat szintén ellepték a zsidók beszivárgásukkal és titkos munkájuknak igen nagy része volt a nagy világbirodalom bukásában.
A római birodalom történetének egyik legnagyobb világeseménye Jézus Krisztus elfogatása, elítélése és keresztre feszítése sem azért történt, mintha tanításai a birodalomra nézve lettek volna veszélyesek, hanem azért, mert a "beavatott" zsidó főpapok felismerték azt a veszedelmet, amelyet a "szeretet vallású"-nak legyőzhetetlen tanai és az emberiség erkölcseinek önzetlen javítására a világba kiárasztott "Igazság" és szent vallás a zsidó elkülönülésre és a világuralom megszerzéséért felépített Mózes féle zsidó politikai vallásra jelent. Ez ugyanis a krisztusi általános emberszeretet helyett nem ismer mást, mint zsidót s minden más ember tisztátalan, idegen és megvetett ellenség neki. Ez az igazi titka Krisztus megfeszítésének, amit a zsidók aknamunkája, hatalmas összeköttetései és befolyása, valamint a mesterségesen felszított tömegszuggesszió idézett elő.
Ugyanezeknek az okoknak kell tulajdonítani a későbbi ádáz keresztény üldözéseket is, nem pedig a római birodalom vallási türelmetlenségének, mert a zsidó befolyás, összeköttetés és arany aknamunkája a felmagasztalás ideje óta egy percig sem nyugodott. A zsidóság Krisztusban és tanításiban látta mindjárt kezdettől fogva legnagyobb veszedelmét, később pedig a mai napig a kereszténység és kultúrájában találta leggyűlöltebb ellenségét. Ez a gyűlölet, amely alattomban sértetlen hamisítatlanságában a zsidóság világvezetőinél ma is fennáll, annyira megy, hogy hithű zsidónak Krisztus nevét még kiejteni sem szabad s csak mint Megfeszített-el vagy "Megvetett"-el említhetik.
Lásd: a Rosche-Bathe-Aboti 100 éves összejövetelén a prágai zsidó temetőben" című fejezet Áron- törzsének és a gyűlésen elnöklő "levita"-nak nyilatkozatait, ezelőtt 70 évvel. - V. Lásd még a Talmudot, melynek a frankfurti és prágai hiteles kiadványaiban, a Selichoth 10. lapján, valamint a Tophilla 10. lapján van az újév előtti ima, amelyben a zsidók így imádkoznak: "Tégy nagy csodákat, nehogy a te neved a gójim közt megszentségteleníttessék". Továbbá a 11. lapon: Ülj törvényt és fizess meg nekik, hogy beteljék büntetése az istenteleneknek és gonoszoknak, akik azt hiszik, hogy szabad a te szent és áldott nevedet elfeledni és a "Megvetett" (Krisztus) nevét szolgálni".
Ma pedig a "kereszt" az, ami a zsidó világszövetség szemét vérbe borítja. Ennek kérlelhetetlen üldözésére a Rosche-Bathe-Aboti képviselői minden száz évben esküt tesznek, ma pedig a zsidó világkongresszusokon lélekben megújítanak.
Itt a magyarázata különben annak a jelenségnek is, amelyet napjainkban lépten-nyomon tapasztalhatunk, hogy a zsidó világszövetség leghatékonyabb és legfontosabb szervei a szabadkőművesség, az internacionális szociáldemokrácia és a zsidó sajtó egyértelműén, egy kottára, minden kínálkozó legcsekélyebb alkalommal, szinte a világba üvöltik a keresztény vallás elleni fékezhetetlen gyűlöletüket. Csak a zsidó vallásról hallgatnak.
Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. októberi szám 26. lapján: "A zsidó Lassale (és Marx) tanainak alapján, zsidó vezérek megteremtették a szociáldemokráciát". - "A zsidóság az államot és a protestantizmust a katolikus egyház ellen felheccelte, létrehozta a "kulturkampfot". A kereszténység alapjait 1000 torkú zsurnalisztikájában naponként mind jobban és jobban aláásni iparkodott, a keresztény vallásról, mint az "akasztott ember vallásáról", a megváltás jelvényéről, a keresztről pedig mint a "római akasztófáról" beszél. " Az ötmilliárd hadisarcot (1870-71) börzesvindlivel a zsidó zsebeibe escamotírozta, hogy az ország szegényebb lett mint volt". "A földműves-osztályt uzsorás zsidók tönkrelették és Amerikába kényszerítette ki. "A hírlap négyötöd része zsidó kézbe került".
Valódi német írók, tudósok, művészek hátraszorulnak, helyettük nagy írókká, tudósokká, zseniális művészekké felfújt zsidóknak csináltak a reklámot és ütötték a nagydobot. Kant, Hegel, Fichte, Schopenhauer stb. helyeit Mendelsohn Mózes lett a legnagyobb német filozófus stb., stb."
Aki a zsidó aknamunkáról részletesen tájékozódni akar, olvassa el Istóczy Győző fenti röpiratainak teljesen autentikus adatait minden országról, de különösen Németországról.
Ez a magyarázata annak is, hogy a XIX. század elején a haladás és emberszeretet ürügye alatt a népek közé becsempészett liberalizmus jelszavával kierőszakolt vallási egyenlőséget is a zsidó világszövetség egyértelműen úgy magyarázza, hogy az nemcsak a törvény előtti egyenlőséget jelenti, hanem felhasználja arra, hogy ősi nemzeti egyházak, századokon át bírt vagyonának eloszlását vagy legalább elvételét és könnyen megszerezhető, államvagyonná nyilvánítását követelje, - a nemzet iskoláiból pedig a keresztet kidobja.
A római birodalom pusztulása után, amelynek a népvándorlás csak az utolsó döféseket adta meg, a nagy népmozgolódás után Európa államai kezdtek kialakulni s keleten egyidejűleg megjelentek a - zsidók, azok közt a szelíd, jámbor és türelmes népek közt, amelyek legalkalmasabbak voltak a kizsákmányolásra. Az északi szlávok, az oroszok és lengyelektől lakott területeken, ahol termékenység és gazdagság van. Nem tudni, honnan jöttek. Észrevétlenül itt voltak, mint a keselyűk a népvándorlás után megmaradt indákra. És talán senki sem csodálkoznék, ha egy eljövendő tudós kutató valamelyik keletázsiai régi könyvtárból olyan írásbeli bizonyítékokkal lepné meg a világot, hogy a népvándorlás előidézésében a zsidó kéz is közreműködött csakúgy, mint ahogy ma a nagy kínai birodalom forradalmában is szerepe van. A titokzatosságot, amellyel Európa keleti részén megjelentek, ez megmagyarázná.
Évszázadok óta - mintegy előőrsön vigyázó leshelyről - innen történt a "beszivárgás" Európa összes kialakult és a településre már eléggé konszolidált országaiba abban a sorrendben, amint azokat céljaikra alkalmasoknak ítélték.
A zsidó beszivárgás Közép-Európába legelőször Németországban és Franciaországban vált érezhetővé, ahol - eltekintve a gyors gazdagodástól - nemsokára megjelentek a világboldogító filozófusok, enciklopédisták, a jelszavakkal telített felforgató eszmék, a vallás, a papok, a legitim uralkodók s az abszolút kormányzás elleni lázítások, később az abszolút hatalomtól elbizakodottak hibáival előidézett tömegelégedetlenség ügyes irányításával a lázadások és a mindenütt felburjánzó forradalmak és nyomukban a nép- és csőcselékuralom és a kommunizmus tömegőrületei, a hóhérbárd, a guillotin, akasztófa és golyó, amelynek áldozatai sohasem zsidók, hanem rendszerint nemzetfenntartó, előkelő középosztály, jómódú nemesség, arisztokraták és fejedelmek.
Az 1792. évi francia forradalom kiirtotta majdnem az egész legitim dinasztiát. Utána alig 50 év múlva helyeiket elfoglalták a megvagyonosodott, a megmaradt és a napóleoni új arisztokráciával összeházasodott, de az ország politikai hatalmának is birtokába jutott zsidó pénz fejedelmek.
Lásd: Blümchen Izsák óhéber nyelven tett beszámolóját a krakkói zsidó kongresszuson, amely franciául "La Francé a nous" cím alatt fordításban jelent meg.
Ma már nyugodt lelkiismerettel lehet elmondani, hogy Franciaország zsidó hatalom.
A sok kis fejedelemségből álló régi Német birodalom zsidó uralom alá hajtása már nehezebben ment s ámbár a "beszivárgás" és a világszövetség tervszerű aknamunkája elborította ezt az egészséges szellemi életet élő, józan, gyakorlatias nemzeti tulajdonságokkal megáldott hatalmas népet is. Itt az apró független, csak szövetségben élő fejedelmek uralkodása alatt álló országocskákkal egyenként kellett volna forradalmakkal és a kis dinasztiák elűzésével meghódítani. A bibliai "lassú-lassú" megemésztés elvének tehát ez nem volt sürgős és tényleg csak akkor vált időszerűvé, amikor az 1870-71. francia-német háború után az egységes német birodalom egy dinasztia alatt megalakult. Ezt már érdemes volt a jól bevált rendszerrel aláaknázni s az uralkodó dinasztiát elűzve, köztársasággá változtatni. Ez aránylag rövid 48 óra alatt, a nagy világháború után 1918-ban teljes mértékben sikerült is. A szociáldemokrata cím alatt megszerzett óriási zsidó befolyás pedig, ha a nemzeti érzés a népet észre nem téríti, kezesség arra, hogy a nagy Német birodalom is rövid idő alatt zsidó világhatalom lesz, akár Franciaország.

A megmérhetetlen Orosz birodalomba, - miként fentebb említettük - a zsidók titokzatos beszivárgása mindjárt a népvándorlás után történt. És bár a jámbor könnyen hívő, kevés intelligenciával bíró szelíd, szláv nép nagyon alkalmas volt az anyagi kizsákmányolásra, a helyi viszonyokban keresendő, rettenetes elmaradottsága a kultúrának és az uralkodó fejedelmi házak, később a vallási fejedelemséggel is egyesített cári-eszme rendkívüli összetartó ereje és a cárok korlátlan önkényuralma, valamint a nép lelkében gyökerező szláv nemzeti érzés következtében, mégis a leglassúbbá tette ennek a birodalomnak zsidókézre jutását. De a Mózes állal tanított "lassú-lassú" megemésztő aknamunkában rejlő zsidó kitartás és az elv, hogy "a fej le fogja győzni az öklöt" - (Lásd: a Rosche-Bathe-Aboti 100 éves összejöveteleinél a vezető levita kijelentését ezelőtt 70 évvel a prágai zsidó temetőben..) - mégis a zsidó világszövetség biztos zsákmányává tette, úgy hogy az állandó zsidó forradalmasítással aláaknázott birodalom a legyőzhetetlennek látszó cári eszmével együtt, a nagy világháború kellős közepén - mint tehetetlen hústömeg - legelsőnek omlott a készülő zsidó világbirodalom karjaiba. És ma az épülő zsidó világuralom gyökeret fagott magjának szerepét vette át.
Nem folytatom a többi kisebb államok zsidó beszivárgásának következményeivel, amelynek legújabban Olaszországban Mussolini olyan intuitív meglátó erővel vetett véget. Bennünket magyarokat, de földrajzi helyzetünknél fogva egész Európát is, Magyarország zsidó igába hajtása érdekel legjobban.
Magyarországon a zsidó beszivárgás már a honfoglalással kezdődik, ahol az új hazába vándorló seregekhez Ázsia nyugati határán zsidó üzérek csatlakoztak kísérőül. Természetesen anélkül, hogy számuk, faji sajátságuk s a büszke hódító harcosokhoz való viszonyuk folytán a honfoglalásban bármi csekély részük lett volna.
Ezek a zsidók itt maradtak, szolgasorsnál is megvetettebb helyzetben üzérkedtek és szaporodtak. Mennyiben történt később még újabb zsidó beszivárgás, az ma már meg nem állapítható. A történelem csak azt jegyezte fel, hogy az ellenük folyton felhangzó panaszok folytán már Szent István, Kálmán, Szent László és Nagy Lajos királyoknak törvényekkel kellett őket megrendszabályozni.
A zsidók magyarországi történetét lásd: Istóczy Győző "12 röpirata" 1881. augusztusi és szeptemberi számaiban.
Mátyás király alatt pedig már külön hitközségük volt, amelynek képviselői résztvettek Mátyás király menyasszonyának, Beatrix-nak 1476. december 12-én Csoórnál történt ünnepélyes fogadásánál, - (Lásd: Fraknói V. Hunyady Mátyás élete 1800. 217. lap és Károly János Fejér m. története II. kötet -105. lap.) - ahol már ekkor is vörös zászlókkal vonultak ki s ajándékul 10 font vert ezüstöt és egy szelencét ajánlottak fel. A vallásháborúkat és a vallási türelmetlenség időszakát is különösebb veszedelem nélkül megúszták, de Magyarországon a pénzkölcsönző házi zsidót vagy a "pálinkás zsidó" szerepénél előbbre nem jutottak, mert titokzatos külön életük, fajuk, szokásuk, erkölcsük és üzérkedésük folytán a magyar néplélek megvetette őket annyira, hogy a városokban vagy nem vagy csak külön erre kijelölt utcákban volt szabad lakniuk, csak külön zsidó rabat vagy külön megjelölt ruházatot volt szabad viselniük, birtokot egyáltalán nem vásárolhattak. A magyar közélet azonban a zsidót békésen tűrte, sohasem gyűlölte, de állandóan humor tárgyává tette, mint olyant, aki a magyar nemzeti gondolkodás tekintetében a közfelfogással ellenkező húrokat penget.
A zsidók helyzete Magyarországon, ennélfogva nem volt olyan, hogy a XIX. század első feléig az állandó "beszivárgás"-nak kedvezett volna. Hozzávéve még azt is, hogy Magyarország területe az elmúlt századokban, úgyszólván állandó csatatér volt, könnyen meg lehet érteni, hogy a zsidó beszivárgás észrevehető mértéke népünket és országunkat egész a legújabb korig eléggé megkímélte mindaddig, amíg a világba dobott hamis jelszavaktól félrevezetett hangadó polgárok és a kormányok maguk utat nem nyitottak neki.
A XVIII. század második felében úgyszólván minden átmenet és minden kényszerítő ok nélkül Európa művelt államaiban hirtelen olyan szokatlan eszmék merültek fel, amelyek megrázták az országokat és a népeket. Honnan, merről, senki sem tudta és kereste, de beledobták a világba a humanizmus, az emberi jogok, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség és haladás, az elméletben nemesnek látszó, de a gyakorlati életben megvalósíthatatlan hamis jelszavait. Megjelentek egyidejűleg a többnyire zsidó bölcselkedők, filozófusok, enciklopédisták és fanatikus hittel hirdették, terjesztették, Írásban, nyomtatványokban, egyesületekben és titkos társaságokban, a lelkekbe markoló, de lehetetlen tanaikat. A középkori autokratikus viszonyok és feudális önkényből még ki nem fejlett néptömegek, a lelkűknek kedves, mézédes mérget "igazságnak tartva, gondolkodás nélkül szívták magukba és megrészegültek tőle. Megszületett a "liberalizmus", amelynek nemes köpönyege alatt az izgatók és bujtogatók minden ocsmány, hazafiatlan, fajellenes és nemzetietlen cselekedete jótékony elburkolást talált. Új szellemnek, világébredésnek, a levegőben önmagától termelt világáramlatnak tüntették azt fel és fogadta el a világ, mert megmagyarázhatatlannak látszott. Csak a zsidó világszövetség kezét nem sejtette senki. De nem is sejthette, mert ennek a szövetségnek a létezését és a Kabala titkát senki sem ismerte, sör még ma sem igen ismeri.
Az így megittasított néptömegek ereje az országokban természetesen mindenütt forradalmakban robbant ki. Kezdte Franciaország az 1792-i nagy francia forradalommal. Ennek eredménye és hatása alatt azután a többi európai országokban is egymásután érték egymást a kisebb-nagyobb forradalmak és szabadságharcok. A liberalizmus és a zsidó ügynökök azután megérlelték a gyümölcsét.
Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. októberi szám 25. oldalán. Glogau Ottó: "Der Börsén und Gründungsschwindel" című művében így nyilatkozik: "A nagy liberális párt jóvoltából mint a záporeső zúdult ránk a sok szabadság. A korcsmaszabadság a lebujokat és pálinkásboltokat hihetetlen számra szaporította. A színház-szabadság a külvárosi színházak s az úgynevezett tingli-tanglik véghetetlen mennyiségével árasztott el bennünket, amelyekben a bárgyúság uralkodik és trágárság virít. A költözködési szabadság a vidéket elnéptelenítette, a mezei gazdászattól a munkaerőt elvonta és elárasztotta beözönlő idegenekkel a nagy városokat, amelyekben azóta a bárdolatlanság és biztonság-hiány, a fajtalanság és bűntettek, a nyomor és szükség, a ragályok és halandóság hatalmas lendületet vettek. Az ipar-szabadság megrontotta a kézműipart és összezúzta az iparososztályt, a kontárkodást, pfussolást előmozdítva az éretlen legényt vagy inast önállóvá léve, ellenben a mestert bér- vagy gyári munkássá süllyesztve le. Az uzsora-szabadság privilégiumokkal ruházta fel a "nyakelmetszőket", zálog-kölcsönzőket és visszavásárló üzéreket, azokat a vámpírokat és piócákat, akik a könnyelműség és szükség rovására híznak, az aktia szabadság pedig, a leggonoszabb, - inaugurálta a hírhedt szédelgési érát és gründolásokat. Így beszél Glogau.
A XIX. század elején Magyarországot is elfogta a liberalizmus láza. Felszabadították a jobbágyokat. De velük egyült nagynevű és a jövőbe látó férfiak intuitív intelmei ellenére - (Lásd: a 'Magyarság" 1925. február 1. 26. számát s "Az aktuális múlt" című cikket.) - a zsidókat is. Ezzel az utat a zsidó beszivárgásra az ország maga nyitotta meg s 1838-ban megindult ide is a zsidó beszivárgás, az új "honfoglalás". Hiába volt az 1848. évi országgyűlés, valóban látnoki erővel, isteni szikrával felemelt nagy szónokainak, a Kende Zsigmond, Bernáth Zsigmond, gróf Károlyi István, gróf Széchenyi István stb. szava és mementója, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, báró Eötvös József ideális, elméleti, de mérhetetlenül elvakult gyakorlati liberalizmusa és világáramlatnak elfogadóit "Haladás" vágya ellen nem használt semmi!
Lásd: a "Magyarság" 1925. január 18., az "Aktuális múlt" című első vezércikkét: "A bányavárosok követei mondják": "Ha a bánya-tulajdon felszabadul, úgy ország minden természeti kincse hamarosan a zsidók uralma alá kerül." - (Lásd a mai állapotot.) - Kende Zs. Szatmár követe mondja: "Én testestül-lelkestől a szabadelvűség híve vagyok, szívesen látok hindut, törököt, görögöt, tatárt, indiánt, akár Konfúcius híveit is, de a zsidóktól félek, mert azok alázatosan sompolyognak be koldusként, azután pálinkamérők lesznek, - nemsokára bankemberek és a második-harmadik nemzedék már uralkodik".
Bernáth Zsigmond mondja: "Én szabadelvű vagyok, politikát jogoktól vallása miatt senkit nem akarok elzárni, Mózes követői azonban rejtélyesek, dogmáikat nem ismerjük, lelkűket sem, - még kevésbe távolabbi céljaikat.".
Gróf Károlyi István mondja: "A zsidókérdés nem a szabadelvűség, hanem a nemzet önvédelmének kérdése, - Galíciából tömegekben lódul be hozzánk a zsidóság. Ha emancipáljuk őket, holnap övék lesz minden falu, holnapután minden város és évtizedek múltán már zsidóország lesz Magyarország és az arisztokrácia és a nemesség sarjai fogják zsidó uraik utódait szolgálni átkozván apáikat, akiknek szabadelvűsége ide juttatta őket. - "A szegény házaló zsidót sajnálom, ennek fia azonban már úr lesz és unokája zsarnoki. - A nemesség mostani uralma egy lelkiismeretlen idegen, hazát nem ismerő plutokrácia uralmává fajul". - Két irányban lesz a zsidóság urává az országnak: egyrészt mint plutokrácia, övé lesz az ország anyagi hatalma, másrészt a városokban elharapódzó doktrinerség megnyergelésével, a proletariátus segítségével övé lesz az ország politikai hatalma is". - (És nem így van-e ma minden?)
Gróf Széchenyi István mondja: "Szabadítsátok fel a zsidókat, - de ki fog benneteket tőlük felszabadítani?"
A Magyarországot egy évezreden át ért nagy nemzeti csapások közölt ez az 1838-48-as esemény volt talán egyike a legnagyobbaknak, mert ez volt az alapja minden, későbbi nemzeti létünket veszélyeztető zsidó beszivárgásnak. Ezt mindenesetre a világba dobolt, még a legjobbakat is félrevezető és megrészegítő hamis jelszó, a vak liberalizmus vagy szabadelvűség okozta.
A XIX. század második felében az osztrák elnyomatás után következő kiegyezés idejében ez a vak liberalizmus újból fellobogott. Tisza Kálmán a "bihari pontok" szegre akasztásával uralomra jutván, nem volt más gondja, mint párturalmát minden rendelkezésre álló eszközzel fenntartani. Hogy ezek az eszközök a nemzet sorsára és erkölcsére milyen benső, mélyebb hálást gyakoroltak, azt nem látta, nem akarta hinni vagy azt mellékesnek tartva, nem akarta látni.
Lásd: Szatmáry Mór történetíró "Tisza Kálmán hanyatlása" című cikkét a Pesti Hírlap 1927 július 10. számában, melyben így ír: "Csodálatos módon értett (t. i. Tisza) ahhoz, hogy megteremtse és megszilárdítsa a maga rendszerének minden feltételét, - kezdve a fúziótól (Bihari pontok), amelyet megcsinált, - egész addig a közéleti korrupcióig, amely az ő kormányzata alatt kezdett igazán burjánozni". Párturalmát a beszivárgott, itt igen rövid évtizedek alatt anyagilag nagyon megerősödött s mindinkább elhatalmasodó zsidóságra alapította.
A liberalizmus és szabadelvűség jelszava alatt a zsidóknak adott korlátlan szabadság, recepció, vallás egyenlőség, polgári házasság, nemesítések és teljes polgári jogok eldorádójává tették ezt az országot a zsidó beszivárgásnak s egyszersmind a zsidó világszövetség állal irányított alattomos zsidó aknamunkának és garázdálkodásnak. Tisza Kálmán ezzel feltette a koronát az 1818-ban megindult új "honfoglalás"-ra. - Ezért akartak neki halála után a zsidók szobrot emelni.
Egész nagy Magyarországon 1787-ben még csak 82.868 a zsidó lélekszám. A kezdődő liberalizmus szele folytán 38 évvel később 1823-ben már 100.000 lélekszámra szaporodott, tehát 107.132 lélekszámmal lett több. Ez a természetes szaporodást leszámítva, világosan mutatja a megindult nagy beszivárgást. Még világosabban tünteti fel ezt az, hogy 182-3-től 1869-ig, lehat 44 év alatt a zsidók lélekszáma 190.000-ről 542.208 lélekszámra szaporodott vagyis megháromszorozódva 352.208 lélekkel lett több, amely az 1818. évi zsidó felszabadítás és a vak liberalizmus terjedésének volt csak a következménye. 1910-ben a zsidók magyar országi lélekszáma már 909,531 vagyis 41 év alatt ismét 367.323 lélekkel szaporodott .- Lásd az 1922-ben készült Kovács-féle statisztikát.) - Ez a szaporodás vagyis beszivárgás azonban korántsem oszlik el egyenletesen az egész 41 évre, hanem majdnem az egész a Tisza Kálmán 15 éves liberális vagy szabadelvűnek nevezett politikai uralmának rövid idejére esett. Az utolsó 10 év alatt az 1912. évi statisztika szerint az országba 60.000-nél több zsidó szivárgott be és telepedett le éppen ott, ahonnan a kivándorlás a legjobban pusztított a keresztény magyarok közölt. - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 81., 79. lapok.) - liberalizmus és szabadelvűség maszlaga pedig ezt nemcsak nem akadályozta meg, hanem a folyton növekvő zsidó befolyás folytán egyenesen tűrte, sőt talán még elő is segítette, mert 1809-ben még csak 10.070 volt az összes bevándorolt zsidó, míg 9 évvel később 1908-ban már 10.514 főre emelkedett a számuk.
Még hiteles statisztika is csak 1907 óta van. A liberalizmus korában nem igen tűrték a statisztikát.
Még ridegebb, de elszomorítóbb kép, ha az ország székesfővárosában történt zsidó beszivárgást vizsgáljuk.
Magyarország nagyobb városaiban, ahol a beszivárgott zsidóság rendszerint letelepedett, már régebben lehetett észlelni, hogy a keresztény lakosság arányszáma lassan-lassan, de állandóan fogy, míg a zsidók száma feltűnő arányban növekedik. Legméltóbban azonban ez Budapesten jelentkezett, ahol csak a róm. kat. arányszám 10 év alatt 64.3%-ról 60.8%-ra csökkent, mert a zsidóság száma a beszivárgás folytán rendkívüli mértékben megnövekedett. - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 81., 79 .lapok.) -- Ezzel kapcsolatban még nem lesz érdektelen néhány elrettentő adal az ország nagyobb városaiban történt zsidó beszivárgásról:
Szeged 1825-ben 2.3%, 1870-ben 5.2%, 1910-ben már 118.328 lakos közül 6907 azaz 5.8% volt zsidó.
Debrecen 1825-ben 0.0%, 1870-ben 4.1 %, 1910-ben 92.729 lakos közül 8406 azaz 9% volt a zsidó.
Nagyvárad 1825-ben 5.1%, 1870-ben 22.4%, 1910-ben 64.169 lakos közül 15.155 azaz 23.0% volt a zsidó.
Kassa 1825-ben 0.0%, 1870-ben 10% 1910-ben 44.211 lakos közül 6.723 azaz 15.2% volt a zsidó.
Győr 1820-ben 3.1%, 1970-ben 11.6%, 1910-ben 41.300 lakos közül 5583 azaz 15.6% volt a zsidó.
Miskolc 1825-ben 1.6%, 1870-ben 22.2%, 1910-bcn 51.159 lakos közül 10.291 azaz 20% volt zsidó.
Újpest még nem létezett, 1870-ben 22.1%, 1910-ben 5.197 lakos közül 10.140 azaz 18.3% volt zsidó.
Budapest 1825-ben 8.8%, 1870-ben 10.6%, 1910-ben 880.371 lakos közül 203.687 azaz 23.1% volt a zsidó.
Lásd: Kovács Lajos "A zsidók térfoglalása Magyarországon" és a Budapest székesfőváros statisztikai hivatalának adatait.
Nem folytatjuk! - így zsidósodott el Magyarország és Budapest székesfővárosa a liberális szabadelvűsig korszakában. És ezzel arányban fogyott a kereszténység százaléka, így leli, hogy 1800 elején minden 200-ik ember, 1920-ban pedig már minden 20-ik ember zsidó volt Magyarországon, így történt az, hogy 1910-ben az érettségizett ifjak száma közt a zsidó 35%, a főiskolákon: a jogi karon 19% hallgató, az orvosi karon 40.7 "/o, a bölcsészeti karon 15.5%, a gyógyszerészi karon 31.1%, egyetemeken és jogakadémián 27%, a műegyetemen 33.30/0 volt a zsidó hallgatók száma, holott az 1850-es években a főiskolai zsidó hallgatók számú még a 10%-ot sem érte el. Felesleges talán említeni, hogy a felső kereskedelmi iskolákat 40.3%-ig lepte el a zsidóság, így lett, hogy Budapest fő- és székvárosban 31.6% az, önálló iparos, 52.0% az ipari tisztviselő, 65.2% az önálló kereskedő, 90.3% az önálló pénzvilág, 70.9% a kereskedelmi tisztviselő, 61.5% az ügyvéd, 50.8% az orvos, így lett, hogy a 207.015 lelket számláló budapesti zsidóság közül 40.0-13 család - tehát majdnem 100% - Budapest belső kerületeiben lakik és a kereszténységet a perifériákra szorította. így történhetett, hogy Budapest 21.031 háza közül (amelyekben minden nyilvános és középület benne foglaltatik) majdnem 5000 zsidó a háztulajdonos, tehát Budapest minden 3-ik házában zsidó a háziúr és ezek a házak bizonyára nem földszintes kis viskók.
Könnyen elképzelhetjük már ezekből is, minő helyzetbe jutott Budapest székesfőváros, továbbá az ország többi városaival az egész Magyarország a zsidók állandó beszivárgása és a kereszténység kiszorítása állal.
Eddig csak az államok területére történt zsidó beszivárgásról volt szó, az úgynevezett "honfoglalás"-ról, amelyben területeket árasztott el a zsidóság, világszövetségének részére, hogy ott a bennszülött lakosságot, "lassú-lassú" rendszeres munkával a világuralmi törekvések céljaira alkalmassá tegye.
Ez a munka a "társadalom"-ba és intézményekbe való következetes és rendszeres beszivárgással, ott a hit-sorsos testvérek felszaporításával, a keresztény elemek kiszorításával, a majoritás megszerzésével és a befolyásos pozíciók - (Lásd: Kovács Lajos "A zsidók térfoglalása Magyarországon" 41. lap.) - elfoglalásával éri el tetőpontját. Ezért a közelebbi célért a zsidóság minden anyagi áldozatra kész. És ez, támogatva a már korábban megszerzett arannyal, a viszonyok ügyes kihasználásával, különösen pedig a humanitás, emberiesség, egyenlőség, szabadság, testvériség, egyetértés, haladás liberalizmus jelszavainak állandó hangoztatásával és a sajtószabadság felhasználásával, az egész világon teljesen sikerült is. Nincs a világnak egyetlenegy országa sem, ahol ez a rendszer csődöt mondott volna.
Kiegészíti és tökéletessé teszi ez a kiszemelt vagy kijelölt országok területére történő beszivárgást, de jelentőségében borzalmasabb, mint a területi beszivárgás, mert a "honfoglalást", akár városról, akár egész ország területéről legyen szó. Ez mindig a fennálló világrend és főképpen a keresztény kultúra elpusztításának - legalább is a kísérletét - a bennszülött lakosság állandó veszedelmét és az ez ellen való örökös nyugtalanságot méhében hordozó védekezés elodázhatatlan szükségességét jelenti. Éppen azt, amelyet a társadalom - talán a szivárgás fogalmában rejlő alattomos titokzatosságánál fogva - csak a már feltörő veszedelem pillanatában vehet észre és így érthetően a legjobban elhanyagol.
Ez a tömeghanyagság az, amelyre a beszivárgás rendszere a legravaszabbul és csalhatatlanul fel van építve, így volt ez Babylonban, Egyiptomban, a római birodalomban, így volt Olaszországban, Franciaországban, Németországban és így van ez ma Magyarországban is, de a világ minden országában is, ahol a zsidó világszövetség keze működik.
Magyarországon a területi és a társadalmi beszivárgás kígyóbűvölő, hipnotikus varázsából még nem ébredtek fel az emberek, de különösen az ország és nemzet vezetésére hivatottak nem. A zsidó világszövetség titkos törekvéseit és földalatti láthatatlan tervszerű munkáját - fantáziának tartják, habár naponta érzik a hurok szorítását s naponta dühös politikai harcot vívnak a minden komoly alkotást megakasztó, mesterségesen előidézett kanapé-pőréivel az emberiséget boldogító és a liberalizmusban tomboló parlamentarizmusnak.
Az a kevés tisztánlátó, aki már meglátta a fennálló keresztény világrend és a nemzsidó emberiség veszedelmét, az a zsidó világszövetség aranyának és az országokban már-már szinte ellenállhatatlan zsidó politikai és társadalmi hatalomnak, esik könnyű prédájává. - A faj, nemzet és az ország sorsa pedig folyik tovább a végveszedelem felé.
Hiúba tudják mindenfelé az országban, hogy az "arany" - a pénz, az érték legnagyobb része, az ország földbirtokának egy harmadrésze, az ország összes lakosságának 4.5%-át kitevő zsidóság kezében van. Hogy a nemzeti vagyon jövedelmének 30%-át a 660/0 (Nagymagyarország) többi magyar megélhetésének rovására és kárára ez a 4.5°/o beszivárgott zsidóság élvezi.
- (Lásd: Miklósy István "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 9, 10, 21, 23, 52, 51, 55, 57, 83, 107, 112. lapokon.) - Hogy gyorsított tempóban kiszorítják a keresztény magyar népet a földbirtokából, megélhetéséből és a földbirtokával velejáró befolyásából az ország és a nép sorsára. Hiába tudják, hogy az egész országot át- meg áthálózó pénzintézetek, bankok és a tőzsde majdnem teljesen zsidó és gazdasági hatalmukon kívül politikai hatalmuk is olyan nagy, hogy hozzászólásuk vagy közvetett befolyásuk nélkül immár még kormányok sem alakulhatnak, tehát a beszivárgás már a legfőbb hatalom gyakorlására is megindult.
A kommunizmus előtt nem volt olyan, kormány, amelyben néhány fontos tárcát ne volt zsidó, sőt egyenesen zsidó vezetett volna, kiket a zsidó pénzvilág befolyása ültetett a kormányokba, hogy ott a szabadkőműves zsidó érdekeket képviselje és ellenőrizze. Még ma is ül egy főzsidó bankár hozzátartozója a kormányban, aki ezt a szerepet van hivatva teljesíteni s nem lehet tőle megszabadulni, habár tehetsége és rátermettsége nagyon is pótolható volna.
Hiába tudják, hogy a megyei és városi közigazgatásban, különösen az utóbbiban és főképp az ország szivében, a székesfővárosban, a beszivárgott 4.5% zsidóság hatalma annyira elfajult s a 95%-öt képviselő kereszténységet annyira kiszorította, hogy ott a magyar faj, a nemzet, az ország és a keresztény magyar lakosság javára munkálkodni ma már kérdésessé vált. Sőt hatalmukban áll szentesített törvények életbeléptetését is megakadályozni és felfüggeszteni.
Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 12-1., 125. és 126. lapok. Vázsonyi Vilmos gúnyolódását. De lásd 1927 június 13, a büntető novellát levették a napirendről.
Hiába tudják, hogy az országba és a társadalomba beszivárgott zsidóság a fennálló keresztény ország és világrend ellen összeesküdött és annak összerombolásáért folytat elkeseredett küzdelmet. Hogy ezt jól megszervezett, szociológus vezérkarral, tervszerűen a zsidó szabadkőműves egyesületek vezetik és irányítják, amelyet zsidó cinizmussal ma már nem is tagadnak, sőt nyíltan bevallják.
Lásd: a "Kelet" című zsidó lap 1911. 10. szám: Összeesküvők vagyunk. - Naponta újra meg újra, szent hittel és dacos keserűséggel esküszünk össze ez ellen a társadalmi rend ellen. Igenis összeesküszünk ez ellen a rend ellen s amennyi erőt a V. E. N. É.-. belénk oltott, annyi erővel küzdünk az összerombolásán". - Lásd még Sión bölcseinek jegyzőkönyveinek 6. és 9. lapját.
Hogy tehát a zsidó törekvés vallásromboló, hazafiatlan, társadalom- és államfelforgató, elégedetlenséget szító, forradalom terjesztő kovász, amely az ország, a nép, az egyéni élet és vagyon fennállásának biztonságát, titkos, láthatatlan, de lépten-nyomon érezhető, alattomos munkájával állandóan fenyegeti.
"És e történetírás kideríti azt, hogy a csak pár ezer főt leguillotinozott francia forradalmi rémuralom puszta gyermekjáték volt a százezernyi s milliónyi egzisztenciát s családot, a rafinéria, fortélyok, csalás, kizsákmányolás és korrumpálás eszközeivel leguillotinozott s egész vidékek, tartományok, államok jólétét tönkretett csöndes zsidó rémuralomhoz képest." - Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" című folyóirat 1880. októberi füzet 2. lap.
Lásd még Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 92., 89., 90. és 94. lapokat.
Sőt a zsidó merészség már annyira is ment, hogy 1912. április 27 és 28-án a szabadkőműves nagygyűlésen egyenesen bejelenti az 1919-ben 7 évvel később csakugyan bekövetkezett kommunizmus rablását és gyilkolását, amidőn dr. Soltész Adolf nyíltan kijelenti, hogy: "Ezt a két erős fogantyút, (l. i. a tanítóságot és polgári szervezést) kemény marokkal kell
megragadnunk és elbocsátanunk nem szabad, amíg ki nem emeltük velük sarkaiból a mostani Magyarországot". - (Lásd: a "Kelet" 1912. május 10-i számát.) - Majd így folytatja: "Nemcsak a magyar szabadkőművesség térképe fog rövid néhány esztendő alatt megváltozni, hanem egész Magyarország arculata, társadalmi és gazdasági struktúrája is" - És emlékezzünk vissza, hogy 1919-ben, tehát hét évvel később, a kommunizmus őrületében a zsidó és megrészegített keresztény tanítók és tanárok, valamint a liberális, demokrata és radikális szervezkedések nem csekély szerepet játszottak.
Hiába tudják és hiába állapítja meg az 1898. évi kormányjelentés, hogy a Galíciából beszivárgott zsidóság: "sem gazdasági, sem társadalmi, sem nemzeti szempontból kedvező jelenségnek nem tekinthető." Hogy ezáltal: "a rutén lakosság sanyarú helyzetbe jutott, s - Hogy a Tartolci Népbanknak egymagának 1158 hivatalosan megállapított uzsora-esete volt. - Hogy egymaga többszáz embert és családot juttatott koldusbotra és mintegy 528 embert lett földönfutóvá s hogy 150%-os kamatot is szedett. Hogy Izrael Pinkász, Izsák Sámuel, Goldberger Ignác, Izrael Herschkó és Társai egész virágzó magyar községet tettek tönkre. - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 78., 80., 108. lápokat.) - De hiába mondja az 1908. évi államrendőri jelentés, hogy ez a zsidó beszivárgás a határon húzódó erdőkben bujkál, bevárja a naplementét, az est beálltát, mellékutakon, lábbelijét levetve, észrevétlenül jut át a határfolyókon. Sem kilétükre, sem előéletükre, sem vagyoni viszonyaikra semmiféle okmánnyal nem rendelkeznek. És hogy többnyire ebből a táborból toborzódik össze Budapest valamennyi orgazdája - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 78., 80., 108. lapokat.) - az ágens világ, a kölcsön, állás, házasságközvetítők, uzsorafelhajtók, óvadékcsalók üzelmei, a szélhámos "gründolások", a szövetkezet és hitelélet szédelgései, csalárd bukás, csalás és sikkasztások, - (Lásd; Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 78., 80., 108. lapokat.) - ami más országokban is így van.
Dr. Henrici Ernő képviselő 1880. dec. 17-én a Reichshallenban megtartott népgyűlésen előadta, hogy: Németországban bírósági hivatalos statisztika szerint pénzhamisításban 150%-kal, közerkölcsiség ellen elkövetett bűntettekben 20%-kal, csalásban 66%-kal, okirathamisításban 177%-kal, hamis bukásban 1660%-kal volt több a zsidó, mint átlag más emberek.
Lásd: Istóczy Győző "12 röpirata" 1881. február 15. szám 41. oldalt.
Hiába tudják, hogy ez a századok óta beszivárgott zsidóság semmiféle fizikai munkát sem nem végez, sem végezni nem akar.
Lásd: Takmud Kiddusin 82. b. lap "Simeon mondá": "Én még soha nem láttam, hogy egy szarvas fügelepényt szárított volna vagy az oroszlán terhet vitt volna vagy a róka szatócs lett volna és mégis munka nélkül táplálkoznak".
Hogy az, egyszerűbb, járatlanabb és tapasztalatlanabb embertársa gyengeségén élősködik és utolérhetetlen ravasz furfangjával gazdagodva, vonja el a néptől a megélhetés lehetőségét. Hogy ez a beszivárgott sáskahad, a legveszedelmesebb nemzeti csapások egyike. Hogy ez a faj, amelynek ősfoglalkozása az üzlet, melynek keretébe minden becstelenség belefér, addig, míg szegény, porig alázkodó, minden szolgálatra kapható, a hihetetlenségig hízelgő és mindig hálátlan, szemtelen, ha anyagi hasznot remél, ellenben végtelenül gőgös, durva, kegyetlen, érzéketlen és határtalan autokrata, ha rendesen gyanús eredetű, gonoszsággal szerzett vagyonába beleül. Tudják, hogy ennek a népfajnak fiai, amelynek az ősi zsidótörvények hozzáférhetetlen szentségek, Mózes, a Biblia és a Talmud törvényei állal a vallás erejével vannak kötelezve, minden gojimot (nemzsidót) megvetni, tisztátalannak, pogány idegennek tekinteni, kérlelhetetlenül gyűlölni, és kiirtani őket.
Lásd: Mózes V. könyve. XIII. rész 7., S., !). és több más helyen. Ugyanezen könyv XI. rész 25. pontja írja: "Hogy rettegjenek tőle az egész világom. - A XII. rész szerint: "Kivágandja a pogányokat (más hitűeket), akikhez mégysz (beszivárogsz), hogy örökségül bírjad őket". - Lásd továbbá a Talmud térhiány miatt nem idézhető számtalan helyét.
Tudják, hogy ebből a mérhetetlen, vallási erővel alátámasztott gyűlöletből fakadt, a beszivárgás által elfoglalt új haza megtagadása, a hazafiatlanság, a lépten-nyomon előforduló gazdasági és politikai árulás, a megbízhatatlanság és a zsidó internacionalizmushoz való törhetetlen ragaszkodás, de különösen a kereszténység iránt minden adandó alkalommal felfakadó veszett dühkitörésük is.
Lásd: "Pesti Hírlap" 1012 augusztus 20., " Világ" 1912. augusztus 20. és sok más iratot. - Lásd még Tulmud: Sabbath 120. a. lap, Synhedrin 83. b. lap, 99. a. lap, Dechai 85. c. lap, Zerorvham 125. b. lap stb., stb.
Ugyanezen vallásos törvényekkel megparancsolt és évezredeken keresztül átöröklött gyűlöletből mindenki iránt, aki nem zsidó, fakad a zsidóság azon mérhetetlen önhittsége is, mely szerint vallásilag magukat nevelik, hogy a világ a zsidókért teremtetett. "Csak a zsidó az ember, a többi nép az állatok és ebek sorába tartozik", - (Lásd a Talmud: Baba-Mezzia 111. b) lap. "A zsidók emberek, a világ többi népei állatoké. - amelynek külön jogai vannak az emberiségben. A világra jött tíz rész bölcsességből kilenc részt kapott Izrael."
Lásd: Talmud Kiddusin 49. b) lap "Tíz mérték bölcsesség jött a világra, kilencet kapott Izrael országa, egyet a többi egész világ". Nedarim 38. a) lap: "Hali és Sámuel mondták: A bölcsességnek 50 kapuja teremtetett a világon s mind egytől-egyig Mózesre bizatott." - Lásd még Memichol 11. a) lap, mely szerint a zsidó tartozik mindennap ezt a három áldást elmondani: "Áldott legyen a szent, hogy nem teremtett engem nem zsidónak, hogy nem teremtett engem asszonynak s hogy nem teremtett engem butának".
A zsidók mind fejedelmi gyermekek. - ( Bába-Mezia 113. b) lap: Abbaje és Simon rabbik mondják, hogy "a zsidók fejedelmi gyermekek".)
Világos, hogy ez a nekünk nevetséges, önhittségnek látszó évezredes vallásos tanítás semmi más, mint a világuralmi törekvések, az "igéről" beteljesülésének céltudatos előkészítése, a zsidó öntudat, a zsidó önérzetnek belenevelése által.
Hiába tudják, hogy ez az egy évszázad óta az országban állandóan beszivárgott zsidóság, az ország kereskedelmét, amelynek keretébe minden gazság, csalás, uzsora, szélhámosság - (A görög mitológia ezt azáltal fejezte ki, hogy a kereskedőknek és tolvajoknak egy közös istenük volt.) t- A papírbakancstól a romlott hús és hamis szén szállításig minden elfér, teljesen a kezébe kaparintotta. A gyáripart pedig kizárólagos sajátjává tette, nemzeti hitelünkéi és megbízhatóságunkat a világpiacon aláásta, - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 70. és 100. lap.) - a zsidó világcélok érdekében ezzel a kisiparosokat tönkretette és tőlük függő gyári munkástömegekké változtatta át. Hogy a kereskedelem és ipar területén kezeikben levő hatalommal, furfangosan előidézett okok mellett, gazdasági, vagy politikai céljaik szerint akkor idézhetnek elő gazdasági és ipari válságot s rendezhetik félrevezetett munkás tömegekkel a bérharc leple alá bújtatott sztrájkokat vagy csinálhatnak mesterségesen munkanélküliséget - mely minden romlásnak kezdete és biztos alapja - amikor akarnak és amikor a zsidó világuralmi célok követelik.
Hiába tudják, mert hisz a háború és az azt követő idők elég példát nyújtottak erre, hogy a termés és áru elrejtésével, a bankok és a börze összeműködésével, az árak felhajtásával és a pénz értékének mesterséges lerontásával miként lehet egy virágzó országot kincseiből kirabolni és népeit több generáció idejére az éhség és nyomor áldozatává dobni. Hiába tudják, hogy ez a zsidó világszövetség érdeke abban az országban, amelyet végképp birtokába akar venni, és hogy Magyarországnak ezt a végromlását nem a bűnbaknak odaállított háború, hanem a nemzetközi, internacionális zsidó világvezetőség utasítása és segítségével az országunkba és társadalmunkba évtizedek óta beszivárgott kereskedelmet, ipart és vagyont kezeikben tartó, hazát nem ismerő zsidóság láthatatlan, titkos és éppen ezért merészen cinikus tagadásba vehető aknamunkája idézte elő.
Hiába tudják, hogy a tömegek közvéleményét szuverén abszolutizmussal irányító sajtóra a zsidó világszövetség rávetette magát, hogy azt világszervezetének egyik fő-sarkpontjává, propaganda-szervévé tette, hogy a világon a sajtó messze túlnyomó része a zsidó világszövetség kezében van. Hogy ez a zsidó sajtó nem kizárólag az előfizetők, hanem a zsidó világszövetség pénzéből él. Tudják, hogy ez az egész világon, tehát Magyarországon, is így van és ahol a keresztény sajtó csak alig tengődik, ott a zsidó sajtó fölényes hatalommal, láthatatlan forrásból táplálkozik - és virágzik. Tudják, hogy ez a zsidó sajtó a kisajátított "közvélemény" képviseletében, az igazságból hamisságot, a hamisságból igazságot gyúr. A békés emberek közé világbolondító, félrevezető és lehetetlen jelszavakat, világnézeteket dob oda, a sziveknek kedves vágyakat ígér és szuggerál. Hogy ez a sajtó minden ellen - ami faj, vallás és nemzeti érdek - izgat és lázit, a fennálló világrendet, hazát, kereszténységet, történelmet, múltat, hazafiságot, királyt, császárt, uralkodót nem akar ismerni s az államrend ellen tör.
Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1881 február 15. szám 11. és 12. lapján "Néhány őszinte szót cím alatt írja: Mert elsősorban is mire használták a zsidó "zsurnaliszták" tagadhatatlan ügyes tollukat? Arra, hogy a közvallásosságot aláássák, megbénítsák, hogy a vallást és nevelést a népiskolákban megöljék, hogy a tekintély iránti tiszteletet lerontsuk, hogy a magyar nép nemzeti, történelmi önérzetét észrevétlenül gyöngítsek, meglazítsák". Majd így folytatja: a legrafináltabb fogása volt a zsidó taktikának az, hogy a keresztény népiskolákból sok helyütt a vallási nevelés kiküszöbölését keresztül vihették. A hazánkban (és hol nem?) lábrakapott túl liberális áramlat, amely eszményképek után rajongott, a levegőben járt, de a földi élet egzisztenciáit egészen számon kívül hagyta". - "Ez a zsidóknak éppen kapóra jött". - Megmozdít minden követ, hogy a népből a vallásos érzelmet kiirtsa".
Mindenütt - ahol csalt alkalma van - a nép elégedetlenségét szítja.
Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 89. és 90. lap. "Tanító testvérek ne féljetek, ne ijedjetek meg semmiféle megrendszabályozástól! Szítsátok az elégedetlenséget a mai osztályuralom ellen... Szítsátok a lángot'" - "Új korszak" 1912. november 15-i számából.
Jelentéktelen emberekből egyetlen éjjel világhírességeket, hősöket csinál, nemzeti nagyságokból besározott, jöttment alakokat. Hivatalos funkción árus ok, elismert érdemesek és intézmények, bíróság, papság, katonaság, csendőrség, rendőrség és mindennek tekintélyét, amelyre az állam és keresztény világrend felépül, ott ahol éri, igyekszik ha lehetséges nyíltan, különben burkoltan lerombolni, megrágalmazni vagy megsemmisíteni. (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 61. lap. - 1911. nov. 11-én a "Kelet" számát és a könyv 145. lapját.) - Hogy a világot átfogó keresztény vallás üldözése, kigúnyolása, lealacsonyítása, lehetetlenné tétele, mint amely a zsidó világuralmi törekvések legsúlyosabb akadálya, a zsidó sajtónak a világrend rombolása melleit, egyenesen egyik sarkalatos elvi kötelessége. - (Lásd a fenti munka 117., 148., 149. lapját és a Talmud számtalan, itt helyszűke miatt nem idézhető helyét.) - Hiába tudják, hogy ez a zsidó sajtó csak a zsidók beszivárgásának aranykora, a Tisza-féle liberalizmus, mintegy 30-10 esztendő óta fejlődött ennyire. Hogy ez a sajtó a zsidó világszövetség irányításával az egész világot átfogó sajtónak csak helyi érdekeltsége és helyi szerve, mely az ország népének, szokásainak, erkölcseinek, gondolkozásának, rendjének és fennmaradásának szinte elképzelhetetlen hatású tényezője.
Ezek hazudoznak (a zsidó sajtó. Szerző.) Hazafiságról, nemzeti törekvésekről; holott lelkeik a zsidó világuralom után epedeznek; ezek beszélnek összeolvadásról, kik bennünket mint tisztátalanokat utálnak; ezek jajveszékelnek az intolerancia miatt, kikben a legféktelenebb fajgyűlölet fészkel". - Lásd: Istóczy Gy. "12 röpirat" 1880. dec. 15. szám 51. lap.

Hogy ez a népeket, nemzeteket és országokat megölő zsidó világméreg injekciós tűje. Mégis a szent liberalizmus és demokratizmus által babonává, vallásos szentséggé felfújt korlátlan sajtószabadság ürügye alatt, majd minden határ nélkül, nyugati "haladás" címén űzi világromboló, ország és nemzetrontó becstelen munkáját. Különösen szembetűnő ez abban az egyértelmű sajtóhadjáratban, amelyei ezek minden hazafias törekvés ellen indítottak, amibe a nemzet súlyos vergődésében, összes reménységét helyezi, mint a hadsereg, csendőrség, rendőrség, cserkész és levente intézmények, amelynek letéteményes ügynökségei beszivárogtak az országba, azon ősi elv mellett 'Szegénnyé tenni és igába hajtani", - Mózes és a Talmud azt a törvényeit követik, hogy: "Kölcsönt adj, de ne végy és uralkodni fogsz". - (Lásd: Mózes V. könyve XV. rész '2. és 3. pont.) - " idegennek (nemzsidónak) adj uzsorára, de a le atyád fiának ne adj. - (Lásd: Mózes V. könyv XXIII. rész 20. pont és XVIII. rész 12. 13. pontok.) - Ez nem csak az egyénre, hanem vidékekre, országokra és államokra is teljes mértékben vonatkozik és megdönthetetlen törvényszerűséggel bír. Az államok meghódításának és a zsidó világszövetség kezére adásának, a belső és erkölcsi ellenállás megtörésén kívül az anyagi elszegényítés nem utolsó eszköze. Hiába tudják, hogy a kereskedelem útján Magyarországon az utolsó évtizedben hamis hadiszállítások, rendszeres áruelrejtéssel, az uzsora meghonosításával, árfelhajtásokkal, kommunizmussal és a pénz vásárlóerejének nemzetközi lerontásával az ország lakosságát mesterségesen nyomorba taszították, éhínség elé állították, szellemi és anyagi ellenállóképességét teljesen tönkretették, az államfönntartó középosztályt leigázták és az államot a csőd szélére kergették. Leplezésül azután a propaganda-szervnek beledobtak a világba, hogy ez a nagy háború elkerülhetetlen gazdasági következménye volt. A tudatlan tömeg és csak a környezetéig látó államférfiaink ezt, talán felelősségük narkotizálása érdekében is elfogadták. A gazdasági és politikai agónia pillanatában azonban, mint a bullára a keselyű, - megjelentek a nemzetközi "szanálók". A beszivárgott belső zsidóság hatalma elhallgattatta a belső kölcsön követelőit. A zsidó világszövetség reprezentánsa, a népszövetség "külföldi kölcsönt" varrt az állam nyakába. - (Lásd: "Sión bölcseinek jegyzőkönyvei" 108. lap 20, számú jegyzőkönyvét: "A külföldi kölcsön pióca az állam testén". - Mikor azután az állam el volt adósítva évtizedekre, ellenőrzés jogcímén úr lett az ország zsebén és politikai irányán, mikor a "kölcsönt adj, de ne végy és uralkodni fogsz" bibliai törvénye megvalósult, akkor hirtelen minden elnyugodott az országban, mintha minden jó lett volna egyszerre, csak az ország mély elkeseredett elégedetlensége maradt meg az államfenntartó középosztály segélykiáltásaival, a folyton növekvő munkanélküliséggel és az általános köznyomorral. Ennek tetejébe beigazolódott az is, hogy külföldi kölcsönre szükség sem volt, még ma sem használták fel s ami előrehaladás történt, azt a magunk rettenetes adóinak köszönjük, nem a külföldi kölcsönnek. A nemzetközi zsidó világszövetség azonban elérte céljai, mert hozzánk beszivárgóit letéteményeseinek segítségével az engedelmes Magyarország úgyszólván lábai előtt hever. Mert egy országot külföldi kölcsönökkel úgy lehel táncoltatni, ahogy fütyülnek és akkor lehel megfojtani, amikor az érdekük magával hozza. Mindazonáltal, megdöbbentő cinizmussal csak a napokban jelentette ki egy miniszterviselt, gazdasági szakértőnek tartott volt zsidó és szabadkőműves úr, hogy: "Magyarországon állandó valutáról addig nem lehet szó, amíg zsidóellenes politikát folytat. Nem tudjuk ugyan megállapítani, hogy mi az a zsidóellenes politika, amely neki nem tetszik, de azt igenis tudjak, hogy addig, amíg Magyarország Mussolinije meg nem születik s az országot, a minden intézményünkbe beszivárgóit nemzetköziség alattomos aknamunkájától meg nem .szabadítja, addig Magyarország, a nemzet és a magyar faj állandóan a legkomolyabb veszedelemben forog és a zsidó világszövetség láthatatlan polip-karjainak minden pillanatban martaléka lehel. - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 23., 24. lapok, az öngyilkos nemzetről.)
Hiába tudják, hogy a magyar társadalomba 30-10 év óta beszivárgott zsidó szokások és zsidó légkör, a liberalizmus, a
szabadelvűség, a humanitás, a haladás stb., stb. terrorizáló jelszava alatt Magyarország ősi, nemesen becsületes, köz- és magán erkölcseit, az ország veszedelmére, annyira átváltoztatta, hogy ma már a régi magyar gondolkozásra ráismerni is alig lehet. Ami azelőtt az úri büszkeséget, az egyéni önérzetet sértette és társadalmi szégyen volt, - a kilincselés, protekcióhajszolás, vesztegetés, stb. - ma már szinte polgárjogot nyert vagy szemhunyással tűrt társadalmi felfogás lett. Titkos csalás, félrevezetés, becsapás, intrika, hazugság, rágalmazás, meggyanúsítás, mely a magyar lélek előtt alig ismert, de egész biztosan megvetendő eszköz volt, ma már alig kelt megütközést. A beszivárgott "nyugati kultúra" és "haladás" elnevezte ezeket egyéni, házi, családi vagy állampolitikának. A megvesztegetés ravasz meg-ejtése és formáinak különfélesége egész a láthatatlanságig annyira tökéletesedett és kifinomodott, - (Lásd a legújabb időkből a br. Pelricsevics volt államtitkár és zsidó kefegyárosnak, a zsidó Nagy István törvényszéki bíró, a Klinika zsidó .szállítások stb. közismert botrányának eseteit!) - hogy átlagos ember szinte észrevétlenül eshet a hálójába. A hiányosan meghozott zsidó Csemegi-féle törvényeinkben - (Rendőrségi jelentések, - lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 111. lap.) - levő jártasság pedig szinte menedéklevelet nyújt az ügyvédi furfangnak a netalán rajtaért tettes menekülésére; ez az úgynevezett "haladás" szelleme azután melegágyai vetett a magyar faji erkölcsnek, alapjában véve idegen korrupciónak. Ma pedig már ott tartunk, hogy a társadalom minden rétegébe beszivárgott zsidóság szelleme nemcsak a város, hanem a falu becsületes népére is kiveti szennyes hálóját, hogy a parasztokat is szabad "gondolkodóvá" tegyék. - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 93. lap.) - így vetkőzteti ki a liberális gondolkozás ürügye alatt a magyar társadalomba beszivárgott zsidó szellem az ország népét "lassan-lassan" - mint ahogy Mózes előírja.

Ami a nyelvet illeti, egyre gyakrabban a zsidó szabályok után meghamisított idiómával találkozunk utcán, társaságban, nyilvános helyeken. A zsidó sajtónak a kultúrfül számára Arany János nyelve kezd "tenyeres-talpas", "esetlen", "hájas", "parasztos" lenni, melyet a "déli" vérmérsékletű városlakó új magyarok fürgébbé, könnyedebbé, dallamosabbá tettek. Ez a nyelv a "kultúrával átitatott zsidóság új magyar nyelveként" ki fogja szorítani Arany János és Gyulai Pál kissé modoros, nehézkes, nem eléggé zamatos, egyhangú nyelvét. - (Lásd: a "Világ" 1912 márciusban. - Miklósy I. idézete "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 143. lapján.) - így mer már írni sajtójában nemzeti létünk egyik legnagyobb és világszerte elismert kincsünkről, halhatatlan Íróink és nyelvünkről az a beszivárgott élősdi zsidóság, melynek 50-60 évvel ezelőtt még polgárjoga sem volt. De így ócsárolja és gyalázza ma már mindenütt nagyjainkat és nemzetünket is nyilvánosan, ahol erre alkalma nyílik.
A zsidó szemtelenség jellemzésére említjük fel, hogy: a Talmudban lásd Tr. Beza 25. lap, mely így szól: "Három szemtelen lény van a világon: a kakas a szárnyas állatok között, a kutya a négylábúak között és Izrael a népek közölt". - Ez a Talmud szerint erény, melyet mindenkinek meg kell jegyezni és minden tervszerű zsidó munkát eszerint kell értékelni, nem pedig az őszinte, becsületes keresztén.}- erkölcsök szerint. Szerző.
"Sőt Németországban a zsidó politikusok szemtelensége már arra is vetemedett, hogy Jom Kippur-t, a "kiengesztelődési" zsidó nagy ünnepet állami ünneppé tétetni követelték és zsidó doktorok által azt is javaslatba hozták, hogy "egészségi szempontból" hozassék be a hadseregnél általánosan, a körülmetélés". - Lásd: Istóczy Gy. "12 röpirat" 1880. októberi szám 27. lapján, ezelőtt 47 évvel.
Hiába tudják, hogy a világ szépirodalma és művészete, tehát a magyar is, az úgynevezett "nyugati kultúra s másképp zsidó kultúra világbefolyása mellett ma már alig más mint a Talmudban foglalt disznóságok - (Lásd: Szentesy Alfonz "A Talmud magyar fordításáé melynek hűségét hivatalosan ellenőrizték és az elkobzás alól feloldották.) - nyilvános gyakorlati megvalósítása, a betű és alkotóművészet hatalmával a nemi érzés izgatására vagyis a pornográfia szemérmetlen polgárjogosítása. A tudományos irodalom pedig a felvilágosodás és haladás cégére alatt legtöbbször nem egyéb a keresztény társadalmi rend ellen irányuló vallásüldözésnél, szabadgondolkodás terjesztésénél és lélekmérgezésnél. A kiadott könyvek, napilapok, röpiratok, falragaszok, rajzok, metszetek, festmények, képek, 138
fényképek, filmek stb. többé-kevésbé többnyire a "modern" és nyugati kultúra lélekromboló céljait szolgálják.
Pesthy Pál igazságügyminiszter 1927 június 28-án ezek ellen törvényjavaslatul terjeszti elő a Képviselőházban.
A színművészetet, mint mindenütt, Magyarországon is ellepték a zsidók, a sajtójuk segítségével kiszorították a régi keresztény gárdát. Színpadi íróik a régi nemes színpadi termékek helyeit ellátják őket és a mulatni vágyó, de sokszor gyanútlan közönséget, célzatos irányú, de legtöbbször pornografikus "modern" -nyugati kultúráival. A kabarék leginkább zsidó artistáival és rendszerint zsidó közönségével, valóságos melegágyai az erkölcsromboló intézeteknek. Zenei főiskolánk, a megszámlálhatatlan magán zenei zugiskulák, de maga a magyar kir. Operaház is hemzseg a beszivárgóit zsidóktól, akikkel inkább a megmételyezett nemzetközi kabarézene vagy a "Jazz-band" faji zenéje lelkesít, míg a magyar zenét a vályogvetők zenéjévé alacsonyítja, a klasszikus zenét meg alig-alig műveli, csak azért, mert az nem új-, nem "modern", nem "nyugati", nem destruktív romboló kultúra. A szépművészetekben a képző-és iparművészeiben az utolsó évtizedek alatt szintén óriási térfoglalást tett a beszivárgott zsidó elem, amelynek következménye leli a művészi korlátlan szabadság; cégére alatt a "szép" tagadása, a harmóniák, formák és vonalak meghamisítása, a nemes erotika átváltoztatása pornográfiává, a legtöbbször értelmetlen impresszionizmus, adyzmus, kubizmus és dadaizmus, vagyis a régi lelket felemelő, becsületes művészet lerombolása. Ha még: felemlítjük, hogy a zsidó kézben levő filmgyártás és filmszínészet tűrhetetlen üzelmei nagyon sokszor erkölcsrendészeti beavatkozásra adnak okol, akkor körülbelül meg van a képünk arról, hogy a társadalomba beszivárgóit zsidóság alig hagyott egy talpalatnyi területtel, amelyen a régi keresztény világrend megrontását ne folytatná, de még fogalmat som alkothatunk magunknak arról a megmérhetetlen kárról, amelyei a társadalom fizikailag tehetetlen és értelmetlen tömegeinél ennyi, különféle irányú lélekrombolás előidéz.
Ámde, ha már rombolásról van szó, hiába tudják, hogy a zsidó világszövetség mindent leromboló aknamunkáját főkép az iskolák és a tanítóság közreműködésével kívánta beteljesülve látni. Ezért társadalmi beszivárgás útján 1918-ig lassanként, észrevétlenül elárasztották elemi-, közép- és főképp a főiskoláinkat tanítók és tanárokkal. Ezek legnagyobb része mind nemzetközi szabadkőműves volt, akik a páholyok irányítása szerint személyük kockáztatása nélkül, alkalomszerűen, a "lassan-lassan" bibliai elv alapján észrevétlenül csepegtették be, filozófikus alapon a nevelésükre bízott ifjúságba a hazafiatlan nemzetköziség és vallástalan szabadgondolkodás lélekgyilkoló mérgét. Minthogy pedig a társadalmi beszivárgás és térfoglalás útján az iskolák legnagyobb részénél, de különösen az állatorvosi főiskolán, az- egyetem orvosi és jogi fakultásain és kereskedelmi akadémiákon a zsidó tanuló, a 4,5%-os arányszámuknak ellenére, az utolsó 20 évben mindig abszolút többségben voltak, sőt a főváros 17 középiskolája közül 9-ben a zsidó tanulók jóval felülmúltak mindig a keresztény hallgatókat, -- (Lásd: Miklóssy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 10., 145. lap.) - a zsidó szabadgondolkodó tanárok által elcsepegtetett méreg termékeny talajra és buzgó továbbterjesztőkre talált s a szabadkőműves páholyok számára hűséges tagpótlás melegágya lett. A főiskolák ifjúságában egyúttal közvéleménnyé emelték, hogy az állami éleiben senki, akármilyen tehetség legyen is, nem fogja semmire sem vinni, ha szabadkőműves nem lesz. A szabadkőműves páholyokba való toborzás pedig a főiskolákon, különösen a tehetségben kimagaslóbbaknál nemcsak állandó, hanem sokszor erőszakos is lett. Innen kerültek ki a Vázsonyi Vilmosok, Sándor Pálok, Székely Ferencek, Gaál Jenők, Bárczi Istvánok stb. stb. is. Eltekintve az országban mindenütt elterjesztett zsidó felekezeti, zsidó-zugiskolák, rabbiképzők, talmudista Bocher-iskolák szerepétől, könnyű elképzelni a nemzetnevelés templomaiba történt zsidó beszivárgás hatását, amely abban a tempóban fokozta a zsidó merészséget, arcátlan kihívásokat s faji arroganciát, amely mértékben előrehaladt. Többek közölt már elérkezettnek látták az időt, hogy a "Szabadgondolkodó tanítók" egyesületét nyíltan megalakítsák.
Elnöke Székely Aladár, a kormányba beszivárgóit volt igazságügyi miniszter Székely Ferenc fia. Ez a miniszter különben nem tagadva meg faját, ennek az egyesületnek alapszabályait is jóváhagyta és nyilvános létjogosultságot adóit neki. (Lásd Miklósy I. fentidézett műve 77. lapját.)
Ez az egyesület nem más, mint annak a szabadkőműves egyesületnek egyik szerve, amely nyíltan bevallja, hogy ők összeesküvők a fennálló társadalmi rend ellen és annak összerombolására. - (Lásd: "Kelet" című lap 1911. 10. sz.) - Ez nyíltan lazítja a tanítóságot, hogy: "Ne féljetek semmiféle megrendszabályozástól, "Szítsátok az elégedetlenséget", "Szítsátok a lángot". - (Lásd: Az "Új korszak" 1912. nov. 15-iki számát.) - Ez a tanítóegyesület később 1919-ben a hintás-legények kommunizmusának csakugyan egyik fő támaszoszlopa lett. De megalakították az egyetemeken a "Galilei-kört" is, amely tudományos mezbe öltözve, szintén leplezett, szabadkőműves szerv volt, amely abban a szent feltevésben, hogy a szabadgondolkodás és liberalizmus az országban most már sérthetetlen és a keresztény vallás ellen érzett vad gyűlöletében olyan arcátlan arroganciára vetemedett, hogy az ősi keresztény alapítású és vagyonú egyetemről egy szép napon egyszerűen kidobta a keresztet. Ez Győrött azután hasonló esetnek követőire talált.
Hiába tudják és tudjuk, hogy ennyi alattomos lélekrombolást egy nemzet sem bírhat el, mégis a liberalizmus szabadelvűség és demokrácia kígyóbűvölő, de nemzetcsaló ereje alatt a "numerus clausus"-on kívül az ország vezetősége és a lehetetlenség törvényei alatt álló társadalom tömege igen kevés jelét adta annak, hogy érdemesnek tartaná a zsidó világszövetség ilyen alattomosan, "lassan-lassan", de biztosan pusztító mérge ellen, a zsidó méreg s a zsidó világszövetség kiütéses tífuszbacillusai ellen oltószérumot keresni.
Azt is tudják és közismert, hogy a nép legszélesebb rétegeivel érintkező, másrészt a családok benső, meghitt ügyeit a kezeikben tarló orvosi és ügyvédi pályák társadalmába, amelyek ezen felül jó anyagi keresettel is kecsegtetnek, a zsidó beszivárgás olyan, nagy, hogy a közvéleményben az ügyvéd és orvos fogalma ma már egyenlő a zsidó fogalmával. A háború előtti statisztika szerint Magyarországon 2321 orvos volt, keresztény azonban csak 1218. Ügyvéd összesen 2991 volt, akik közölt 1538 zsidó. - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 130. lap.) - Abszolút többségüknél fogva tehát a fennálló ügyvédi és orvosi egyesületek és intézetek vezetősége és iránya, különösen az ország fővárosában többnyire zsidó, ámbár az ország lakosságának csak 4.5 százalékát teszik ki. Ezt a társadalmi beszivárgást megmagyarázza az az óriási befolyás, amit az orvos és az ügyvéd a nép mindenféle rétegére gyakorolhat, az anyagi érvényesülés lehetősége és a keresztény elem kiszorítása ezekről a súlyt jelentő pályákról.
Éppen így megkísérelte a társadalmi zsidó beszivárgás megfertőzni a nemzet büszkeségét, a magyar bírói kart is, mert a zsidó világszövetség vezetősége ezt is elég súlyosnak ítélte a fennálló világrend szempontjából megrontani. Itt azonban a magyar ősi tisztesség és úri becsületességén megtörött a képmutató zsidó álnokság, mert az ebbe a testületbe is becsempészett zsidó elemeket, amint a bírói hozzáférhetetlenséget üzlet tárgyává léve, kockára tették, gondolkodás nélkül azonnal kivetette magából - (Lásd az évtizedekkel ezelőtt történt Kormos bíró-féle és a legújabbi Nagy István bíró botrányát!) - s beható, állandó ellenőrzés alá vette.
Ugyanilyen társadalmi beszivárgás alá vétetett annakidején a hadsereg is, amelynek megrontása a zsidó világűr almi törekvések egyik sarkalatos elve; tudják ugyanis, hogy a hadsereg az állam tekintélyűnek fizikailag alig legyőzhető hatalmi tényezője. Ennek megsemmisítése nélkül semmiféle felforgató forradalom és politikai uralomrajutás nem lehetséges. A fegyveres erő megrothasztása azonban szintén nem sikerült vagy túl lassú volt, mert a tisztikarba történt eredményes zsidó beszivárgás, a hadsereg ősi hagyományai, a becsületről való puritán felfogás és az autokratikus fegyelem, továbbá az üzletlehetőség hiánya, de a véradó állandó veszedelme is, hamar otthontalanná telték és ha maradtak is zsidó tisztek, azok is inkább a nekik való és kisebb kockázatnak kitelt gazdászati, számvevőségi és orvosi területen maradtak. Sokkal veszedelmesebb helyzetben volt azonban a hadsereg a legénységi állomány részéről. Az általános katonai kötelezettségből kifolyó sorozások folytán, amely alól kivétel a zsidó sem lehet, nem volt szükség a társadalmi beszivárgás fegyveréhez folyamodni, mert a hadseregbe évente jelentékeny új és új zsidó kvantum jutott be, amely a legénységi kaszthoz tartozván, bő területet nyert a szabadgondolkodó, szociáldemokrata eszmék terjesztésére, a titkos elégedetlenség szítása, az izgatás és a fegyelem állandó veszélyeztetésére, a marxista birtokelvek becsepegtetésére és az "urak", a grófok és papok gyűlöletére. Ám ezeknek szemmel látható eredménye a katonai rend és fegyelem miatt a béke idejében láthatatlan maradt, de a szolgálat letelte után szabadságolt földművelő legénység a tartalékban a falujába mégis magával vitte. Ez az évenként meg-megújuló zsidó legénység azonban megtalálta az utat a parancsnokságokhoz is, mert a természetében és a Talmud törvényeiben rejlő irtózásánál fogva, minden fizikai fáradalomtól, mind irodába törekedett; erre a falu fiai kevésbé voltak alkalmasak, de a parancsnokságok adminisztratív vezetőségénél nagy szükség volt rájuk, így esett meg, hogy a legkisebb parancsnokságtól a legnagyobbig az irodák és számvivő altiszti állások kiirthatatlanul megteltek zsidó elemekkel. Ezek a legféltettebb katonai rendszabályok és titkok közelébe férkőzve, minden szolgálati és katonai érdeket már békében is bizonytalanná lettek s a fölforgató elemek sajtójának mindig szolgálatkész, megbízható, titkos összeköttetései voltak. Ennek a megmételyezett állapotnak a gyümölcsei a sajtó és a képviselőház vagy más ülőn az ellenséghez juttatóit hírek és közlemények útján a belső ellenség által, a harcok alatt rendezett sztrájkok és rémhírek terjesztése által az ellenség szedte le. Később ez a nemzeti színekbe burkolt "őszirózsás lázadással" a hadsereg szétzüllesztésének s így az ország szétdarabolásának is nem a legkisebb tényezőjévé vált.
"Dehát azt mondják: minden eredmény, amit a zsidóság elért, törvényes formák közt érte el. Lehet, igaz. Valóban törvényszékeink kiválólag nekik szolgálnak, bíráinknak legtöbb dolgot ők adnak, ügyvédeink talán meg sem élnének zsidók nélkül. A törvény nevében licitálnak, exequálnak s teszik koldussá a fölső, közép és alsó osztályt. Ez mind igaz, sőt ez ellen kifogást tenni sem lehet. Csak ott a bökkenő, hogy ők ezt tervszerűen, egymással szövetkezve, mintegy a közjóiét ellen összeesküdve hajtják végre. Államot alkotnak az államban, közös célra működnek s náluk a cél megszenteli az eszközöket. Az egész zsidóság egy nagy érdekközösség, egy társasága a polipoknak, kiknek célja: kiszivattyúzni azon népeket, amelyek nekik menhelyet adtak, azon népekkel, melyeket gyűlölni tanít a Talmud, tönkrejuttatni ösztönzi saját telhetetlenségük." - Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat- 1880. december 15. szám, 4-1. lap.
(Hát az az alattomos, titkos és láthatatlan, gyilkos aknamunka, melyet a fennálló világrend ellen folytatnak, az is törvényes eszköz? - Szerző.)
A "beszivárgás", "térfoglalás", " kiszorítás" és "majoritás" megszerzése már a történelmi idők óta a mai napig, a világuralmi törekvéseknek mindig az egyik legelsőbbrendű és leghatékonyabb eszköze, észrevétlen, alattomos, vértelen fegyvere volt, amelyet a hadjáratok csak támogattak.
A beszivárgás fejezetében szándékosan állítottuk egymás mellé az országba és a társadalomba történő beszivárgás veszedelmeit, hogy egységes képben hű tükrét lássa az olvasó annak a talányszerűen megszervezett, céltudatos és egységes munkának, mely a zsidó világszövetség részéről annyi évszázadon keresztül a mai napig a rajokat, országokat, népeket és az egész emberiségei emészti. Az itt előadottak nemcsak Magyarországon, hanem a világ összes országaiban egy és ugyanazon szervezet és rendszer szerint történtek és történnek azzal a különbséggel, hogy a viszonyok szerint más-más fejlettségben vannak. És csak azt lehel teljes biztossággal róluk megállapítani, hogy az egész világon egy láthatatlan, de végtelen bomlasztó akció folyik, amely a fennálló keresztény világrendet és az egész emberiségei fenyegeti. - (Lásd: "Földalatti összeesküvők" című munkát.)
A tömegtehetetlenség érzéketlen arra, hogy a körülötte folyó munka részleteinek összefüggését fölismerje. Ezért hiába látja, hiába tudja a napi történéseket. A miértről tájékoztatni magát összefüggő képben mindaddig nem képes, míg a veremben nem találja magái s a ravasz furfang hatalmába nem cselt, amikor már késő s néhány agyafúrt fölénye alatt gyáván meghunyászkodik, így hajtják igába a bivalyt és az elefántul, így esnek hatalmába néhány embernek milliók vagy világrészek.
Ezért tudják a világban és Magyarországon egyenként külön-külön és hiába mindazt, amit a beszivárgás címe alatt elmondottunk, de a szervezet céltudatos összefüggését, a zsidó világszövetség célkitűzését teljes képben csak az az összefoglalás adja meg, amely a részleteket legalább nagyjából - mint ahogy megkíséreltük - egymás mellé állítja s az egyeseket a tömegek érdekében megdöbbenésre, esetleg cselekvésre késztet.
Mert hiába láttuk, tudtuk mindazt, ami környezetünkben a liberalizmus, szabadelvűség, demokratizmus stb. cégére alatt elleplezve évtizedek óta folyt és folyik, az összefüggés fel nem ismerése miatt, még nem akadt arra hivatott magyar, aki látná a nagy veszedelmet s fajunk, nemzetünk, országunk és keresztény világrendünk megmentése érdekében - a "numerus claususon" kívül - kellő védelmi eszközről gondoskodott volna. Pedig a zsidó világszövetség "zsidó mérge" a beszivárgás útján az ország testébe már régen be van oltva s nem is "lassan-lassan", mint Mózes mondja, hanem elég rohamosan pusztítja a magyar fajt, a színtiszta nemzetet és a fennálló keresztény világrendet.
Tudja-e hazánk minden lakosa, hogy nem vallási kérdéssel állunk szemben, midőn a zsidóság ellen felszólalunk, hanem egy társadalmi, erkölcsi, nemzetiségi ellenséggel, mely mint polip körülövez, behálóz karjaival, hogy kiszorítsa, kiszívja belőlünk minden életerőnket, mint rákfene beeszi magát a társadalom testébe, hogy lassan, de irtóztató folytonossággal semmisítsen meg mindannyiunkat, (Hisz a zsidóság kabalisztikus jelvénye a szimbolikus kígyó. - Szerző.)
"Idegen népfaj, romlott erkölcsökkel, kárhozatos karakterrel, szemtelen arccal lopta be magát népünk közé, alávaló eszközeivel urává lett erőinknek s most felhasználja népünket szennyes önérdekből eredő s hazánk végkipusztulására irányzott machinációinak.
Ez ellen mit sem használ az új jövevények hazafisága, mellyel oly fennen kérkednek. Ámítás, csalás, rút hazugság az, szánva a hiszékenyek s rövidlátók elvakítására.
Az ügyvéd, orvos, szolgabíró, járásbíró, ha nem zsidó, hát a zsidó zsebében van s az épp oly eszköze a zsidónak, mint - a paraszt, használja s ha kihasználta, félrelöki.
"A szellemi munkát majd teljesen a zsidó monopolizálja. A sajtó az övé, a tudomány csak akkor valódi, ha zsidó, szépirodalom, költészet, mindenen ott a zsidó befolyás, a zsidó arrogancia, mely naggyá teszi a saját népét, s a sárba rántja a keresztényt." (Csodálatos világos látás és prófétai ihlet majdnem 50 évvel ezelőtt. Szerző.)
Lásd: Istóczy Gy. "12 röpirat" 1882. július 15. szám, 3., 7., 8. oldalt.
Ez a zsidó méreg (destrukció) mindent összefoglalva s egyszóval kifejezve semmi más, mint a szegénység és elégedetlenség - (Lásd: Miklóssy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 12., 89., 90. lapok.) - járványát elterjeszteni a fennálló keresztény világrendben, hogy pusztuljon s helyet adjon a "megígért" zsidó világrendnek.
Egyik nagy írónk mondja: "Nagy hatalom mai napság is az "arany", de sokkal félelmetesebb hatalom az elégedetlenséggel, a szegénységgel, a pusztulás veszedelmével megterhelt - ember."

Lásd Rákosi Jenő: "Nomen est omen" a Pesti Hírlap 1927 június 26. számában, illetőleg az arannyal megterhelt szamár, mely macedóniai Fülöp szerint minden várfalat megmászik.
Ki tudná ezt jobban a 6000 éves világtörekvések vezetőinél? - akik ezt az "arany" hatalmával összekötve alkalmazzák az emberiség megrontására.

b. Az arany megszerzése

A zsidó világszövetség munkájának másik sarkalatos, egyszersmind megmérhetetlen hatalmú eszköze az arany. Ezt megszerezni Mózes és a Talmud törvényei szerint - ezt meg nem tartani halálos bűn - minden hithű zsidónak vallásos szent kötelessége. Midőn Mózes és a Talmud szerkesztői állam-politikai vallásukat és azok megszeghetetlen törvényeit megalkották, tudták, hogy "arany" nélkül világuralom nincs és hogy a világuralomért folyó küzdelmeket az arany birtoka nélkül megvívni kilátástalan dolog, ezért munkájuk egyik legfőbb eszközévé az egész világ aranyának megszerzését és az ebben rejlő titokzatos erőknek alkalmazását határozták el. - (Lásd a 67. oldal kisbetűs megjegyzését.)
Már korábban láttuk, hogy magának a zsidó vallásos hitnek felépítése is - csodálatraméltó mély bölcsességgel - tisztán faji és nemzetfenntartó állampolitika volt, a világuralomra való törekvés célkitűzésével. Ugyanez a csodálatraméltó, mély bölcsesség, filozófia és gyakorlati lélektan nyilvánul meg abban, hogy a munkájuk rendszerévé és eszközévé a beszivárgást és kiszorítást, a nemzsidók gyűlöletét, az "arany" által képviselt gazdagság megszerzését és ennek titokzatos halaimat választották - a régi világrend lerombolására.
Igaz ugyan, hogy az arany megszerzésének állampolitikai és vallásos törvények tétele, az "aranyborjú" imádata kezdetben magát a zsidó népet is megrontotta, mert hisz a Biblia, Mózes I-V. könyve tele van errevaló nyilatkozatokkal.
Lásd p. o. Mózes II. könyv, XXXII. rész, 3. pontját: 'És csinála abból öntött borjú képet és mondának: Ezek a te Isteneid Izrael" stb., stb. - Ugyanott a 7. pont: "Eredj, menj alá; mert a le néped, melyet kihoztál Egyiptom földéből, megfertőztette magát."
Az "arany" körüli tobzódó bacchanáliák és az "arany"-nak "isteni" imádata, bálványozása ellen tett intézkedésekkel, mégis a Mózes és a Talmud törvényeiben tett rendelkezések a zsidó felebarát és a nemzsidó idegenek közti különbségtétel s szabadosság engedménye, a zsidóság belső romlásán sokat enyhített, kifelé azonban a nemzsidók vagy idegenekkel szemben a mai napig mindig fennmaradt s a megromlott lelkekből az "arany" imádatának erkölcsi következményeit sem az összes próféták tanításai, sem az azóta elmúlt 6000 év kiirtani soha többé képesek nem voltuk.
Szinte azt kell hinnünk, hogy a világuralom célkitűzéséért meghozóit és felépített zsidó ősi törvények a faji és nemzeti politika magasabb törekvései érdekében számoltak a saját népeik erkölcseinek megrontásával is, mert lehetetlenség feltételezni, hogy ezek a mély adományú, szinte jóstehetségű, előrelátással dolgozó főpapok akkor, amidőn pincemunkájuk egyik leghatásosabb eszközévé az "aranyat" tették, ne lettek volna tisztában annak minden irányban érvényesülő hatásával.
Mélységes lélektani jelenség ugyanis az, hogy minden teremtett élőlény, állat vagy ember életszükségleteinek minél könnyebb megszerzésére vágyik. Az ember lelki tulajdonságainak fejlett fokával, ez a természeti törvényben gyökerező vágy arányosan fokozódott. Ez az úgynevezett "bírvágy", mely a maga természeti vadságában nem ismer sem fizikai, sem erkölcsi határt, sem törvényeket, csak különféle formákat, amelyekben megnyilvánulhat. Csupán mértékének nagysága változik az egyén kultúrájának foka szerint. Nincs ember, aki a szerzés, a gyűjtés és vele az önzés és kapzsiság ősi, természeti örök törvényének bizonyos mértékétől mentes volna. Csak az egyik - legalább is önmagának - bevallja, a másik - és ilyen a legtöbb - célszerűségből a nyilvánosság előtt mellét verve - tagadja. Ez a bölcsője az emberi megvesztegethetőségnek, amelynél csak a forma változott. Innen van az, hogy minden társadalmi törvény, erkölcs és nevelés ellenére, minden embernek megvan az ára. Kaunitz szerint Mária Teréziának is - ez Szilézia.
A vadállatot hússal, sós kenyérrel vagy cukorral, az emberi hajlandóságot legtöbbször "arannyal" szelidítik.
És ez az "arany" a legveszedelmesebb, ellenállhatatlan tulajdonsága, amellyel ha valaki játszani tud, igen nagy hatalommal rendelkezik embertársai fölött. És ki tudna ezzel jobban játszani, mint az arany szakértője, a zsidó faj, Izrael, melyet 6000 év óta vallásos hittel erre neveltek és ez apáról-fiúra öröklődött.
Az "arany" tehát folyékony! Olyan, mint a legleheletszerűbb "éteri" fluidum. amely nem tudni hol, nem látni, merre és milyen formában, de befolyik biztosan, mint a végzet, a sziklák legláthatatlanabb repedésein és likacsain is, csak az alakja változik. Az "arany" nem ismer gátat és határt, legfeljebb célszerűségből a formáját változtatja. Az "arany" borzasztó hatalom, amely elpusztítja az erkölcsöt, a jellemet, a szülői, testvéri és felebaráti érzést, a hitet, a vallást, a faj- és hazaszeretetet gőgössé vagy gyilkossá tesz, az igazságot hazugsággá, a hazugságot igazsággá változtatja. Jaj annak a népnek vagy nemzetnek, ahol az "arany" uralkodik, ölő méreg, ragály, ősnyavalya, romlottság az, amely mint a pestis láthatatlanul terjed egyik emberről a másikra, mert - mint a légyölő papírnak - az íze... édes.
Ezért tették a zsidó bölcsek az "aranyat" a zsidó világszövetség világhódító munkájának alattomos, de hibázhatatlanul biztos másik főeszközévé az emberiség mai világrendjének megrontására.
Az "arany"-nak a népek és nemzetek életében 3 alakja van: a pénz, az ékszer, és az ingatlan. Ennek a háromnak a birtoka együtt vagy egyenként adja a vagyont vagy más szóval az eszközt, a befolyás, a tekintély, a közvetlen vagy közvetett hatalom, a jó vagy gonosz célkitűzések, a tömeg, a közvéleményirányítás, az építés vagy rombolás, az emberi szenvedélyek, az erkölcsök szabályozása, a megelégedés vagy elégedetlenség, a forrongás, a lázadás, béke vagy háború elérésére. A vagyon egy nemzet életében akár közvetlen, akár közvetve, mindig kormányoz, mert ez maga a belső politika. Ha pedig több ország vagyona nemzetközileg szövetségre lép, ez maga a külpolitika, mert akár bel- akár külpolitikáról legyen is szó, közvetlenül vagy közvetve ott van mindenütt a vagyon - vagy nevezzük tudományosan tőkének - uralkodik.
Rendkívül nagy eltévelyedés volna azt hinni, hogy az országok kormányzásában annak kell történni, amit a kormányok vagy hatalmas férfiai akarnak vagy jónak találnak.

Lásd: Magyarországon az 1910-ben hozott szentesített adótörvény sorsát. Úgyszintén az 1927 júniusban beterjesztett büntetőnovella sorsa.
Nekik azt kell akarni, amit az "arany" vagyis a tőke akar, mert nincs könnyebb, mint egyéni tekintélyek latbavetésével, közvéleménycsinálással, intézmények és tömegek megmozgatásával, bármit nemzeti érdeknek vagy veszedelemnek feltüntetni s minden, a tőkének nem tetsző akaratot már csírájában megfojtani. A tőkének egy országban gyermekjáték mindent úgy irányítani, mintha azt a nép vagy a nemzet akarná.
Lásd: "Sión bölcseinek jegyzőkönyveit", mely mondja, hogy "Az a művészet, hogy az országok kormányai azt tegyék amit mi akarunk és azt higgyék, hogy azt teszik amit ők akarnak."
Innen van az, hogy a tőkének nagy a szerelme a demokratizmus és a köztársasági államforma, de viszont engesztelhetetlen a gyűlölete a szuverén uralkodó családok államformái iránt is, amely utóbbinál érvényesülése az Isten kegyelméből való uralkodás, udvartartás, spanyol etikett és örökösödés miatt sokszor alig leküzdhető akadályokba ütközik. míg viszont egy köztársaság elnökénél és kormányánál szabad ki- és bejárat lehetséges.
Csak a nemzetközi "arany" vagy tőke már ezideig is megszervezett óriási hatalmúra akarok rámutatni, amidőn, felhívom arra a figyelmet, hogy már majdnem az egész világ országaiban sikerüli neki a demokratizmus maszlagával és egyszersmind világcsalásával, az uralkodó dinasztiákat kiirtani.
Lásd legújabban az orosz, a német, az osztrák-magyar birodalmak dinasztiáit.
Minthogy pedig a "kéz", amely ezt intézi láthatatlan, s a naiv tömegekkel elhiteti, hogy ez a népek ébredése, világjelenség és hogy ez a. nép akarata. Pedig semmi más, mint a zsidó világszövetség legszörnyűbb merénylete a kialakult, jónak talált és elfogadott világrend ellen. Van is eszében a népnek a demokrácia vagy köztársaság, azt sem tudja, mindez mi fán terem. Csak az aranynak, a nemzetközi tőkének fáj a feje a népek "boldogságáért".
A tőke addig, amíg láthatatlan marad, a közvetett hatalmat, ha a politikai hatalmat is nyilvánosan átveszi, a világuralmat, az "arany" szuverenitását s új fejedelmi dinasztiákat jelent.

Ezek után lehet-e olyan valaki, aki csodálkoznék rajta, hogy a tudós bibliai bölcsek világuralmi törekvéseik elérésére a zsidók törvényévé az "aranyat" és ennek mindenáron való megszerzését tették.
Lásd a Talmud Menachot 119- lap, Sinhedrin 110. lap. Bechai 64 b) lap: "A zsidók, miután minden nemzet kincse a kezeikbe kerül, mérhetetlenül meggazdagodnak."
Az arany megszerzésének legkönnyebb és leghatásosabb módja bármilyen formában az "üzlet". Ennek főeleme a titoktartás, a spekuláció, a megtévesztés, a járatlanság kiaknázása, sokszor csalás, szédelgés és ami fő, majd mindig talányos - nagy nyereség; ez a pénz forralásával vagy uzsorával összekapcsolva percentekben hihetetlenül nőhet s lehetővé teszi, hogy igen rövid idő alatt a földhözragadt szegény ószeresből nemzetközi bankár vagy pénzkirály varázsolódjon elő.
Ezért lett Jákob - (akit másképp Izraelnek hívtak. Lásd: Mózes I. könyv. XXXII. rész, 28. pont. 35. rész 10. pont.) - tizenkét fia és 6000 év óta a mai napig majdnem minden zsidó kereskedő vagy pénzváltó. Ezért az első dolog az, hogy egy országba, való beszivárgás után a zsidó a kereskedő és banküzletbe is bejusson, ott a lábát szilárdan megvesse és elzsidósítsa - (Lásd: Miklósy I. "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 70. lap.) annyira, hogy maga mellett sem idegen fajt, sem konkurenciát nem tűr meg.
Jeruzsálem pusztulásával, illetőleg a zsidók szétszóródásával a világban, magukkal vitték a földkerekség minden valamire való városába, de főleg a gócpontokba az s arany"; utáni hajsza, - az üzlet szellemét. Ennek elve: minden szentimentalizmus nélkül és minden idealizmus nélkül, mindent árunak tekintve, a kegyetlen haszon.
Lásd: Talmud Baba-Bathra 54. b) lap. A nemzsidók javai pusztának tekinthetők és akik birtokukba veszik, - azoké." - Ugyanott olvasható: "Ha egy zsidó egy nemzsidótól vesz földet és jön egy zsidó és arra birtokjogot szerez, akkor nem kell tőle elvenni."
Az "arany" minden áron való megszerzése, az illető ország népének elszegényítése és az elégedetlenség alapjainak lerakása.
Nem célunk, de helyünk sincs annak történetével foglalkozni, hogy a zsidóság szétszóródása után az egyes országokban milyen tempóban és mekkora mértékben szerezte meg az "aranyat", csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a "beszivárgás" című fejezetünkben az ókori népeknél futólag már ezt is érintettük, sőt a Bibliával igazoltuk azt is, hogy az > arany" megszerzésében a zsidók nem igen válogattak az eszközökben, mert Egyiptomból való kivonulásuk előtt, ravasz furfanggal, Mózes felsőbb utasítására, az egyiptomi népet előbb minden "arany" ezüst, ékszer és drágaságából is kifosztották, megrabolták. Üzlet céljából még a szombati ünnep megtartásában is engedményeket tettek.
Lásd ugyanott 91. s) lap: "Szabad nyilvános siránkozást rendezni trombitaszóval még szombaton is, ha az üzleti árak esnek."
Mindeneseire az "arany" megszerzésénél is érvényesül Mózesnek a Bibliaiján adott csak "lassan-lassan" elve, amely a szívós kitartást, az el nem csüggedést, magasabb világuralmi politikából vallási törvénnyé tette.
A zsidóság szétszóródása tehát a zsidó világuralmi politikára nagy előnyt jelentett, mert az egész földkerekséget behálózva, egyszerre indult meg az egész világon az "arany" megszerzése és gyűjtése és vele a világ más népeinek elszegényítése, valamint elégedetlenné tétele is.
Az üzlet, úgy az ingó, mint az ingatlan "arany" megszerzésére szolgál, amelyet úgy az egyén, mint az államok eladósítása és az uzsora egészíti ki. E tekintetben Mózes világuralmi politikai vallástörvényei határozott utasításokat adnak Izraelnek, - (Lásd Mózesnek már korábban is idézett V. könyv, VI. rész, 10., 11. pont. XV. rész, 2., 3. pont. XXIII. rész, 20. pont. XXVIII. rész 12., 13. pont.) - amelytől eltérés nincs. Ezek szerint kölcsönt adni kell, de venni nem szabad. Uzsorára idegennek (nemzsidónak) adni kell, de hitsorsosnak adni nem szabad. - (Lásd még a Talmudot Abboda-Sara 77. s) lap: "Tilos a gojimnak uzsora nélkül kölcsönt adni, de uzsorára szabad.)
A zsidó világszövetség megalakulása s szervezett munkájának megindítása óta is ugyanezen elvek szerint folyik az ; arany" zsidó kézbe gyűjtése az egész világ összes országaiban. Hogy milyen tempóban, erre nézve maga a Rosche-Bathe-Abot, a zsidó világszövetség vezetőinek ezelőtt 80 évvel a prágai zsidó temetőben tartott utolsó százéves összejövetelén előadóit beszámolója és az azóta szervezetében hatalmasan kifejlesztett világszövetség munkájának mai elért, úgynevezett "gazdasági" eredménye adhat felvilágosítást.
A Rosche-Bathe-Abot Sanhedrinjenek jelentése szerint ezelőtt 70 évvel az 1850-es években Párizsban 200 millió frank (a francia államadósság 1/47 része);
Londonban 260 millió frank a Rotschildok nélkül; Bécsben 152 millió frank 2288 millió frank államadósság
mellett (szinte csőd előtt);
Berlinben 90 millió frank (a német államadósság 1/12 része); Hamburgban 75 millió frank;
Frankfurtban a/M. 260 millió frank volt Európa gócpontjaiban, - égisz Európában pedig kereken 2000 millió frank volt különféle pénz alakjában a 3 1/2 millió zsidó kezében.
Ezzel szemben akkor Európának 265 millió keresztény lakója volt, akiknek gazdasági sorsa nagyrészt az alig 1.4% zsidóságtól függött, sőt már az államok politikai vezetésében - ha csak közvetve is - szerepet játszottak.
Sajnos, ugyanezen adatok a mai 1927. évi viszonyokra nem állanak rendelkezésünkre, megszerzésük ugyanis szinte alig leküzdhető nehézségekbe ütköznék, de terünk és közelebbi céljaink is főképp a magyarországi viszonyokat érdeklik, ezért csak annyit kell felemlítenünk, hogy ezalatt az elmúlt 80 év alatt Európában a liberalizmus népbolondító jelszava valósággal dühöngött, Izrael az államokba folytonosan szivárgott és szaporodott. Azóta a zsidóság földbirtok és ingatlan szerzési joga is minden államban törvényesen elismertetett. A zsidó bankok, takarékpénztárak, a börzék az államok góc-pontjaiban el sem gondolható mértékben megszaporodtak, a világkereskedelem pedig úgyszólván teljesen zsidó kézbe került.
1880. november 20-án Bachen a porosz képviselőházban a többek közt ezeket mondotta: "továbbá szintoly elvitázhatatlan tény az, hogy néhány évtized múlva, különösen pedig a legutolsó évtizedben az ingó s ingatlan vagyonnak a zsidók javára való roppant átcsúszása ment végbe." Egész nyugalommal mondom ki ezt, hogy a zsidó lakosság egy része s hozzáteszem, a zsidó lakosság egy aránylag nagy része kifogás alá eső kárhozatos eszközöket használ, hogy nagyobb vagyonhoz jusson."
Továbbá a wörthi csata után: "A francia hadikölcsön német bankárok állal többszörösen lejegyeztetett." (Éppen úgy, mint 1904-ben az orosz-japán háborúban a japánokat orosz és német zsidók tartották pénzzel. Szerző.) Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. dec. 15., 34 lap.
Tehát éppen úgy mint Magyarországon, amire nézve lásd Miklósy István "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" című művét.
Könnyön elképzelhetjük, hogy minő mértékben jutott ingó és ingatlan értékben Európába az "arany" és vele a közvetett és közvetlen hatalom a számarányban majdnem jelentéktelen zsidóság kezébe. Ezen hatalom nagyságának tekintetében nem akarunk másra rámutatni, minthogy a fenti kimutatás óta lefolyt alig 70 esztendő, eltüntette, kiirtotta a számbajövő országok hatalmas ősi dinasztiáit, majd mindenütt a nemzetközi zsidó szociáldemokrata kormányok ülnek a politikai hatalomban és néhány jelentéktelen ország kivételével a demokratizmus újabb népbolondító jelszava alatt köztársasági államformát vettek fel. És ezt mind az "arany" birtoka idézte elő.
Méltán mondhatta tehát a 70 év előtt lefolyt Rosche-Bathe-Aboth Sanhedrinjének vezetője jósszerű tehetséggel és meggyőződésszerű biztonsággal, de gúnyos gőggel célozva a faji aránytalanságra, hogy: "A fej le fogja győzni az öklöket". (Lásd ezen munka 97. oldalán előadottakat.)
Le is győzte Európában és le fogja győzni az egész világon, ha - mint eddig - nem vigyáz magára s nem védekezik a zsidó világszövetség zsidóőrülete, az emberiség, a fennálló világrend ellen szőtt alattomos összeesküvés ellen.
Ami Európában történt, az történt annak részeiben is. - Csakhogy Magyarországon valamivel későbben. Ennek oka egyrészt a XVIII. században, részben még fennálló török hódoltság, másrészt az Ausztriával fennállott szerencsétlen kapcsolatainkban rejlett, amelynek irányelve az "Összbirodalom" (Gesamtmonarchie) és Magyarország gyarmati sorban tartása, illetőleg a fejlődésben való mesterséges visszaszorításában leli magyarázatát.
A nagy francia forradalom és az első császárság bukása után a liberalizmus kábító jelszavával megrészegített Európában a gyakorlatilag értéktelen, de nemes idealizmusban, felemelő új világboldogító eszmék, a "haladás" címe alatt gyors hódítást lettek. Magyarországba a XVIII. század vége felé a külföldön tartózkodók és bécsi császári udvarban szolgáló nemes ifjak útján került, de amelyet terjedésében a "napóleon"-i háborúk megakasztottak. A bécsi kongresszus után következő békésebb európai levegő azután újból lángra lobbantotta Magyarországon is a "szabadelvűsig" csábító eszméit. A magyar néppel veleszületett ősi idealizmusa, a nemesnek feltüntetett új eszméket annyira gyanútlanul fogadta magába, hogy a XIX. század 20-30-as éveiben, már szinte szégyenszámba ment a nyilvános közéleti szereplők körében, ha valaki nem vallotta magát "szabadelvű"-nek, ez akkor a "haladást", "pallérozódást" jelentette, így történt, hogy az országgyűlés a jobbágyság eltörlését egyhangú lelkesedéssel kimondotta. Csak az 1832. évi országgyűlésen a liberális újítások közi, egyedül csak a zsidóság felszabadítása ellen estek - igen súlyos személyiségek részéről - jövőbelátó, jószerű komoly tiltakozások. Mindannak ellenére, hogy a tiltakozók egyike sem mulasztotta el szabadelvű gondolkozását és érzelmeit nyilvánosan is hangoztatni. - (Lásd a 122. oldalon közölt első jegyzetet.)
A szabadelvűség, az ámító liberalizmus mérge annyira átitatta az akkori országgyűlés többségét, hogy Kossuth Lajos babonás befolyásának hálása alatt, nem használt semmi józan, gyakorlati okfejtés és élettapasztalat; az országgyűlés a zsidók felszabadítását is vakhittel törvényerőre emelte. Ma pedig alig 95 év lefolyása után az idők, az aggályoskodó bölcs intelmeknek, sajnos, a legteljesebb elégtételt voltak kénytelenek szolgáltatni. A mérték és határok nélkül alkalmazott vak liberalizmust Magyarország óriási terület, nép és alig megmérhető anyagi veszteséggel fizette meg.
A zsidók felszabadítása és birtokszerzésének megengedése után megindult a zsidó beszivárgás azonnal, de a 48-49-es események és a rákövetkezett abszolutizmus miatt észrevehető veszélyesebb jelleget nem öltött. Eljött azonban a kiegyezés korszaka és a koronázás. Vele a múltból ideszakadt még mindig homályos szemű alkotmányos kormányférfiak uralma, akik az 1832-i országgyűlés hagyományainak folytatásaként újból a határ nélküli vak liberalizmust vagy szabadelvűséget írták ki zászlóikra, amelyre 15 éves uralmával Tisza Kálmán tette fel a koronát. Elkövetkezett a zsidók teljes emancipálása, vallás-egyenjogúsítása, teljes polgárjoga, vallásszabadság, vegyes házasság elismerése és a polgári házasság törvénybe iktatása, szabadkereskedelem, korlátlan szabadsajtó, stb., stb., egyszóval a liberális paradicsom. A zsidó világszövetség munkájára alkalmassá tett, minden szabadsággal megtrágyázott édenkert, a mely maga-magát kínálta oda elfoglalandó prédának.
A régi 48-49 előtti faji és nemzeti politika az uralkodó dinasztia érzékenységének ürügye alatt az ország minden kormányzásában lelkiismeretlenül elaltatódott, helyette azonban a faj, nemzet és vallásvesztő liberalizmus közös káprázata tombolt.
Hogyne indult volna meg ennek a szép, gazdag kincses országnak az elfoglalására a zsidó népvándorlás, a tömeges beszivárgás.
Mint korábbi fejezetünkben hiteles statisztikai adatokkal alkalmunk volt kimutatni, a liberális paradicsom egész zsidóáradást zúdított Magyarországra, akik mind üzérkedtek. A kereskedelem és pénzüzletek egy csapásra 70-80%-ig mind zsidó kézbe kerültek. Mohó kapzsisággal megkezdődött az arany gyűjtése. Hogy milyen eredménnyel, talán fényt derítene erre egy kis statisztika. A sajátságos azonban az, hogy a vagyon csoportosulására minden kísérlet ellenére semmiféle statisztikát nem voltunk képesek előteremteni. Egyszerűen - nincs. Nincs pedig azért, mert a háború előtti liberális világban az volt a mindenfelé terjesztett jelszó, hogy egyik olyan magyar, mint a másik és nem fontos az, hogy zsidó-e az vagy más faj vagy felekezet. Ezen a címen azután minden - a zsidókra vonatkozó - statisztikát elhanyagoltak vagy ők maguk igyekeztek elleplezni, esetleg megakadályozni. Még talán emlékezünk arra az erős faji tiltakozásra is, amely a bíróságoknál akarta megakadályozni, hogy a tanú, vagy terhelt vallását is megkérdezzék. Hogy pedig a zsidóság nem szereti túlságosan, különösen pedig a vagyoni statisztikát nem, arra fényes tanúság az az újabban, a zsidó ház- és birtoktulajdonosok közölt lábrakapott szokás, hogy a tulajdonjogot "részvénytársaságok" alakjába burkolják, hogy ezzel az igazi tulajdonos kilétét és vagyoni viszonyait leplezzék. A faluszéli cigány is, aki tudvalevőleg nem mindig jár igaz úton, csak egytől retteg - az ellenőrzéstől.
Azonban statisztika hiányában is fogalmat nyerhetünk közvetve arról a mértékről, amellyel Magyarországon az "ingó aranya zsidó kézbe vándorolt, ha emlékeztetünk, már korábban említett 70-90%-os kereskedő, bankár, biztosító, gyáriparos és börzevilágra, amely a legtöbb keresetet nyújtja; s a Weisz Fülöpök, Krausz Simonok, Sándor Pálok, Hatvani-Deutschok, Khonerek, Hirschek, Freistädtlerek stb., stb. a székesfővárosban, de az egész Magyarországon szinte megszámlál hatatlan, ezért fel sem sorolható közismert zsidó sokszoros milliárdos vagyonokat és fejedelmi jövedelmeket gyűjtötte Izrael kezeibe. Az ingó arany birtokánál nem szabad feledni azt sem, hogy az el is rejthető - különösen a budapesti zsidók szokása szerint - külföldön, ami már magában véve is elég nehézséget nyújt arra, hogy ellenőrizhető legyen.
Nem tudjuk mennyi az ingó arany, mely nemzeti vagyonunkból már zsidó kezekben van, csak nagy biztonsággal sejthetjük, hogy - sok, annyira sok, hogyha ez az arany a nemzet, az ország kormánya elől hirtelen élvonalnak, az országban nagy megrázkódtatást idézne elő. Vagyis a fenyegető, kifent kard állandóan az ország, különösen pedig a kormány feje fölött függ.
Az ingó arany zsidó kézbe kerülésének mértékére különben még mint összehasonlítási arány, bizonyos mértékig támpontot nyújthat az is, hogy minő mértékben jutott az ingatlan arany zsidó kezekbe.
E tekintetben már sokkal határozottabb és biztosabb feleletet lehet adni különösen azért, mert az ingatlan vagyont nem lehet a külföldön elrejteni s még részvénytársasági alapon sem igen lehet csak ideig-óráig annak tulajdonjogát leplezni.
Nem hálálhatja meg eléggé a magyar nemzet népe és kormánya Miklósy Istvánnak "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" című szociálpolitikai tanulmányát, amellyel közönyösségéből fel akarta rázni Magyarországot az új "honfoglalás" az ingatlan aranynak lábai alól való elhurcolása ellen.
Akié a föld - azé az ország!
Lásd a zsidó világszövetség párizsi vezérkarának felhívását a "Ruskij Invalid" című orosz lapban 1916. december 30-án: "Hitsorsos testvérek! Nincs az egész világon egy darabka föld sem, melyet könnyebben uralmunk alá hajthatnánk, mint Galícia és Magyarország. E kettőnek biztosan a miénknek kell lenni."
"Szedjétek össze minden erőtöket, hogy ez országokat teljesen birtokba vehessék. Szorítsátok ki onnan a keresztényeket és ügyeljetek arra, hogy ami még a keresztények birtokában van, az a ti kezetekbe kerüljön."
Amennyiben e célra nem állana rendelkezésetekre elegendő pénzösszeg, a mi szövetségünk gyűjtéseket rendez és annak gyümölcse a mi pénztárunkba folyik be, hogy Magyarországot és Galíciát a keresztény lakosság kezéből kiragadjuk és a mi kizárólagos tulajdonunkká tegyük. Világtőkések, áldozzatok nagy összegeket! (Persze mindez a gyűjtés jótékonyság címen és Palesztinában lakó testvérek megsegítésére. Szerző.)
Aki meg akar győződni róla, hogy kié a magyar föld, ki húzza hasznát és ki szorítja ki az ország szorgalmas ős magyar faját arról a földről, amelyet másfélezer év előtt vére árán szerzett, verejtékével művelt, örök dicsőséges harcokban védelmezett és tartott meg idáig és hogy micsoda szerepe volt és van ebben a világszervezetben dolgozó zsidóságnak, az olvassa és ismételve olvassa el a fenti munkát, mert ennél hivatottakban és hitelesebben, az ingatlan arany megszerzését a zsidó világcélok érdekében a zsidóság által, megírni nem igen lehet, azért ezt mint felesleges ismétlést a könyvre utalva el is hagyjuk, csak annyit idézünk belőle, hogy: "Magyar népünk vagyona, földje, egy olyan népelem sajátjává lesz, amely népelem faji sajátságánál (inkább felsőbbrendű célok vezetőségének irányítása folytán. Szerző.) fogva, mindent pénzérték szerint ítél meg, amelyben nincsen vagy alig van idealizmus, amely nagyrészt idegenből vándorolt be, amely a magyar vérrel áztatott földet egyszerű árunak tartja, amelynek múltját megérteni nem tudja" - majd: "hogy ezzel az aránytalan léi-foglalással aggodalmas mértékben vonja el a szorosan vett magyar néptől az életfeltételt. A zsidóság kielégíthetetlen földéhsége, főleg pedig aránytalan földszerzése, immár NEMZETI VESZEDELMET JELENT." - (Lásd: Miklósy "Keresztény magyar népünk gazdasági romlása" 8. 0. és 10. oldal.) - Továbbá: "Nincsen arra példa sehol a világon egy nemzet körében sem, hogy a nemzetalkotó keresztény nép földje és vagyoni java olyan hamar és olyan nagy arányban kerüljön a zsidóság kezére, mint nálunk:"

Ezen könyv adatai szerint, amellyel különben a Kovács Alajos által írt: "A zsidók térfoglalása Magyarországon" című statisztikai munka is teljesen megegyezik, 1910-ben nagy Magyarország 17,50"). 152 holdnyi közép és nagybirtokából 5 millió hold birtok volt a lakosság 4.9%-át képező zsidóság kezén. Tehát Magyarország földjének hasznát 27.5 % erejéig ez a zsidó töredék élvezi. - (Lásd a fent idézett munka 52. oldalán.) - Csak magában az 1910.-évben végrehajtás útján nem kevesebb, mint 15.015 birtok cseréli gazdát. Ma még felemlítjük, hogy annak a zsidóságnak, amely néhány évtized előtt még semmiféle ingatlant sem szerezhetett, 1910-ben már az ország földbirtokának 1/3 része a kezében volt s volt olyan időpont, (1910. szeptember, 1910. november 15.) ahol egy-két hét alatt 33.000 holdnyi arisztokrata és más nemesi birtok jutott zsidó lókupecek s keresztény pénzen meggazdagodott sertéskereskedők kezére, korábban pedig 15 hónap alatt 100.000 hold birtokot szerzett a zsidóság tisztán a nagybirtokból, továbbá, hogy a zsidóságnak kétszer annyi birtoka van, mint a magyar római katolikus egyháznak, mégis állandóan a papi vagyoni támadják. Felemlítve még azt is, hogy a nagyobb vidéki városokban sok a zsidó házi úr. Budapest székesfővárosban pedig minden harmadik háznak (legnagyobbrészt a belterületen 3-5 emeletesek) a tulajdonosa zsidó, - (A székesfővárosi statisztikai hivatal adatai.) - akkor körülbelül fogalmat nyerhet mindenki arról, hogy a zsidók felszabadításának ideje óla, különösen a nagy liberális köd leple alatt, milyen gyorsan és milyen mohó mértékben voltak képesek úgy az ingó, mint az ingatlan aranyat az ezzel velejáró fizikai és erkölcsi hatalommal együtt a kezeikbe kaparintani, - (Lásd: "Sión bölcseinek jegyzőkönyvei" 38. lapján a 2. számú jegyzőkönyvet.) - melynek részletes rejtelmeit Miklósy István fentebb hivatkozott könyve és Kovács Alajos: "A zsidóság térfoglalása Magyarországon" tárja elénk.
Lásd: 1881 április 15-én Istóczy Gy. "12 röpirata" az 5. és 6. lapon, ahol ezt írja: "A magyarok Istene ne bocsássa meg soha azt a bűnös könnyelműséget, mellyel nagyjaink egész egykedvűen nézik a magyar nemzet törzsének, a birtokos osztálynak rohamos pusztulását s ezek helyett a zsidók szintoly rohamos gyarapodását. A magyar nemzettest hatalmas törzsének tönkje szélén nincs megállapodás. Azután következik a proletárizmus, ebből kifolyólag a kommunizmus, nihilizmus és a végenyészet a vérfürdőben." - (Mindez -10 év múlva szó szerint be is következett és a pusztulás ma is folyamatban van. Szerző.)
Ha pedig valaki ezt az aranyszerzési vágyat személyi vagy faji sajátsággal velejáró tulajdonságnak vélné és eszerint minősítené, az gyökerében tévedne, mert ez, ahogy már korábban is említettük, nem más, mint a világuralmi politikai magasabb célokért Mózes és a Léwy papi nemzetség által hozott bibliai és talmudi vallásos hitté nevelt zsidó politikai törvények fanatikus végrehajtása.
Ahogy az arany megszerzése Magyarországon történt, úgy történt ez századok óta Európában és még történik ma is,
ahol még szükséges az egész világon.
A "beszivárgás" az államok területét, a társadalomba és az intézményekbe való beszivárgás a befolyást, tekintélyt és leplezett titkos munkakört, az arany megszerzése pedig a hatalmat, ezek együttes és egymást kiegészítő együttműködésben pedig az uralmat biztosítják.
Lásd: "Sión bölcseinek jegyzőkönyvei" 7. lap: "hanem, hogy azon az 5000 éves faj végleges világuralmát alapozza meg." - Továbbá a 14. lapon: "A cél szentesíti az eszközt" csakhogy Torquemada által soha nem álmodott mértékben. Az arany révén a föld s a gazdasági és politikai hatalom megszerzése; a sajtó s az élvezetvágy fejlesztése révén a köz- és magánerkölcs megrontása; az ipari válságok révén a munkásnép nyomorba döntése s ezzel a forradalmi talaj előkészítése; minden tekintély lerombolása, de főleg a hazafiság és vallás kiirtása a szívekből, a katonai és erkölcsi front összeomlasztása után az anarchia s azzal a faji uralom megszerzése, átmenetileg a "kommün" formájában, végül, mint nyílt zsidó világuralom, monarchikus fonnák közt, mely csak a keresztény társadalmi rend romjain jöhet létre, tehát minden forradalom csupán annak előkészítése." (íme az egész pokoli terv körvonalaiban.)
Az 5. sz. jegyzőkönyv ezt mondja: "Per me reges regnant", "Általam uralkodnak a királyok." Prófétáink jósolták meg nekünk, hogy maga Isten által mi vagyunk kiválasztva a világ feletti uralkodásra, a kormányzat mechanizmusának összes szervei mozgásba vannak téve az általunk egyedül birtokolt mozgató erő által. Ez a mozgató erő az "arany", A bölcseink által kitalált nemzetgazdasági tudomány már régóta kimutatta a tőke királyi fenségét.
Hogy ezek a főtényezők miként működnek össze, erről külön-külön érdekfeszítő könyveket lehetne írni, mely azonban kereteinket messze túlhaladná s csak összegezésként annyit kívánunk megemlíteni, hogy ezek a tényezők a zsidó világszövetség munkájának nagyban és egészben alapkereteit képezik.

A zsidó tömeg - anélkül, hogy tudná miről van szó - egyedül a zsidó törvények megtartásával, melyek mint láttuk - ősidők óta - világuralmi célokból vannak felépítve, öntudatlanul működik össze a világszövetség munkájában. Az irányítást az időszaki kongresszusok határozatai nyomán és az Alliance Israelite központi irodájának (vezérkar) utasítása szerint elvégzik a minden országban fenntartott "Agenturák" és a rendelkezésükre álló zsidó sajtó.


---a 3. részhez ---