A zsidóságnak tehát negatív befolyása a vallásra a materialista eszmékkel való inficiálás. Most az általában szemünkbe ötlő pozitívot vegyük szemügyre. Azt hiszem minden korlátozás nélkül állíthatjuk, sehol a világon nincs olyan hit, mint a szemitáké, olyan izzó, kíméletlen s megingathatatlan. Nélkülük talán az igazi vallásos hit, a fides nem is lenne miénk. A német "hit" szó (Glaube nagyon kétértelmű, épp úgy magába foglalja a kétséget, mint a meggyőződést. Alap jelentése: "helyeslés. ¹³²⁾ Ha latin szó után nyúlunk, nem sokkal járunk jobban, mert a valóságban a fides csak bizalmat, semmi más egyebet nem jelent, a jogi szerződéseit bona fidese csak eredeti jelentőségében a későbbi salvitica pisaller. A szanszkrit hit szó, craddhá karakterisztikusan különbözik ingadozó, színtelen fogalmazásával a szemita "hittől": Az a benyomásunk, melyei minden kutató szem, mely a történelem folyamatát kíséri, igazolhat, hogy itt két különböző dologról van szó. ¹³³⁾ )

Nagyon gyakran előfordulhat, hogy a kvantitásban való növekedés a kvalitást megváltoztatja; úgy látszik itt is erről van szó. Az igazi szemita hitet nem rombolhatja szét semmi, semmi sem közelítheti meg, minden tapasztalatnak, evidenciának ellenáll. Itt az akarat, s ezt jól jegyezzük meg, mert e különös pszichológiai jelenség magva abban rejlik, nemcsak szokatlan ereje, hanem az ész és fantázia sorvadása következtében triumfál: a vallás egy minimummal szemben a töltetlen és megingathatatlan, hivési képesség egy maximuma áll, egy hitbeli szükséglet, mely mint kapzsi kéz mindenki kizárásával, egyedül a hívő egyén számára követeli az egész világot. Karakterisztikus e hitbeli akarat abszolutizmusára (ha szabad e szól kovácsolnom , hogy eredetileg minden törzsnek megvolt a maga külön istene; a szemita nem akar senkivel osztozkodni, akarata feltétlen, ő akar mindent birtokolni s amilyen határtalan akarata, olyan a hite, ez a két kifejezés náluk csaknem szinomim. A vallás bizonyos fokig náluk nem önmagáért van, csak eszköz, szerszám, hogy ezzel a lehetőséghez képest az akarat által elérhető birodalom határát kitágíthassa. ¹³⁴⁾ Az a feltevés, hogy a szemita eredetileg monotheista, melyet Renan híres frázisa: "le desert eot monolheiste" ¹³⁵⁾ is támogatott, teljesen téves, ¹³⁶⁾ látjuk, hogy minden kis héber törzsnek megvan a maga istene, mely csak azon a családon és annak a földrésznek határán belül uralkodik; ha valaki elhagyja a családi köteléket s más területre megy, egy Isten hatalma alá kerül: Ez nem monotheizmus. ¹³⁷⁾ Az isteni egység fogalma inkább antiszemita, mint szemita, már csak azért is, mert ez csak spekulációból származhatott, a fantázia által összegyűjött gazdag anyagban teremt a gondolat rendel és jut el az egység elképzeléséhez. Itt ezzel szemben nincsen sem fantázia, sem spekuláció, csupán történelem és akarat s ebből sohasem támadhat az indiaiak, perzsák, görögök és keresztények kozmikus világszelleme, sem az egyiptomiak egyedül való istene. ¹³⁸⁾ )

A zsidósághoz az egy Isten fogalma kimutathatóan csak nagyon későn, a postexiliumi időkben került; s akkor is kétségtelenül idegen, még pedig perzsa befolyásra, ha igazat akarunk mondani, ki kell jelentenünk: ez idea most éppúgy, mint 3000 évvel ezelőtt nem vált vérévé, mert Jehova nem a kozmikus világmindenség Istene, hanem csak kizárólag a zsidóké; ő csak elgáncsolta és elűzte a többi Isteneket, amint elűzi majd mindazokat a népeket, akik nem akarják őt mit rabszolga szolgálni. ¹³⁹⁾ )

Ez tehát nem igazi monotheisnius, hanem, amint már előbb megjegyeztem, kendőzetlen monolatria!
De éppen e szemlélődés láttatja meg velünk azt a fontos és különös igazságot, amely Renannak oly általánosan értett szavában rejlik; e tény is, mint gyakran helyesen látszott, de rendkívül felületesen analizált. Azt írta: "A puszta monotheisia; a Fönséges végtelen egyformaságában, mint a Végtelen elképzelés, itt mutatkozott be először az embernek." Hogy milyen hamis mindaz, ami e mondatban a szemikolont követi, mutatják Renannak más helyen tett kijelentései, ahol kifejti, hogy éppen a szemita nyelvek azok, amelyek "képtelenek a végtelen érzését kifejezésre juttatni." Indiának sötét őserdeiben a végtelenségnek érzete olyan intenzitásra fokozódott, hogy az ember saját énjét a mindenségben érezte feloldódni, míg a napizzította puszta lakója elkápráztatva a túláradó fénytől, látóképességét elvesztette s önmagát látta meg csupán: tehát nagyon is messze attól, hogy a végtelent érezze, amely csak az éjszakában, vagy a nyüzsgő élet ezer szarvában lép elénk egyedül érezte magái, egyedül és mégis veszélyeztetve, egyedül s mégis alig tudva megszerezni szükséges táplálékot, akkor pedig egyáltalán nem, mihelyst egy más törzs akar hozzá csatlakozni. Ez élet, olyan küzdelmet jelentett, melyben csak a kíméletlen egoizmus érvényesülhetett.

Míg a gondolatába elmerülő indiainak csupán kezét kellett kinyújtani a gyümölcs után, ha éhezett, addig a beduin éjjel-nappal csak "Qui vive"- t kiáltott, s egészen más gondja volt, minthogy a végtelenséggel foglalkozzon, melyre különben is teljesen képtelen és tehetségtelen volt, s nyelve sem nyújtott erre támpontot neki. így tehát elképzelhetjük, hogy a környezet egyforma szegénysége a mitológiai elképzelés szegénységéhez kellett, hogy vezessen, meri az ember teljesen képtelen fantáziáját saját erejéből táplálni; mint Shakespeare mondja: ez a "szembeni születik", ahol a szemnek kizárólag egyformaságot nyújtunk, minden egyformasággá szárad. ¹⁴⁰⁾ ) De éppen így megérthetjük, hogy az ilyen környezetben miként fejlődhetett ki ez a határozottan egoisztikus monoteizmus, ahol az egy Isten nem a nagy világok felett álló szellem, mint a rabszolgapart szegény négereinél, hanem kemény, szörnyű úr, aki csak értem, az egyért van, értem és gyermekeimért, aki, ha vakon engedelmeskedem, olajjal és borral teli országokat, amelyet nem én tettem termékennyé, házakat, amelyet nem én építettem, kutakat, amelyeket nem én ástam s ama nagyszerűségeket mind nekem adományozza, amiket egyszer-másszor a messzeségből láttam, midőn éhségtől hajtva portyázásra a pusztát elhagytam; igen, azokat az embereket mind, akik ott munkában és gazdagságban dúslakodtak. örömteljes tánccal, énekkel és zsíros áldozatokkal isteneket imádnak, akik őket e gazdagsággal elárasztják, ezeket az embereket pusztai istenemnek fel akarom áldozni, oltáraikat feldönteni, hogy istenem legyen az egyetlen Isten s én egyedül úr a földön! Ez a puszta monoteizmusa; nem a végtelenség ideájából támad, hanem egy szegény, éhes, kapzsi ember ideátlanságából, akinek gondolatköre alig emelkedik felül azon az elképzelésen, hogy a birtoklás és hatalom a legnagyobb gyönyör.

Annak illusztrálására, hogy a hitnek ilyen szemita felfogása az emberi kedély érzéseiben milyen mélyreható elváltozást okozott, Goethét fogom citálni. Mindig és mindenütt idézik e szavait: "a. világ és emberi történelemnek amelynek minden alá van rendelve egyetlen és legmélyebb témája a "tulajdonképpeni hitnek és hitetlenségnek konfliktusa. ¹⁴¹⁾ ) De sokkal nagyobb jelentőségű a Wahrheit und Dichtung negyedik könyvének következő kitétele: "Az általános, természetes vallásnak tulajdonképpen nincsen szüksége hitre, mert az a meggyőződés, hogy egy nagy teremtő, rendező, vezető lény van a természet mögött, hogy megértesse magát velünk, mondom egy ilyen meggyőződés mindnyájunknak felkínálkozik, úgyhogy ha azt a fonalat, amely bennünket az életen keresztül vezet, néha el is bocsátjuk, bárhol és bármikor újra felvehetjük.

Panninit munkája ¹⁴²⁾ megírására az a vágy serkentette, hogy a Rigveda szent énekeit, amelyek a századok folyamán alig lettek érthetőkké, új életre keltse. Nem a tiszta "tudomány" iránt érzett céltalan lelkesültség, hanem amint Bentley bizonyítja a vallásos lelkesültség tette képessé e munkára. ¹⁴³⁾ ) A. matematika terén elért nagyszerű teljesítményeik is hiszem tudjuk, hogy az ún. "arab számokat" indusok találták lel a vallásban gyökereznek: annak az ismert geometriai probléma megoldásának, amelyből Pythagoras homlokára fonnak koszorút; az indusok már ősidők óla birtokában voltak, anélkül, hogy sejtették volna, ez az áldozati célokra előírt mérések következménye volt, ezekből a vallásos számításokból, mint kötőfészekből kerültek ki az irracionális számokkal a későbbem magasabb algebrának és számteóriának ismeretei. Milyen értelemben mondhatta Goethe egy ilyen vallásról, amely formálólag hat. Itt az egész nyilvános, életre és oly hatalmasan befolyásolta a szellemet és fantáziát, hogy tulajdonképpen nincs szüksége hitre. Nincs igazam, midőn azt állítom, hogy abban a goethei idézetben a "hit" szó két különböző dologra vonatkozik. Természetesen és oly különbözőek, mint az emberek, kiknek lelkében ez visszatükröződik.

Goethe a szemita felfogásból indul ki és e felfogásból támad az a vallásos hit, amely kizárólag történelmi dátumokra és materialista tényekre támaszkodhat. Istent itt történelmileg bizonyított eophanákból (megjelenések ismerik, nem benső tapasztalatból követelik, nem a természet szemléletéből adódik s nem a fantázia erejéből sejtve alakítódik; ez még egyszerűbb, mint Ernest Haeckel teremtés története. Erre az egyetlen szükségszerű vak hitre koncentrálódik vezető nagy szellemeinek és a nép felelős őrzőinek minden ereje: büntetés az egyik oldalon, ígéretek a másikon, amelyhez históriai bizonyságok és természetellenes csodák járulnak. Hasonlítsuk össze a hamisítatlan szemita crédót a keresztény egyház úgynevezett apostoli hitvallásával. A mondatok fele elképzelhetetlen misztériumokkal van tele, amelyről a teológusok maguk azt mondják: "A laikusok nem tudják megérteni: a valóságban "megértésről", a szónak logikus, értelmileg felfogható jelentéséről kevéssé lehet szó, mert e rövid credót különböző egymásnak ellentmondó tanításokból szedték össze. ¹⁴⁴⁾ ) De vegyük csak Anasthasius szimbólumát! Itt a vallásos hit anyagai kizárólag az emberi agyvelő legabsztraktabb spekulációiból áll. Ez a hit szemita értelemben miként tudott volna olyan fogalmakat befogadni, amelyekhez egyetlen ember sem volt képes a milliók között a leghalványabb elképzelést fűzni? Már Krisztus maga bár azt mondja: "azoké a mennyeknek országa, akik olyanok, mint a gyermekek", ugyanazon a helyen így szól: "Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott." (Máté 19, 11, 12. . ¹⁴⁵⁾ ) . Egészen más a szemita és egészen más hitbeli ereje. Ez az egyszerű mondat: Hiszek Istenben, égnek és földnek teremtőjében, nem képezi részét crédójának; ezt a körülményt a korán csak futólagosan és a zsidók egész szentírása alig háromszor említi Ezzel szemben Mózes első parancsa így szól: Én vagyok az Úr, aki téged Egyiptomból kihozlak! A hit, amint, látjuk történelmi tényekhez kapcsolódik, amely meggyőzi a népet és a közönséges látószögű szem nívóján felül sohasem emelkedik.

"A szemitának tulajdonképpen alig van vallása, sóhajt fel Robertson Smith a szemita vallás történelemnek legpontosabb ismerője; "igaz, de hite nagy", válaszol Goethe s Renan így kommentálja: "A szemita szellem felfogó képessége rendkívül korlátolt, de azt a keveset, amit magáévá tesz, nagy erővel öleli át. ¹⁴⁶⁾ ) Azonban azt hiszem, hogy mi már a hit és hit, vallás és vallás körül felmerült konfúzióban jobban eligazodunk, mint Smith, Goethe és Renan és nemsokára egészen a mélyére látunk e kérdésnek. A tökéletes megértés kedvéért itt utoljára még egyszer szembe kell állítanom a szemitát és az indiait.

Az árja hindu, mint példa, a legszélsőségesebb ellentéte a szemitának, még pedig olyan, mindnyájunk szívében szunnyadozó ellentét, amely minden szemitamentes népnél, még az ausztráliai négernél is rögtön szemünkbe ötlik.
Az indiai szellem végtelenül sokat, nagyon sokat apercipiál földi boldogságára; kedélye bensőséges és részvétteljes, érzése, szelíd, gondolkodása metafizikailag a legmélyebb a világon, fantáziája épp oly buja, mint őserdői, annyira merészen szárnyaló, mint a föld legmagasabb hegyei s szeme állandóan a magasba szegződik. Két dolgot azonban csaknem teljesen nélkülöz: alig van történelmi érzéke; mindent megteremtett e nép, csak életfolyásának történetét s a krónikának legcsekélyebb nyomát nem; ez volna az első; a második, ami hiányzik belőle az a képesség, amely fantáziáját kormányozni tudná, ami által mint hyperidealista a világ dolgaival szemben elveszti igazi mértékű; dacára annak, hogy tehát nincs a világon halálmegvetőbb nép nála a világtörténelemben, annak energikus alakítója nem lehet. Nem volt eléggé materialista. Távol állott attól, hogy magát tekintse "egyedül embernek a szó igazi értelmében", az emberiséget általában csak a világ többi jelenségeivel egyenértékűnek tekintette és minden vallás és bölcsesség alapkövének a tat tvam asi-t hirdette, azaz: te is az vagy, más szóval az ember mindenben önmagát ismerje fel. Így természetesen nagyon messze esik attól a kiválasztott népecskétől, amelyért az egész mindenség teremtődött, amelynek hasznára az egész emberiség él és szenved, de egyébként is világos, hogy az indusoknak istensége nem hordozható frigyládában s nem lehet egy kőben jelenlévő. A tat tvam asi kozmikus vallásra utal s a kozmikus vallás ellentétben egy nemzeti hittel közvetlen viszonyt indikál az individuum és az isteni emberfölötti között.

Mennyivel másabbnak kellett ez árja indus felfogásnak lenni a vallásról és hitről. "Tulajdonképpen nincs hite", mondja a német bölcs és a francia parodisztikus felületességgel ezt visszhangozta reá: "Az indoeurópai népek hitüket sohasem tekintették abszolút igazságnak." ¹⁴⁷⁾ Óh nem! ez lehetetlen és ezt a brahminok életükkel fényesen meg is cáfolták. Mert az indoárják is állítanak tanukat, ha nem is egészen olyan értelemben, mint azt a Deuteroézsaiás és Mohamed gondolták. Ha az, árja feleségétől, gyermekétől, unokáitól búcsút vesz, hogy ezentúl megfosztva minden földi jótól, gyökerekkel táplálkozzék s meztelenül az erdők magányában hátralévő napjait jámbor szemlélődésnek és lelke megváltásának áldozza, ha sírját önkezével megássa, hogy halála közeledtével belefeküdjék s összekulcsolt kezekkel önmegadóan és boldogan meghaljon, ¹⁴⁸⁾ lehet-e akkor azt mondani "tulajdonképpen nincs hite"? s "hitét nem tartja igazságnak?" De szócsatát nem akarunk vívni, e férfinak mindenesetre volt vallása és pedig én úgy látom a vallás egy maximuma volt az övé. Ifjúságában a legbujább mitológiát ismerte meg, gyermekes szeme egy élő, lelkes, nagy, barátságos alakokkal benépesített ¹⁴⁹⁾ ) természetet látott, amely fantáziáját szüntelenül foglalkoztatta és az új dalok, amelyeket újra és újra hallott, új teremtésre késztették. Amint Carlyle állította Goethéről, úgy ez indiai ifjú is "csodákkal látta magát körülvéve, ahol minden természetes a természetfeletti igazságban oldódott fel."

A komoly férfikor újat hozott, a gondolkodást a legnehezebb problémákon gyakorolták és erősítették s ugyanakkor a vallásos ceremóniákhoz kapcsolódó, egy, a mai felfogó képességünket csaknem túlszárnyaló, mindent átfogó szimbolikának olyan eredményét tanították, amelyek eredményét a következményekből azonban világosan felismerhetjük. ¹⁵⁰⁾ Fokozatosan megértette az éltesedő ember, hogy azok a mitológikus alakok nem csak az ő agyvelejében létezők és nem csak az ő különös, korlátolt emberi szellemében értelemmel bírók, más szóval szimbólumok, amelyet az értelem nem érhet fel, hanem az egész élet s a világ, amely annak színpadául szolgál. A cselekvők, akik e színpadon mozognak, a gondolatok, amelyeket elgondolunk, a szeretet, amely ittassá tesz bennünket, a kötelesség, amelyet teljesítünk, csupán mint szimbólumok fogandók fel; nem tagadta a dolgok valóságát, vitatta azonban, hogy jelentősége az empirikus észrevehetőség által kimeríthető lenne: "A legnagyobb realitás szempontjából a tapasztalati cselekedet egyáltalán nem létezik", tanítja az indusok szent könyve, ¹⁵¹⁾ ) amely megismerésének Goethe ilyen állandó gondolatformát kölcsönzött: Alles Vergängliche ist nur ein Gleichnis. (Minden mulandó csak hasonlat ) .

És minél mélyebben rögzítődött öntudatába e meggyőződés, annál jobban tágult individuális élete, elképzeléseinek horizontja; az élet kozmikus jelentőséget nyert. Az írás azt tanította: "Legmagasabb értelemben csak az egység reális, a sokszerűség csak a hibás megismerés szülötte." Azok a jó munkák, amelyeket korábban az isteni parancsok egy részének tekintettek, elvesztették értéküket; most már csak a benső törekvés élt, azaz a legbensőbb élet, a gondolat megmozdulása, a szív legkisebb érzése.

Ha a szemita törvény csak az eredményre tekintett és teljesen figyelmen kívül hagyta a szándékot, itt egy másik véglet érvényesüljön: minden eredményt kizárt és értéktelennek tekintett. S már most be kellett ezt a teremtő műveletet fejezni, az "én"-t átalakítani, a félrevezetett, individuális önzésnek legparányibb megmozdulását is átváltoztatni nem kínzás ez, hisz ennek csekély az értéke hogy az én feloldódjék a mindenségben. Ez volt a "megváltás". Azonban ne tekintse ezt senki filozófiai fejlődésnek, mert ez mélyen vallási volt, mert az önerő nem volt elegendő; a szanszkrit szó a legnagyobb egyedüli istenséget Brahmannak. "imának" hívta; csak kegyelem által részesülhetett az ember a megváltásban és mielőtt ezt a kegyelmet bensőséges ima által elérhette volna, jámbor élet által kellett erre méltónak lennie. Ha valaki elérte e pontot, akkor az egyed úgy tudta, hogy nem önmagáért, hanem az összességért él és hal, amiből önként adódott a mindent átfogó felelősség érzete. Az egyed képviselte az összességet; cselekedte, amelyet eddig régebbi agyréme erőszakos akaratának közömbös döntésére bízott, most örökkévaló jelentőségűvé vált, mert míg a természetes a valóságban természetfeletti, éppúgy a pillanat az örökkévalóságot zárja magába és csak annak szimbóluma. Ez volt az árja indusok vallása, ilyen volt az ő hitük.

E kontraszt által azt hiszem teljesen érthetővé tettem a szemita hitnek és vallásnak egészen különös és minden magtól eltérő jellegét; azt hiszem megmutatnám, miben rejlik egy-két merész tettre és egy-két önfeláldozásteljes gondolatra képesítő erejük és miben korlátozottságuk; azt hiszem többre itt nincs szükségünk, mert hogy milyen történelmi jelentőséget biztosított ez az erő és ez a korlátozottság s mire vezetett, azt már tudjuk. Csaknem indíttatva érezzük magunkat, hogy felállítsuk e paradoxont: vallás és hit kizárják egymást, vagy legalább is az egyik növekedése a másik fogyásával jár. De ez csak szavakkal való játék lenne, mert nyilvánvalóan a szemitáknak egészen mást jelentett a vallás és a hit, mint másoknak. A dolog azonban csak ott válik bonyolulttá, ahol nem a tiszta szemitával, vagy mint a zsidóknál az egy oldalúan erős szemita szellem előretörésével állunk szemben, hanem, mint a keresztény időszámítás óta az európai történelemben, csak a szemita szellem beszüremkedésével. Ezáltal támad a fogalmaknak csaknem kifogyhatatlan konfúziója, amely itt e téma részletesebb tárgyalására késztetett, mert a "zsidók megjelenése a nyugati történelemben" akkor lett végzetteljes, midőn a keresztény egyházat szemita alapra helyezték és a "hitnek" és "vallásnak" szemita értelmét vitték bele abba a vallásba, mely alapjában véve a Krisztus élete által is egyenesen töltetlen tagadása volt a szemita felfogásnak s mely ezenfelül további mitológiai és filozófiai kiépítésében határozottan indoeurópai és nem szemita alakulás volt. Teljesen lehetetlen; a zsidóság befolyását történelmünkre kezdettől napjainkig világosan kikülöníteni, ha nem tettük teljesen szemléletesen világossá e fundamentális fogalmaikat: "vallás és hit". Bevallom nem találkoztam olyan munkával, bármilyen nemű is lett volna az, amely ezt megközelítőleg is elérte volna; ez mint probléma többnyire fel sem vetődik. A vallás absztrakt definíciójával nem sokra megyünk, ítéletünkre nem hat felvilágosítóul; egyébként itt a tudományos és rendkívül érdekes kutatások a vallás eredetét és kifejlődését illetőleg célunk szempontjából nem értékesek Sokkal inkább arra törekszünk, hogy meglássuk, milyen a szemita (speciálisan a zsidó ) vallás s milyen megkülönböztető jelei vannak; ezután világos lesz előttünk, mennyi szemita elem szivárgott be gondolkodásunkba.

Mert a vallás karakteréből szükségszerűen adódik befolyásának milyensége; s minthogy egyébként az akarat a szemitának különös ismertetőjele, úgy elvárhatjuk, hogy az általa gyakorolt befolyás is erősebb lesz. A szemlélet materializmusa, a történelmi események előtérbe helyezése az eszméivel szemben, az "igazságnak" világi értelemben való erős kihangsúlyozása, azaz a törvényszerű és erkölcsös cselekedeteknek, a munka szentségének (ellentétben a benső átalakulás mindennemű kísérletével, a metafizikai szemlélődés, vagy az isteni kegyelem ¹⁵²⁾ ) általi megváltásra törekedéssel ) , a fantázia korlátok közé szorítása, a gondolatszabadság tilalma, elvi türelmetlenség más vallással szemben, izzó fanatizmus: ezek mind olyan jelenségek, amikkel kisebb vagy nagyobb mértékű találkozásra, de fel kell készülnünk ott, ahová a szemita vér vagy eszme benyomul. Ezekkel e könyv lapjain még gyakran fogunk találkozni, sőt a 19-ik század legmodernebb, "legszabadabb" szemléletében, pl, a doktriner szocializmusban is szembekerülünk vele. Ami pedig a türelmetlenséget illeti, amely az indoeurópai népek életében egészen újszerű jelenség, erről a második fejezetben a "zsidók megjelenésével" kapcsolatban fogok szólani, ahol látni fogjuk, hogy a régi keresztények a legékesszólóbban követelték a föltétlen vallási szabadságot, míg a későbbiek a türelmetlenség ószövetségi parancsának lettek követői.

Izrael és Juda.

A fonalat tehát ismét ott veszem fel, ahol szemlélődésemet az izraeliták vérének, különböző típusainak egymás közti viszonyáról és a keverékek karakterükre gyakorolt befolyásáról (egészen a már megvitatott vallási kérdésekig ) befejeztem. Hogy vallási vonatkozásban Izrael kebelén belül idővel a szemita elemnek le kellett győzni a hettitát, az az elmondottak után világos. E győzelem azonban nehéz volt és hosszabb harc eredménye. S ez is csak délen sikerült, azaz Judeában, (Juda és Benjámin ) ahol a friss arab vér gyakori beáramlása (tehát csaknem tiszta szemita vér hozzájárulhatott ehhez a maga faji karakterével. ¹⁵³⁾ ) Izraelben tehát az északi részben a régi szíriai kultuszok, a magaslati helyeken megtartott ünnepélyek, zarándoklatok a szent helyeken, a Baál-képek stb. mindig tiszteletben állottak: "még az idegen istenek" iránt oly szigorú prófétának is, mint Illésnek sincs kifogása az arany bikával szemben; ő az "Izraelben lakó Istent" csak a föníciai királylányok által behozott istenektől óvta. A tulajdonképpeni Izraelből sohasem keletkezhetett volna a "zsidóság". Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy megismerjük a zsidó eszmét, a kifejezetten zsidót, ellentétben az Izrael népével. És most áttérek harmadik tételünkre, amely azt állította: a tulajdonképpeni zsidó csak a századok folyamán végbemenő fokozatos kiválasztódás által keletkezett, amit egyes szellemi képességek fokozatos kiképzése, a másoknak szisztematikus eltorzítása idézett elő. Tehát nem természetes nemzeti életnek eredménye, hanem bizonyos tekintetben mesterkélt csinálmány, amit egy papi osztály teremtett akkor, midőn az ellenszegülő népre, idegen uralkodók segítségével, papi törvényhozást és papi hitet erőszakolt.

Leírásom bármily futólagos volt is, s ellenére annak, hogy egynémely tényt az egyszerűség kedvéért említetlenül hagytam, mégis azt hiszem, hogy az olvasó meglehetősen élénk és alapvonásaiban mindenképpen találó képet kapott arról a mixtum compositumról, amelyből a zsidóság kel étkezett, s észrevette azt is, hogy a vér összetétele az ország déli részén, ahol Judai és Benjámin feküdtek, ¹⁵⁴⁾ már a Palesztinába való megérkezés pillanatától kezdve, más átalakító hatásoknak volt kitéve, mint az északi. Mert itt délen a szemita elem mindig új utánpótlást kapott. Ez a különbség azonban talán még ennél is messzebbre vezethető vissza. Már kezdettől fogva látjuk, hogy a jozefiták, Efraim és Manassze erős, nagy törzsei s a körülöttük, mint egy család körül csoportosuló többi törzs bizonyos lenézéssel tekintett Judára. Az Egyiptomból való kivonulás. Palesztina meghódításai a jozefiták vezetése alatt történik. Mózes hozzájuk tartozik, nem Judeához, ha egyáltalán egy nem szemita egyiptomi volt. ¹⁵⁵⁾ Józsua és Jerubal éppúgy hozzájuk tartozik, mint minden jelentős férfi, bezárólag Sámuelig. Juda a régebbi időben olyan jelentékeny szerepet játszott, hogy pl. ez a törzs Deborah győzelmi dalaiban egyáltalán nem szerepel. Mint Simeon és Lévi, éppúgy Juda is csaknem teljesen megsemmisült, mikor Palesztina földjére lépett, úgyannyira, hogy alig "jöttek számításba". A három ágból, amelyből képződött, csak egy maradt és Juda csak a bennszülött hettitákkal és amoritákkal fokozatosan megerősödve támadt új éleire. ¹⁵⁶⁾ ) De csak Dáviddal lép átmenetileg előtérbe és pedig akkor, midőn a benjámini Saul a legközelebbi efraimi rokonságból kivált és a súlypontot egy kissé délre helyezte. Salamon halála után Juda királyai rögtön vazallusszerű viszonyba léptek Izraellel, amelynek kényszerű és alárendelt szövetségestársai lettek. Itt azonban nem holmi aprócseprő politikai féltékenykedésről van szó. Ez nem érdemelné meg egyáltalán a figyelmünket, hanem a képességek és erkölcsi adottságok olyan különbségéről, amelyet minden történelmi munka kiemel s ami legfontosabb alapjait adta Juda későbbi sajátos és határozottan izraelita ellenes fejlődésének.

Későbben Juda a fogság és kiszabadulás következtében Izraeltől anyagilag elkülönült és örökre elszakadt. (Hétszáz évvel Kr. e. ) Juda azonban testvérének szellemi örökségét: a nép történelmét, politikai szervezetének alapját, vallását, kultuszát, törvényeit és költészetét, megtartotta. Mindez, azaz minden alkotó erő lényeges elemeiben Izrael és nem Juda munkája. De Juda egyedül maradt a színen és az anyagot különleges szellemének megfelelően dolgozta fel. Az eddig kiskorú, s most már hirtelen magára hagyott Judea fiaiból e tevékenység által származott: a zsidóság és (amint a tyúkból a tojás és a tojásból tyúk ) a zsidóságból a zsidó.

József háza szellemi fennsőbbségének hangsúlyozásában minden szerző egyetért; mint kiegészítést ehhez csak egyet akarok hozzáfűzni. Robert Smith ezt írja: "Az északi birodalom volt az, amely Izrael zászlaját magasra tartotta: egész történelme érdekesebb és gazdagabb hősi elemekben; harcai, bukásai, hősi cselekedetei hatalmasabbak. Északon az élet nyugtalanabb és ugyanakkor szellemileg élénkebb és mélyrehatóbb. Efraim nemcsak a politikában, hanem az irodalomban és a vallásban isi vezető volt. Efraimban a múlt hagyományait szentebbnek tartották, mint Judeában, azonban ugyanakkor ott ment végbe a vallásnak olyan fejlődése, amely új problémához és ezáltal a próféták fellépéséhez vezetett. Amíg az északi ország fennállott, Juda ennek tanítványa volt, aki jót és rosszat egyformán átvett. Könnyen be lehetne bizonyítani, hogy Efraimnak minden jelentős élet és gondolat megmozdulása a déli birodalomban gyönge visszhangot váltott ki. ¹⁵⁷⁾ ) " Minden történelmi tény, amiről az ószövetség az exiliumi időkből megemlékezik, egészen Dávidig és egynémely későbbi is, Izraelből származik és nem Judeából.

Hogy ezt bebizonyítsam a biblia kritika eredményeit bizonyos, részletességgel kellene elemeznem. Ez azonban túl messze vezetne. Az avatatlan a legrövidebb és legvilágosabb összefoglalást Renan Izrael c. könyve IV-ik részének 2-ik és 3-ik fejezetben találjam meg, azonban több tanítást (ha erre nem sajnálja a fáradságot és ezáltal mélyebb bepillantást nyújtanak Dillmann, Willhausen, stb. munkái. Mózes IV-ik könyve XXI-ik fejezetének 14-ik pontjában említett "Jahve háborújának könyve" és más eltűnt források, amelyekből nemcsak a Hektateuch történelmi részei, hanem Sámuel és a Királyok stb. könyvei szerkesztődnek, József házából származnak és annak dicsőségét zengik. Ahol Juda törzséről egyáltalán megemlékeznek, csak azért teszik, hogy azt lealacsonyítsák, pl. a Genezis XXXVII-ik fejezetében, ahol Juda arra az alávaló ötletre jut, hogy Józsefet pénzért eladja, vagy ahol ez a törzs kezdettől fogva, mint egy erkölcstelen és vérfertőzésből származó szerepel, amellyel szemben, mint ellentét áll a szemérmes József. Ezeket csak mint példákat hoztam fel. A vallási törvények nagy, alapvető vonásaikban is Izraelből származnak és nem Judeából, Goethe ¹⁵⁸⁾ ) felfedezése óta sokat vitatkoztak a tízparancsolatról, Wellhausen emelte ki a feledés homályából és méltatta tudományosain, tudniillik, hogy az eredeti tízparancsolat (Exodus XXXIV , mely kizárólag a kultusz különböző eseteire vonatkozott, egészen másként hangzott, mint a későbben betoldásokkal ellátott. Nekünk elég annyit tudnunk, hogy a későbbi Dekalog és Exodus XX-ból, mely a keresztény katekizmusban is helyet talált, egy olyan tudós és hívő rabbi, mint Schlechter Salamonnak ¹⁵⁹⁾ ) véleménye szerint is egy, a birodalom északi részéből származó pap munkája, aki kb. a IX-ik században, tehát legalább 100, 150 évvel Salamon után, a nagy Omrida uralkodóház idejében élt.

Ez a megállapítás nemcsak érdekes, hanem egyenesen "pikáns", mert a szent könyveknek későbbi, tiszta zsidó kiadói, semmi kiagyalható fáradságot nem sajnáltak, hogy az izraelita birodalmat, mint hitehagyottat és pogányt állítsák be, mikor kiderül, hogy vallási törvényeik alapjai éppen ebből a megvetett birodalomból származnak és nem Judeából. Annak meghatározására, hogy mi a jellegzetesen zsidó, fontos tudnunk: teremtő erejükkel, még a legkorlátoltabb, vallási törvényt adó területen sem tűntek ki. Mert még az a nagy prófétai megmozdulás is, amely, jegyezzük meg jól, egyetlen olyan megnyilvánulása a héber szellemnek, mely maradandó értékeli jelent, északon keletkezett. Illés, némely vonatkozásban a legfigyelemreméltóbb s az egész izraelita történelemnek leginkább fantasztikus megjelenése is csak ott működött. Az Illésről szóló feljegyzések olyan szűkszavúak, hogy némelyek őt költött személyiségnek tarják; ¹⁶⁰⁾ én azonban Wellhausennel vallom: történetileg ez lehetetlen, mert Illés az a férfi, aki a követ mozgásba hozza, megteremti a bizonyos mértékben igazi Jahve vallást s ő az a nagy szellem, aki a monoteisztikus magvai, ha világosan nem is látja, de sejti. Itt egy nagy szellemiség hat és hogy hatni tudott élnie kellett. Különös érdeklődésre tarthat számot az a róla szóló egyetlen pontos hír, mely szerint tulajdonképpen nem volt izraelita, hanem egy "féljogú bennlakó", a Jordánon túlról, az ország legszélsőbb határáról, tehát olyan férfi, kinek ereiben minden valószínűség szerint meglehetősen tiszta arab vér folyt. ¹⁶¹⁾ ) Ez érdekes, mert azt mutatja: itt a tiszta szemita elem lép a küzdőtérre, hogy vallási eredményét megmentse, melyet délen olyan félamorita, mint Dávid és amorita-hettita, mint Salamon eklekticizmusa, északon pedig a világosan hangolt, túlnyomó részben kánaáni lakosság engedékenysége fenyegetett. Már északon, mely fekvésénél fogva kedvezőbb helyzetben volt, s melynek lakosai valószínűig nagyobb szorgalmuk és kereskedelmi érzékük által tűntek ki, a jólét s vele a luxus és művészi érzék vált otthonossá.

Egyike a bűnöknek, amit Ámos az izraeliták szemére vet az, hogy "ők is dalokat csinálnak, mint Dávid." Itt a szemiták civilizációs ösztöne lázadt fel; a nemesen érző ember ösztönszerűen és hatalmasan érezte az összeférhetetlenséget az idegen kultúra és népe szellemi adottsága között; látta lábai alatt megnyílni a sírt, melyben a valóságban minden szemita birodalom gyorsan és nyomtalanul tűnt el, és félelmet nem ismerve, mint a beduin szállt ellene harcba. Rögtön Illéstől kezdve, ez a prófétamozgalom hasonlít az egészséges, száraz sivatagi szélhez, mely messziről törve be, a rothadás virágait, de ugyanekkor a szépség és kultúra bimbóit is leperzseli. Elisa, Illésnek követője is Efraimban lakik. De ekkor lép fel az a nagy próféta, kinek szavai még mi tulajdonaink. Azt mondtam: "nagy", habár munkáinak kis terjedelménél fogva a "kis próféták" közé számítják, mert Ámos, ami vallásos gondolatainak mélységét, politikai szemléletének élességét illeti, a legnagyobbakkal, egyenrangú. Ezt a prófétát, bár Judeából származónak tartják, mégis vannak, így pl. Graetz, akik kételkednek ebben. ¹⁶²⁾ ) . Mindenesetre úgy ismeri a Józsefi birodalmat, mint hazáját és intelmei is kizárólag ennek a birodalomnak szólnak. A legközelebbi nagy "kis próféta" Hózseás: éppolyan egyedülálló jelenség, mint Ámos; Efraim szintén; ő is József házának sorsában oldódik fel; egész szívvel függ szeretett népe sorsán és prófétaszerűen olyan dolgokat jósol meg, melyek nem mennek teljesedésbe, mint Izraelnek megteremtését a könyörületes Jahve által és népének örök uralmát. Ezzel bezárul a sor, és befejeződik Izrael befolyása Judeára, mert valószínűleg még Hózseás idejében, de mindenesetre röviddel halála után, az egész északi népet az asszírok fogságba hurcolták és azok sohasem, tértek vissza.

A zsidók keletkezése.

Ettől a pillanattól, tehát 721-tol Kr. e. jött létre a tulajdonképpeni zsidó. Eddig Judeának, amint már láttuk, politikailag, szociálpolitikailag, vallásilag, a nyilvánvalóan sokkal tehetségesebb Izrael vontató kötelén kellett úsznia. A helyzet borzalmas volt. Reszketéssel és kétségbeeséssel szemlélték a zsidók testvéreik rettenetes sorsát, mely egyetlen védelmüktől is megfosztotta őket. Most már az ellenség gyűrűje szorosan zárult a kis ország körül; egy világbirodalommal szemben hogy állhatott fenn? Először mint az asszírok szabad vazallusa tengette életét és élvezte annak védelmét, legközelebbi szorongatottjával, a damaszkusziakkal szemben. Azután kihasználta hatalmas védőjének halálküzdelmét, s hagy megszabaduljon tőle, Egyiptommal intrikált. Későbben súlyos bűnhődéssel és bizonyos országrészekről való lemondással vezekelt Kis-Ázsia új urai: a kaldeusok előtt... Röviden: a királyság még 120 évig tengette siralmas életét, midőn egy újabb pártütés után Nebukodonozor végre türelmét veszítette és a királyt 10.000 emberrel Babilonban fogságba vetette. Egyesek (köztük Jeremiás Egyiptomba menekültek és ott megalapították a diaszpórát. Hatvan évvel későbben a kitelepítettek egy részt, de csak egy része tért vissza; a jómódúak többsége jobbnak látta Babilonban maradni. Több, mint egy évszázadig tartott, amíg sikerült a hazatéri kis kolóniának, melyben aránytalanul nagy volt a papok és leviták száma, Jeruzsálemet és a szomszédos, nagyon összeszorított területet organizálni, a templomot és a város falait újra felépíteni. Azonban ez a perzsa uralkodók kegyes védelme és a külföldön hirtelen megvagyonosodott testvérek segítsége nélkül egyáltalán nem is sikerült volna. Tehát Judea és Jeruzsálem ismét volt, de ettől az időtől fogva sohasem úgy mint szabad állam. ¹⁶³⁾ )

Tehát a Judabelieknek tulajdonképpeni zsidóvá válása meghatározott történelmi feltételek hatása alatt ment végbe. Azt szokták mondani: a történelem ismétli magát. Ellenkezőleg! Sohasem ismétlődik. A zsidó olyan egyedülálló jelenség, melynek hasonlóját sehol sem találjuk. Azonban határozott történelmi feltételek nélkül sohasem lehetett volna azzá, amivé lett. Azt a különleges etnológiai keveredés, melyből keletkezett az ősrégi történelme, Izraeltől való elkülönüléséig, nem hozhatták volna létre a zsidóság fenoménjét, ha a figyelemreméltó körülmények egész sorozata e különös fejlődést nem segítették volna elő. Ezek a körülmények könnyen felsorolhatok. Számszerűen öt, melyek, mint ügyesen felépített óramű kerekei illeszkednek egymásiba. Ezek: a hirtelen elkülönülés, (1. ) a sajátosságok kifejlődésének száz éves szünete, (2. ) a történelmi tradíciók exilium általi megszaporodása, (3. ) egy idegenben született nemzedéknek egy újhoz való kapcsolódása, (4. ) és végül a politikai függés állapota, melybe a zsidók ezúttal kerültek. (5. ) Rövidebb vizsgálata a történeti egymásutánban érvényesülő pillanatoknak, a zsidóság keletkezésének tiszta képét fogja adni.

1. Judea férfiai (mint kiskorúak ) hozzá voltak szokva, hogy indíttatást az idősebb, erősebb és tehetségesebb testvértől kapjanak. Most egyszerre egyedül álltak egy valószínűleg csak töredékes hagyomány birtokában kénytelenek voltak további szellemi fejlődésüket maguk irányítani. Ez olyan váratlan, hatalmas lökés volt, melyre nem jöhetett más, mint egy ugyanolyan hatalmas és legkevésbé sem harmonikus reakció.

2. Ha az asszírok Judeába azonnal betörnek és azok lakosait szétszórják, úgy ezek éppoly nyomtalanul eltűntek volna, mint az izraeliták. Azonban a Judabelieket e csapás, egy századon át megkímélte, ami éppenséggel arra kényszerítette őket, hogy az utolsó indíttatást, amit Izraeltől kaptak, a legvégsőkig túlhajtott következetességgel kihasználják. Ez volt, amit Ámos és Hozseás próféták inspiráltak: erkölcsi megtérés, Isten előtti alázatosság, bizalom a mindenhatóságában. Valóban ez volt az utolsó reménység, mert egyáltalán nem lehetett arra gondolni, hogy emberi erővel legyőzzék a fenyegető világhatalmat. A zsidók Ámos magasztos tanítását kimondottan anyagiasán fogták fel. Szorongattatásukban a legőrültebb gondolatra vetemedtek: Jeruzsálemnek, mint Jahve lakóhelyének, bevehetetlennek kell lennie. ¹⁶⁴⁾ Az okos emberek természetesen kétkedőleg rázták fejüket. Azonban midőn Sennaherib serege a környező országrészeket elpusztította és Jeruzsálem ostromába alig hogy bele fogott, hirtelen eltávozott a város falai alól, a prófétáknak egyszerre igazuk lett. Egyesek azt mondták, pestis tört ki táborában, benső zavargások mondták mások, okozták a visszavonulást. ¹⁶⁵⁾ ) Mintegy: Kr. e. a. 701-ik évnek ama reggelén, midőn Jeruzsálem lakói már nem látták Sennaherib csapatait a falak alatt, született meg a zsidóság és a Jahve, akit mi a bibliából ismerünk. Ez sarokpont Judea történetében. Még az, idegen népek is csodát láttak Jeruzsálem megmenekülésében. Az eddig megcsúfolt és kigúnyolt próféták: Ézsaiás és Micha egyszerre a nap hősei lettek. A királynak pártjukra kellett állni és az országnak megtisztítását az idegen istenektől meg kellett kezdenie.

A Jahve gondviselésébe vetett hit, ez a hiedelem: minden jólét a parancsaival szembeni passzív engedelmességétől függ, minden nemzeti szerencsétlenség, megpróbáltatás vagy büntetés, a megingathatatlan meggyőződés: Juda Isten kiválasztott népe, míg a többi nép mélyen alatta áll, röviden: az elképzelések egész komplexumai, melyből a zsidóság lelke összetevődött, akkor keletkezett, s meglehetősen gyorsan bontakozott ki azokból a csírákból, melyek rendes viszonyok között ilyen virágokat sohasem hoztak volna, nagy ellenálló erővel ajándékozta meg őket, viszont, sok okos és természetes dolgot megfojtott és fixa ideává lett. Csak ekkor íródtak le ezek a következményeiben súlyos szavak: "De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Űr, hogy szeresse azokat és az ő magvukat: titeket választott ki ő utánuk, minden népek közül." (Deut. X. 15. ) 701-től 506-ig, tehát Jeruzsálem elpusztulásáig, több mint egy századuk volt a zsidóknak az eszme kitenyésztésére. A próféták és papok, akik a gyeplőt a kezükben tartották, ezt az időt jól kihasználták. Manasse liberális reakciója ellenére sikerült is, először a régi isteneket elűzniük, azután bevezetni azt a zseniális agyrémet, hogy Istent egyedül és kizárólag Jeruzsálemben lehet tisztelni, miért is Józsua király "a szent magaslatokat" és más népek legszentebb oltárait szétdúlta, s állítólag még a pátriárkáktól alapított és Theophaneus által megszentelt szentségek őrzőit, a levitákat csaknem mind legyilkoltatta, a megmaradottakat pedig a jeruzsálemi templom alárendelt sorsú szolgáivá tette; most már csak egy Isten, egy oltár és egy főpap volt.

A világ az egyház fogalmával gazdagabb lett és lefektette, mai csalhatatlan uralkodójával, a római egyház alapját. Hogy ezt végrehajthassa, mindenesetre későbbi időknek is mintául szolgáló hamisításokhoz kellett nyúlnia. 662-ben a templom javításánál állítólag egy "törvénykönyvet találtak, ¹⁶⁶⁾ ) amelyről ma kétségtelenül megállapították, hogy akkor íródott. A Deuteronumium, vagyis Mózes ötödik könyve (Luther szerint: "egészen felesleges kiegészítése a tízparancsolatnak" ) bevezetése annak a papi uralomnak, amelyről eddig nem Izraelben, sem Judeában nem tudtak és törvényes megalapozása, (történelmi, mert a hébereknél minden az Jeruzsálem történelmi szerepének, mint egyedül jogosultnak, olyan gondolat, mely ameddig a birodalom: Jeruzsálem fennállott, sohasem kaphatóit lábra és ami magától a rajongóan hazafias és jeruzsálemi érzelmű Ézsaiástól is teljesen idegen volt. ¹⁶⁷⁾ ) És mindez nem rossz, csaló szándékkal történt, hanem csupán azért, hogy a megmentő Jahve kultuszát továbbra is tiszteletben tartsák és ugyanakkor az erkölcsi újjászületést is bevezessék. Itt merül fel pl. először szemlesütve és elrejtve a parancs, hogy az Urat szeretni kell. Ugyanekkor ez a könyv állítja be fanatikus dogmatikus bizonyosságként, hogy egyedül a zsidóság Isten népe. Ezzel kapcsolatosan lép fel először úgy a kevert házasságok tilalma, mint az a parancs, hogy minden "pogányt", ahol zsidók laknak "ki kell irtani" és minden zsidót, aki nem igazhívő, férfit és nőt egyaránt meg kell kövezni, XVII. 5. s két tanú sem kell, hogy kimondják valaki felett a halálos ítéletet. Így lett a vallási türelmetlenség fogalmával gazdagabb, hogy ez a gondolat a nép számára mennyire új volt, s csak milyen különös körülmények között jöhetett létre, így is csak az óráról-órára fenyegető veszély közepette és Jeruzsálemnek Sennaherib kezéből való csodálatos megmenekülése után, mutatja az az állandóan visszatérő szabály: "Az Úr megparancsolta, féljük őt, hogy míg élünk, olyan jól legyen dolgunk, mint ma van. Borzasztó büntetések az egyik, mértéktelen ígéretek a másik oldalon s ehhez járul az állandóan visszatérő felsorolása a csodáknak, amelyeket Jahve Izrael javára tett: ez a Deuteronomium könyvének meggyőző eszköze s az; első önálló tette a zsidóságnak vallási téren. ¹⁶⁸⁾ ) Ez a vallási motívum nem nagyon fenséges, ezt minden zsidó és keresztény magyarázóval szemben állítom, mégis el kell ismerni, hogy fanatikus hittől indíttatva, összehasonlíthatatlanul erőteljes. Ezentúl csak e hit megerősítésén fáradoztak, a körülmények figyelemreméltó kedvezése mellett.

3. Azt hihetnénk, hogy Jeruzsálem szétrombolása és a száműzetés megingatta a Jahvéba vetett hitet Azonban a megsemmisítő csapás nem egyszerre jött és Jeremiás magával ragadó hiterejének elég ideje volt az új viszonyokra áthangolódni. Eközben az ország nagyjainál az erkölcsi újjászületés éppen az ellenkező végletbe csapott: félelem nélkül követte el a rosszat. Jeremiás másként látta a jövőt: e próféta a babilóniakban Isten ostorát latjai, akit azért küldött az Úr, hogy Judeát bűneiért megbüntesse. Amint Jahve kiválasztott népét szeretetből mentette meg, éppúgy most a fenyítés is szeretet, így jövendölt Jeremiás, ellentétben Ézsaiással, Jeruzsálem szétrombolását illetőleg, amiért is, mint árulóit és Babilon zsoldosát üldözték. A prófétának azonban ismét igaza lett és a bölcs világiaknak nem. Mert azt utóbbiak ezúttal Jahvéra bízták magukat. Hát egy század óta nem. azt tanították, hogy Jeruzsálem bevehetetlen? És midőn jött a szétrombolás, azt mondták: látjátok a prófétának igazsága volt, ez Jahvé keze. Az exiliumnak nagy jelentőségét e tévhit tovább fejlődésére és megszilárdulására könnyű belátni. A száműzetés nélkül az igazi, valóban bámulatra méltóan mesterkélt zsidóság sohasem lett volna életképes. Hiskia, Józsai és Zedekia királyok feldönthették az oltárokat, a szent fákat lehántolhatták, de a nép nem engedte magát szentségeitől megfosztani. Most egyszerre azonban, minden hagyománytól elszakadt. A babilóni birodalomban való hatvan évi tartózkodás azt mondhatnánk: ketté vágta a történelem fonalát. Egyetlen ítélőképes ember sem tért vissza azok közül, akik atyáik országát elhagyták. Ha egy magános ember hazáját ötven évre, vagy akár csak húszra, elhagyja, majd hazatér rokonaihoz és barátaihoz, idegen lesz az idegenek között. Nem lesz képes egy különleges nép egyéni fejlődésének sajátosan szerves törvényébe ismét beilleszkedni, különösen nem, ha kora ifjúságában hagyta el hazáját. Itt egy egész nép vesztette el történelmi otthonát. A későbben visszatérők csaknem kivétel nélkül idegenben nőttek fel s talán egy sem volt közöttük, aki tudatosan emlékezett volna Judeára. Eközben Babilonban, minthogy az áldásban gazdag összeköttetés (anya és gyermek viszonya a múlttal megszakadt, a számkivetettek között az elkeseredett zelóták törték fejüket sorsukon és olyan eszmékre jutottak, amilyenekre otthon nem is gondolhattak. ¹⁶⁹⁾ )

A száműzetésben alapították meg a jellegzetes zsidóságot éspedig egy főpapi családból származó pap: Ezékiel. A száműzetés bélyegét tehát a zsidóság kezdettől fogva magán viselte. Hite nem egy egységes, szabad, létéért becsületes küzdelmet folytató nép hite. Ellenben lehetetlenséget és bosszúszomjat lélegzik és a pillanat nyomorúságán, egy lehetetlen jövő délibábjával igyekszik magát ámítani. Ezékiel a biblia legborzasztóbb lapjait írja. A legszélsőségesebb eszközök felhaszálásával a. legszörnyűbb fenyegetések és a legbűnösebb ígéretek felhasználásával akarta ez a gondolatszegény, elvontan formalisztikus, mégis nemes hazafias lélek. ¹⁷⁰⁾ ) testvéreinek megingott hitét és vele együtt nemzetét megmenteni. A vallás Izraelben az ő idejéig éppúgy, mint Rómában, Görögországban és Egyiptomban többek között a nemzeti élet megnyilvánulása is volt és a papság tagja az állami szervezetnek. Ezékiel azt tanította: nem! Izrael nem azért van a világon, hogy mint más nép teremtsen és harcoljon, dolgozzék és alkosson, hanem Jahve szentsége legyen és ha betartja annak parancsait, mindent elnyer, így az állam helyébe most már a vallási törvények uralmának; a nomokráciának kellett lépni. Maga a Deuteronomium is megengedte, hogy más népeknek más isteneik legyenek. Amos, mint egyedül álló nagy szellem, kozmikus Istent sejtett, akinek többnek kell lennie, mint egy különleges népecske tisztán politikai deus ex máchinájának. Ezékiel mindkét elképzelést összekapcsolta és ebből kovácsolták aztán ki a zsidóság Jahvéját, a monoteizmust a legeltorzítottabb alakjában. Bizonyos, Jahve most egyedülvaló és mindenható Isten, aki egyedül saját dicsőségének él, elnézően kegyelmes a zsidósággal szemben, (mert általuk akarja hirdetni dicsőségét és megmutatni hatalmát, azzal a feltétellel, hogy azok egyedül és kizárólag szolgálatának szentelik magát ) de a föld minden más népeinek borzalmas Istene, aki azokat, "pestissel és vérrel" látogatja meg, hogy "ezáltal fenséges, szent és ismert legyen."! Minden más népnek meg kell semmisülni és Jahve megparancsolja prófétáinak, hogy hívják össze a világ madarait és állatait, hogy "azok, az erősek húsát felfalják és a fejedelmek vérét kiszívják." E mellett e könyv a hierokrácia szervezetének és egy új kultusz kényszerzubbonyának tervezetét is tartalmazza: mind olyan dolgok, amelyekben egy száműzetésben élő pap féktelen fantáziája feloldódhatott, ami lehetetlen lelt volna, ha nemzeti élet keretében él, ahol minden új rendeletnek a szokásokkal és erkölcsökkel kell megbirkózni. De Ezékiel halála után a nemes perzsa király Cyrus nemsokára elfoglalja a babilóniai területeket; a keveset tapasztalt indoeurópai naivitásával megengedte a zsidók visszatérését és támogatta a templom újjáépítését. Árja türelmesség védelme alatt, szemita türelmetlenségből felépült a tűzhely, hogy legyen évezredeken át a legnemesebbek átkává, a kereszténység örök szégyenévé s mint méreg ömöljön szét a földön.

Ha valaki arra a kérdésre: ki a zsidó? világos feleletet akar adni, egyet el ne felejtsen soha: a zsidó hála Ezékielnek minden türelmetlenség, minden hitbeli fanatizmus, minden a vallás érdekében történő gyilkosság tanítómesterének, a türelmességre csak akkor hivatkozott, ha elnyomva érezte magát, ő azonban sohasem gyakorolta és nem volt szabad gyakorolnia, mert törvénye tiltotta, ma is tiltja és holnap is fogja.

4. Ezékiel álmodott, de a visszatérés következtében álma valósággá változott. Könyve és nem Izrael története és nem a nagy próféták szava lett az az ideál, amely szerint a zsidóságot megszervezték. És ez ismét, csak annak a körülménynek tudható be, amelyben maguknak az apáknak a nyelvét is elfelejtették és már csak a papok értették meg. ¹⁶⁸¹⁾ Csak szokatlan körülmények találkozásából születhetett olyasvalami, amilyenről a világtörténelem egyetlen példát sem tud felmutatni; hogy egyes céltudatos emberek, egy teljesen kitalált, mesterségesen kigondolt, rendkívül komplikált vallás és kultúrtörténetet, mint legszebb hagyományt, tudjanak egy egész népre rászorítani. Az eljárás itt egészen más, mint a keresztény zsinatoknál, ahol elhatározták, hogy ezt és ezt kell az embernek hinnie, mert ez az örök igazság. A zsidó számára a dogma a mi felfogásunk szerint idegen. Materialista felfogás alapján, amely mindenütt előtérbe nyomul, ahol szemita szellem, ha csak spiritus rectorként szerepel, mint itt is, uralkodik, minden meggyőződésnek történelmi alapon kell nyugodnia. És ezért leltek az exkluzív Jahve hit, a templomi kultusz új rendelkezései s az új vallási törvények, ¹⁶⁹¹⁾ ) minden időben Isten által megparancsoltaként és mint mindig figyelemmel kísértek, történeti tényként beállítva.

A kezdet alapjait a száműzetés előtt a Deuteronomiumban rakták le. De ez még csak szerény kezdet volt és az akkor még élő néptudathoz viszonyítva nem éppen eredményesnek mondható. Most már a helyzet egészen más lett. Először is, mint már mondottam, a száműzetés a történelmi fonalat kettévágta, ugyanakkor a hazatért száműzöttek túlnyomó többségét tekintve, két társadalmi osztályból tevődtek össze, egyrészről: a legszegényebb, legtudatlanabb, legfüggőbb népből, másrészről: a papokból és levitákból. ¹⁷⁰¹⁾ ) A gazdagabb világiasabban hangolt zsidók előnyben részesítették az idegenben való maradást. Ott jobban éreztek magukat, mint saját népközösségükben, mégis (legalább nagyobb részben zsidók maradtak. Kétségtelenül részben, mert e hit nekik megfelelt, részben a kiváltságok miatt, amint mindenütt biztosítva tudtak, amelyek között elsősorban a katonai szolgálat alól való mentesség szerepelt. ¹⁷¹⁾ ) Most már megértjük, hogy a papság miként tartotta a két elemet tökéletesen a kezében: a tudatlan, semmiféle tradíciótól meg nem kötött kolonizációs népet és a bár művelt, de az egyetlen kultúrközponttól eltávolodott tagjait a diaszpórának, így épült fel a mesterséges épület: a Deueronomium kiegészítődött (és pedig a tizenegy első hatásos történelmi fejezettel ) és keletkezett az ún. "papi kódex" (magába zárva Leviticus egész; Numeri háromnegyed, az Exodus félkönyvét és a Genezisnek tizenegynéhány fejezetét . ¹⁷²⁾ Az ószövetség történelmi könyvei abban az alakban, amint ránk maradtak, különböző forrásokból hordódtak és rakódtak össze. Ezek után természetes, hogy minden forrást átnéztek, expungáltak, betoldtak, ami által az új hierokráciának, az új Jahve hitnek épp úgy, mint az új "törvényeknek, amely alatt ezentúl a szegény zsidók nyögni fognak, kívántak segítségére lenni. Mindén esetre olyan munka ez, amely az akkori műveltségi fokolt meghaladta, úgy hogy az ellentétek és ellentmondások minden sarokból és végből kibújnak, úgy hogy mi e hasítékokon át szemlélhetjük munkában a jámbor erőszakot. ¹⁷³⁾ )

A tórát (azaz a "törvényt" fokozatosan és részletesen, a nagyon régi mondai irodalomból vett szemelvények s az erősen átdolgozott gyűjteményeik prófétai könyveken egészítették ki, amit lehetőség szerint gazdagítottak a sok vaticinia ex eventibusból. De ezt oly értelmetlenül szerkesztették össze, hogy csak kimondhatatlan fáradsággal sikerül belőlük a próféták szándékát kihámozni. Ezekhez későbben egynéhány szabadon költött tanköltemény társult, amint az Eszteré, Jóbé, Dánielé, a Zsoltárok stb. Ezra után (zsidó tradíció szerint, még sokáig működött egy 120 írástudóból álló kollégium, "a nagy zsinagóga", a kánonok kiegészítésére és kiadására. A krónikák két könyve, pl. csak kétszáz évvel későbben keletkezett, a perzsa birodalom hanyatlása után, már a judaizmus kebelében. ¹⁷⁴⁾ ) Ezékiel e vallására még vissza kell térnem. De előzőleg még az ötödik és utolsó történelmi körülményt kell megtárgyalnom, amely nélkül minden előző, maradandóan sohasem vert volna gyökereit.

5. A babilóni száműzetés után a zsidóság sohasem volt többé Önálló nemzet. Herder, e ténynek a nép jellemére gyakorolt mélyreható befolyásáról a következőket mondja: "A zsidóság nevelésében romlott el. mert a hazai talajon politikai kultúrára és ezzel kapcsolatosan a becsület és szabadság érzésére sohasem tett szert." ¹⁷⁵⁾ ) Nem szabad azt állítani, hogy a zsidóságnál eredetileg mint organikus hiány nem volt meg a becsület és szabadság érzése. S talán sorsuk nem lett volna elegendő, ilyen messzemenő atrófiáját e legdrágább javaknak előidézni, ha nem társult volna hozzá az, amely az egyént megfosztotta szabadságától és ezáltal a "becsület igazi érzését is kiirtotta" hogy más magasabb értékű népek becsületét is elvitatta. Ezt a hitet a Juda törzsből származó nép nem engedte volna magára kényszeríteni, ha politikai tehetetlensége, mint kis megtűrt vazallus államot nem szolgáltatja ki vallási tanítóinak. Fél önállóságai az olyan periódusoknak, mint Simon Makkabeus alatt, csak arra elegendők, hogy megmutassák: az eredeti néphitnek, midőn belépett a praktikus, élő életbe, mélyreható átalakuláson kellett volna átmennie. A makkabeusok eredetileg azáltal emelkedtek fel (még gyermekek a távolabbi Modinból, amely régebben az efraimi hegység volt , hogy az egyik legszigorúbb törvényt, a szabbatot megsértették. ¹⁷⁶⁾ )

Hogy milyen lehetetlen lett volna ezt a papi hitet, ezt a papi kultuszt, ezt a papi törvényt egy független népre rákényszeríteni, már abból is láthatjuk, hogy ez az adott feltételek mellett is nehezen ment és a babilóni királyok erőteljes támogatása nélkül nem sikerült volna. Mert, amikor a zsidók minden benyomásuktól elszakadtak, ez a sors szomszédjaikat épp oly kevéssé érte utól, mint azt a kánaáni törzslakosságot, amely meglehetősen nagy számban maradi vissza Judeában. A visszatérés után az első időben, minden oldalról új kapcsolatok támadtak. A Jahve imádó hettita-amorita parasztok, mint korábban, részt akartak venni az áldozásban; nem sejtették és nemi is akartak beleegyezni abba, hogy saját hazájuk Istene. Jahve, ezentúl a zsidók monopóliuma legyen; másrészről a gazdagabbak a visszatért izraeliták közül, mint korábban, házasságot kötöttek a szomszéd népekkel, nem törődve azzal, hogy ezek Milkomot, Molochot, Baált, vagy más föld istenét tisztelték és azt tapasztaljuk, hogy mint nálunk a nemesség, legyen még oly antiszemita, előszeretettel vesz el gazdag zsidó nőt, éppúgy a főpapi osztályhoz, tartozók tagjai "társadalmi állásukhoz" méltónak tartották, hogy ammonita és edomita nővel kössenek házasságot, ha az elég hozománnyal rendelkezett. Miként lehetett volna ilyen körülmények között az Eziékiel által hirdetett hitet beoltani és az új törvényt számtalan előírásával begyakoroltatni? Egyetlen nemzetnek sem lett volna képes azt teljesíteni addig, míg a túlzó papi fantázia természetellenes szülését ad patres nem helyezi.

A zsidók azonban nem alkottak önálló államot. Jeruzsálembe egy félperzsa földműves vezetése alatt tértek vissza, akinek kétségtelenül meg volt a pontos utasítása a papok megsegítésére és a velük szemben megnyilvánuló politikai becsvágy elnyomására. Midőn a jámbor párt, az, imént említett előzmények által az alig megkezdett munkát veszélyeztetve látta, Babilonhoz fordult segítségért. Először erősítésül papokat és írástudókat küldtek Ezrával, "az ügyes írástudóval" az élén, akiknek a tórát, királyi rendeleteket és pénzt kellett feltalálni. ¹⁷⁷⁾ ) De még ez sem volt elég. A tett emberére volt szükség. ezért Artaxerxes király pohárnokát Nehémiást, diktafon hatalommal felruházva Jeruzsálembe küldték. Most már a dologhoz energikuson fogtak hozzá. "Utálattal" utasították el maguktól mindazokat a Jahve imádókat, akik hivatalosan nem tartoztak a zsidó néphez. Nem a hit, hanem a származás lett ezentúl a döntő tényező. Minden zsidónak, akinek nem zsidó nő volt a felesége, el kellett válni, vagy ki kellett vándorolni. E törvény került a Leveticusba: "Kiválasztottalak benneteket a népek közül, hogy enyéim legyetek" (XX. 26. . Ezentúl, halálbüntetés terhe alatt egyetlen zsidó nem házasodhat népén kívül. Tulajdonképpen minden. férfi, aki idegen nőt vett el: "Isten ellen való vétket" követelt el. ¹⁷⁸⁾ Nehémiás magas falakkal vette körül Jeruzsálemet és a bejárókat erős falakkal zárta el. Megtiltotta az idegenek belépését, hogy "minden idegentől megtisztítsa népét." Ezra és Nethémiás • mondja joggal Wellhausen Artaxerxes király kegyelméből, végérvényesen megteremtői lettek a zsidóságnak." ¹⁷⁹⁾ ) Aminek Ezékiel lerakta alapjait, azt ők befejezték: a zsidókra rákényszerítették a zsidóságot.

Tehát ez lenne az az öt tényező, amely a zsidóság keletkezését lehetővé tette és elősegítette. Azonban még egyszer összefoglalom, hogy jobban megmaradjon az emlékezetünkben: a. váratlan és hirtelen elszakadás az értékesebb Izraeltől; száz éves fennmaradása a minden oldalról fenyegetett kis államnak, amely csak egy ember fölötti hatalomtól remélhetett segítséget; eltépése minden történelmi fonálnak, minden helyi hagyománynak, amelyet az egész népnek idegenbe való kivezetése jelentett; ismét bekapcsolódása egy olyan nemzedéknek, mely idegenben született s atyái nyelvét is alig értette; az állandósult politikai függőség, melyből a papi uralom erejét merítette.

Az új szövetség.

Midőn Ezra az összesereglett nép előtt az új törvényből, mely "Mózes törvényeként szerepelt" először olvasott fel "az egész nép sírt, amikor a törvény szavait hallgatták" mondja Nehémiás és mi hiszünk neki. De a sírás nem segített rajtuk, mert ezek a "hatalmas és borzasztó Jahve" parancsolattal voltak. ¹⁸⁰⁾ És ekkor az állítólagos "régi szövetséget" megújították, de ezúttal írásban, mint egy közjegyzői szerződést. Minden pap, lévita, írástudó és nagyja az országnak, pecsétjét tette rá. Nekik és minden férfiúnak "asszonyaikkal, fiaikkal és leányaikkal együtt esküvel kellett megfogadniuk, hogy Isten törvénye szerint, melyet Mózes adott, élnek." ¹⁸¹⁾ ) Ez volt most már az új szövetség. Egy vallás ilyen módon való keletkezésének ez volt az első és egyetlen esete a világtörténelemben! Szerencsére azonban még élt a vallásos érzés a népben, melynek kebeléből nem is olyan, régen egy Jeremiás és egy Deuteroézsaiás támadt. Az emberi természetet nem lehet az utolsó nyomig eltaposni megsemmisíteni, itt azonban ez irányban mindent elkövettek. És ha a zsidókat ezután a föld minden népe gyűlölte s mindenütt ellenszenves, lett, ennek okát kizárólag abban a mesterségesen kiagyalt és mechanikusan ráerőszakolt hitben kell keresni, mely későbben kiirthatatlan eszménnyé alakult és szívükből mindannyiunk közös, tisztán emberi örökségét kiirtotta. A kánaáni izraelita természetkultuszban, összezavarva szemita komolysággal az amorita idealizmussal, a legszebb virágok csíráinak kellett rejlenie. Különben hogyan lehetnénk olyan fejlődés szemtanúi, amely a bika képe körül lejtett orgiás tánctól (egész Izraelben és Judeában még a száműzetés előtt gyakori volt ) Ámos Istenéig vezetett, aki az ünnepnapokat megvetette" és "égő áldozataikat nem kedveli". (V. 21, 22. ) és Deuteroézsaiásig terjed, aki minden templomépítést méltatlannak tart az Istenhez, az áldozatot és tömjént "borzalmasnak" tekinti és leírja e csaknem indiai szavakat: "ha valaki egy ökröt levág, olyan mintha embert ölne meg." (Ézsaiás LXVI. 1-3. ) Ezentúl minden fejlődés derékban törik ketté.

És amit ezerszer el kell ismételnem, mert senki sem mondja és azt egyetlen, ami a zsidók helyzetét számunkra a huszadik században érthetővé teszi: "Ezra ún. "reformja", mely igazság szerint a zsidóság megalapítását jelenti s mely az: általam felsorolt történelmi körülmények találkozásából merítette létének lehetőségét, a vallásos fejlődésnek nem egy lépcsőjét jelenti, hanem erőteljes reakciót minden fejlődéssel szemben. Meghagyja a fát, de a föld alatt minden gyökeret elvág. Most már állhat elszáradva s ne hogy összeomoljon 13, 666 törvény tisztára hántott oszlopaival támasztja alá. Ha tehát maga Delisch, a számottevő tudós is írja: "A tóra a mózesi törvények fejlődésének évezredes történetét tükrözi vissza Izrael öntudatában és gyakorlati életében. Még akkor is ellen kell vetnünk, hogy a tóra ezzel szemben mindent megtesz, amit csak meg lehet, hogy azt a fejlődési folyamatot, amely addig létre jött, véka alá rejtse, semmi hamisságtól ne riadjon vissza, hogy a törvényt, mint abszolút megmozdíthatatlant, öröktől fogva létezőt állítsa be, s olyan kézzelfogható abszurdumokat tálaljon fel, mint a szent sátor és berendezésének meséje. Állítanunk kell, hogy a tóra nem kizárólag az "állítólagos bálványimádás, " (ebből eredt az egész izraelita kultusz ) hanem éppen úgy az igazi vallás szabad szelleme ellen irányult, amely a próféták nyomán indult meg. Ama nagy férfiak egyike sem, mint: Illés, Ámos, Ezea és Mikeás, Deuteroézsaiás tette volna le pecsétjét az új szövetségre, mert ezáltal saját szavaikat kellett volna megtagadniuk.

A próféták.

Egy pillanatra meg kell állnom az imént említett prófétáknál. Éppen ebből az ellentétből, amely amit tartottak, amire törekedtek és ami a Jeruzsálem! hierarchia tanítása között fennállott, láthatóvá elsősorban, a zsidót mennyire zsidóvá csinálták, mesterségesen! (így! és pedig egyes emberek s egyes körök tudatos, jól kiszámított vallásos politikája segítségével, minden organikus fejlődéssel ellentétben. Hogy az izraeliták karakterét helyesen meg tudják ítélni, amely bizonyos tekintetben a zsidóságban ért partot, szükséges ezt kihangsúlyozni. Az új szövetségben a kultusz szabályok állanak a középpontban. E szó: .szentség", amely oly gyakran fordul elő, elsősorban egyáltalán nem jelent egyebet, mint szorosan vett követését minden rendeletnek, ¹⁸²⁾ amikor is a szív tisztaságra egyáltalán alig gondoltak. ¹⁸³⁾ a "tisztasága a bőrnek és az edénynek fontosabb" (amint Reusa egy kis túlzással mondja. ¹⁸⁴⁾ E szabályok közepén, mint legszentebb áll egy rendkívül bonyolult áldozati ritus. ¹⁸⁵⁾ ) Szembeszökőbb elhajlás a prófétai tanoktól el sem képzelhető. Hallgassuk csak! Hozsaeás azt mondatja Istennel: "Szeretetet kívánok s nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mint égő áldozatot." (VI. 6. ) Ámost már idéztem. Mikeás azt írja: "Mivel menjek elébe az úrnak? Hajlongjak-e a magasságos Istennek? Égő áldozatokkal menjek-e elébe? vagy esztendős borjúkkal?" (VI. 6. ) "Megjelentette néked óh ember, mi légyen jó és mit kíván az, Úr tetőled." Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot és alázatosan járj a te isteneddel." (VI. 8. )

Ézsaiás éppígy nyilatkozik, csak sokkal kimerítőbben. Mint csoda maradt fenn az a mondása, amelyben kijelenti: "Az úr nem szereti a szombatot, gyűlöli lelkében az új holdat és ünnepnapokat!" . .. ezzel szemben a nép inkább más dolgokkal foglalkozzon", tanulja meg a jót cselekedni, igazságra törekedjen, az elnyomottakon segítsen, az árváknak és özvegyeknek ügyét pártolja." (L 13-17. ) Jeremiás az ő sajátosan heves modorában még tovább megy. Feláll a Jeruzsálemi templom kapujába és a belépőknek ezt mondja: "Ne bízzatok hazug beszédekben, amikor ezt mondják: az Úr temploma ez, itt, az; Úr templomja ez itt! hanem javítsátok meg életeteket és lényetekéit, hogy egyik a másiknak jót cselekedjen, idegeneken, árvákon és özvegyeken ne erőszakoskodjatok és ártatlan vért ne ontsatok e helyen." (VII. 4, 6. ) Jeremiás magáról a legszentebb frigyládáról sem akar tudná semmit, "nem fognak reá többé gondolni, róla prédikálni, sem azt felkeresni és előtte áldozatot hozni. (III. 16. ) A zsoltárban is ezt olvassuk: "Nem telik örömed az áldozatban és az égő áldozat sem tetszik néked. Az áldozat, ami istennek tetszik az a töredelmes lélek! Óh Isten te egy alázatos, szomorú szívet nem vetsz meg! (LI. 18-19. 1 ¹⁸⁶⁾ Hogy ezeket a szavakat olyan fanatikusan nemzeti kijelentések követik, mint: Jeruzsálem Isten trónja, minden más Isten, halvány, stb. a korúak megfelelő korlátoltságra vall, ¹⁸⁷⁾ de mégis azt bizonyítják, hogy mindezek a férfiak a kultusz egyszerűsítésére törekedtek, éppúgy, mint a Yoruba négereit, akik az ételáldozatot ostobaságnak tartották és lehetőleg bizonyos templomi szolgálatok eltörlését kívánták, mint az a nagy ismeretlen, ¹⁸⁸⁾ ) aki így szólaltatja meg Istent: "Az ég az én székem és a föld a zsámolyom." Mi hát egy ház, amit nekem építeni akartok? Szemeimet más dolgokra irányítom: a nyomorultakra, a széttört lelkűekre és azokra, akik. félik szavaimat." LXVI. 12.

Ez és a tóra nemsokára ezután következő parancsa között nem is lehet élesebb az ellentét. Tudniillik a próféták minden igyekezete arra irányult, hogy a jámborságot a szívbe ültessék, tehát nem aki áldoz, hanem, aki jót tesz, nem aki a szombatot megtartja, hanem, aki az üldözöttet megvédi, az felfogásunk szerint a jámbor. Meg kell még jegyeznünk, hogy, a hazafiság egyetlen esetben sem viseli magán (eltekintve a későbbi betoldásoktól ) a későbbi hivatalos hitnek dogmatikus és embertelen karakterét. Ámos, ez a pompás férfiú, kinek könyve a nagy zsinagógát alaposan elpáholta, az; egyetlen humoros megjegyzést teszi, amit talán a bibliai irodalom fel tud mutatni: "Nem olyanok vagytok-é, előttem, óh Izrael fiai, mint a kusiták fiai?" (IX. 7. ) És a továbbiakban úgy véli: amint Isten az izraelitákat Egyiptomból, hasonlóképpen vezette ki a filiszteusokat Kaphtorból és a szíriaiakat Kirből. Hasonlói engedékenységgel ír Mikeás is: "Mert minden nép a maga istenének nevében járunk örökkön-örökké." LIV. 5. Deuteroézsaiás az egyetlen valóságos tudatos monoteistai egyszerűen ezt mondja: "Isten az egész föld Istenének hivattatok." (LIV. ) Tehát itt is világosan meg van adva az irány, melyet későbben erőszakosan kettévágtak. Ezzel egyszer-s-mindenkorra csírájában fojtották meg azt a sokat ígérő hajlamot, tapogatózó kísérleteket, amelyek egy kevésbé történeti ugyan, de az individualista lélek igazi vallása felé halad, ellentétben egy nép sorsában gyökerező hittel. Természetesen egyes szívekben ez újra és újra feltámadt, azonban ez nem tudott életet lehelni a papi kódex által megmerevedett szervezetbe, mert a fejlődésre nem nyílt többé tér.

Mégis Jeremiás ez értelemben jelentős kijelentéseket tett. Ő (vagy valaki más az ő nevében ) Istennel ezt mondatja: "Én az Úr vagyok, aki a szíveket fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő utai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint." (XVII. ) Igen, merő ellentétben a zsidók sablonos hitével (amit a katolicizmus is átvett ) azt hihetjük, hogy itt a kegyelem fogalma csillog át, midőn Jeremiás bensőségesen felkiált: "Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak." (XVII. 14. Deuteroézsaiás szép versénél, mikor Isten így szól: "Gondolataim nem a ti gondolataitok, a ti utaitok, nem az én utaim". Ügy érezzük, hogy a transzcendentális titok megsejtésének ama küszöbénél állunk, ahol az indusok és Jézus Krisztus számára az igazi vallás kezdődik. Mennyire igazsága van Duhm teológusnak, amikor azt írja: a Deuteronomikusok az Ezékiel és vele együtt a zsidóság a mai napig "vallási és erkölcsi vonatkozásban mélyen Jeremiás alatt állanak. ¹⁸⁹⁾ )
Egyébként, hogy a Somaiaknál, még a legnemesebbeket sem véve ki általános adottságuknál fogva, nagyon sok vallásosság ütközne ki, már, mint a szónak általunk használt értelmében, elöltem többnek, mint kétségesnek látszik. Mert, mint ez idézetek tanúsítják (a két utolsó kivételével mindig a morál az, amit a próféták a kultusszal szembeállítanak s sohasem egy új, vagy reformált vallásideál. ¹⁹⁰⁾ )

Az izraelita próféták (akikhez egyes zsoltárosok is tartoznak ) erkölcsi nagyságuk és nem teremtő erejük által nagyok. Ebben mutatkoznak be, mint igazi szemiták. Náluk az akarat központi helyet foglal el és működésük tisztán vallási téren, legnagyobb részben kizárólag a kánaáni (Mózesnek tulajdonított ) kultusz elleni visszahatás, anélkül, hogy annak helyébe valami mást tudtak volna hozni. Azt hinni azonban, hogy egy néptől el lehet venni kultuszát, anélkül, hogy mást adnának helyébe, az emberi karakternek nem nagy ismeretéről tanúskodik, mint éppoly kevés vallásos értelemre mutat, mikor a próféták azt képzelték, hogy egy le nem írt, soha nem ábrázolt, magát kizárólag politikai eseményekben kinyilatkoztató Istenben való hit, képes a legszerényebb fantázia szükségleteit is kielégíteni. Éppen a prófétai érzés fönségessége, a prófétai szavak izzása fedezte fel először az anyagias, vallási elképzelésben nagyon szegény szíriai szemita nép előtt az ember és Isten közötti szakadékot, amely lényegétől ásított reá, anélkül, hogy ennek áthidalására a legcsekélyebb kísérlet történt volna. És mi a vallás lényege, ha nem éppen ez, az áthidalás? A többi más csak filozófia vagy morál. Ezért vagyunk feljogosítva arra, hogy Görögország mitológiáját vallásnak nevezzük, mert az az ilyen elképzelést és az Isten közelségét közvetíti. Tehát nem egy olyan Istenben való gondolat, ki csak teremtette az eget és a földet, hanem Paraklét, aki köztem és közte ide-oda lebeg, képezi a vallás igazi lényegét. Mohamed alig csekélyebb, mint Allah, s Krisztus is az, aki leszállít a földre.

És be kell ismernünk: Ézsaiás, aki prófétálásait az utcasarokra ragasztotta ki, Jeremiás korának legélesebben látó politikusa, Deuteroézsaiás, a fönséges, szeretetben gazdag alakja a babilóni száműzetésnek, ehhez Ámos, a földbirtokos, aki a vezető osztályok romlottságában nemzeti veszélyt lát, Hózseás, aki a papokat még veszélyesebbnek tartja, Mikeás, a szociáldemokrata paraszt, aki az összes városokat: Jeruzsálemmel együtt el akarja tüntetni a föld színéről. Pompás emberek, akiknél elragadtatással vesszük észre, hogy mily erős hittel, ugyanakkor szabadon, amilyen nemesen, mily életteljesen élt az izraelita szellem, mielőtt még bilincset és rabszíjat raktak volna reá bár ezek sem voltak egyáltalán vallásos zsenik. Ha övék lett volna az az erő, amelynek nem voltak birtokosai, úgy népük keserű sorstól kímélődött volna meg. Nem kellett volna sírniuk, midőn a "törvény szavai elhangzottak."

A rabbinus.

Amire a próféták nem voltak képesek, azt fejezték ki a papok és írástudók. Isten és ember között, egy csak elintett, mégis pontos történelmi hagyomány lerögzítésével, további építésével, az áldozati szolgálatnak és mindenekelőtt az ún. "törvény"-nyel helyre állították az összeköttetést, amikor is az előírások százaival az emberek minden lépését körülhatárolták és annak minden időszakban: a mázon, ébrenlétben és álomban, evésnél és ivásnál szüntelenül kísérőjévé szegődtek. A talmudi hagyomány szerint, Mózes halála feletti gyász napjaiban 3000 ilyen előírás merült a feledés homályába ¹⁹¹⁾ Ez jellemezte az irányt. Nyilvánvalóan az volt a cél, ezt minden pártatlan ítélő megállapíthatja. Lehet, hogy ez a drákói kormányzás erkölcsösebb életet idézett elő és a jó lelkek ezreit boldoggá és szerencséssé is tette a törvény betöltése, mégis, ami itt történt, az erőszakos csínytevés volt a természet ellen. Természetellenes az emberiség minden lépését korlátozni, természetellenes a népet papi szőrszálhasogatással kínozni, ¹⁹²⁾ ) eltiltani minden egészséges, szabad táplálkozástól, természetellenes, dölyföt, gyűlöletet, elkülönültséget embertársainkhoz való erkölcsi viszonyunk alapjaként tanítani, természetellenes minden törekvést a jelenből a jövőbe helyezni. A zsidóság megalapításáért megöltek egy vallást és mumifikálták azt.

Ambróziusz, a zsidó vallási tanában különösen dicséri azt, hogy "az érzés alá volt rendelve az észnek." ¹⁹³⁾ ) Az ész szó talán nem a legszerencsésebben van megválasztva, az "akarat" jobban eltalálná az igazi értelmet, de ami az érzés alárendeltségét illeti, tökéletesen igaza van, és ezzel egyszerű formában olyan nagy horderejű dolgot mond, hogy szavai számomra megtakarítják a részletes magyarázatot. Aki azonban tudni akarja, hogy a vallásban az érzés alárendelt szerepe hova vezet, az tanulmányozza a rabbiság történeteit és kísérelje meg a talmud egykét helyét elolvasni. Nemes rabbinusokat is fog találni s talán több kereskedői szabályt, mint ahogy sejti (különösen Pirke Abboth értekezésében, azaz Atyák szavaiban , de az egész világirodalom nem tud felmutatni olyan vigasztalanul sivárat, gyermekesen unalmasat, a pusztai homok abszolút sterilitásával annyira betemetettet, mint a tóra fölött tartott legbölcsebb viták gyűjteményét, amelyeket századokon át a zsidók között ápoltak. ¹⁹⁴⁾ ) És ez a szellemtelen termék a későbbi zsidók számára szentebb lett, mint a biblia. (Tr. Pea II. 5. ) Igen, ilyen kijelentésekre merészkedtek: "Az atyák szavai fontosabbak, mint a prófétáké". (Tr. Berachoth. II. így vezette be az új szövetség a vallási hanyatlást. A "végnélküli tengerben", amint maguk is a babilóni talmudot nevezték a legnemesebb vallási indulatok örökre elmerültek. ¹⁹⁵⁾ )

A messianizmus.

Mindez azonban bizonyos a keresztény hittételek és szentségek oly meztelenül vannak beállítva, hogy ott, ahol a kereszténység uralkodó vallás, nem lehet senki sem oly merész, hogy tartalmát megvitassa. Nos, mi nem vagyunk oly szemérmesek és szelíden hangoltak, hogy az ilyesféle leleplezések a legkevésbé is zavarjanak bennünket. Ha a zsidók irodalmi termékeiket eltitkolják az az ő dolguk. Tragikus gyanúnak azonban nincs helye, itt csak érthető szégyenérzetről lehet szó. (A föntebbi idézetek az egyetlen irányadó, két rabbi által átnézett fordításból valók és pedig: Dr. Aug. Wünsche: Der jerusalemische Talmud Zürich 1880, Der babylonische Talmud Leipzig 1886-89. Egyedül a Rabbi bar Hunától vett nézetet merítettem a Seligmamn Grünwald által kiadott talmudi mondások a zsidó Universal Bibliothékból. V. ö. egyébként Stratk.: Einleitung in den Talmud Nr. 2., berlini zsidó intézet írásait, ahol a többek között hiánytalanul megtaláljuk a lefordított részleteket. 106. old. Kevésbé tudós módszerű, de sokkal világosabb William Rubens kitűnő kis munkájában: Der alte und der neue Glaube im Judentum, 1878, a függelék.

Még ma a XIX-ik század végén is minden igazhitű zsidó a rabbinusi rendelkezéseket isteneknek tekinti és ragaszkodik a talmudi mondathoz:"Ha a rabbi a balt jobbnak és a jobbot balnak mondja, el kell hinned." (I, . az antirabbinusi Dr. Rubens f. i. művét. 79. old. ) A jezsuitizmussal való közeli rokonság itt is, mint sok más hasonló dologban kiütközik.
Bizonyos fokig a zsidóság megalapításának csak negatív alkotó részét mutatja be az atyák szép örökségéből, a papok naiv, életerős emlékezései, a héber népmesék, a kánaánbeliek hatásos kultusz berendezései, valamint számtalan szokás, amely a szumero-akkadíai befolyáson nyugodott és minden nyugatázsiaival közös volt, mint pl. a szabbat, merev törvényt csináltak, varázslattal a meleg vért hideg érccé változtatták, belőle a lélek satuját kovácsolták a nürnbergi acélszűzhöz hasonlót. A természetes benyomások életerőt, mint Ambrozius mondja: "érzését", életerejét egy nép ösztönszerű alkotó erejének, lekötötték, mi által hite, erkölcsei, gondolatai a változó időkhöz alkalmazkodnak és új teremtéssel, a régiek örök igazságát, újra formált életre ébresztették. Munkájuk azonban nem lett volna tartós, ha megállanak a félúton és a negatívummal megelégedtek volnál Ha élettani kísérleteknél a szív és agyvelő összeköttetését elvágják, úgy mesterséges légzésről kell gondoskodni, különben az életfunkciók megszűnnek. Ezt tették a papi vallásalapítók, mikor bevezették a messiás jövő országát.

Már többször kifejtettem s azért nem akarok ismét visszatérni arra, hogy a materialista világnézet történelmi felfogást tételez fel s azonkívül, ahol a vallás alapját a történelem alkotja, szükségszerűen, nemcsak a múltat és jelent, hanem a jövőt is magában kell foglalni. Kétségtelen tehát, hogy a jövő gondolata ősrégi alkotórésze volt a héber örökségnek. De mily szerényen, mily természetesen és mennyire a lehetőség s valóság határain belül! Jahvét Kánaán ajándékozta az izraelitáknak. Jahve csak Kánaán istene volt. Eltekintve a számtalan s elkerülhetetlen harctól, Juda törzse éppúgy élt száműzetéséig békességben szomszédaival, mint számtalan más törzs. Vándorolnak ide-oda, (L. Ruth könyve. ) s mint magától értetődőt veszik át az országnak istenét, ahol letelepszenek. (Ruth I. 15., 161. ) Nemzeti büszkeségük átlag nagyobb, mint a németeké vagy a franciáké. Természetesen a prófétáknál, összhangban a többi eszmékkel, tekintettel a különösen veszélyes politikai helyzetre, (mert a prófétákat mindig a politikai krízisek teremtik és nem a békék a jövő színesebb lesz, az erkölcsi figyelmeztetéseknek és a kilátásba helyezett büntetéseknek, amelyek kinyilatkoztatásaiknak összességét adják, az áldások fénylő képeire, mint aranyfüstre szükségük volt, amikor egy jámbor istenfélő népet avatnak annak részesévé, de világuralomról és hasonlóról a száműzetés előtti próféták eredeti irataiban sehol sincs szó Maga Ézsaiás sem jut csak addig a gondolatig, hogy Jeruzsálem bevehetetlen és ellenségeit büntetés fogja érni és akkor a "biztos fedél alatt", "üdvösség, bölcsesség, okosság és istenfélelem lesz a lakosok kincse" és különösen áldásként lebeg a nagy férfi szeme előtt, hogy majd abban az időben "írástudót nem fognak látni. "A legnagyobb tekintélyre hivatkozhatom, hogy apodiktikusan állítsam: a zsidó nép különös szentségének képzete, amely a zsidó vallás alapját képezi Ézsaiás előtt teljesen ismeretlen. ¹⁹⁶⁾ ) Mindezek a helyek, mint pl. IV. 2: "aki Sionban meghagyatik, szentnek mondattatik" LXII, 12. "és hívják őket szent népeknek" és így tovább . . . bizonyíthatóan későbbi betoldások, azaz a fentebb említett nagy zsinagógák művei.

Sokkal későbbi, a hébert többé teljesen nem. uraló századok nyelve, elárulta a hamisítót. Éppígy hamisítások "a vigasztalásban gazdag függelékek", amelyeket Amos, Abdiás, Mikeás, Ézsaiás legtöbb fenyegetése után megtalálunk, ¹⁹⁷⁾ sőt vannak olyan fejezetek, amelyek az első szótól az utolsóig azok, pl. Ézsaiásnak LX.-je az a híres messiási prófétálás, amely szerint a világ összes királyai a zsidók előtt porba omlanak s Jeruzsálem kapui éjjel-nappal nyitva maradnak, hogy a népek kincsét ¹⁹⁸⁾ ) is rajta behordják. Az igazi Ézsaiás, népének jutalmul "bölcsességet és okosságot" ígért és a még nagyobb Deuteroézsaiás (aki sem áldozatot, sem templomot nem akart ) a legfönségesebbnek azt gondolta, hogy a zsidónak: "Isten szolgájának" és arra hivatottnak kell lennie, hogy a fáradtaknak, a vakoknak, a szegényeknek, a szorongatottaknak mindenüvé vigasztalást vigyen. Most már azonban másként lett: Isten átkának azt kell sújtani, aki azt állítja, hogy "Juda házából való nép olyan, mint a többi" (Ezékiel XX. 8. ) , mert a "papok birodalmává kell válnia." (Exodus XIX. 6. ¹⁹⁹⁾ Most már tehát a zsidóknak a világuralmat és a világ minden kincsének, azaz aranyának birtoklását. ²⁰⁰⁾ ) "Néped örökké uralni fogja a földet." (Ézsaiás LX, 21. Ez tehát a jövő, amit megcsillogtatnak a zsidók előtt. Hajoljon meg alázattal az Isten előtt, de nem azzal a benső alázattal, amelyről Krisztus beszél, s ezt meg is teszi Jahvéval szemben, mert megígérték neki, hogy e feltételek mellett minden népnek nyakára teszi a lábát, s így az egész föld ura és parancsolója lesz. ²⁰¹⁾ A zsidó vallásnak ez az alapja, egy föld minden népe ellen közvetlenül végrehajtóit gonosz merénylet, amit nem lehet azért tagadásba venni, mert a kivitelhez eddig a hatalom hiányzott. Itt maga a remény is bűnös és megmérgezi a zsidó szívet. ²⁰²⁾ )

A félreértéshez és a próféták szándékos hamisításaihoz még más jövőbeli álmok társultak, azonban ezek sem voltak jobbak. A zsidók fogságuk alatt először a perzsáktól kaptak homályos értesüléseket a halhatatlanságról, a jövő életről, az angyalokról, az ördögökről, az égről s a pokolról is ²⁰³⁾ ) Ezen az alapon keletkezett az a felmérhetetlen apokaliptikus irodalom (erről Dániel könyve, dacára értelem nélküli titkolózásának megfelelő elképzelést nyújthat ) mely a világvégével, az: igazak feltámadásával, stb. foglalkozik, anélkül azonban, hogy ezáltal a messiási remény lényegileg eszményesítve lenne. Legjobb esetben a test feltámadásáról van szó, melyet annak a meg-megingó bizalomnak kell alátámasztania: "ma gyakorolnod kell a törvényt, későbben jutalmad lesz érte." (Talmud, Erubin, 2. fej. ) és ez a zsidó "isten országa", s amint ezt az egyik legjelentősebb izraelita gondolkodó Saadia (10. század bizonyítja: "a földön fog beteljesedni, " Az Apok. Baruch 403 oldaláról vett idézet mutatja, hogyan képzelik a zsidók ezt a jövő életet. A maitól csak a zsidó nemzet világot uraló hatalmában különbözik. Ennek a felfogásnak érdekes nyomát találjuk az új szövetségben. Máté szerint a 12 apostol 12 trónon ülve, Izrael 12 törzsét igazgatják, mely kétségtelenül magába zárja azt az elképzelést, hogy más emberek, mint nem zsidók nem juthatnak be a mennyországba. ²⁰⁴⁾ ) így egészíti ki a költött, a teljesen meghamisított múltat, az épp oly költött, utópista jövő és így lebeg a zsidó, dacára vallása materializmusának álmok és csalóka képek között. Az ősatyai puszták fata morganája e félszemita nép sorsának tragikumára vigaszt varázsol, levegős, tartalmatlan, csalóka vigaszt, s az akarat hatalma által, - hitnek nevezik - egy elegendő, de mások számára gyakran veszélyes életerőt.

Itt az eszme hatalma elrettentő módon győzedelmeskedik: egy jó képességekkel megáldott, de sem fizikailag, sem szellemileg nem kiemelkedő népben a különös kiválasztottság, a különös istennek tetszés, az összehasonlíthatatlan jövő őrületét nemzi: ostoba dölyfében a világ összes népeitől elválasztja. Szellemtelen és értelmetlen, a gyakorlatban keresztül nem vihető törvényt, mint Istentől adottat kényszerít reá. Hazug emlékekkel táplálja. Bűnös reményekbe ringatja, és míg a népet ilyen módon beképzelésében szédületes babilóni magasságba emeli, a valóságban lelkileg oly mélyre nyomja, legjobb képességeit úgy megterheli, annyira elkülöníti a szenvedő, törekvő, teremtő emberiségtől, reménytelenül megmerevíti a legszerencsétlenebb fixa ideákba s elháríthatatlanul, minden megnyilvánulásában (a legszélsőbb igazhitűségtől a legszabadosabb szabadgondolkodásig ) az emberek és minden kultúra nyílt vagy rejtett ellenségévé teszi, hogy minden időben és helyen, az istenáldottákban a legmélyebb bizalmatlanságot, a népben pedig az ösztönszerűen biztos irtózást gerjessze! Azt mondtam, hogy itt az igazhitűség és szabadgondolkodás egyre megy, és a valóban, nem annyira az számít, hogy a zsidó ma mit hisz, (ha e paradox állítást megengedik ) hanem hogy mit ad és mit képes hinni. Az értelmi képesség és az erkölcsiség egyéni adottságok. A zsidó épp olyan mint más ember: okos, vagy ostoba, jó, vagy rossz. Aki ezt tagadja, azzal nem érdemes szóba állni. Ami ezzel szemben nem egyéni, az a les plisde la penseé (a gondolat redője amint a francia mondja, veleszületett iránya a gondolkodásnak és a cselekedetnek, azok a bizonyos redők, melyek a szellembe nemzedékeken át belegyűrődnek. ²⁰⁵⁾ )

És így találkozunk ma a legmodernebb irányzatú ateistákkal, akik hajlamaikkal, esztelen feltevéseikkel, vagy üres szükségképzeteikkel a tudományt anyai, meztelen dolognak tartják. Totális tehetségtelenségükkel a legbornírtabb történelmi álláspontra helyezkednek, képességeikkel lehetetlen szociális és gazdasági messiási birodalmat terveznek, nem törődve azzal, hogy így egész, fáradságosán megszerzett civilizációnkat és kultúránkat teszik tönkre. Gyermekes hitükkel azt hiszik, hogy dekrétumokkal és törvényekkel a népek lelkét máról-holnapra át lehet alakítani. Messzemenő értelmetlenségükkel minden valóban nagyot saját gondolatkörük szűk oszlopai közé szorítanak. Nevetségesen túlhajtanak minden liliputi gondolatot, ha annak zsidó a szülője. Találkozunk tehát olyan szabadgondolkodókkal, akik alaposabb és feltűnőbb produktumai a zsidó tóra és talmud vallásnak, mint egynémely zsidó rabbi, akik az alázatosságnak, a törvényhűségnek, párosulva a felebaráti szeretettel, a szegények megsegítésének, s a zsidók iránti türelemnek nagy erényeit gyakorolják és úgy élnek, hogy minden népnek becsületére válnék, s minden vallásnak érdemét gyarapítaná.

A törvény.

Ami mindezek dacára, ennek a különleges zsidó életfelfogásnak jelentőséget ad, azt e fejezet első részében már megvilágítottam. Ha Robertson Smith azt állítja is: az a következményeiben súlyos elhatározás, hogy a kultuszt egyetlen helyen: Jeruzsálemben központosították, a papi nemesi osztály pénzérméinek és politikai dicsvágyainak rovására írandó, ²⁰⁶⁾ mégis meg vagyok győződve arról, hogy terméketlen, kritikai szellemek hasonló megfontolásoknak túlságosan nagy fontosságot tulajdonítanak. Tisztán egoisztikus érdekszámítással nem alapítanak olyan nemzetet, mely a szétszóródást túléli - ezt hinni ítélőképesség hiánya. ²⁰⁷⁾ ) . És azt sem látjuk, hogy Ezékiel, Ezra és Nehémiás, akik a terhet és a veszélyt viselik, egyénileg ebből hasznot láttak volna. Általában idealizmus kellett hozzá, hogy Jeruzsálemet Babilonnal felcseréljék; a kényelmesebbek és világiasabban érzők az eufrátesi metropolisban maradtak. És ennek következtében a zsidóknak mindenütt jobban ment dolguk, mint otthon és a rabbi, aki toldozással-foldozással szolgálta meg nyomorúságos kenyerét és minden szabadidejét az írás tanulmányozására, tanítására és vitázásra szentelte, minden volt, csak nem az, az ember, aki pénzügyi dolgai után futott. Egoista, igten, természetesen, dühöngő egoista, de csak nemzete szempontjából és nem egyénileg. Itt tehát, mint mindenütt, az ideális érzés az egyetlen, mely tud teremteni és megtartani és a materializmus vallása is ezen nyugszik. Hogy hamisítottak ezek a férfiak, az vitán felül áll.

És történelmet hamisítani, bizonyos szempontból még gonoszabb, mint váltót, mert hordereje felmérhetetlen lehet. Milliók, kiket kereszténységükért lemészároltak ²⁰⁸⁾ ) és sok hitükért meghalt zsidó, mind áldozatai Ezdrásnak és a nagy zsinagógának. De e férfiak tetteinek indító okait nem szabad gyanúsítanunk. Ezek a legnagyobb kétségbeesésben cselekedtek. A lehetetlent akarták véghez vinni: nemzetünket a pusztulástól megmenteni. Mindenesetre nemes cél! Csak a legszélsőségesebb eszközök bevetésével győzhettek, őrült gondolat volt, de nem nemtelen, mert vele mindenekelőtt Istennek akartak szolgálni. "Meg akarom mutatni nekik, hogy én szent vagyok." (Ezékiel XXVIII. 25. ) a nép, melyet magamnak alkottam, hirdesse dicsőségemet. (Ézsaiás LXIII. 21. menekülés utáni betoldás. ) Ha eltűnik a zsidó nép és Jahve becsület nélkül él tovább. Hogy a zsidóság alapítói oly tisztán és önzetlenül gondolkodtak, az Istenhez emelték szemeiket, ez volt erejük forrása. A gondolat pedig, a nemzetet a vegyes házasságok szigorú tilalmával elkülöníteni és a reménytelenül elkorcsosult izraelitákból egy nemes fajt kitenyészteni, egyenesen zseniális, éppúgy az ötlet, a zsidó faj tisztaságát, mint történelmi örökséget, mint különös jellemző ismertető jegynek beállítani. Az összes törvények is mind ebbe a körbe tartoznak. Mert e törvény által sikerült minden gondolatot, amely nem Jahvéval van összefüggésben száműzni, a népet tehát valóban "szentté" (szemita fogalom szerint avatni Egy zsidó szerző közli velünk: "magára a szombatra 39 fejezetből álló foglalkozást tiltó rendelkezés van s minden fejezet ismét több alfejezettel, ad infinitum. ²⁰⁹⁾ )

Állítólag Mózesnek a Sinai hegyen ²¹⁰⁾ 363 tilalmat és 248 parancsot tanítottak, de ez csak egyelőre váza volt a részletes törvényeknek, Montefiore még azt is állítja, hogy a zsidóknál a törvény követése nemsokára annyira uralkodó gondolattá lett, hogy számukra summumbo nummá, a világ legjobb, a legnemesebb, legédesebb foglalkozásává lett, ²¹¹⁾ Míg tehát így az emlékezést és ízlést zár alá vették, hasonló sorsra jutott az ítélőképesség is, amelyet a törvény egyszerűen derékba tört: egy szegény asszony, aki szombaton száraz fát tett a tűzre, éppolyan bűnt követett el, mint a házasságtörő. ²¹²⁾ ) Azt mondom tehát: azokat az. embereket, akik a zsidóságot megalapították, nem vezette gonosz önző érdek, hanem valami olyan démonikus erő, amely csak a becsületes fanatikusok sajátja, mert az a borzalmas munka, amelyet végrehajtottak, minden tekintetben tökéletes.

A tóra.

E tökéletességnek örök emléke a tóra, az ószövetségnek a könyvei. Itt történelem történelmet alakít Melyik tudományos mű remélhetett valaha is az emberiség életében hasonló befolyást gyakorolni? Sokszor azt állították, hogy a zsidóknak nincsen teremtő erejük. E figyelemreméltó könyv azonban valami jobbra kell, hogy megtanítson bennünket. A szükség idején az olyan erővel ajándékozta meg, őket, hogy valódi művészi művet teremthettek. S ebben a művészetnek olyan művét, ahol a világtörténet, amely az ég és föld teremtésével kezdődik ős az isten országának földi megvalósulásával végződik a távlati helyzetek, a zsidóságnak, mint egyetlen középpontnak kiemelésével, hatott. És miben lenne e népnek ereje, életereje, amely eddig a sorssal győzelmesen dacolt, ha nem ebben a könyvben? Láttuk, hogy az izraeliták régebben a szomszédos héber törzsektől semmiben sem különböztek, észrevettük, hogy a szíriai hettiták egy bár rendkívül szívós, mégis feltűnően "anonim" s olyan kifejezés nélküli emberfajt képviselnek, akiknél az orr volt mindenek felett feltűnő. És a Judabeliek? Annyira nem voltak harciasak, annyira nem megbízható katonák, hogy királyuknak az ország és saját védelmét idegen zsoldos katonákra kellett bízni. Annyira vállalkozó szellem nélkül valók, hogy pusztán a tenger meglátása amelyen a föníciaiak, rokonaik ragyogó sorsot virágoztattak ki, megijesztette őket. Annyira nem iparosok, hogy minden vállalkozásukhoz a mestereket, a művezetőket és minden finomabb munkához a munkásokat a szomszédos országból kellett toborozni.

A földmíveléshez oly kevéssé értők, hogy (amint a bibliából és a talmudból kitűnik a kánaániták itt nemcsak tanítómestereik voltak, hanem mint dolgozó erők ott is maradtak. ²¹³⁾ ) Sőt politikai vonatkozásban is annyira ellenségei voltak minden szilárd állapotnak, hogy egyetlen, okos kormányzási forma sem tudott náluk meggyökerezni és kezdettől fogva idegen uralkodók nyomása alatt érezték magukat a legjobban, ami mégsem akadályozta meg őket abban, hogy ezeket aláássák ... Egy ilyen nép úgy látszik szinte predesztinálva van arra, hogy eltűnjön a világtörténelemből és a valóságban amaz idők többi, sokkal derekabb félszemita törzseinek már a nevét is alig ismerjük. A zsidók kis népét mi mentette meg ugyanattól a sorstól? Mi tette lehetővé, hogy kebelükből támadjon a kereszténység vezéreszméje? Egyedül ez a könyv. Nagyon messze vezetne, ha ennek a világtörténelemre oly fontos könyvnek tulajdonságait boncolgatnánk. Goethe azt mondta egyszer: "Ezek az írások oly szerencsésen vannak összeállítva, hogy a legidegenebb elemekből egy csalóka egész lép elénk. Eléggé tökéletesek ahhoz, hogy megnyugtassanak, eléggé töredékesek, hogy izgassanak, eléggé barbárok, hogy feltűnést keltsenek, eléggé gyöngédek, hogy megszelidítsenek." Herder az ótestamentum messze gyűrűző hatását különösen abban látja, hogy az "emberi tudásszomjnak kellemes volt a régi korról és világ teremtéséről, a gonoszság eredetéről és így tovább a könyvből népies feleletet kapni, amelyet mindenki megérthet és felfoghat, így látjuk, e könyv a felvilágosult szellem követelményeinek éppúgy megfelel, mint a közönséges népnek. Az egyiknek: mert e "csalóka egészben" a merész erőszakosságot csodálja, a másiknak: mert a lét misztériumát elrejti, mint Jahvét a templom függönye és minden kérdésére népies feleletet kap. Ez a könyv a materialista világszemlélet győzelmét jelenti. Valóban nem jelentéktelen dolog. Ez az akarat győzelmét jelenti az ész és a teremtő fantázia messzeható megmozdulása felett. Egy ilyen munka csak jámbor érzésből és démoni akaratból születhetett.

Nem tudjuk megérteni a zsidóságot és hatalmát, kiirthatatlan életszívósságát, nem ítélhetjük meg igazságosan és találóan gondolkodásmódját s karakterét, amíg ezt a démonian zseniális eredetet fel nem ismertük. Itt egynek harcáról van szó mindenki ellen. Ez az egy magára vállalt minden áldozatot és szégyent, hogy egyszer, mindegy, hogy mikor Jahve örök dicsőségére, a messiási világbirodalom megvalósulhasson.

A zsidóság.

Végül még egyet. Arra a, kérdésre, ki a zsidó, már feleltem, mikor származását, fizikai szubsztrátumát bemutattam és a zsidóság keletkezésében megnyilvánuló gondolatot és annak lényegét beállítani megkíséreltem. Többet nem, tehetek, mert az egyéniség az egyes individuumhoz tartozik és semmi sem hamisabb, mint az az elterjedt szokás: egy népet egyedei után megítélni. Fejtegetéseim körébe sem a "jó", sem a "rossz" zsidót nem, vontam bele. "Senki sem jó" mondotta Krisztus és hol van olyan mélyen szánandó ember, akit feltétlenül rossznak mondhatnánk? Több törvényszéki statisztika fekszik előttem, az egyik azt akarja bizonyítani, hogy a zsidók a legbárányabb szelídségű polgárai Európának, a másik éppen az ellenkezőjét. Hogy ugyanazon számokból mindkettőt, hogyan lehet kiokoskodni, azon csodálkozom, de még inkább azon, hogy ezen az alapon néppszichológiát vélnek űzni Szórakozásból senki nem lop, hacsak nem kleptomániás. S vajon az az ember, aki szükségből, vagy rossz példa hatása alatt tolvaj lesz, mindenféleképpen gonosz és az, akinek nincs erre alkalma, az jó? Luther azt módja "aki a pék kirakatából ellopja a kenyeret anélkül, hogy éhes lenne, tolvaj. Ha éhségtől hajtva cselekedett, úgy helyesen tette, mert kötelesség neki adni." Adjanak nekem egy olyan statisztikát, amely megmutatja, mennyi azoknak a száma, akik a legnagyobb szükségben, szorongattatásokban és elhagyatottságában nem lettek bűnözők. Ebből talán lehetne következtetést levonni. De az adatok még így is nagyon keveset mondanak.

Hűbérnemességünk ősei nem útszéli rablók voltak-e és utódaik a pápák felbérelt gyilkosokkal nem ölettek meg királyokat? Erkölcsös társadalmunkban nem a magas diplomácia jó modorához tartozik-e a hazugság és félrevezetés? Hagyjuk tehát a moralitást, éppúgy, mint a tehetség ugyancsak süppedékes kérdését. Ha egy országban több zsidó ügyvéd van, mint zsidó, semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy ott nagyon jó üzlet ügyvédnek lenni. Különösebb tehetség nem kell hozzá. Ezeknél a dolgoknál, ha statisztikában tálalják fel, azt lehet bizonyítani, amit akarnak. Ezzel szemben csak a faj és eszmény bír jelentőséggel. Jó és rossz ember nincs, legalább számunkra nincs, csak Isten előtt, mert a "jó" szó csak morális értékmegállapítás, amely ismét az indító ok ismeretétől függ, amit felfedni lényegében sohasem lehet. "Kicsoda ismerhetné a szívet?" (Jeremiás XVII. 9. ²¹⁴⁾ )

Ezzel szemben vannak igazán jó és rossz fajok. Mert az élettani viszonyról, a szerves természet általános törvényéről van szó, amelyet kísérletekkel kutatunk. Tehát olyan körülményekről, ahol ellentétben a fent nevezettel, a számok megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltatnak, olyan körülményekről, amikről az emberiség története gazdag tanítást nyújt. épp így megérthetők a vezérlő eszmék is. A fajra vonatkoztatva, ezeket kétségtelenül mint következményeket kell vizsgálat tárgyává tennünk. De nem szabad lebecsülnünk a láthatatlan benső anatómiát, azt a tisztán szellemi dolichocephaliát és brachicephaliát sem, amely távolabbi kiterjedésében okként működik. Ezért van minden erős nemzetnek nagy asszimilációs ereje. Az újszövetségbe való belépés egyetlen rostocskának sem változtatja meg rögtön fizikai szerkezetét, csak nagyon lassan, generációk folyamán, a vérét. De sokkal gyorsabban hatnak az eszmék, mikor az egyéniséget más pályára lendítik. És a zsidó nemzeti eszme úgy látszik különösen hatalmas hatást vált ki, talán éppen azért, mert ebben az esetben a nemzet csak mint eszme él s a zsidóság kezdete óta sohasem volt normális "nemzet", hanem mindenekelőtt gondolat és remény.

Éppen azért a zsidók fordítva is nagy súlyt helyeznek Az idegen vér felvételére, amely náluk időről-időre bekövetkezett, amint ezt Renan utolsó éveiben erősen kihangsúlyozta. Azonban jobban, mint bárki más tudta Renan, hogy a görögök és rómaiak eltérése a zsidóságba teljesen jelentéktelen esemény volt. Kik voltak ezek az Antiochiából való "hellének", akikről a "Judiaisme race ou religion" c. munkájában beszél és akik tömegesen tértek át a zsidóságba? (E tény bizonyítására tanúként egyetlen megbízhatatlan zsidót: Józsefet ismerjük. ) Héber-szíriai basztard és nem más, kinek ereiben valószínűleg egyetlen csepp görög vér sem csörgedezett. És azok "a rómaiak, akiknél Renan Juvenalisra (Sat. XVI. 95. ) hivatkozik? A bilincseitől megfosztott és afrikai rabszolgákból összeverődött nép salakja. Mondjon nekünk olyan jelentős rómait, aki zsidó lett volna! Az ilyen állítás azonban szándékos megtévesztése a tanulatlan közönségnek. De még akkor is, ha ez a szándékos hamisítás helyett, a tényeken nyugodna, mit jelentene ez? És a zsidó nemzeti eszmének nem lenne meg az ereje, ami más nemzeti eszmének sajátja? Ellenkezőleg! Mint már bizonyítottan hatalmasabb, mint bármelyik és az embereket saját képére és hasonlóságára formálja. Nem kell valakinek a hiteles hettita orrot viselnie, hogy zsidó legyen. E szó mindenek fölött az érzés és gondolkodás mikéntjét jelenti. Az ember nagyon gyorsan lehet zsidó anélkül, hogy izraelita lenne. Némely embernek csak sokat kell zsidókkal érintkeznie, zsidó újságot olvasni, zsidó életfelfogást, irodalmat és művészetet magáévá tenni, hogy azzá váljon. Pál apostollal be kell látnunk. Nem az a zsidó, aki kívülről az, hanem aki belülről az.

Hasonló nézetek vagy vallásos ideálok kétféleképpen: pozitív és negatív irányban érvényesíthetik átalakító hatásukat. Láttuk, hogy a zsidóknál egy pár ember egy népre egyáltalán nem önként nem vállalt, határozott nemzeti eszmét kényszerített. S ez eszme bélyegét oly mélyen ásta bele, hogy az lett a látszat; a nép ezt sohasem fogja tudni magából kivágni. Ehhez azonban rokonvérűség és rokonlelkűség kellett. Itt tehát az eszme pozitív irányban teremtett. épp ilyen figyelemreméltó példa: a vérszomjas, vad mongoloknak szelíd, jámbor emberekké való átváltozása, akiknek egy harmada szerzetesi életet él, a buddhista hit felvétele következtében, ²¹⁵⁾ ) Ez az eszme azonban csak negatív. Kilendíteni pályájából az embert, anélkül, hogy számára egy mást, fajának megfelelőt nyitna. Általánosan ismert példái erre a mohamedánizmus hatása a törökökre. A fatalista világnézet felvételével az energikus, vad nép fokozatosan a teljes passzivitásba süllyedt, így hat a zsidó befolyás Európában szellemi és kulturális téren felül kerekedne, mi egy negatív irányú, romboló hatású példával gazdagabbak lennénk.

Ezekben mutattam be az általam követett módszert és annak fő eredményeit. E fejezetnek más összefoglalást nem tudtam adni. Szerves jelenségekkel szemben a szabályok mindig frázisok. Mindnyájan ismerjük a Le voila le chameau (íme a teve ) adomáját. Magáival a tevével szemben is nevetséges hasonló követelmény, így sohasem jutna eszembe e fejtegetést azzal a szabályszerű általánosítással lezárni, mondván: Le voi, la, le juif! A téma kimeríthetetlen és feneketlen. Feljegyzéseimnek még huszadrészét sem használtam fel. Azt azonban határozottan elvárom, hogy aki e fejezetet elolvassa, képesnek érezze magát élesebb és világosabb ítélet alkotására a zsidóságról és annak teremtményéről, a zsidóról. Ez ítéletből azután magától adódik a távolabbi és pedig a zsidók nyugati történelemben való megjelenésének jelentősége. E befolyást a századokon át követni nem az én feladatom. Minthogy azonban a zsidóság közvetett befolyásai a kereszténységre óriási volt és ma is az és ezenkívül a zsidóság hatása a XIX-ik században (és először csak a XIX-ikben ) , mint egy új elem jelentkezett a kultúrtörténelemben, úgy hogy "a zsidókérdés" korunknak annyira égető kérdésévé vált, hogy kötelességemnek éreztem itt az alapokat ítélet alá vonni.

Sem az antiszemiták a szenvedélyes állításai sem az emberbarátok dogmatikus laposságai, még maguk a tudós könyvek, amelyekből e fejezetben oly gazdagon merítettem, (amelyek azonban csak különleges, többnyire tisztán teológiai vagy archeológiái oldalról világítják meg a kérdést ) sem vezetnek célhoz bennünket. Hogy ez alapvetésre vállalkoztam, merészség volt tudom és bevallom. De a szükség parancsának engedelmeskedtem és remélem, hogy világos, igazi képzetekért nem hiába birkóztam, akkor mikor ez a szükség általános. E kérdésnél nemcsak jelenünkről, de jövőnkről is szó van.

JEGYZETEK II.

¹³²⁾ ) Klage: Etymologisches Wörterbuch, 172.

¹³³⁾ ) Craddha mint főnév bizalmai, birodalmat, hitet, hűséget és őszinteséget jelent az ige craddha pedig annyit, mint bízni, igaznak tartani; e fogalom valami fénylően színtelent fejez ki, de az a tény is felkeltheti figyelmünket, hogy e szó craddha általában a nagyon is vallásosan hangolt nép életében jelentéktelen szerepet játszott.

¹³⁴⁾ ) Sok szerző azt állítja, hogy a pusztai arab még ma sem ismeri el a valóságban a korán kozmopolita isteneit. Robertson Smith: Religion of the Sémi les (p. 71. ) c. művében azt állítja, hogy a mohamedánizmus bizonyos fokig városi vallás, ellentétben a puszta vallásával. Éppen így ír Bruckhardt: Beduinen (165. old. ) c. könyvében.

¹³⁵⁾ ) Langues sémitiques ed. 1878, p. 6. (Renan e szavakat eredetileg 1885-ben mondta. )

¹³⁶⁾ ) V. ö. Robertson Smith: Religion of the Semitics (e. v. 1844.p. p. 75. fg ) Mindnyájan tudjuk, hogy sok pszeudoszemita nézet milyen buzgó polytheista volt; mindenesetre nincs meg a jogunk arra, hogy abból tiszta szemitákra következtetéseket vonjunk le. E soha kellően nem méltatott tényt Renan Langues semitiques c. munkája első kiadásának előszavában erősen hangsúlyozta.

¹³⁷⁾ ) Amikor Saul Dávidot Palesztinából elűzi, ez nem tehet másként: idegen isteneket szolgál (I, Sam. XXVI. ) Hasonlítsuk ezzel össze Robertson Smith: Prothls of Izrael (ed. 1895. ) c. munkájának 44-ik lapját és Wellhausen összeállításában azokat a karakterisztikus idézeteket, melyekből ugyanaz az elképzelés tükröződik vissza (Prologomena 4. Ausg. S. 22. ) A politheismus hálaénekében különös naiv formában lép fel: "Uraim, ki volna hozzád mérhető az istenek között". (Év. XV. 11. ) A későbbi Deutoronomium Javhe és a teljesen azonos nevű "idegen istenek" között, különbséget tesz (XXXII, 12. ) és csak nagyon ünnepélyes alkalmakkor veszik annak nevét ajkukra, mint "minden istenek istenét" (IX. 17. ) Csak a makkabeusok korában (tehát több, mint egy félezred év után ) találkoztunk Dániel könyvélben (XI. 36. ) "a minden istenek istene" kifejezéssel és Jézus Sirachnál "a mellék istenek" fogalmával, akik Jahve megbízásából a különféle népeket kormányozzák. (Jes Sirach XVII, 17. )

¹³⁸⁾ ) Az egyiptomi monoteizmusnál sokat vitatkoztak, de helytelenül, mert ezt kétségbe vonni, ha a halotti könyv e sorait olvassuk: "Te vagy az egyetlen, az ősidők istene, az örökkévalóság örököse, aki önmagát nemzette és szülte; te alkottad a földet és teremtetted az embereket. . ." (Bevezető hymnusok Rá-hoz; a halotti könyv a thebanai recenzióban E. W. A. Bugde 1898. ) Budge figyelmeztet arra, (XLVIII. ) hogy a Deuteronimium IV. 4-ben: "Az Űr a mi Istenünk, egyetlen Isten", kitétel szószerinti utánzása az egyiptominak.

¹³⁹⁾ ) L. pl. Baruch Apokalypsisél: (LXXII. ) (A krisztus utáni első század híres zsidó könyve ) "Minden nemzet fiai alattvalói legyenek Izraelnek s azokat pedig, akik eddig uralkodtak felettetek, karddal űzzétek el". Ebből láthatjuk, hogy az ég és föld ez állítólagos teremtője mennyire nemzeti volt. Ugyanezt Montefiore is elismeri, mikor azt írja: Jahve természetesen fokozatosain világisten lett, de ez az Isten még mindig Jahve maradt. Dacára, hogy most már korlátlan uralkodója lett az Universumnak, nem szűnt meg az Izraeliták istene lenni. (a. a. 0. S. 442. ) Robertson Smith e kérdésekben korunknak egyik legnagyobb tekintélye Ézsaiás próféta 2. fejezetét, mint jövendölést magyarázza, amely szerint Jahve, uralkodó erényeinek fokozatos elismerése után az egész emberiség istenévé lesz. Tehát a szemita vallásos felfogás legfönségesebb fázisában is, ahol magáról Istenről is szó esik, a tisztán história, flagráns anthropomorphikus, föltétlenül materialisztikus álláspont előtérbe nyomulását látjuk

¹⁴⁰⁾ ) Bruckhardt, ki sokáig élt Arábiában, azt mondja, hogy a pusztai élet egyformasága s az a körülmény, hogy nincs mivel foglalkoznia, a szellemet hihetetlenül bágyasztja és végül teljesen megbénítja. (Beduinen und Wahaby S. 286. )

¹⁴¹⁾ ) Noten zum West-östlichen Divan (Izrael in der Wüste. ) 174.

¹⁴²⁾ ) A Szankszkrit nyelv grammatakája.

¹⁴³⁾ ) Geschichte der Sprachwissenschaft (869. ) 77. és 05. oldal.

¹⁴⁴⁾ ) V. ö, pld. Harnack: Domengeschiohte (Grundriss 2. Aufl. ) 63. old.

¹⁴⁵⁾ ) A legrégibb szíriai fordításban ez áll: "Az, akinek ereje van. ..", úgy, hogy a jelentéshez kétség nem férhet, 1. Adalbert Ment (1897. ) Palimpsesthan kézirat fordítását.

¹⁴⁶⁾ ) Renan: Langues semitiques, p. 2.

¹⁴⁷⁾ ) Renan: Langues semitiques, p .z.

¹⁴⁸⁾ ) Az erdők mélyén még ma is találkozunk ilyen frissen ásott sírokkal. Minden görcsös ellenállás és harc nélkül mentek e szent férfiak az időből az örökkévalóságba, úgy, hogy amikor a tetemeket látjuk, azt hihetnők, hogy szerető kéz igazította el tagjaikat és fogta le szemeiket. (Személyes közlések és a természet utáni rajzok nyomán. ) Hogy ma is mily élőn és változatlanul, egy örökké egyformán tápláló talajból fejlődve virágzik a régi árja vallás, Max Müller 1898 karácsonyában egy. 1886-ban meghalt szent brahman férfiról írt életrajzából látjuk: Ramakrishna, his life and sayings.

¹⁴⁹⁾ ) Oldenburg: Religion des Veda c. munkájában azt állítja, hogy árja indusok istenti, ellentétben a többiekkel, vidám, igaz s jóakaró alakok, ravaszság, kegyetlenség és szószegés nélkül. (30, 32, 302, stb. )

¹⁵⁰⁾ ) Oldenburg: Religion des Véda: "Az indusok az áldozatot egy misztikus kötelékkel egyesített angol viszony reprezentálójának tekintették a mindenséghez. Adalékokat e tényhez az áldozati ceremóniák kódexében Satapatha-Brahmannban találjuk.

¹⁵¹⁾ ) Cankara: Vedonte surta's 1.1, 14.

¹⁵²⁾ ) Az indoeurópai és szemita felfogás közötti különbségnek Zoroaszter egy; helyen erőteljesen így ad kifejezést: "Világi igazságosság, te fösvény, te vagy a gonosz szellemnek vallása, te vagy Isten vallásának megsemmisítője. Dinkhard VII. 4. 17. )

¹⁵³⁾ ) Robertson Smith: The Profets of Israel c. munkájában erre nagy súlyt helyez. (28. old. ) lásd: Wellhausen: Prolegomena.

¹⁵⁴⁾ ) Juda és Judeai határa (ehhez tartozott Dáívid óla Benjámin is ) az idők folyamán sokszor változott: az egész déli részt Idumeához csatolták, míg az ország Júdás Makkabeus annexiója következtében későbben egy kissé északra, a korábbi Efraimba nyúlt bele.
*** ) Későbben az ószövetségben is éles határvonalat vonnak Judea éa Izrael között: "Majd eltörém a másik pálcámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvériséget Juda és Izrael között." (Zakariás XI, 14 és Sámuel XVIII. 16. ) , és nem éppen ritkaság, hogy Izraelt (azaz a tíz törzset, Juda és Benjámin kivételével ) egyszerűen "József házának" nevezik, ellentétben "Juda házával"; (Pl. Zakariás X. 6. )

¹⁵⁵⁾ ) Renan így véli: "Il faut considerer Moise presque comme un Egyptien" (Izrael I. 220. ) . Mózest csaknem egyiptominak kell tekinteni. Neve nem héber, de egytomi eredetű, (u. o.160. old. ) Hasonlóképpen Kuenen: National und Universal Religions 1882, 315. old. Egyiptomi tradíciók szerint Mózes egy Heliopolistból megszökött pap, névszerint Osarsyph. (L. Maspero: Histoire ancienne II. 499. ) Ma korábbi túlzások reakciójaként divat Egyiptomnak a zsidó kultuszra kifejlett hatását tagadni. Ezt a kérdést csak szaktekintélyek tudják eldönteni, amennyiben azok ceremóniákra, papi ruházatra vonatkoznak. Mégis nekünk nem szaktudósoknak fel kellett hogy tűnjék: az egyiptomiak kardinális erényei, szüzesség, könyörületesség, igazságosság, alázatosság, (L. Chantepie de la Sausnaye: Religionsgeschichte I 305. ) mikhez a kánaánisták kevéssé igazodnak, éppen azok, melyeket a mózesi törvények a legnagyobbra értékelnek.

¹⁵⁶⁾ ) Wellhausen: Die Komposition Hexateuchs 2-ik kiadás 320, 355. old.

¹⁵⁷⁾ ) The prophets of Israel, 192. old. Itt szemléltető módon, rövid összefoglalását találjuk mindannak, amit ez a tudós és mások egyebütt elmondottak.

¹⁵⁸⁾ ) Goethe: Két fontos, eddig meg nem vitatott bibliai kérdés kerül most alapos megvitatásra. Az első: Mi volt a szövetségi táblákon?

¹⁵⁹⁾ ) L. Schlechler utóiratát Momlefiore: Religion of the ancient Hebrewshez 557. old.

¹⁶⁰⁾ ) Renan: Israel II. 282. old.

¹⁶¹⁾ ) L. mindenekelőtt: Graetz: Geschichte der Juden L. 113. és Maspero: Historie ancienne.

¹⁶²⁾ ) Így az újabb kutatók is e nézeten vámnak, mióta bebizonyosodott, hogy a híres hely: "Az Űr Cionból fog kiáltani", (Amos I. 2. ) későbbi zsidó betoldás.

¹⁶³⁾ ) A makkabeusok kizárólag a szíriaiak segítségével jutottak uralomra és a belőlük származó hasmonai fejedelmek csak ideig-óráig élvezték a függetlenség látszatát, azokban a zavaros időkben, mély a római uralmat megelőzte,

¹⁶⁴⁾ ) Ézsaiás 37. fej. 33-37 vers.

¹⁶⁵⁾ ) E kérdésről v. ö. Cheyne: Introduction to the Book of Israel 231. old. Érdekes az asszír tudósításokban olvasni, hogy Jeruzsálemet arab zsoldos sereg védelmezte. Katonai tehetségtelenségével Juda már akkor is kitűnt.

¹⁶⁶⁾ ) Királyok könyve. XXII.

¹⁶⁷⁾ ) Róbert Schmidt: Prophets of Izrael 438 .old. A Deutoronomiumban fektették le tulajdonképpen a zsidóság alapjait. Az ószövetség mai alakjának ez a középpontja: "amelyből előre és hátra, kilátással a többi helyes megértésére lehet és kell kutatni", mondotta már számos évvel ezelőtt Reuss alapvető mimikájában. (Geschichte des alten Testaments, 286. )

¹⁶⁸⁾ ) A XXVIII-ik fejezet mindenesetre postexiliumi áldásokat mond: "nehogy egy szótól is eltérj, melyet én ma neked megparancsolok" és ezután következnek az átkok, számban százon felül, a legborzalmasabbak, amiket egy beteg fantázia csak kigondolhat", mert az Isten örülni fog, ha titeket elpusztíthat."

¹⁶⁹⁾ ) Babilon, a zsidó gondolatvilágra ősidők óta felmérhetetlenül nagy befolyásról legkimerítőbben tájékoztat Eberhardt Schreder: Die Keilinschriften und das Alte Testament, 3. Aufl. c. munkája. Újra átdolgozta Zimmern és Winckler 1903. Rövid összefoglalást Winckler: Die politische Entwicklung Babyloniens und Assyriens c. munkájának 17. és következő lapjain találunk.

¹⁷⁰⁾ ) Kitűnően jellemzi Duhm: Theologie der Propheteen c. munkájának 12-ik fejezete. Eduárd Meyer: Die Entstehung des Judentums c. munkájában, 31. old. ezt mondja: "Ezékiel nyilvánvalóan egészen becsületes, de korlátolt természet, azonkívül a papok szűk hivatásszemléletében felnőtt ember, akit nem lehel egy napon említeni azokkal a hatalmas egyéniségekkel, akikkel magát, kopott próféta köpennyel beburkolva egy szintre merészeli emelni.

¹⁶⁸¹⁾ ) Nemsokára ezután, több mint négyszáz évvel Kr. e. a héber nyelv teljesen megszűnt. (Peschel: Völkerkunde 2. Auflage, 532. old. ) Újra való felvétele mesterségesen és csak azért történt, jóval századokkal későbben történt és csak azért, hogy a zsidóságot az európai országokban vendéglátóiktól megkülönböztesse, amiből azután olyan sajátságok adódtak, hogy "az izraelita vallású" állampolgárok Algírban választólapjukat csak héberül tudják kitölteni, míg Judás Makkabeus erre nem volt képes! A mai zsidóság elárvult nyelvérzéke onnan ered, hogy századok óta egyetlen nyelvben sem otthonosak, holott nyelvet paranccsal nem lehet élővé tenni és a héber idiómával éppoly gyalázatosán bánnak, mint más nyelvekkel

¹⁶⁹¹⁾ ) Törvény és vallás, ne felejtsük el, a zsidónál egyértelmű. (Mózes Mendelsohn. )

¹⁷⁰¹⁾ ) V. ö. Wellhausen: Izr. und. jüd. Geschichte, 154. old. Ugyanaz a szerző azt írja Prolegomonájában (28. old. ) : "A menekülésből nem nemzet tért vissza, hanem egy vallási "szekta."

¹⁷¹⁾ ) Történetfilozófiailag a zsidóságnak ezt a sajátos előszeretetét a független, bizonyos fokig parazita állapot iránt, talán Izraelhez állandósult függetlenségi viszonyában kell keresnünk. Egyébként nagyon figyelemreméltó, hogy a Judabéliek, nem vártak száműzetésre, (még kevésbé az un. szétszóródásra ) , hogy az élet iránti szeretetüket bebizonyítsák. A Tigris és Eufrates partján a városok egész sorában, a legrégibb időkből származó izraelita pecséteket találtak és már Sennaherib idejében, tehát száz évvel Jeruzsálem első szétrombolása előtt, Babilon legnagyobb tankháza zsidó volt. Ez az "E-gibi Testvéreik" cég keleten olyan szerepet tölthetett be, mint a mai Európában a Rotschildok. (V. ö. Sayoe: Assyria, its princes, priats and poeple. 138. old. ) Hagyjuk már nyugodtan azt a dajkamesét, hogy a zsidók "természettől fogva" földművesek és csak a "középkorban", midőn minden mást eltiltottak tőlük, a leur coer défendant, lettek pénzkölcsönzők. Inkább olvassuk szorgalmasan a prófétájaikat, akik mindig a pénzuzsora ellen panaszkodnak, ami a gazdagoknak eszközül szolgál arra, hogy a parasztokat tönkre tegyék. Idézzük emlékünkbe a Talmud e híres sorait: "Akinek száz pengője forog a kereskedelemben, mindennap húst ehet és bort ihat; akinek földmunkában van száz pengője, annak káposztát és kelkáposztát kell ennie és sokat ásni, sokat őrködni és sok ellenséget szerezni ... Mi azonban arra teremtődtünk, hogy Istennek szolgáljunk. Nem helyes-e tehát, hogy fájdalom nélkül táplálkozzunk?" (Herder, akitől ezt az idézetet veszem, hozzáfűzi: "Persze, fájdalom nélkül! és nem csalással és fondorlattal." Arastea. V. 7. ) Olvassuk el Nehemiás könyvének ötödik fejezetét is, hogy lássuk, a zsidók miután mindent elhanyagoltak, hogy a szétrombolt templomot újra felépítsék, a tanácsurak és papok az ünnepélyesen komoly pillanatot kihasználták, hogy uzsoráskodjanak és a "szántóföldeket, szőlőhegyeket, olajfa kerteket és házakat" szegényebb néptársaiktól megkaparítsák. A zsidóknak az árja medeáknál semmi sem tűnik fel annyira, mint az, hogy: "Sem ezüst, sem arany után nem sóvárognak." (Ézsiás, XIII. 17. ) A legborzasztóbb átkok egyike, mellyel Jahve engedetlenség eseten népét megfenyíti, így hangzik: "A zsidó idegennek nem fog több pénzt kölcsönözni." (Deut. XX. VIII. ) Emlékezzünk arra is, hogy Tóbiás könyvében (kb. 100 évvel Kr. e. íródott ) a külföldön elhelyezett kölcsönök behajlásának előmozdítására egy angyalt küldenek le az égből. (V. 9. fej. ) Ezzel kapcsolatosan említésre méltó, hogy a zsidók már Salamon idejében egész Szíria lókupecei voltak. (Sayce: Hittites 13. old. )

¹⁷²⁾ ) V. ö. Montefiore: Ancient Hebrews 115. old. és Drivernek kimerítő analitikus felsorolását: introd. to Ihe Literature of the Old Testament (1892. ) 150 old. (Montefioréban 354. old. )

¹⁷³⁾ ) A régi keresztények nagyon jól tudták, hogy ez későbbi átdolgozott termék. Pl. Abelard, Heloise huszonegy kérdésére adott feleletében hivatkozik Bédia egyháztörténészre, aki a VIII-ik század kezdetén a következőket mondta és írta: "Ipsa Esdasr qui non solum legem, sed etiam ut communis majorum fama est, omnem sacrae scripturae seriem, prout sibi videbatur legentibus sufficere, rescripsit..." Amit tehát a legújabb, úgymint a protestáns, mint a katolikus ortodoxia által annyira ócsárolt "magasabb biblia kritika" a napvilágra hozott, csak pontos tudományos bizonyítása annak a ténynek, mely ezer évvel ezelőtt communis fáma volt, s amelyen a legjámborabb lélek sem botránkozott meg.

¹⁷⁴⁾ ) Wellhausen: Prolegomena 170. old. Az ótestamentum keletkezésének olyan általánosan érthető magyarázatáról, mint amilyen Wellhausen: Izraelita und jüdische Geschichte-je, nem tudok. Alapvető munkája Reussnak: Gesch. der Schriften altan Testaments tudósok számára alkotódott és íródott és Zittel: Die Entstehung der Bibel c.Reelams Universal Bibliothek kiadásában megjelent könyve nem felel meg címének és a legszerényebb igényeket sem elégíti ki, bár a könyvecske sok érdekes dolgot tartalmaz.

¹⁷⁵⁾ ) Ideen zur Geschichte der Menschheit, T. III. könyv, 12. 3. fej.

¹⁷⁶⁾ ) Makkabeusok II. 31.

¹⁷⁷⁾ ) Egyedül Ezra, a királynak ajándékul többet, mint 5 millió márkát hozott!! A valódiságát (vagy legalább is lényeges valódiságát: az Ezra által idézett perzsa bizonyítékoknak, ellentétben ) Wellhausen és mások véleményével, Ed. Meyer, Die Enstehung des Judentums (1896, l-7 old. ) végérvényesen lerögzítette. Ezzel a történelem egyik legfontosabb kérdésé dől el. Aki a kicsiny, de szokatlanul tartalmas könyvet elolvasta, zárószavait meg fogja érteni: "A zsidóságot a perzsa király nevében, és birodalmának tekintélyével teremtették meg, így az Achämenidák birodalmának hatása, mint kevés más, közvetlen napjainkig terjed." 243. old.

¹⁷⁸⁾ ) Nehemiás XIII. 27.

¹⁷⁹⁾ ) Israelitische und jüdische Geschichte. 3. kiadás, 173. old.

¹⁸⁰⁾ ) A talmud szerinit Jahve szombaton maga is foglalkozik a tóra olvasásával; (Wellhausen: Isr. Gesehichte 297. old., Montefióre 461. old. )

¹⁸¹⁾ ) Nehémiás 8-40. fej.

¹⁸²⁾ ) Montefiore: Religion of the ancient Hebrews 236 oldal.

¹⁸³⁾ ) Robertson Smith: Prophets of Israel, 424. old.

¹⁸⁴⁾ ) Geschichte der heiligen Schriften im Alten Testatment 379.

¹⁸⁵⁾ ) Aki erről fogalmat akar magának alkotni, olvassa el a Leviticus, Numeri stb. áldozati eseteinek 11. traktusát (Kodaschim ) a babilóni Talmudban a bagdadi résznek egyetlen irányt adó fordítását (Wünsche negyedik kötetében találjuk. ) Azt nem lehet állítani, hogy a zsidók Jeruzsálem szétrombolása után e ritustól megszabadultak, mert ezt most is éppúgy tanulmányozzák, mint ezelőtt és bizonyos dolgok, mint pl. a sakterolás okozzák azt, hogy át nem zsidók által levágott állat zsidóknál "dögnek" számít, (Trakt. Chullin. 136. old. )

¹⁸⁶⁾ ) XL. és L. 13.

¹⁸⁷⁾ ) Bizonyíthatóan ez és hasonló helyek csaknem mindig későbbi idők betoldásai.

¹⁸⁸⁾ ) Az Ézsaiás könyve XL. és LV-ik könyve fejezetének H., vagy Deuteroézsaiásnak nevezett szerzőjéről, (az egyetlennel, aki itt-ott Krisztusra emlékeztet és kinek nevéről, míg különben a geneológiában a századik törzsig is visszamennek, a zsidók már halála után semmit sem tudnak: (lásd Cheyne: Introduction of the Book of Isaih (1895. ) és Duhm: Jésaia (1892. ) Deuteroézsaiás a száműzetés második felében írt, tehát másfél századdal későbben, mint a történelmi Ézsaiás. Cheyne szerint a LVI. fejezet, melyeket Deuteroézsiásnak tulajdonítanak, ismét egy más, még későbbi szerzőnek munkái.

¹⁸⁹⁾ ) Duhm: Die Theologie der Propheten 251. old. Jeremiás "kegyelem." sejtése rögtön eltűnt, hogy sohase térjen vissza. Még a legnemesebb, legtehetségesebb zsidók is, mint Jézus Sirah azt tanítják: "aki a törvényt ismeri, erényes. Isten megteremtette az embert és azután "saját maga bölcsességére" bízta. Ebből logikusan következik az akaratszabadság tana, eloldozva minden isteni segítségtől: "az ember, amint akarja, választhat élet és halál között ... és ha akarod, úgy megtarthatod a törvényt" (Ecclesiasticus XV. I. 12-15. ) Egyedül az esszenusok képeznek kivételt, mert tanították a predesztinációt. (Jüd. Altertümer ) . Ezt a szektát azonban sohasem ismerték el, hanem üldözték és valószínűleg kevés zsidó volt közöttük: Átmeneti, befolyás nélküli jelenség volt ez csupán.

¹⁹⁰⁾ ) Ez még sokkal inkább érvényes olyanokra, mint Jézus Sirah, alkik megelégedve azzal, hogy bölcs és nemes életszabalyokat adjanak, nem kell gazdagságra törekedni, hanem jótevésre, nem tudásra, hanem bölcsességre. (XIX, XXI. stb. Az egyetlen kísérlete a zsidó vallásos szellemnek ) : görögi befolyásra keletkezett, hogy a metafizikába jusson, egészen siralmasan végződött: az u. n. "Salamon prédikátor" nem tud jobbat ajánlani: a máról gondoskodni és a munkának örülni "egészen hiú dolog".

¹⁹¹⁾ ) Tractat Themura fol. 16. a.

¹⁹²⁾ ) Egy korunkbeli zsidó: Rubens: Der alte und der neue Glaube Zürich. 1878, 79. old. tanúsága szerint, a zsidónak, ha az előírások szerint akar élni, a "vallásra magára csaknem egy fél napra van szüksége." Isten, mondja Rabbi Chanania ben kasish alkalmat adott Izraelnek. hogy érdemeket szerezzen és ezért túlhalmozta őket rendeletekkel és parancsokkal.

¹⁹³⁾ ) Von Pflichten der Kirchendienier I. 119.

¹⁹⁴⁾ ) Példák többre tanítanak, mint véleménnyilvánítások. Ilyenek:
az Isten mindenhatóságában való hitre: "Rabbi Janai annyira félt a tetvektől, hogy ágyának lábai alá négy vízzel telt edényt tett. Egyszer kinyújtotta karját és tetvet talált ágyában, ekkor így szólott utalással a Zsoltár XCVI. versére: "Felemelem ágyamat az edényekről és az isteni gondviselésre bízom magamat." (Traklat Terumoth. VII. 3, 30. a. ) ,
a bibliai exegézisre: "Rabbi Izmáel azt tanította, így mondja Leviticus XIV. 9.: a hetedik napon nyírd le minden szőrét: a haját, a szakállát, szemöldökét és minden egyéb szőrét. Minden szőrét ez egyetemes érvényű (generális ) . Fejét, szakállát, szemöldökét, ez részleges (sepiális ) és szőrét ez ismét egyetemes. Az egyetemesnél, a részlegesnél az a szabály, hogy te csak azt bizonyíthatod, ami a részlegeshez hasonló, azaz amint a részleges egy olyan hely, ahol egy csomó haj van, úgy az egyetemesnek is olyan helynek kell .leninié, mely szőrök egész gyűjteményét foglalja magában:" (Tr. Kidduschin T. 2, 9. a. ) ,
a törvényre: "Rabbi Pinkász olyan helyre került, ahol az emberek panaszkodtak: az egerek megeszik gabonájukat. Erre ő megszoklatta az egereket, hogy hívására hallgassanak, összegyűltek előtte és elkezdtek sugdosni. Értitek? kérdtezte a rabbi az emberektől mit beszélnek ezek? Nem, hangzott a felelet. Azt mondják, hogy ti nem adtátok le a tizedet gabonáitokból. Erre azt mondják az emberek: lekötelezetteid vagyunk, mert jobb útra térítettél minket. Ettől kezdve az egerek nem lettek több kárt. (TR. Démiai i. 3.36. )
a természet megismerésére: "Rabbi Juda szerint az ég 50 év jártányi s minthogy egy ember közepes erővel 440 milt és míg a nap az eget áttöri 4 milt tud menni, ebből az következik, hogy az ég áttörésének ideje egy tized nap. Amilyen vastag az ég, olyan vastag a föld is és a mélység. A bizonyítékot (! ) erre Ézsaiás XL. 20, Hi XXII. 14. és Prov. 27. szolgáltatja. (Tr. Berachoth I. 1. 46. ) ,
a mindennapi életre: "Rabbi bar Hívna nem reggelizett addig, amíg gyermekeit az iskolába nem kísérte. (Tr. Kiduschin I. ) Hogy ebben a talmud-zűrzavarban egy-két mondás is akad, ki kell emelni, de azzal a hozzáadással, hogy ezek a mondások kizárólag az erkölcsre vonatkoznak. Szép gondolatokat e gyűjtemények nem tartalmaznak, általában csaknem semmit, ami a gondolattal rokonsági kapcsolatba hozható lenne. És a szép morális mondások is Heine költeményeire emlékeztetnek. A vég elrontja a kezdetet. Egy példa: "Az ember szaporítsa a békességet testvéreivel, rokonaival és minden embertársával, sőt még az utcai idegennel is.", ennél jobb tanácsot egyetlen pap sem adhat a szószékről. Hanem már a miértnél zsidóknál baj van: "Hogy fenn szeressék és lenn kellemes legyen." (Tr. Berakoth fol. 17. a. ) Vagy ismét örömmel olvassuk: "Az ember őrködjék felesége becsülete felett, mert áldást az ember házában csak felesége révén találhat." Bár ez sem egészen igaz, de ezek a szavak olyan meggyőződésről tanúskodnak, amilyenekről szívesen hallunk. De most ismét a vég: "Tiszteljétek nőtöket, hogy gazdagok legyetek!" (Tr. Baba Mezia f. 59. a. ) De azt sem szabad elhallgatni, hogy a szép erkölcsi mondások mellett rútak és utálatosak is vannak. Pl.: egy zsidó nem zsidó nővel a hatodik parancsot át nem hághatja, mert a pogánynak nincs felesége, ezek a valóságban nem az ő feleségeik. (Tr. Sanhedrin f. 52 b. és 82 a. ) Szándékosam csak egyetlen példát hozok fel. hogy az olvasó lássa a hangot, mely elegendő: ab uno disco omnes. Bár vannak rabbinusok, kik ezt a felháborító tant tagadják, (ugyanott. ) De ahol a rabbinusok ellentmondanak, a zsidó szabadon választhat és semmiféle kazusisztika nem tudja a világból azt a tényt kitörölni, hogy minden nemzsidónak megvetése, a zsidó hit alapvető tulajdonsága. Logikus következménye pl. saját maguk eszelős túlbecsülésének. ("Istenek vagytok", mondatják a zsidók maguknak Jahvéval. (Zsoltárok LXXXII. 6. ) A tíz parancsolat más jelentései is mutatják, hogy az erkölcs fogalma mennyire csak bőrvastagságra érintette ezeket a szemita hettitákat. Így tanítják a rabbinusok: "A nyolcadik parancs szava: ne lopj. csak emberrablásra vonatkozik." (Sanhedrin f. 86. a. ) és egy másik erkölcsösen gondolkodó írástudó által csatasorba állított bizonyíték szerint: "ne lopj" (Leviticus XIX. 11. ) kifejezetten az izraelitákra vonatkozik, ti. "egyik a mások között." így itt az egyszerű erkölcsi parancs a kazualisztika óceánjában oldódik fel. Bár a talmud ( amint a rendelkezésemre álló töredékekből kivehetem ) nem tanítja, hogy a nemzsidókat meg szabad csalnod, de az ellenkezőjét sem tanítja. Rettenetes még a talmudban a nem ortodox zsidók megöléséről és kiirtásáról szóló számtalan előírás is. Pl. az egyesek meg fognak köveztetni, a tömeg karddal fog lemészároltatni. De még borzasztóbbak a kínzásoknak és mészárlásoknak leírásai, melyekben ez az éppoly borzalmas, mint szellemtelen munka örömét találja. Itt ismét egyetlen. példa: "A bűnöst egészen be kell állítani a szemétbe: ezután egy puha kendőbe tekert kemény rongyot kell a nyaka köré csavarni; az egyik tanú az egyik, a másik a másik végénél. addig húzza, míg a bűnös kinyitja száját, eközben megforrósodik az ólom, akkor a szájába öntik, úgy hogy belső részén lemegy és azt megégeti." (Sanhedrin f. 52. a. ) És az ilyen dologról a talmudban tudós vitatkozások folynunk, pl. a különösen jámbor Rabbi Jehuda úgy véli, ajánlatos lenne a szegény ember száját fogóval kinyitni és hirtelen az ólmot, mert különbeni megeshetik. hogy az áldozat a zsinegelés következtében megfullad és akkor a lelke nem égne el a testével együtt.
Ide lyukad ki az ember, "ha az érzést az ész alá rendeli." A talmud teljes fordítása még mindig nincs meg. (Magyarul Luzsénszky Alfonz fordításában jelent meg a talmud részeinek hiteles fordítását. A fordító megjegyzése. ) Egyesek ebből azt a következtetést vonták le, hogy ezek borzalmas, a gójimra veszélyes dolgokat tartalmaznak. Azt állították, hogy éppen ezért maguk a. zsidók azok, akik a hiánytalan fordítást megakadályozták. Ez a gyanúsítás az érdekelteknek nagyon hízelgett. Graetz a történész valóban izgul hitsorsosai miatt, akik a "zsidóság meztelenségét a keresztény olvasók előtt feltárják" és a spanyol zsidók írásairól valami borzasztót suttog.

¹⁹⁵⁾ ) Wellhausen (Montefiore után 154. old. )

¹⁹⁶⁾ ) Cheyne: Introduction to Israel. (1895, 27. és 53. oldal. )

¹⁹⁷⁾ ) Cheyne, Robertson Smith: Prophets of Israel p. XV. munkájához készült bevezetést.

¹⁹⁸⁾ ) Luther tévesen "hatalmat" mond.

¹⁹⁹⁾ ) Wellhausen azt állítja: Composition des Hexateuchs 93, 97. c. művében, hogy a XIX. 3-9. a postdeuteromonikus idők szabad betoldása.

²⁰⁰⁾ ) Ézsaiás: az egész LX-ik fejezet. L. egyébként a száműzetés utáni prófétának Heggusnak írását, aki a zsidóknak "minden pogányok kincseit" ígéri: "Mert enyém mindkettő, ezüst és arany, mondja a seregek Ura". (II. 8, 9. )

²⁰¹⁾ ) A gondolat abszurditásának, hogy ez a vallás a kereszténység törzse és a kereszténység annak virágai, minden elfogulatlan szemlélő előtt szembeszökőnek kell lenni.

²⁰²⁾ ) A zsidó apologéták ellenvetik: ők a törvénynek engedelmeskednek, nem, "mert" azáltal uralomra akarnak jutni, hanem Jahve parancsolja így. Hogy Jahve a zsidóknak mint szent népnek a világot ajándékozza, az a saját és nem az ő dicsőségükre történik. Ez szerintem merő kazusztika, melyre nem érdemes válaszolni. Egy gyanútlan szerző:
Montefiore ezt mondja: Engedelmeskedj a törvényeknek - mert ki fogja magát fizetni, kétségtelen érv a Deuteronomium alapvető motívuma mellett. Hogy számtalan zsidó jámbor ember, aki betölti a törvényt és tiszta, nemes életet él, anélkül, hogy a jutalomra gondolna, csak azt bizonyítja, hogy itt is, mint másutt, erkölcs és vallás nem tartoznak össze és hogy az egész világon vannak emberek, akik jobbak, mint hitük. Még ma is vannak szabadgondolkodó zsidók, akik azt írjak: "A zsidók fennmaradása a Messiás hit megtisztulásától, függ" - tehát a világuralomnak határozott várása alkotja a zsidóság lelkét.

²⁰³⁾ ) A zsidóság alapítói által a zoroaszteri (félig megértett ) elképzelések közvetlen kölcsönvevésével, (lásd Montefiore: Religion of the ancient Hebrews c. munkáját.

²⁰⁴⁾ ) Máté XIX. 28, Lukács XXII. 30. Ez a Krisztus szájába adott állítás homlokegyenest ellenkezik a Máté XX, 23. alatt mondottal. A 12. törzshöz való ragaszkodás, dacára annak, hogy több mint egy fél ezred évig csak kettő volt, igazi rabbinusi vonás. A rabbinusok is kifejezetten azt tanítják: "A nemzsidók, mint olyanok, a jövendő életből ki vannak zárva" (V. ö. Laible: Jézus Christus in Talmud"'

²⁰⁵⁾ ) Egy, nemzedéket 24 évvel számítva, mely a zsidók koraérettségét tekintve, nem túlhajtott, ha azt mondjuk: a mai zsidó a századik nemzedékben él, a bayloni visszatérés és a zsidóság megalapítása óta. Ez természetesem csak a férfi nemzedékre vonatkozik. A folyamatos női nemzetség most a százötvenedik nemzedékben élne. "

²⁰⁶⁾ ) Prophete of Izrael 365. old.

²⁰⁷⁾ ) Valóságos klasszikus példáját szolgáltatja ennek az állítólagos kritikai, a valóságban azonban éppoly kritikátlan, mint értelmetlen irányzatnak, Prof. Hermann Oldenberg-nek Religion des Veda c. könyve, ahol az indusok misztikáját és szimbolikáját papi csalásnak állítja be.

²⁰⁸⁾ ) Voltaire: Dieu et les hommes c. művében kimerítő számítást vet, mely szerint tíz millió ember esett áldozatul, a keresztény egyház tanításainak, bár a számokat mindenütt leszállította csaknem felére, hogy elkerülje a túlzás látszatát.

²⁰⁹⁾ ) Montefiore: Religion of the ancient Hebrews, 504. old.

²¹⁰⁾ ) Talmud: Traktat Makkoth (3. fej. Grünewald után ) .

²¹¹⁾ ) Montefiore az 530. oldalon azt mondja: "A szertartások szabályainak száma nagy kiváltsága Izraelnek." a Talmud szerint, (Montefiore 535. ) és a Panaszdalokbain, (tévesen Jeremiásnak tulajdonítják ) , azt olvassuk: "Nagyszerű dolog a férfinak, ha fiatalságában hordhatta az igát... . hogy száját a porba dughatta és várhatta a reményt." III. 27-29. Hogy az ellentétes felfogásokat megismerhessük, olvassuk el Immanuel Kant Anthropologiájának 10. a ) §-ának szép megjegyzéseit a vallásos kötelességekről, ahol a nagy gondolkodó annak a nézetének ad kifejezést, hogy az okos ember számára nem lehet valami nehezebb, mint a buzgó semmittevés, olyan parancsai, amilyenek a zsidóságot megteremtették."

²¹²⁾ ) A törvény szerint halállal kellett bűnhődnie. (L. Num. 32. )

²¹³⁾ ) Azért a legnagyobb fenyegetés a zsidók számára., ha nem tartják meg a Jahve parancsait: "munkájukat maguknak kell elvégezniük, ahelyett, hogy azt másokkal végeztetnék el." (Talmud, Traktat Berakoth. VI. fej. Seligman Grünwld után. ) És azt a beállítást, hogy idegenek lesznek a földmívesek és a vincellérek, mint jövendölést megtaláljuk Ézsaiásnál is. (LXI. 5. )

²¹⁴⁾ ) Mint Kant, a Tiszta ész kritikájában mondja: (Erl. der Kosm. Idee der Freiheit. ) "A cselekedetek tulajdonképpeni erkölcsisége (Szolgálat és bűn ) még önmagunk viselkedésében is el van rejtve.

²¹⁵⁾ ) L.: Döllinger: Akademische Vorträge.

-------- Az 1. részhez ----------