Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

Szent László törvényei

 

[ 1 – 10. § ] [ 11 – 20. § ] [ 21 – 30. § ] [ 31 – 42. § ]

Az I. László korabeli egyházi zsinat határozatai

Az ún. I. törvénykönyv

A mi teremtőnk és megváltónk, az úr Jézus Krisztus uralkodása alatt, az ő születésének 1092. évében május hó 20-án Szabolcs városában szent zsinat tartatott, a magyarok legkeresztényibb királya, László elnökletével, országa összes püspökeivel és apátjaival, valamint az összes előkelőkkel, az egész papság és a nép tanúskodása mellett. Ezen a szent zsinaton a kánonoknak megfelelően és dicséretre méltó módon a következő határozatokat alkották meg.

  1. A másodszor nősült áldozó- és szerpapokról
  2. Megparancsoljuk, hogy az olyan áldozó- és szerpapokat, akik másodszor nősültek, és akik özvegyek vagy eltaszított asszonyok férjei, el kell választani ( feleségüktől ), és vezeklés tartása után rendjükhöz térjenek vissza. És akik nem akarnák e meg nem engedett házasságukat megszüntetni, az egyházi törvények rendelkezéseinek megfelelően hivatalukat veszítsék. Az elválasztott asszonyokat pedig, parancsoljuk, hogy adják vissza szüleiknek, és mivel nem voltak törvényesen ( egybekelve ), ha akarnak, szabad legyen nekik férjhez menni.

  3. Azokról, akik rabszolganőt választottak feleség helyett
  4. Ha pedig valamely pap rabszolganőjét vette maga mellé feleség helyett, adja el, és ha nem akarná, erőszakkal adják el, és árát vigyék a püspöknek.

  5. A papoknak adott engedményről
  6. Azoknak a papoknak pedig, kik első és törvényes házasságban élnek, a béke megóvása és a szentlélek egysége miatt, ideiglenesen engedélyt adunk, amíg nekünk ebben az ügyben az apostoli szentatya tanácsot fog adni.

  7. A püspökökről, ha egyetértenek azokkal, akik a meg nem engedett házasságtól nem akarnak megválni
  8. Ha pedig valamely püspök vagy érsek olyanoknak, akik a meg nem engedett házasságtól nem akarnak megválni – e határozatot megvetve – beleegyezését nyújtja, vagy egyházat ad neki, vagy valami olyan működéset enged meg neki, ami az egyházi rendhez tartozik, a király és püspöktársai ítéljék el aszerint, amint nekik helyesnek látszik. Ha pedig az esperes tudatlanságból egyetért a püspökkel, vagy a pap az ő beleegyezésével marad meg ilyen vétekben, ( az esperes ) önként vesse magát alá a püspök ítéletének.

  9. A nem teljesített adományról az egyház részére
  10. Ha valaki az Istennek egyházat épített, és az adományt megnevezte, a megígért adományt azonban nem adta meg, ennek megszerzésére legyen illetékes, követének kiküldésével, a püspöki törvényszék, ha valaki e követnek ellentmond, és ellentmondás közben megveri, az ilyen a királyi törvényszék ítélete alá essék

  11. Az egyház javainak a pap gondatlansága által történt-elvesztéséről
  12. Ha a papok közül valaki az egyház javait saját hajlékába viszi, és ott eladja vagy gondatlansága által elveszti, az egyháznak háromszorosan térítse meg.

  13. A lázadás miatt elpusztult templomok helyreállításáról
  14. A lázadás miatt elpusztult vagy felégetett templomokat, a király parancsára, az illető egyház papjai állítsák vissza. Kelyheket és ruhákat a király költségén adjanak, könyvekről a püspök gondoskodjék.

  15. A régiség miatt történt elpusztulásról
  16. A régiség miatt elpusztult egyházakat a püspök építse újjá.

  17. A kereskedőkről, kiket izmaelitáknak neveznek
  18. A kereskedőket, kiket izmaelitánknak neveznek, ha kiderül róluk, hogy megkeresztelkedésük után visszatértek a körülmetélésen alapuló régi törvényükhöz, lakhelyeikről távozzanak, [ - - - - ] ha ártatlanoknak bizonyulnak, saját lakhelyükön maradjanak.

  19. Zsidók és kerestzény nők házasságáról
  20. Ha zsidók keresztény feleséget vesznek el, vagy valamely keresztény személyt tartanak maguknál szolgálatban, ezeket vegyék el tőlük, és bocsássák őket szabadon, az olyanoktól pedig, akik ezeket eladták, ezek árát vegyék el, és a püspökök jövedelmét képezze.

  21. Az egyházak látogatásának elmulasztásáról vasár- és ünnepnapokon
  22. a) Ha valaki vasárnapokon vagy a nagyobb ünnepeken nem megy az ő kerületének egyházába, verésekkel javítsák meg.

    b) Ha pedig a falvak oly távol vannak, hogy a falusiak az ő kerületük egyházába nem tudnak elmenni, közülük mindnyájuk nevében legalább egy menjen el botra támaszkodva az egyházba, és három kenyeret és egy gyertyát vigyen az oltárra.

  23. A fent említett napok megünnepléséről
  24. Ha valaki ezeken a napokon vadászik, kutyáit és lovát veszítse, de a lovat ökörrel megválthassa. Ha pedig pap vagy ( más ) egyházi személy vadászik, az egyházi rendből távozzék mindaddig, amíg elégtételt nem ad.

  25. A házasságtörő nő meggyilkolásáról
  26. Ha valaki más férfivel fajtalankodó feleségét megöli, Istennek adjon számot, és ha akarja, más feleséget vehet. Ha pedig az asszony rokonai közül valaki vádat emel ellene, hogy ( feleségét ) igazságtalanul ölte meg, bírói vizsgálattal tárgyalják meg ( az ügyet ), és a szomszédoktól mindenképpen tudakolják meg, vajon nem állott-e az asszony férjénél lenézésben és megvetésben, vagy a fajtalankodásnak valami gyanúja nem merült-e fel már előbb vele kapcsolatban, és aszerint ahogy ésszerűnek látszik, döntsék el az ügyet.

  27. Az elsejei összejövetelekről engedély nélkül való elmaradásról
  28. Ha valaki az elsejei összejövetelekről papjának vagy társainak engedélye nélkül kivonja magát, kezét, amellyel testvériséget fogadott, tíz penzával váltsa meg.

  29. Az ünnepeknek kereskedés miatt való elhanyagolásáról
  30. Ha valaki vasárnapokon vagy nagyobb ünnepeken az egyházat elhanyagolva vásárra megy, lovát veszítse.

  31. A vasárnap megünneplésének elmulasztásáról
  32. Ha valaki vasárnap vásárt üt, megparancsolja e ezent zsinat, hogy amiképpen felállította sátrát, éppúgy bontsa szét. Ha pedig valaki ellenszegül, ötvenöt penzát fizessen.

  33. Külföldi papok befogadásáról
  34. Ha valamely idegen egyházi személy püspökének ajánlólevele nélkül jön ebbe az országba, ítélettel vagy tanúbizonysággal vizsgálják meg, netalán nem szerzetes-e, vagy nem gyilkos-e, vagy nem olyan-e, aki valamely rend tagjanként tett fogadalmat.

  35. Az egyházi személyek függő viszonyáról
  36. Ha valamely egyházi személy ebbe az országba jön, és vele az ura jól bánik és aszerint jár el, ahogy vele megegyezett, ha ( urától ) el akar távozni, semmiképpen se távozzék, mielőtt a neki okozott igazságtalanságról a király előtt panaszt nem tett.

  37. Azokról, akik egyházunkat elhagyják
  38. Ha a falusiak egyházukat ( templomukat ) elhagyva máshova vándorolnak, püspöki joggal és királyi paranccsal kényszerítsék őket oda visszatérni, ahonnan elmentek.

  39. A házasságtörésen ért asszonyról
  40. Ha valaki feleségét házasságtörésen éri, és bíróság elé állítja, az egyházi törvények rendelkezései szerint vezeklést szabjanak rá, és a vezeklés eltelte után, a férj, ha akarja, őt ismét fogadja vissza, ha pedig nem akarja, ameddig mindketten élnek, házasság nélkül maradjanak.

  41. Az apátoknak a saját püspökeik által való kormányzásáról
  42. Az apátok – az atyák végzései szerint – maradjanak meg alázatosan az ő püspökeik kormányzása alatt, kiknek a területéhez tartoznak. És nemcsak egyszer egy évben, hanem gyakran látogassák a püspökök ezen monostorait, és a szabályoknak megfelelően vizsgálják meg a szerzetesek életét és társalkodását. A belépő szerzetesek, amely szerzetesmonostornak akarják, ajánlják fel magukat vagyonukkal együtt, hasonlóképpen a szerzetesnők is, szerzetesnői monostorban. Ezután pedig ne merészeljen valamely püspök vagy apát szerzetest vagy szerzetesnőt bizonyos meghatározott hely címe nélkül felszentelni.

  43. A pogány szokásokról
  44. Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.

  45. Vagyon adományozásáról valamely egyháznak
  46. Ha valaki vagyonát vagy birtokait valamely egyháznak adományozta, semmiféle ok közbejöttével se merje azt visszavonni, és más egyháznak adni.

  47. Egyházi javak megtalálásáról
  48. Az egyházak javai, bárhol találjanak ilyeneket, akár más egyházaknál, akár ( kegy- ) uraknál, az előbbi egyházukra szálljanak vissza.

  49. Azokról, akik a hívek holttestével nem törődnek
  50. a) Ha valaki a vasárnapot nem tartja meg és az ünnepnapokat sem ünnepli meg, vagy a négy böjti időben és az ünnepek előestéin nem böjtöl avagy halottait nem az egyház mellett temeti el, tizenkét napig kenyéren és vízen vezekeljen.

    b) Ha az úr szolgájának testét, vagy a falusi bíró a szegénysorsú idegen vagy falubeli holttestét nem viszi az egyházhoz, ugyanúgy bűnhődjék.

  51. Az ünnepnapokon dolgozó zsidókról
  52. Ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepen zsidót dolgozni lát, hogy meg ne botránkozzanak a keresztények, eszközeit, amelyekkel dolgozott, veszítse el.

  53. Az apátok szabadjainak tizedjéről
  54. Az apátok szabadjaik után adjanak tizedet a püspöknek.

  55. A vassal vagy vízzel való istenítéletek tanúiról
  56. Valahányszor akár vízzel, akár vassal istenítélet történik, legyen jelen három alkalmas, esküt tett tanú, akik egyrészt az ártatlannak ártatlanságát, másrészt ellenkező esetben a bűnösnek bűnös voltát igazolják. A pap ( tüzes ) vas ( próba ) esetén két penzát és víz (-próba ) esetén egy penzát kapjon.

  57. Mise tartásáról egyházon kívül
  58. Egyetlen pap se merjen misét tartabi egyházon kívül, kivéve, ha esetleg utazás közben szükség kényszeríti őt erre. Ha pedig ispánja kényszerítette őt erre, az egyházi rendet hagyja el, és aki őt erre kényszerítette, ötvenöt penzát fizessen. Utazás alatti napokon azonban az istentiszteletet szabad legyen sátorban végezni.

  59. A szabadok tizedjéről
  60. a) A püspökök a szabadoktól szedjenek tizedet

    b) A szabadok pedig bármely püspökhöz vagy ispánhoz szegődtek, ahogy ezeknek tetszik, úgy bánjanak velük, mégis szabadságuk épségben tartásával.

    c) Akiket pedig a lelkek üdvéért szabadítottak fel, azzal a kikötéssel azonban, hogy az egyháznak szolgáljanak, senkinek másnak ne, csak a papnak segédkezzenek.

  61. A hús elhagyásáról
  62. Azok a latinok, akik a magyarok törvényes szokásával egyetérteni nem akarnak, akik, miután a magyarok a húst elhagyták, ők azt még hétfőn és kedden is megeszik: ha a mi jobb szokásunkkal nem akarnak egyetérteni, ahová akarnak menjenek. A pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt, hacsak talán észre nem térnek, és a húst velünk együtt nem hagyják el.

  63. Leány vagy asszony ellen elkövetett erőszakról
  64. Ha valaki leányon vagy asszonyon, aki egyik faluból a másikba megy, erőszakot követ el, úgy bűnhődjék, mintha embert ölt volna.

  65. Más püspökség területén világra jött állatok tizedéről
  66. Azok a püspökök, akik a más püspökség területén ( világra jött ) állatok után kapnak tizedet, ( a tized ) negyed részét engedjék át a saját maguk püspökségében lakó papoknak.

  67. Az erkölcstelen életű nők és a boszorkányok bűnhődéséről
  68. Az erkölcstelen életű nőket és a boszorkányokat, amint a püspök helyesnek látja, aszerint ítélje meg.

  69. Az apátok és szerzetesek csókjáról a király vagy püspök részéről
  70. Ha előfordul, hogy a király vagy a püspök valamely apátságba megy, az apátok és szerzetesek a király vagy a püspök csókjára ne az egyházban járuljanak, hanem kilépve a keresztfolyosóra, sorjában állva várakozzanak a király vagy a püspök csókjára. A királyt pedig és a püspököt, ahány személlyel és akivel nekik tetszik, engedje az apát a kolostorba lépni.

  71. Az apát vagy szerzetes üdvözléséről, ha a királyhoz megy
  72. Ha pedig megtörténik, hogy vaalmely apát vagy szerzetes a király udvarába megy, a királynak üdvözlésére ne az Isten egyházában járuljon, hanem miután kiment az egyházból, a házban vagy a sátorban üdvözölje őt.

  73. A szentek előestéinek megtartásáról
  74. Ezen a szent zsinaton a tiszteletre méltó László király elrendelte, s az összes jelenlevők helyeselték és szentesítették, hogy meg kell ünnepelni: Boldog István király előestéjét és Gellért vértanúét, amelyen szenvedett és három napot Szent Márton ünnepe alkalmával.

    És amit atyai nagybátyja, András király fogadott és rendelt – az összes püspökökkel, akik akkor voltak -, ez a legkeresztényibb király nem akarta lerontani, hanem erősebben megszilárdította, tudniillik: három nap vigíliát ( böjtöt ) Szent Péter ünnepe előtt.

  75. A szentek ünnepeinek tiszteletéről
  76. Hogy ezek az ünnepek megünnepelendők minden évben: az Úr születése, Szent István első vértanú ünnepe, Szent János evangélista ünnepe, az Aprószentek ünnepe, az Úr körülmetéltetése, Vízkereszt és annak előestéje, Gyertyaszentelő Boldogasszony, húsvétkor négy nap, Szent György vértanú ünnepe, Fülöp és Jakab ünnepe és ennek előestéje, Szentkereszt megtalálása, az Úr mennybemenetele, Szent István király ünnepe, Bertalan apostol ünnepe, Szűz Mária születése, Szentkereszt felmagasztaltatása, Szent Máté apostol ünnepe, Szent Gellért ünnepe, Szent Mihály arkangyal ünnepe, Simon és Júdás ünnepe, Mindszentek ünnepe, Szent Imre hitvalló ünnepe, Szent Márton ünnepe, Szent András ünnepe, Szent Miklós ünnepe, Szent Tamás apostol ünnepe és minden egyházközség ünnepelje meg saját védőszentjét és az egyház felszentelésének napját.

  77. Az elsejei társaságokban részt vevő apátokról és szerzetesekről
  78. Az apátok és szerzetesek a hónap elején összejövő testvérek között ne üljenek asztalhoz, hanem az apát a testvérek felajánlásait vitesse a kolostorba, és a szabályzat szerint ossza szét a szerzetesek között.

  79. Azokról, akik a tizedet megtagadják
  80. a) A püspök szedjen tizedet mindenből, de a következő módon: a püspök poroszlója kérdezze meg a termés vagy állatok tulajdonosát, hogy mennyije van. Ha hisz szavainak, vegyen aszerint, ahogy azt mondta, ha pedig nem hisz, eskesse meg őt, és azután vegyen. A terményt pedig keverten ne fogadja el, csak különválasztva.

    b) Ha pedig az eskü után a termés tulajdonosáról valaki idegen azt mondja, hogy hamisan esküdött, a püspök poroszlóján kívül a király és az ispán poroszlója előtt mérjék meg a termést. Ha a termés tulajdonosa vétkesnek bizonyul, neki adják a tizedrészt és a kilenc részt adják a püspöknek, ha azonban az találtatik hazugnak, aki bevádolta őt, ugyanazon büntetés szerint fizessen vétkéért. Ha pedig ( a vádaskodónak ) nincs semmije sem, amiből magát megváltsa, adják el őt, de csak egyedül, gyermekeit nem.

    c) A tizedet pedig az Úr születésének ünnepéig teljes egészében szedjék le.

    d) A fiút pedig, aki apja házában lakik, vagy a rabszolgát ne számítsák külön, hanem együtt adjanak tizedet a családfővel, az olyan fiaktól azonban, vagy szolgáktól, akiknek külön van házuk, szedjenek tizedet mindenük után, amijük van.

    e) Ha pedig valaki olyan konok, hogy amikor megkérdezik, a püspök poroszlójának nem akarja a tizedet megbecsülni, akkor a poroszló jelölje meg alkalmas tanúk előtt, amennyi előtte igazságosnak látszik.

    f) Lent vagy kendert annyit vegyen, amennyit egy marékkal, az ujjakat földre nyomva, össze lehet szorítani. Ha csépelt gabonát talált, ha tíz vedernyi, ne szedjen semmit se, ha húsz vagy több, vegye a tizedrészét.

  81. A királyi palotába jövő pereskedőkről
  82. Ha pedig valaki a nemesek vagy az ispánok közül pereskedés végett a királyi udvarba jön, s ott a királyi palotában nem áll ellenfelével szembe, hanem mire a királyi kiáltó szólítja, a király engedélye nélkül hazamegy, ügyét veszítse el, és azonkívül, ha valamit elvett, kétszeresen adja vissza.

  83. Azokról, akik a király vagy a bíró pecsétjét megvetik

Ha pedig valaki a király pecsétjét valakire kiküldeti, és maga elmulasztja, hogy a királyi udvarba jöjjön, ügyét veszítse el, és fizessen öt penzát, és ahányszor ezt megismétli, annyiszor öt penzát fizessen. Ha pedig a bíró pecsétjét küldeti ki, és ő nem megy el, száz nummus-t ( aprópénzt ) fizessen.

Főoldal

Szent István I. tk. Szent István II. tk. Szent László III. tk. Szent László II. tk. Kálmán I. tk. Kálmán II. tk.