Badiny Jós Ferenc: KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG 2. rész

XVI

A PÁRTOSOK NYELVE

Nézzük tehát milyen nyelvemlékek maradtak fenn a "pártus" nyelvre vonatkozólag:

I. A DURA- EUROPOS-I "PÁRTUS OSZTRAKONOK NYELVE:
Nem tudom miért nevezik ezt egyáltalában "pártus-osztrakonok"-nak, amikor a kitűnő magyar iránista dr. Harmatta János már megállapította ezekről az "osztrakonokról", hogy azok a terménybeszolgáltató listák és a pártus birodalom bukása utáni időben - Kr. u. 257-262 közötti években - keletkeztek, akkor, amikor Dura a sassanida- perzsa megszállás alatt volt.
Ezek e nyelvemlékek tehát nem pártus nyelven, hanem perzsa nyelven íródtak és semmi közük a pártusokhoz.

II. A SURJ-KOTAL-I FELIRAT NYELVE:

Ezt a feliratot Ghirshman is és Frye is arra használták főleg, hogy az általuk feltételezett, de eddig semmiképpen sem bizonyított "greco- bactrian" uralmat valószínűsítsék. Annak ellenére, hogy eddig már két francia expedíció sikertelenül kereste ennek a "görög uralkodásnak" nyomait Bactriában - mégis állandóan hangoztatják azon az alapon, hogy a Surj-Kotal-i felírat a "görög abc"-t használja. Ezt Ghirshman azután úgy értelmezi, hogy a "Kusánok görög abc-jének Bactriában van az eredete".

Ghirshman, véleményét abban kívánom módosítani, hogy a bactriai görögbetűs írás és a Kushan görögbetűs írás eredete nem görög -hanem ez a daha, szaka, sarmata, massagéta, szkíta-hun írás, ami ennek a népnek a sajátja és hasonlít a göröghöz, de nem az. Ugyanez az írás van a pénzérméken is. Ezeknek az azonos fajú törzseknek a beszéde csak annyiban különbözött egymástól, hogy a nyelv karakterét jellemző és állandó magánhangzók változtak. - Egyik nyelv ugyanazt a szót, pl, "ö" hanggal ejtette, míg a másik törzs ugyanezt "e"-vel vagy"u, ü"-vel mondta ki. A betűformákat pedig megtaláljuk a jó kései(Kr. u. 800 körüli) úgynevezett nagyszentmiklósi aranykincs edényein is, és legérdekesebben a 8. 9. 10. számú tálakon. A nagyszentmiklósi tál feliratot eddig szintén "görögül" olvasták. Egyik magyar munkatársam - Pataky László írásszakértő - 1964-ben a magyar nyelv segítségével fejtette meg ezeket a feliratokat és a Surj-Kotal-i - eddig szintén görögül olvasott - írásra vonatkozólag az, a véleménye, hogy ez az írás ugyanabból a rovásrendszerből fejlődött ki, mint a görög, a hun és az ó-magyar. Szerinte a módosulásoknak az az oka, hogy az egymástól elszakadt törzsek papi-fejedelmei kezében évszázadok, vagy évezredek alatt a betűk némelyike módosult, kissé átformálódott. Például az avar-kunok a "G" betű közepére egy kis vízszintes vonáskát húztak és ez az "E" alakú betű lett náluk a "G " - azaz a "GY". A Surj-Kotal-i írás valószínűleg az avar-kunok nyelvén beszél és ez teljesen kiküszöböli Ghirshman azon teóriáját, hogy Bactriában nemcsak görög kultúrhatás volt, hanem talán még görög uralom is. Munkatársaimmal legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy ezt a lehetetlen teóriát teljesen megszüntessük.

A pártusok nyelvére vonatkozólag abból a valóságból indulunk ki, hogy a sarmata, daha, szaka, sogdiani, massagéta, chus, hun" névvel nevezett szkíták azonos népek. Akkor a nyelvüknek is azonosnak kell lenni.

Frye említett munkájában (200 oldalon) azt mondva, hogy "az első sarmata telepesek (invaders) Európában a yazigok, akik Magyarországon is letelepedtek. "

"A roxolánok, akiknek nevét , ragyogó alán'-nak kell értelmezni, későbbi bevándorlók lehettek. "

Az előbbi fejezetben már bemutattam, hogy a sarmaták azonosak a roxolánnal s itt csak különféle elnevezésről van szó, de mindegyik a tulajdonképpeni királyi szkítákra vonatkozik.

A valóságot igazolják a történelmi események. Frye szerint a sarmaták azonosak a Magyarországon letelepedett yazigokkal. Ugyanennek a "sarmata" földnek későbbi lakói a mezopotámiai származású subar-szabirok, akik a Kr. u. 896-ban a Kárpátmedencét elfoglaló és magát "magyar"-nak nevező népnek az uralkodó törzse volt. Ugyanezeket a magyarokat V. Orbán és XI. Gergely római pápák bulláikban "királyi szkíták"-nak nevezik. Viszont a németül írt krónikák a magyarokat állandóan "pártus"-nak említik. Így a MODUS OTTINC nevű és a Kr. u. 10. századból származó énekben a magyarok "ötször" vannak "Parthus"-nak nevezve és csak egyetlen egyszer "Ungarus"-nak. (Ebert, Überlieferungen. Dresden, 1826. 8. I. Bd. I. St. 81-82.)

Igazat kell adni tehát a híres magyar kutatónak - dr. Érdy Jánosnak - amikor így ír: A "pártus" - vagy Kami ugyanaz - "török" nemzeti név a magyar népeknek másik közös és általános nevezete. " Teljesen indokolt tehát és nem tévedés az Constantinus Porphiregenitus történelemírásában, amikor a magyarokat állandóan "turk" névvel illeti.

Viszont mások a "turk" névvel a pártusokat értik. Így Leunclavius János mondja: A "török" név héber nyelven pártus"-t (exul) jelent. (Laoniel Chalcoccndylae, Hist. Lib. X. Paris, 1650. 1. fol. pag. 480.) Gilo bíboros ezért mondja tehát: "Nam modo qui Turci, vsteri sunt nomine Parthi. " (Edmundi Martens et Ursini Durand: Thesaurus novus Anecdotarum. Lutetiae Parisiorum, 1717, fol. III. col. 217.)

Ezekből az adatokból tehát látható, hogy a "pártus-turkmagyar" elnevezés is azonos népet jelöl és már az úgynevezett "honfoglaló magyarság" előtt is volt nép, melyet "magyar"-nak is neveztek, hiszen a Kr. utáni I. századból származó kőfeliraton már szerepel a "magyar" név mint népmegjelölés.

Ennek bizonyítására közlöm a GRUTERI: Corpus Inscriptionum Amstelaedami, 1707 pag. DXXVI. 3. kővésetet, melyet a Gravenhage-i Királyi Könyvtár volt szíves rendelkezésemre bocsátani. (Lásd 19. tábla.)

Ennek a sokféle névnek a lehetőségét ismételten a történelmi események magyarázzák meg. Én úgy látom, hogy Kezdetben a daha, szaka, massagéta, sarmata, sogdiani és hun elnevezéssel illetett és azonos nyelvű úgynevezett szkíta népből kiváltak a pártusok - teljesen úgy mint Justinus írja: "Parthi... Scytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo manifestatur. Nam Scythice sermone Parthi exules dicuntur. (Justinus Historiarum XLI. 14.)

A pártus nemzeti név tehát annyit jelent, mint: elvált, elpártolt, kiköltözött, kiűzött. Így ugyanaz volt a nyelvük, mint annak a népségnek, amelyikből kiváltak, amelyiktől elpártoltak.

A Dunamedencébe négy bevándorlás történt a Pártus Birodalommal kapcsolatos népekből:

1. A pártusok elődei - a sarmaták - "yazig" nevű leszármazottainak letelepedése, a Kr. u. 126-tól kezdődően,
2. A hunok európai birodalmának a Dunamedencében létesül a központja - Attila állandó tartózkodási helye. A hun birodalom kezdete Kr. u. 375.
3. A Hun Birodalom szétesése után - Kr. u. 453 - Kézai krónikája szerint "Pannónia 10 évig király nélkül maradt", tehát a magyar krónikák a Baján alapította "avar" birodalmat Attila hun uralma folytatásának ismerték el éppen úgy, mint a Kr. u. 6. századtól a 13. századig írt "harminchét" történelmi kútfő . Tehát ezt az "avar"-nak nevezett birodalmat "hun"-nak ismerik el. Viszont ezek a "hun" és "avar" uralmak népét a régi történészek a pártusok anya-népéhez - a massagétához - vezetik vissza, miképpen azt Padányi nagyszerűen leírja hivatkozásaiban:

("Procopius, aki Justinianus bizánci császár vandálok elleni háborújában császári követként a szövetséges ,massagétákat' felkereste, már kimondja, hogy ezek tulajdonképpen hunok, amikor azt írja: 'Massagétas génos eus-nun Hunnous kalousin' és megismétli ezt a bizánci-perzsa háborúról adott beszámolójában is: ,Massagétae, quos Hunnae apellarnus', viszont egy másik helyen Attila hunjait nevezi massagétáknak , Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse.")

4. A "turk"-nak nevezett magyarok letelepedése, akiknek az uralkodó törzse - mint említettem - subarszabir volt. Miután Menander ezt a "turk" népet a Kr. u. 6. században már azonosítja az ókori "szaka" néppel ("Turci, qui antiquitus Sacae vocabantur") és Theophanes - a Kr. u. 8. század jólértesült bizánci írója ugyanezeket a "turk"-okat a massagétákhoz sorolja (In Oriente ad Tanaim (Don) Turci tegunt qui Massagetae antiquitus dicti sunt) - teljesen érthető, hogy ezeket a "magyarokat" is azonosítják a hunokkal és még ma is "Hun-gar" (hungarian)-nak nevezik.

Ha ezek a népek azonosak, akkor nyelvüknek is ugyanannak kell lenni..- Nyelvük azonosságának megállapításához azok a nyelvemlékek vezetnek, amelyeket e népek maguk után hagytak. Ezekből a nyelvemlékekből megállapítható az, hogy:

1. Ezeknek a népeknek teljesen kifejlett írásrendszerük van, mely rovásírás és csaknem azonos? az ó-görög írással, melyet mi pelazg örökségnek tartunk a helléneknél,
2. Ezek a nyelvemlékek a mai magyar nyelven értendők,
3. Az összes nyelvemlék írása az ó-magyar rovásírás rend szerint olvasható.

Bemutatom a yazig írást (lásd a 7. táblán) és a hun-magyar rovásírást is a Giessen-i Egyetemi könyvtárban levő "Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae", 1598-ban írt szövegével, valamint a magyarul írt "Miatyánk"-ot, melynek betűi azonosak a hun írás betűivel (15. tábla.). Mind a két írást Sebestyén Gyula: Die Ungarischen Runen című munkájából veszem.

A Bactriával szomszédos területről a Dunamedencébe vándorló avarok írása és nyelve is ugyanaz, mint az Országos Régészeti és Embertani Társulat évkönyvében (1886) Iványi Ede a Társulat hivatalos jelentéseképpen közli. (Budapest, 1886.) A felsoroltak teljesen indokolttá teszik azon javaslatomat, melyet a 28. Nemzetközi Orientalista Kongresszus elé terjesztek, azt kérve, hogy a jövőben a Pártus Birodalom területéről (beleértve Bactriát is) előkerülő és eddig "görögbetűs" szövegnek vélt írásokat a jövőben a hun-magyar rovásírásrend szerint és a magyar nyelv alkalmazásával fejtsük meg.

Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen módszer, ami az eddig "problémának" nevezett történelmi és származási kérdéseket megvilágítja és az előbbiekben említett görög, római és örmény írók állításait megerősíti.

Végezetül pedig azt említem meg, hogy ugyanazon fajtájú népnek nemcsak azonos nyelve, hanem azonos karaktere is van. Ez a karakter pedig elsősorban a harcmodorban mutatkozik meg. A pártus-hun-avar-magyar azonosság mellett tanúskodik az a tény is, hogy megtartották harci módszerüket a Kr. e. 3. évszázadtól a Kr. u. 1000-ig. Amint a pártusok lóról nyilazó harcosait csodálták a görögök, és ugyanezeket mint "hunokat" rettegték a rómaiak - a magyar lovasok nyilait nyugati keresztények imádságukba foglalták: "De sagittis Hungarorum libera nos Domine" - sóhajtotta a Kr. u. 9. század frank-német lakossága. Véletlenről itt nem lehet beszélni. Ez a nagy nép évezredeken át megőrizte fajiságát és nyelvét.

A fajta azonban csak úgy maradt fenn, hogy életben maradásának őre az anyanyelv volt. Nemzet csak úgy vészelheti át az ezerévek viharjait, ha nyelvét meg bírja tartani. A magyar nyelv elnémetesítése, szlávosítása és "nyelvújítása" azt a célt szolgálta, hogy minél hamarabb vesszen el. Hogy ma még 11 millió magyar van - azt egyedül csak a nyelvünknek köszönhetjük. Legjobb példa erre az emigráció. A nemzetük fennmaradásáért küzdő nagypapáknak idegenben született unokái már nem tudnak magyarul. Így nem is magyarok, s minden ilyen családtag a magyarság részére teljesen elveszett.

Az a nagy tölgyfa, melynek egyik ágát "pártos" népnek hívták, megmaradt és tovább élt akkor is, midőn ez az ág önmagát sorvasztotta el. Ugyanennek a törzsnek másik ága lett az a magyarság, melynek összetevő népelemeit az előbbi fejezetben Pogrányi leveléből idéztem. De a törzs ereje már kevesebb volt akkor. Képzeljük csak el azt az iszonyú romboló, pusztító és beolvasztó erőt, amit a Kr. u 7. századtól kezdődően az iszlám kifejtett ennek a törzsnek elpusztítására.

Ahogyan ennek a nagy turáni családnak elágazó ereje "pártos" név alatt feszítő ékként betört Szíria és India közé - egyesítve és felszíva magába az összes rokontörzseket úgy tört be az Iszlám a turáni népek térségébe. A fajfennmaradás utolsó erejével egyesítette Árpád ezt a hajdani nagy népmaradványt és mentette át új ezerévre az ősi Hon - a Dunamedence - megszállásával.

Árpád népe utolsó tisztanyelvű ága annak a hatalmas törzsnek, melyről éppen ezer évvel előtte a pártos rokonok leváltak. Árpád a Dunamedencei Magyarság nagy "Arszák"-ja, aki csodálatos módon életre tudta kelteni a régi Nagy Nép erejét megint - éppen úgy, mint a Pártos Birodalomban az első pártos király, Arszák, azt tette. A két birodalom sorsa igen hasonlít egymáshoz. Amiként a pártos Nagy Arszákot Kelet összes népe elismerte uralkodójául ugyanúgy Árpád is az összes magyarajkú népek uralkodója volt. Birodalmába beletartozónak vallották magukat a kaukázusi magyar népek mind, és ezért volt szükség egy Istvánra - hogy a keleti népekkel való egybetartozás megszűnjön és a Magyar Birodalom "bele legyen illesztve Nyugatba". István éppen azt csinálta Árpád birodalmával, mint a pártos Kaszmár a Nagy Arszákéval. A "kereszténységnek" nevezett erőtelenséggel szabad prédára bocsátotta a magyarajkú népet az idegen beszédűeknek.

Én úgy látom, hogy a magyarság megmaradásának főmunkásai és apostolai azok a szabir mágusok voltak, akik a nyelvet tanították és az ősi tradíciókat is vallásos kegyelettel ápolták. Csak ez a tudás és erős vallás - a magyar nemzeti mágus vallás - tudott szembeszállni, a Honfoglaló Magyarság kialakulását előidézve, az Iszlám nemzetépítő erejével. Ez a Subir-Ki-ből elindult világszemlélet, melyet Jézus Urunk is magáénak vallott és ennek törvényeit életével és halálával betöltötte, volt az, mely a népet az iszonyú kegyetlen évszázadokon átmentette. Erről a hitről majd a harmadik kötetben beszélek részletesen - de a Pártus Birodalomról írt ismertetésemet nem tudom befejezni anélkül, hogy kifejezést ne adjak annak a nézetnek, mellyel a Pártus Birodalom és Jézus Urunk születését összekapcsolom. Mikor a Betlehemi csillag felragyogott, a Pártusok Birodalma már az Eufráteszig terjedt ki és ez a határ Betlehemtől mindössze 120 kilométerre van. Máté apostol úgy írja le, hogy "napkeleti bölcsek" jöttek a kisdedhez. Ez a magyar bibliafordítás szövege szerint van. A spanyol szöveg "keletről jött mágusokat" említ. Szakkönyvek a Sippári mágus főiskola kiküldötteit látják ezekben a látogatókban és a néphit, valamint a Gregorianus naptár "három király"-ról beszél, akik Kelet kincseit rakták le Jézus bölcsőjéhez. Akár mágus főpapok, akár királyok voltak a látogatók - ezek a Pártos Birodalomból jöttek. Ugyanis a Pártos Birodalom volt az egyetlen hely, mely "keleten" létezett, tehát csak innen jöhettek. Ne zavarjon meg senkit az a kép, mely valamelyik fanatikus keresztény főpap rendeletére készült, ahol a három királyok egyike szerecsen. Ezt csak azért teszik, azért ábrázolnak egyet közülük feketének, hogy ha valaki a kusitákat megemlítené, akkor mondhassák, hogy az "KUS" leszármazottja. Pedig KAM éppen olyan színű volt, mint testvérei Jafet és Sem, hiszen egy apától és egy anyától származtak. Ha ezek fehérek voltak, akkor KUS is az volt. Feketének csak azért ábrázolják éppen Kust, mert a keresztény teológusok azt is kitalálták, hogy a kusiták azok etiópok. Hogy miért, azt nem mondták meg. Az etiópok pedig sötétbőrűek - tehát ezt a bőrszínt odaajándékozták a kusitáknak is. Erről majd a következő fejezetben bővebben foglalkozunk.

Én azt az eddig nem említett esetet tartom valószínűnek, hogy a három Arsacida papkirály volt a látogató, és pedig az Örmények, a Pártusok és az Euthalita Hunok királya, akik Jézus születésekor a babilóni mágus vallás követői voltak. (A negyedik Arsacida király - a szakák uralkodója buddhista volt. Ő nem ment.) Miután ez a babilóni mágus vallás a Szűzanyát és fiát a Napistent tisztelte - a pártos királyok a földreszállt és testet öltött Napkirályt mentek köszönteni, aki a Szűzanya fia és szűztől született, - nem pedig a "zsidók királyát",

Meglátjuk majd - hogy ez a "pártos köszöntés" a magyar mágus vallásban már jézusi örökséggé válik s a magyarság mágus papjait éppen az a tendencia nevezi "pogánynak", mely ezer évvel azelőtt Jézus Urunkat mágus volta miatt vádolta. A Pártus Birodalom és a mi Urunk Jézus között a minket érdeklő legnagyobb kapcsolat az, hogy a pártusoknál keletkezik az a Jézus-hit, mely a magyar nemzeti mágus vallásnak igazi tartalma lett.

FORRÁSADATOK:

(1) DEBEVOIS, N. : Parthian Problems. (1931)
(2) BASHAM A. L. : The Wonder that was India (Grove Press N. Y. 1954)
(3) PIJOAN, J. : Historia General del Arte (Madrid, 1950)
(4) FRYE, Richard: La Herencia de Persia. (Madrid, 1965)
(5) GHIRSHMAN, Roman: Iram Partos y Sasanidas.
(Aguilar, Madrid, 1962.)
(6) CHORENEI, Mózes: Örmények Történetei I. könyv.
(7) HERODOTOS de Alicarnaso: Los Nueve Libros de la Historia I.
(8) STRABO: de situ orbis. L. XI.
(9) JUSTINUS: Historianum L. 1.
(10) ASOLICH, István: Örmény Krónikák.
(11) CHORENEI, M. : Op. Cit.
(12) HARMATTA János: A Durai Pártus Osztrakonok MTA. Budapest)
(13) ÉRDY János: Erdélybe talált viaszos lapok (Tabulae Cerratage) és magyar őstörténeti vizsgálatok. (Pest, 1859)
(14) 37 történész bizonyítja ezt. Ezek a következők: Menander, Theophilactos Simoncatta, Theophanes, Peu- nensis, Gregorus Turonerisis, Fredegarius, Historia Miscella, Valafridus Strabo, Anales de gesti Caroli Magni, Chronicon Marii episcopi, Fragmentinum Annalium Francorum, Poety saxo, Chronicon Hepidani, Chrtinicon Hildesheimense, Chronicon Fuldens. e, Chronicon ex codice Ms. Bedae, Chronicon Missiacense, Annales Nazariani, Chronicon Romualdi Salernitani, Sigebertus Glembacensis, Godfridus Viterbiensis, Calanus, Dandoló András évkönyvei, Annales Mettenses, Gesta Francorum, Conversio Bogoariorum et Carantanorum, Annales Sangalgius Pisidas, Aleuinus, Theodulf orleansi püspök 796-hól, a Vita S. Virgilii szerzője, II. Eugenius pápa levele 826-ból, Kegyes Lajos diplomája 823-ból és Ravennai Guido geográfus. (Ezek a forrásanyagok Thury József: A Székelyek Eredete című munkájában találhatók. Közölve: Erdélyi Múzeum, 1898. évfolyam.)
(15) PADÁNYI Viktor: Dentumagyaria (Bs. Aires 1963.)
(16) KELLER, Werner: Y la Biblia Tenia Razón. (Omega, Barcelona, 1956.)


NIMRUD KIRÁLY NÉPE

Nimrud csak nagyon halványan él a mai magyarság emlékezetében és inkább csak olyan álomkép, mint ősapa. Jobban emlékezünk két fiára - Hunorra és Magyarra akiknek nyomában a kitűnő otthoni történészünk - László Gyula - annyi ingoványt talált, hogy abba esett bele az egész gyönyörű babilóni- magyar mitológia..Nemkülönben ezekbe a finn-ugor ingoványokba lett belefojtva a már-már világosságra kerülő magyar őstörténet is. Nem vádolom László Gyulát. Ő csak egyike azoknak a félrevezetetteknek, akik egyben vakok is, mert nem akarnak látni. Olyan ő is a magyar őstörténelem kutatásában, mint a felszentelt római pap, aki az egyház dogmatikájától nem látja a valódi Jézust. László is felkent hirdetője a finn-ugor dogmának tehát ez van a szeme előtt. Oldalra nem tud nézni, hogy meglátná azt, amit pl. a Tolsztov-expedíció már nemcsak meglátott, hanem elismert. Nehéz elvárni egy embertől, hogy ma megváltozhassa azt, amit tegnap hirdetett. Különösképpen akkor nehéz, ha ez a "tegnap" csaknem negyven esztendős munkásságot és történelmi állásfoglalásának hirdetését jelenti. Ne csodálkozzunk sem László Gyulán, sem másokon - hiszen a régi félrevezetett egyháziak, mint Kézai és Anonymus voltak, akik megkezdték a helytelen úton való járást. Nem az ő jószándékukban van a hiba, hanem a történelemszemléletünk kiindulási pontjában.

Kézai és Anonymus korában éppen tetőpontját érte el babilóni magyar származás bizonyítékainak eltemetése. Ennek a nagy temetésnek sumir halottjából pedig a héber biblia támadt fel, mint az egyetlen igaz történelmi kútfő; Ebből a bibliából indult ki minden történész, mert az "Istent szavát" többre értékelték, mint az azzal ellenkező irányt mutató sok régészeti leletet. Na és lehetetlen a magyar nemzetet a "szerecseny Kus ivadékainak" elismerni, tehát a Jafet-ági Góg és Magóg - biblikus főszereplőket tette Anonymus ősapáinkká. Bár László Gyula úgy véli, hogy a magyar őstörténetet illetően egy szemernyi igazságot sem tudunk meg belőle" - mégsem kísérli meg azt, hogy megnevezze azokat a kaukázusi népeket, akik a Nagy Hatalmas Nemzetség tagjai voltak.

Nem célom az, hogy László Gyulával vitába szálljak. Egyszerűen megemlítem csak huncut kitételeit, mellyel el akarja terelni az olvasót a lényegről.

Hunor és Magyar nyomában járva - Kézai szövegére hivatkozik, aki Hunorról és Magyarról azt mondja: "Ménrótnak elsőszülött fiai voltak. " A magyar "csodaszarvas" gyönyörű mítoszát pedig így tapossa sárba László Gyula: "Nem csupán a mi csodaszarvas mondánk főhőse a két vadásztestvér. Szerte a földkerekségen tele vannak az ősi mítoszok, mondák, regék a két vadásztestvér történetével... A Hunor és Magyar mondához igen hasonló történetet jegyeztek fel pl. az Ob mellett lakó rokonaink (vogulok és osztyákok) között járó néprajzi kutatók. "

Lehetséges, hogy egy ilyen kiváló tudós, mint László, ne venné észre, hogy a mi "csodaszarvas" mondánkban nem a két vadásztestvér a fontos, hanem a "csodaszarvast űző két testvér"? Lehetséges, hogy ne látná meg azt, hogy ahol a koronás aranyszarvas szimbólumait találták eddig, ott mind a turáni népek nagy családtagjai települtek? Lehetséges, hogy ilyen kitűnő történész nem nevezi meg azt a vogul mítoszt, amelyre hivatkozik és azt a kutatót sem, aki megtalálta? - Úgy látszik - sajnos, lehetséges, mert ahogyan "Magyar és Hunor" neveket magyarázza ~az felháborító és egy történelmi "sírásó" teszi csak, nem szakavatott tudós. Így mondja László Gyula - Magyarország kiváló történelem tanára a Magyar Nép Őstörténetének érdekében: a ,magyar' szó első fele eredetében azonos lehet a vogulok nevével - manysi -, s annyit jelentene, hogy ,ember', második fele is finn-ugor eredetű s nagyjából úgy fordítható, hogy ,utóda' ,fia'. " Nem mondja meg azonban, hogy melyik az első fél és melyik a második fél. Tekintve, hogy itt két szótagról van szó - nem közelebb áll a "magyar" névhez az előbbiekben írt sumir elnevezés - MAH GAR", ahol a MAH sumirul - papi nemzetség és GAR sumirul - tömeg, áradat. Tehát a MAHGAR a papi nemzetség leszármazottait jelenti magyarul épp úgy, mint a hébereknél a "levita" - a "LEVI" papi nemzetséghez tartozókat. Nem lehet meg a magyaroknál az is, ami a hébereknél van? Vagy nem áll-e közelebb a "Magyar" névhez a babilóni "magyaru - melyet Deimel "eines Willens sein", "gehorchen" értelemmel fordít? - Mikor fejeződik már be a tudatos félrevezetése a jámbor olvasóknak? - Írhat-e egy komoly tudós olyat, hogy "Hunor = Onogur"? Milyen alapon? Én nem merem tovább László Gyula hamisításait tárgyalni, mert attól félek, hogy elveszítem a nyugodtságomat és olyasmit írok, amit sem az olvasó, sem a papír nem bír ki. Egyszerűen igyekezni fogok arra, hogy bemutassam a közelebbi megoldásokat. Így feltételezhető az is, hogy a "HUN" név szintén sumir, hiszen Labat 536. sz. ékjele melynek értelme "hatalom, fegyver", KUN és HUN értékkel is kiejthető, annál is inkább, mert a földművelőknek neve sumirul "lu-hun-ga". Tekintve, hogy a "ga" jele (Labat No. 231.) "települést lakóhelyet" és az összetett ékjeleknél "erőt és hatalmat" jelent - a HUN feltétlenül népelnevezés, vagyis olyan hatalmas népnek a neve, amelyik a földműveléssel foglalkozik. HUN-OR már a hangzóilleszkedéses változata a HUN-AR szónak és ez szerintem kiegészíti a Bobula féle MAG-AR jelentést. A MAG-AR nép a tudást, a tudományt, a vallást vivő és terjesztő törzse annak a KU-MAHGAR nagy Népnek, amelyiknek másik ága a földművelés szintén nagy tudományát vivő és a kenyérről gondoskodó nép - a HUN-AR, amiről aztán lemaradt az AR s megmaradt csak a félelmetes és nomád életmódot folytató földműves HUN.

Nincs szükség ecetes ízű etimológikus levezetésekre. A nyelv él és így a szavak változatlanul visszatükrözik ugyanazt, amit sok ezer év óta szintén változatlanul jelentenek.

Visszatükrözik azt is, amit a mitológia tanít. Vagyis, hogy a mitológikus személyek sohasem magát a szereplő személyt jelentik, hanem a személy mögött ott él mindaz, amit a monda meg akar tartani. A magyarok "Csodaszarvas" mondájának Hunor és Magyarja mögött a kétféle nép él s rege a két nép életben maradásához akar erőt adni. De nézzük tovább a szereplőket. Hunor és Magyar apja - László Gyula és Kézai mester szerint "Ménrót". Nem értem, honnan vették ezt a nevet. A héber bibliából biztosan nem, mert ott nem Ménrót - hanem "NIMRUD" van írva. NIMRUD semita szó és eredeti alakja "NIMRU-DA" és egyszerű változata a sumer "NIB-UR" szónak, melyet Deimel a következőképpen értelmez:

NIB...... párduc (DSA. 170. old.) UR...... hős, uraság, bátor (DSL. 945. sz ékjele.) Tehát a, sumer NIB-UR... "hős párducot" jelent magyarul. NIB-UR hangtani változata az idők folyamán NIBRU lett s ez azonos az akkád NIMRU-val, mily a sumer NIB semita változata, tehát szintén párducot jelent (Labat 131/a ékjele). A héber biblia tehát követi teljesen a babilóni tradíciót, amikor Hammurábi semita nyelvén rögzíti Nimrud nevének első felét, így: NIMRU- Hiányzik ősapánk nevéből a "D" Ez pedig semmi más, mint a sumer helyhatározó ragnak, a "DA"-nak - elkopott alakja, mely a magyar nyelvben igen sokszor fordul elő a helységneveknél, mint Seges-D, Kövesd, Erős-D. NIMRU-D tehát szintén helységnév. NIMRU - a hős párduc - lakóhelyét nevezik NIMRU-D néven. Miután Nimrud neve a bibliából származik - nézzük meg, hogyan van ott megemlítve: (Gén. 10. 8-10.)

"Kus nemzé Nimrudot is, ez kezde hatalmassá lenni a földön. "
"Ez hatalmas vadász vala az Ur előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Ur előtt, mint Nimrud. "
"Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. "

A Pápai Bibliakutató Intézet hivatalos megállapítását közli P. Deimel, amikor Sineár földjét azonosítja Sumériával. Ezek szerint a hivatkozott biblia-szöveg így alakul: "Az ő birodalmának kezdete volt... a SUMIR FÖLDÖN. " Nimrud ősapánk tehát hatalmas király volt a sumír földön. De miért írja a biblia akkor azt, hogy "hatalmas vadász vala az Ur előtt"?

P. Deimel ezt is megmagyarázza. Nimrud nevére vonatkozólag azt mondja: "NINGIRSU istenség, aki azonos NIMRUD-dal, EN-LIL isten fia lett." Ehhez tudnia kell az olvasónak, hogy a sumer NINGIRSU istenség volt az, akinek az oroszlánfejű sas a szent madara és legnagyobb segítője volt azoknak a sumeroknak, akik ellen az első semitának nevezett király - I. Sargon - harcolt. Ez a NIN-GIRSU etimológus változata a NIB-UR-SAG szónak, vagyis a "hatalmas- hős-párduc"-nak, akit addig, míg a földön volt NIB-UR-nak neveztek. P. Deimel azért azonosítja Nimruddal Ningirsut, mert a sumerológusok közt létező úgynevezett "uralkodási ideológia" szerint a sumer uralkodó csakis holta után kerül be az isteni pantheonba és földi uralmának jótéteményei szerint kapott rangot a teogóniában. NIBRU valóban hatalmas és jó uralkodója lehetett Sumériának, mert a sumir vallási szemléletben - holta után - igen magas isteni rangot kapott, ő lett a "Lélek-Isten" szent fia - ENLIL isten fia - aki olyan hatalmas, hogy az eget és a földet is el tudta választani egymástól. No és az magától értetődő, hogy ez a földi vallási szemlélet az "ÉG Palotájában" megtalálta Nibru lakóhelyét. A sumir-babilóni vallásszemléletet nagyon sok teológus egyszerűen csillagimádásnak nevezi azért, mert minden isten-személynek megvan az égbolton a maga tartózkodási helye. Így az égkirálynő - Inam-Istár Anahíta a Vénusz planétában lakik, és P. Deimel a Sumerisches Lexicon IV. köteteként kiadott "Planetarium Babylonicum" c. munkában mutatja be a sumir- babilóni istenszemélyeknek égi tartózkodási helyét. De, hogy az égitest nem azonos magával az istenszeméllyel, hanem annak csak a lakóhelye, azt az Enuma Elis szövegéből láthatjuk s, mely szerint: "a planéták és csillagok nem az isteneket jelentik, hanem csak a lakóhelyüket".

A "Planetarium Babylonicum"-ban nem találtam meg NIMRUD lakóhelyét ezen neve szerint. Kutatásaim így megakadtak egy időre. Sokat vizsgáltam a keleti népek asztrológiáját - de sehol semmi nyomot nem leltem Nimrudra az Isten előtti nagy vadászra. Végre Baktay Ervin egyik munkájában találtam meg azt a hivatkozást, hogy a keleti népek az ORION csillagképét azonosítják Nimruddal - a nagy vadásszal Bemutatom itt az Orion csillagképet, mely az egyetlen az égbolton, amelyik valóban egy nyilazó emberhez hasonlít. Érthető tehát, hogy ez "Nimrud - a nagy vadász az Ur előtt". A sumir csillagismeret valóban nagyszerű lehetett. NIMRU-D tehát az Oriont jelenti, mely a közhasználatban azonosítva lett azzal a nagyszerű istenséggel, aki egykor Suméria hatalmas királya volt s akiről mi magyarok elmondhatjuk, hogy a Csodaszarvas monda szerinti ősapánk.

Azután megtaláltam a héber teológiában is ugyanezt. A judaizmus azonosítja az Orion csillagképet Nimruddal és "Gibbor" - azaz hatalmasnak nevezi. Mondva, hogy az "Orion Nimrud égi köteléke a Jehova elleni forradalomra.

Most már eszerint kerestem a "Planetarium Babylonicum"-ban azután ősapánkat, akit megtaláltam a khorezm népnél is. Ezeknél is megvan a magyar "csodaszarvas monda" ugyanúgy, mint nálunk és ők a kozmológikus világszemléletükbe is beleillesztették Nimrudot és a két fiát, mert a Zodiák-körük Ikrek jegyében található a nagy vadász, az Orion - Nimrud csillagképe..

A "Planetarium Babylonicum" adata azonban egy egészen új és perdöntő bizonyítékot adott kezembe Nimrud ősapánkra vonatkozólag. Ott ugyanis a 310. számú csillagképet P. Gössmann NI-BU-U értékkel olvassa

Ez helytelen, mert az ékjelek szerinti szöveg a Kr. e. 2000 körüli évek jellegzetes írásjelei és a már kifejlődött szótagírás szerint vannak összekapcsolva. Ebben az időben az az ékjel, amit általában "U" hangnak olvasnak - még nem vette fel ezt a hangértéket - hanem KUS-nak hangzott. (Labat 318, sz. ékjele.) Prof. Labat világosan megmagyarázza, hogy csak a semita Babilonban és Asszíriában a sumir szótagértékek átvételekor változott meg ez a hangérték "U"-ra az egyéb változások között.

P. Gössmann által közölt csillagkép sumir neve tehát: NI-BU-KUS, vagyis a "Kun Párduc". P. Gössmann így magyarázza ezt a csillagképet: "A fényes csillag, a csillagkép legragyogóbb égitestének neve. " Szerintem ez a sumir név így "mul-NI-BU-KUS" az Oriont jelenti. Nem vonatkozhat pl. a Riegel-re, mely az Orion csillagkép legragyogóbb csillaga és csaknem tizenötezerszer erősebb fényű, mint a mi Napunk, mert a Riegel sumir neve "mul TAR- LUGAL" és a Planetarium Babylonicumban a 396. sz, alatt található.

A biblia "Isten előtti nagy vadászának" neve tehát sumirul "NIBU-KUS" és akkádul "NIMRUD". Megmaradt azonban a sumir NIB-UR is, mert így nevezik ősapánk városát Sumériában, és ez a név köti össze Nimrud emlékét ENLIL istennel. Ugyanis az ékjel, mellyel ez a városnév írva van: EN LIL KI néven olvasandó lenne, ha előtte lenne az istenneveket meghatározó "dingir" ékjel. Mivel ez nincs ott - a "hős párducra" való emlékezés tradíciója NIB-UR-nak ejti ki ezt a városnevet és ebből fejlődött ki az akkád változat: NIPPURU. Ma NIPPUR-nak mondják, s ez volt a Napkultusz legfelsőbb papi rendjének helye. Sumir Vatikánnak mondják a sumerológusok a nippuri papi testületet. A sumírok "hős párduca" azonban az égen a "KUS PÁRDUC" nevet

viseli. Ez az elnevezés a bibliához visz vissza minket - hiszen Nimrud - KUS FIA. Szedjük sorra a biblia adatait Kusra vonatkozólag.

"A második folyóvíz neve Gihon: ez az, mely elkerüli az egész KUS földjét. " (Gen. 2. , 13.)

A Biblia KUS- földet említ abból az időből, amikor az Isten még nem teremtette meg az embert - hiszen az emberiség fajtáinak, nyelveinek és lakóhelyeinek leírását csak a Gen 10. fejezetében találjuk meg, ahol is Sem, Kám és Jafet-től van származtatva az egész emberiség Noé örökségeképpen. Miért említi a biblia KUS-t akkor, amikor az első ember még az Éden-kert lakója? És miért nem apját, Kámot mondja, amikor Sem, Kám és Jafet a fajták alapítója és nem Kus?

Az előbbi fejezetben hivatkoztam a Jacobsen-Kramer elméletre, mely szerint a "sumir történet nem más, mint két különböző nyelvű és különböző vérű fajtának élet-halál harca". Az egyik fajtát ők megnevezték így: "semita". A másiknak azonban nem adtak nevet. Nos, ezt megnevezi az egyik sumir szöveg, amely LUGALZAGGISI vázájának felirata. Lugalzaggisi-nak nevezik a sumirológusok azt a sumir uralkodót, akit I. Sargon - a Kr. e. 2360. évben legyőzött és ennek feleségét, a Scheil által megfejtett szöveg szerint "nem Beme" - vagyis "nem feleség"-ként sorozta be udvarhölgyei közé a "Nagy Sargon".

Bemutatom itt ezt a sumir szöveget, mely még nem ékírás, hanem a képírásból az ékírásba való átmenet időszakába esik s így a jelek még nem szótagokat, hanem fogalmakat jelentenek - azaz "fogalomjelek". Az írásnak azonban már fejlett nyelvtana van. A 9. sor bekarikázott részének első jele: DUMU - azaz "gyermek, leszármazott, fiú". A második és harmadik jel azonos. Ebben az időben a névszó többesszámát úgy fejezték ki, hogy a névszó jelét megismételték. (Ez a két azonos jel éppen úgy a többesszámot mutatja, mint pl, a 2. sorban - a hátulról számított második és harmadik jel.) A 9, sor két azonos jele: KUS. Többesszámban: KUSOK. A sor jelentése: KUSOK FIA. Így nevezi önmagát Lugalzaggisi, sumir király, Lagas, Ur és Uruk uralkodója. Miután ma már általánosan elfogadott a teológiában az a vélemény, hogy a bibliai Genezist Ezra (Esdras) hozta magával a babilóni fogságból és ott készítették a zsidók bölcsei a sumir-babilóni tradíciókból - óriási horderejű az a bizonyítás, hogy KUS nevét éppen kétezer évvel a Genezis készítése előtt már megtaláljuk az eredeti sumirul írt agyagtáblán. A sumir szövegben a KUS kétségtelenül népelnevezés. Megerősíti ezt a 25. sorban a szintén bekarikázott két jel, mely összefügg az előtte levő 24. sorral, ahol is a csillag grammatikai jel, az istennevek meghatározója és annyit jelent, hogy az utána következő jel istennév. A 24. sor második jelét, ha elfordítjuk 90 fokkal, akkor előjön a képírás emléke a már szögletesített jelben, vagyis a horizont és benne a felkelő nap. Ez a jel a NAP, vagy UTU, vagy PIR sumirul, és vannak, akik BABBAR-nak ejtik. A Napisten különböző nevei ezek éppen úgy, mint magyarul is Nap a sumir NAP és üDö (iDö) a sumir UTU és PIR, a sum:r PIR. A sumir pl. a napfelkelés nagyszerű processzusát így mondja: PIR-KA-AN. Magyarul "pirkan", "pirkad a hajnal" - mondjuk. A sumir szóban a fogalmak össze vannak téve a következőképpen:

PIR.......pír, felkelő Nap (Labat No. 381)
KA..... száj, nyílás (Labat No. 14)
AN..... égbolt (Labat No. 13)

Tehát a sumir nyelv e három fogalom jellel új fogalmat alkot; mellyel azt fejezi ki, hogy az ég szája piros fénnyel nyílik - vagyis kél a Nap. Majd a 2. részben részletesen foglalkozom a nyelvi résszel, de nem tudom elhallgatni a sumir-magyar nyelv azon nagyszerűségét, hogy pl. a PIR jeléhez hozzávett "A" fogalomjegy, mely a "vizesség" jele a hangzóharmónia szabályai szerint megváltoztatja a kiejtést is és az új fogalom teljesen fedi ismét azt a fizikai tartalmat is, amit az új szó ki akar fejezni. PIR, azaz meleg esik a vízre... fizikai eredmény a párolgás. Sumirul PIR + A - PIKA. A jelek a hangzóharmónia szerint PAR-A fonetikus értéket kapnak és ugyanazt jelentik így együtt, mint a magyar pára.

E kitérés után folytassuk a 24. sorban levű két jelet, mely a Napistent jelenti és birtokos eseti viszonyban van a 15. sor két első jelével, melyek közül az első a már ismert KUS és a második "A" - azaz éppen olyan birtokrag, mint a magyarban van. A sumir szöveg:

dingir UTU KUS-A, vagyis magyarul

NAPISTEN KUS-A a megfejtés és láthatjuk, hogy fonetikában és nyelvtanban is azonos szerkezetről van szó. Ez nem "rokonság", hanem azonosság.

Lugalzaggisi tehát önmagát egyszer a Kosok fiának és azután a Napisten Kosának nevezi.

A Kosok Fia elnevezés azonban értelmezhető egy szabályos nyelvtani módosulással is. Nem tudjuk azt, hogy a sumirok a "KUS"-t itt névszói, vagy melléknévi minőségben használták. Szerkesszünk egy hasonló kifejezést a mai nyelvünkön: pl, magyar fia. Fokozzuk ezt: magyarabb fia (középfok), és legmagyarabb fia (felsőfok). A sumir nyelvben is megvan e melléknév fokozása - de ebben az időben csak egyszeres a fokozás és nincs középfok. A melléknév fokozását szintén a jel megismétlésével végzi a sumir nyelv, tehát én úgy vélem, hogy a kosok fia kifejezést úgy is lehet értelmezni a Nagy Kus Fia. Mindenképpen azonban a "kus nép" van itt kétségtelenül említve s tehát mondhatjuk, hogy a semita Sargon semita népe - a kusita Lugalzaggisi kusita népe ellen harcolt s így megtaláltuk a Jacobsen- Kramer elmélet másik népének és nyelvének a nevét a sumir ékiratokon.

Prof. Kramernak említettem személyesen ezt a felfedezésemet és megkérdeztem, hogy ő miért így olvassa azt a szöveget

duma U - U - nak, amit én
duma KUS-KUS- nak olvasok a korabeli fonetika szabályai szerint. Közöltem vele, hogy ezt nem lehet "U" hangértékkel olvasni, mert ennek a jelnek az "U" érték csak a cuneiformizálás után és a késői babilóni korban keletkezett. Egyszerűen azt felelte:

- Az engem nem érdekel - én így olvasom.
- No és akkor ki az az U-U, akinek Lugalzaggisi a fia, kérdeztem.
- U-U egy sumir istenszemély - felelte Kramer.
- A Deimel által kiadott Panteón Babylonicumban ilyen sumir vagy babilóni istenszemély nem szerepel... - volt a válaszom.
- Tudom nagyon jól, hogy nem szerepel, ugyanis még nem találták meg, de lehet, hogy volt ilyen - felelte Kramer professzor és amikor a szemembe nevetett, nézésében benne volt a philadelphiai egyetemi múzeum igazgatójának minden öntudata. De azt a pillantását, ahogyan rámnézett, egyáltalában nem tudom tudományos tekintetnek nevezni. Kramernek ez az eljárása azonban nagyrészben hozzásegített mindahhoz, amit a VALÓSÁG ÉS TÖRTÉNELEM című fejezetben írtam le.

Ebből is láthatja az olvasó, hogy a hatalom ellen nincsen érv. Ma a történelmi igazság igen kegyetlen koncentrációs táborba van zárva.

A lényeg az, hogy ezt a jelet csakis "KUS" értékkel lehet olvasni és másképpen nem... és így Lugalzaggisi népe KUS leszármazottja. Ez a sumir szöveg a következő történelmi következtetések érvényét bizonyítja:

1. A bibliai Genezis írói KUS nevét a sumir tradíciókból vették, ahol Kus Fia - Nimrud után nevezte magát a nép és királya a KUSOK FIÁNAK és a NAPISTEN KUSÁNAK. Ezt bizonyítja az, hogy az Éden kertjének leírásánál a Gihon folyóval keríti be a biblia a Kosok földjét. Miután Baxter és Calmet azonosítják az Arexes folyót a bibliai Gihonnal . a Kosok földje az a terület, mely a Káspi-tenger és a Fekete-tenger között terül el a Kaukázus felett s melynek népét a későbbi írók Sar-Matanak nevezik.

KUS nevét a héberek csak jó későn illesztik be szent irataikba, hiszen a Genezis szerkesztése - a zsidó teológusok szerint - kevéssel azelőtt történt, ahogy annak hivatalos kanonizációja a zsidóknál megtörtént a Kr. e. 457 évben. Eddig az időpontig főleg szájhagyomány alapján gyakorolták a héberek vallásukat és amivel ma - mint írott hagyományként rendelkeznek - azt mind a sumir tudáskincsből vették át - amint azt el is ismerik - mondva:

"Az izraelita vallás kiindulási szintje... mint a teremtés mítosza, a vallásgyakorlat, a papi testület, proféciák, zsoltárok, a tudományos határozatok kialakulása, jog, erkölcs mind a Közel-Keleti hagyományokból örökölt valóság. " (17) Tehát sumir - mert minden nép - még a görögök is a sumir tudományon építették fel szellemi értékeiket.

2. Nimrudot - azaz sumirul NIB-UR-t - KUS FIA-nak nevezték éppen úgy, mint keleten mindenkit az apja után neveznek. Upas Ibn Madar, vagy Ibn Mustafa csakúgy az apa nevéről nevezi a fiút, mint a magyar Apa-fi, Pál-fi vagy ahogyan a nyugatiak is átvették keletről - John-son, Wil-son - formában használva is az ősi formát.

Miután Nimrud népének hatalmas birodalmat teremtett és ő Kus-fia volt - természetesen népe is Kus-népe volt, akik magukat szintén Kus-fiainak nevezték. A bibliában megjelölt Kus-föld azonos azzal a hegyes vidékkel, amit a deltavidékre költözött sumirok őshazájuknak hittek hiszen az "ország" fogalomjegye náluk azonos a "hegy" fogalomjegyével. A deltában letelepült "kos-fiak" és a bibliai Kus Földön lakók között létezett egy összeköttetés, hiszen az ékiratok az első semita uralmat megelőző időből - tele vannak a kusitákra vonatkozó vallásos kifejezésekkel. Így a hurriták, a hegyek népe, akik azonosak a subar-szabirokkal, a Holdistent (D. 593-34) dingir KUS-SU-UM néven hívták. Nem a magyarul nem beszélő sumerológusok hangtani megfejtéseit kell nézni, hanem a fogalomjegyeket. Ezek szerint ők "Kos-Anyának" hívták a Holdistent. Van egy istenszemély, akinek neve "Kosom - a hegyi népből" - sumirul KUS-MU UN KUR-KUR-RA (D. 493-14.) Másik istennév a "KUS-HőS" -sumirul dingir EN-KUS (D. 161-88.) ez Nimrud másik neve, mert a hozzá tartozó két másik istenített Kus személyiség dingir EN-KUS-HUN... vagyis a Hun Kos hős (D. 161-89.) és dingir EN-KUS-RU-SES (D. 161-90.) amit én a változtatott sumir fonetikával "én-kos-úr-öcs"-nek olvasok, mely teljesen fedi a fogalomjegyek értelmét és magyarul így hangzik: a "Hős Kus Testvér".

Itt találjuk meg a sumir ékiratokban Nimrud ősapánkat és két fiát - akit a kései mondanyelv már Hunornak és Magyarnak mond. Sumériában, az ékiratok szerint Hunor = HUN-KUS és Magyar a KUS-TESTVÉR nevet viseli.

Természetes tehát, hogy az összes KUS népeknél él Nimrud és két fiának mítosza - mint istenszemélyek - a vallásban találhatók, s a sumir teológia részükre azt a tiszteletet biztosította, amilyent a keresztény vallásszemlélet a szentjeinek ad. Minthogy a kusita nép csaknem fél Ázsiát uralta és főleg azt a területet, amit ÁRIA-nak neveztek a régiek felsorolok még néhány kútfőt a kusita nép területére vonatkozólag. A bibliában és a Pártosok című fejezetben található adatokon kívül az örmény tudós Mechitár szavaiból tudjuk meg, hogy :

"ÁRIA - vagy más néven Kusi Koraszán (Chusdi Chorosan) vagy a Kosok-földje a Káspi-tengertől Indiáig terült el. " Saint-Martin: "Ariát az örmény történészek Chusdi Chorosannak nevezik vagy keleti kos-földnek - ahol a kusiták a Kr. e. 3. században elfoglalták Bál városát és azt a Kusita Birodalom fővárosává tették. Ezért nevezik őket az örmény történészek "báli kusitáknak"

Lukácsy Kristóf: "A pártusok, örmények, massagéták, hunok, kusiták és királyaik testvérek, leszármazottai az Arszák királyi háznak".

Ha az olvasó pontosan akarja tudni, hogy a közel-keleti népek közül melyik a kusita - úgy állapítsa meg azt, hogy mely népeket nevezi az indoeurópai- semita történetírás ismeretlen eredetű népnek. Megdöbbenve fog rájönni, - hogy ezek mind kusiták... azaz Nimrud király népe - a KUMAH-GAR.

Valaki mesélte nekem egyszer, hogy volt Mátyás királynak egy nagy könyve - melyben le volt írva a magyar királyok geneológiája Nimrudtól kezdődően. Ez a Corvina állítólag ma a Vatikánban van valahol. Magyarországon híre-hamva sincs ennek a geneológiának. Úgy látszik azonban Magyarországon kívül ismeretes, mert több munkában megtalálható. Én Marcel Brión könyvéből veszem. Itt Attila családfája van leírva a következőképpen:

"Attila Mundzuk fia. Ez Tordáé, ennek apja Csemen, ezé Thé, aki Opor fia, ez Kadisa fia, ez Berendé ez Zoltáné ez meg Bulcsú fia, ki Balog fia, ki Zombor fia, ki Zamoré, ki Rél fia, ki Levente fia, ki Külcse fia, ki Ompudé, ki Miske fia, ki Mikó fia, ki Bezteré, ki Ruali fia, ki Csanádé, ki Bakonyé, ki Bendekürté, ki Tarkáné, ki Otmár fia, ki Radáé, ki Beler fia, ki Keár fia, ki Keve fia, ki Kelend fia, ki Dama fia, ki Bor fia, ki Nimrud fia. "

Ebben a geneológiában nem az a fontos, hogy Nimrudtól Attiláig csak 32 leszármazott van feltüntetve, hanem az, hogy Attila Nimrudtól való származását elismerik a történészek. Tehát Nimrud Kus fia -, így Attila is Kus fia.

*******

Kramer egyik könyvének azt a címet adta - "A Történelem a Sumirokkal kezdődik". A fentiek alapján nyugodtan mondhatjuk így: A Történelem a Kusitákkal kezdődik.

Nehéz összeállítani a sumir-kusiták őstörténelmét, hiszen a kutatónak annyi népelnevezést kell tisztázni és oly hatalmas terült népességét kell ismertetni, hegy ezt egy ember lefolytatni képtelen.

Éppen ezért Padányihoz fordulok segítségért és megkértem egyik munkatársamat - Vass Béla műépítészt - hogy értékelje ki Padányi kutatásait és készítsen térképeket azokról a népáramlatokról, melyeket Padányi - Sumériából kiindulóan - említ. A 20, 21, 22, 23 és 24 számú táblákon bemutatom ezeket a kiértékeléseket.

Én úgy értelmezem Padányi adatait, hogy azokon az ősterületeken, ahonnan a sumirok a mezopotámiai deltába vándoroltak - visszamaradtak a rokonaik, testvérnépeik, akik velük azonos nyelvet beszéltek. A nehéz idők beálltával Sumériából ezekre a területekre visszavándorló sumir néppel csak feltöltődtek ezek a területek és a sumir magas kultúrával kiegészítődtek a hiányok. Erre nagyszerű példa a "DAHA" népelnevezés.

Dr. Harmatta egy "finn-ugor népet" vél felfedezni az iráni antik irodalmi hagyományban és ezt a népet "amadaha"-nak nevezi. Szerinte ez "átlátszó iráni név és nyershúsevőt jelent". Osztom dr. Harmatta nézetét abban, hogy a ptolemaiosi "amadaha" helységnevek és több thrák király Amadakos neve úgy keletkezett, hogy azok az iráni törzsek, melyeket így neveztek a Kr. e. 2. században, nyugat felé húzódtak a Dontól keletre levő hazájukból és magukkal vitték e nevet is. De rögtön ki is egészítem ezt a legvalószínűbb adattal.

Én úgy vélem, hogy az "ama-daha" név Sumériából ered, hiszen ez két teljesen tiszta sumir szóból von összetéve. Éspedig:

AMA........ anya,
DAHA........ adni és (főnévi értelemben) személy, aki ad, adó. AMA-DAHA értelme tehát "anyai gondoskodással ajándékozó".

Valószínűleg ez a népelnevezés Sumériában született, ahol is a kivándorlásra kényszerített sumer nép hagyományában így szerepelt az az északi rokonnép, aki szeretettel és "anyai gondoskodással" fogadta az érkezőket. Érthetővé válik, hogy a trák királyok is "anyai gondoskodással" segítették népüket, és úgy látszik a "DAHA"nép jósága igen ismert volt, ha ebből királyi személynév is keletkezett.

A dahák tehát szerintem csak akkor váltak "dahákká", amikor ezt az elnevezést a sumer rokonaiktól megkapták. Addig, még Sumériából nem kaptak feltöltést, talán a Nagy? Hatalmas Nemzetség - a KU-MAH-GAR - névtelen, de élő tagjai voltak. Ezt talán akkor lehetne tisztázni, ha az egymilliónyi megfejtetlen sumer írású agyagtábla valamelyik szövege választ ad majd erre a nagy titokra is. Tekintve azonban, hogy a sumerok észak felé vándorlása már a Kr, e. 2300 évtől megkezdődik - a Dalia népelnevezésnek éppen elég tradíciója van ahhoz, hogy a sumer-magyar őstörténelembe így illesszük be.

Nimrud király leszármazottai mindazok, akiket ez az öt térkép - a régi történészek írása szerint - apró népekre tördelve említ meg. A Nimrud-i hagyomány szerint az ő két vadász fiának alakja, akik a csodaszarvast űzik, megtalálható mindezeknél a népeknél. Ezt a két Nimrud-fit a magyar mitológia Hunornak és Magyarnak nevezi, mely nevek a mi őstörténelmünk íze szerintiek.

Az ősi mítosz tartalma nem zsugorodhat két néptörzsre akkor, midőn azt a törzsek ezrei vallották magukénak. Az a tartalom, amit ma "regének, mondának" nevezünk- valamikor az élet volt, amit az élet változhatatlan törvényei szabtak meg. A sumer élet az isteni törvények betartása volt.

KITA ANTA DIM... miképpen a mennyben - úgy a földön is - mondja a sumer ige.

A Csodaszarvas - maga az emberi élet - tele vágyakkal, reménnyel és jószándékkal. Az űző két testvér pedig a TUDÁS és a MUNKA. A tudás - mely a törvényt, a vallást, az ember-Isten kapcsolatot jelentette - munka nélkül nem tudott kenyeret adni az élethez. A hagyomány tehát az élet törvénye volt és ebben a hagyományban megvolt a tudás népe, ahol apáról fiúra szállt a titok, mely a valóságos érték volt. Nagyobb, mint az arany, vagy mint a drágakő. A tudás népe a MAH nevű nép volt, melyet a rómaiak saját nyelvükön "mágus"-nak neveztek. A nép erős volt és gondoskodott arról, hogy fennmaradjon, hiszen létezése jelentette minden hozzátartozó törzsére nézve a hatalmat. Ezért látja Herodotos azt, hogy "Médiában a mágusok az ország egyik törzsét képezik" (23). A nimrudi hagyomány szerint vette át tehát a Honfoglaló Magyarságnál a sumériai subur-szabir-mágus törzs az uralkodást -hiszen ez teljesen törvényszerű volt.

A többi törzsek a Munka részesei voltak. A Mag-ar, vagy Mali-Gar mellett a Hun-Ar, vagy HunrGar (Kun-Gar).

De a tudás és a munka egymástól elválaszthatatlan. Éppen úgy, mint az Ikrek csillagképének két testvére, akikkel a hagyomány Nimrud fiait szimbolizálja. Így a két testvér is minden kusita népnél a szent hagyomány egymástól elválaszthatatlan alakja. A tudás népénél is és a munka népénél is.

Ezért fontos a magyar mitológiában a "Csodaszarvast űző két vadásztestvért" felismerni, mert a "csodaszarvas" - az éghez tartozó s onnan induló mítosz alak - és ő a fontos, mert ő jelképezi a földi ember égből kapott ajándékát, az ÉLETET.

László Gyulának üzenem -, hogy ez a különbség a magyar nép "csodaszarvast űző két vadásztestvére" és a vogulok "két testvére között - akik a nyírfa erdőben vadásznak".

A "Csodaszarvas" mítosz nem rege és nem monda. Ez az ősi kusiták vallásszemléletének legbelsőbb tartalma. Nekünk pedig -a pusztulóban levő "tudás-törzsénél" - a magyarnál - ma azért fontos, mert csak hagyományaink vallásos kegyelettel való ápolása adhat a Nemzetnek erőt arra, hogy öntudatra ébredjen és ne pusztuljon, hanem szaporodjon.

Hunor és Magyar nyomában -a két egytestvér - Nimrud fia a Tudás és a Munka az, mely újra életet ad a Magyarnak. Támadj fel ősi Csodaszarvasunk és állj elénk, hogy az ágaid között ragyogó Napisten tündöklése új lendületre bűvöljön minket, hogy fáradhatatlanul űzzünk - mint az ősi múltból feltámadott és az ősi múlt aranyával ékesített ÚJ ÉLETET.

FORRÁSADATOK:

(1) LÁSZLÓ Gyula: Hunor és Magyar nyomában. (Budapest, Gondolat 1967.)
(2) P. DEIMEL, Anton S. J. : Sumerisch-Akkadisch Glossar (19. oldal)
(3) LABAT, René: Manuel D'Épigraphie Akkadienne. (Paris, 1963)
(4) P. DEIMEL, Anton S. J. : Op. Cit .
(5) P. DEIMEL, Anton S. J. : Sumerisches Lexicon Vollständinger Ideogramsammlung. (Róma, 1928)
(6) P. DEIMEL, Anton S. J. : Sumerisches Grammatik. (Róma 1939, 94. oldal
(7) Ugyanezen munka (6) alatti - 26. oldal.
(8) P. HILAIRE de WYGHENE: Les Présages Astrologiques. (Róma 1932, 1. oldal)
(9) BAKTAY Ervin: A Csillagfejtés könyve. (Budapest, (1934.)
(10) ALLEN, Richard Himckley: Star Names, Their Lore and Meaning. (N. Y. 1963. 309. oldal)
(11) ALLEN: Op. cit. 310. oldal
(12) P. DEIMEL, Anton S. J. : Sumerisches Lexicon IV. Teil Planetarium Babylonicum P. Felix Gössmann összeállításában.
(13) LABAT: Op. Cit. 24. oldal
(14) SCHEIL, Vicent: Nouveaux Renseignements sur Sarrukin. (Revue d'Assyrologie et d'Archeologie. Tome 13. 176. oldal.
A "csodaszarvast" űző két testvér (Hitita dombormű... a Louvreban)
(15) BAXTER: Glossarium antiquitatum rom~anorum. CALMET: Commentariatum in Genesim (Cap. 2.)
(16) KAUFMANN, Iejezkel: La poca Biblica. (Buenos Aires, 1964, 163. oldal)
(17) A (16) alatti munka 15. oldalán.
(18) MECHITAR: Örmény Tájszótár. (Aria alatt) (19) SAINT MARTIN: Mémoires sur 1'Arménie.
(20) LUKACSY, Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei (1870).
(21) BRION, Marcel: Villa de Atilla. (Bs. As. 1945.)
(22) HARMATTA János dr. : Egy finn-ugor nép az antik irodalmi hagyományban (MTA. Nyelv és Irodalomtudományi Közleményei VI. kötet 3-4 számban - 341 és következő oldalakon.
(23) HERODOTOS, Alicarnaso: IV. könyv.
Rövidítések: D. 593-14 és hasonlóak, a (12) alatti munka istennevei.


EPILÓGUS

Az ősi sumir történelemben minden elnyomatás után jött az újjászületés. A lelki és szellemi újraéledés hozta meg a politikai és gazdasági fellendülést.

A feltámadás alapja azonban minden esetben a régi hagyományok felismerése, ápolása és megtartása volt. Ez adott erőt a népnek a küzdelemre is és az "egy akaraton levésre" is, amit Babilonból jött subar-szabir nép saját nyelvén úgy mondott: "magyaru".

Ma ennek a nagy népnek utódai magukat "magyar" néven illetik, de fogalmuk sincs arról, hogy nevük mit jelent. Ha feltámad azonban a régi hagyomány - talán vele újra éled az "egy akarat" is - a "MAGYARU".

Az eddig elmondottakból láthatja az olvasó, hogy elődeink útja Káldeától Ister-Gam-ig egy évezredes lassú folyamatos vándorlás, mely különböző időszakokban és különböző utakon történt ugyan, de végcélja mindig a Duna-Kárpát-medence volt.

Az ide igyekvő sumir-káld subar népnek a sok szenvedésben, nélkülözésben és hazátlanságban azonban maradt "egyetlen-egy" hűséges társa, mely Eridutól kezdve vele volt. Megosztotta a kenyeret - ha volt evett, ha nem volt tört. Ez a hű és egyetlen társ pedig az okos, kedves és igénytelen "PULI".

Kedves barátomnak, a sumir-magyar kapcsolatok legcsendesebb, de legszorgalmasabb kutatójának - néhai dr. Schedel Andornak - akarok emléket állítani, amikor az ő kutatási eredményeinek leírását eredetben közlöm itt, úgy, amint azt a Budapest-i "A KUTYA" c. folyóirat 1969 június 6. -i számában megjelent.

A magyarországi egyházi jövedelemre vonatkozólag az alábbi számítások megfontolását kérem az olvasótól, hogy a Vatikán hazánkból eredő pénzforrását igazoljuk:

Málnási: Magyarország őszinte Története c. munkája 113. és 127. oldalain a. magyarországi egyházi birtokok nagyságát: 2. 7 millió katasztrális holdban állapítja meg. A 92 hitbizomány birtokát pedig 2. 3 millió holdban.

Ha katasztrális holdanként 8 mázsa búzaterméssel számolunk csak, akkor évente a 2, 7 millió katasztrális hold' termése 21. ő millió mázsa búza. István királytól 1945-ig - 945 év alatt ez: 25. 515 millió mázsa búzát tesz ki... vagyis 130. 000 millió USA dollárt. Ha ehhez az összeghez még hozzászámítjuk az állattenyésztésből eredő és a 92 hitbizomány részesedéséből esedékes jövedelmet, akkor - szerény számítás szerint is - a fenti összegnek a kétszeresével számolhatunk - tehát 260. 000 millió USA dollárral. Ha a magyarországi papság ennek csak 10 százalékát - tehát 26. 00 millió dollárt fordított volna a magyar nép oktatására és egészségügyi berendezéseire, akkor ma legalább 25 millió lenne Csonka-Magyarország népességszáma és a világ legmodernebb államaként állam, példaképéül a kereszténység jóságának és felebaráti szeretetének hirdetésére. De mi történt...? A magyar népegészségügy és népoktatás 1932-ben állami segítséggel - érte el az általános európai színvonal 50 százalékát és 1864-ig - Európa összes államai között Magyarország első helyen áll a néphalálozás és az analfabetizmus statisztikájában.

De ezeknek a megrettentő számoknak ellenére is - a Tudás Népe megmutatja szellemi fölényét, mert - a népességszám arányát véve alapul - a legtöbb feltalálót, mérnököt és szakembert termeli ki, és ezekkel a szellemi statisztika első helyén áll.

"A PULI ÚTJA ERIDUTÓL BUGACIG"

címen számol be dr. Schedel Andor a megnevezett budapesti újságban arról a csendes, de nagyszerű kutatásról, melyet hosszú éveken át folytatott a sumir-magyar kapcsolatok bizonyításában. Tekintve, hogy én voltam az első, akihez eljuttatta eredményeit, a következő kötetben is közölni fogok Tőle eredő olyan bizonyítékokat, melyekkel Bárczi Géza Szófejtő Szótárában "ismeretlen eredetűnek" vagy "szláv kölcsönszónak" minősített szavaknak sumir vagy babilóni eredetét mutatja be. Itt szolgáljon ízelítőnek a PULI, a magyar népnél emberszámba menő okos és hűséges társ. A PULI- kutatásait így vezeti be dr. Schedel:

"a legrégibb pulit ábrázoló adatok Mezopotámiából származnak, s a múzeumokban számos oly több ezer éves dombormű és szobrocska található, melyeken a puli minden kétséget kizáróan azonosítható. Friedrich Müller és Martin Tellmann 1882-87 közt ERIDU városában végzett ásatásaiknál találták az iraki Nemzeti Múzeumban őrzött 12.5 cm magas és 15 cm hosszú, pulit ábrázoló fehér szobrocskát. Ezt egy állítólag TAR-MOG-UR nevű sumér uralkodó - a feliratok szerint IL-DU, vagy IL-DI nevű - 8-10 éves 1eányának sírjában találták. R. C. Thompson Jarmo-i ásatásainál talált, egy jelenleg a bagdadi múzeumban látható, sumér ékírásos, napon szárított agyagtáblát, amelybe egy élethű puli-figura van bevésve. - E leletek korát 4-5000 évesre becsülik.

ILDI sírjában talált fehér, alabástrom Puli (Eriduból - Kr. e. 4000)

Pusztán azt a tényt, hogy a magyarság körében ma is él egy kutyafajta, mely 4-5000 évvel ezelőtt Mezopotámiában is honos volt, még nem lehet bizonyítéknak elfogadni arra, hogy az a magyarokhoz a sumérektől került volna. Ha azonban sikerülne bizonyítani azt, hogy a puli élettere és hasznosítási körülményei az 5000 év előtti Mezopotámiában hasonlók voltak a puli használatával kapcsolatos magyar viszonyokhoz, úgy valószínűsíthető, hogy a puli a magyarokhoz a sumérektől, vagy pedig mindkét néphez azonos elődöktől került. Ha pedig a puli élettere sumér szavainak egy része is fellelhető a magyar nyelvben, úgy ez további következtetésekre is tág lehetőségeket nyújt. "

Az olvasó ezekben a szavakban biztosan érzi azt a nagy óvatosságot, melyet a magyarországi kutatóknak feltétlenül követni kell, ha azt akarják, hogy írásaik napvilágot lássanak. Nem szabad "állítani" - csak "feltételezni". De az a sok bizonyíték, amit dr. Schedel ebben a rövid cikkben felsorol - túlmegy a "feltételezés" - vagyis a hipotézis lehetőségén és a feltett kérdésekre minden kétséget kizáró, pozitív választ ad. Különösen akkor, amidőn a pulira és környezetére, valamint gazdájára - a juhászra vonatkozó sumir-magyar azonos kifejezéseket is közli. Ezeknek a közléseknek a nagyszerűsége pedig abban rejlik, hogy a szavak származástani világossága megsemmisíti Bárczi Géza Szófejtő Szótárában szereplő igen feltételes és nem bizonyított vonatkozásokat.

Igen érdekesen vezeti le dr. Schedel a három magyar kutya nevét a sumir elnevezésből, és ezt R. C. Thompson angol archeológus adataiból veszi, amikor a kutyára vonatkozó sumir gyűjtőnevet is megtalálja. Ugyanis a magyar KUTYA, - sumirul KUD-DA, vagy KUTTA. A magyar KOMONDOR sumirul KU-MUN-DUR és a KUVASZ sumirul KU-ASSA. De nézzük át tüzetesen dr. Schedel szógyűjtését, úgy, amint azt három csoportba osztja.


I. A PULI

ugat Bárczi szerint hangutánzó szó. Akkád nyelven UGGU, UG-GATU düh, harag.

harap Bárczi szerint talán finnugor tőből, pl. cseremisz kar enni. óbabiloni nyelven HARAFU vágni.

kuss, kussol, kushad Bárczi szerint eredetileg a német kusch! átvétele. Akkád nyelven KU-US nyugodni.

uccu, uszítani Bárczi szerint eredetileg a kutyát ugatásra biztató indulatszó, alkalmasint a kutya uu hangját utánozva. Akkád nyelven USSU, USSURU elereszteni, szabadon engedni. Terel Bárczi szerint jelentése fordul, megy; vitatott eredetű; 1. valamely török nyelvből, pl. altáji tar forog, fordul, kerülő utat tesz stb; 2. finnugor eredetű, pl. zürjén tyr belefér, votyák tár belefér stb. Sumér nyelven TUR, UTTAAR beterelni, visszatéríteni, akkád, nyelven TURRU, TURU térni, fordulni és TARASU téríteni. - Puli, sumirul "PULI".


II. A JUHNYÁJ

szila dunántúli tájnyelven és sumér nyelven is bárány. bárány Bárczi szerint valamely szláv nyelvből baranu megfelelői kos, birka, bárány jelentésben egyházi szláv stb. nyelvekben. Sumér nyelven UDU BARINNA fehérgyapjas bárány, GANAN BARINNIMA egyéves világos prémű bárány.

birka, bürge Bárczi szerint valamely északi szláv nyelvből, pl. morva-cseh, tót birka birkafajta; megfelelői kisorosz és orosz nyelvben. A sumér BARGAL és az akkád BARGALLU bürge, birka.

kos Bárczi szerint valamely török nyelvből a honfoglalás előtt, pl. csagatáj qoc - kos. Az akkád nyelvben GI-ES (U) kos és KUSARIKKU kos a csillagképben.

szamár Bárczi szerint az olasz somaro - teherhordó állatra megy vissza, valamely szláv nyelv közvetítésével, pl: szlovén somar ugyanaz. Az akkád IMARU, vagy IMERU jelentése szamár, SANU pedig szamárcsikó.

mező Bárczi szerint vitatott eredetű; 1. a mez igéi tő származéka, s ez ugor eredetű, pl. vogul mäs öltözik..Eredeti jelentése fűvel, virággal borított föld; 2. finnugor eredetű, pl. finn metsá erdő. Az akkád nyelven MERETU jelentése legelő.

Rét Bárczi szerint eredete ismeretlen. Akkád nyelven RÉT, RITU rét, legelő.


III. A JUHÁSZ RUHÁZATA ÉS FELSZERELÉSE

A Bagdadi múzeumban őrzött sumir ékírásos agyagtábla, melynek felső részében egy PULI rajza van bevésve

(R. C. Thompson ásatásaiból, Kr. e. 4000-5000)

ing, imeg, rög Bárczi szerint eredete ismeretlen. Sumér nyelven IN - len, AG - készítni, IN-AG - lenből készült.

gatya Bárczi szerint a szerb grace nőnemű többes számának átvétele. A sumér nyelvben GA-AD, GADA, GADU lenvászon, lenruha. guba Bárczi szerint a kuszáltságot, bozontosságot jelentó gub- tő származéka. Sumér nyelven GUT ruházkodni, (v. ö. gúny) akkád nyelven GUBBU egy ruhafajta.

suba Bárczi szerint európai vándorszó, végső elemzésben az arabból. A magyarba valamely szláv nyelvből, pl. szlovén suba: bunda. Az akkád nyelvben SUBATU ruha, SUBAT LUTI felsőruha és SIBATUM suba kecskeprémből.

daróc Bárczi szerint valószínűleg valamely szláv nyelvből, azonban a megfelelő szó - dirati - széttép származása - bár joggal kikövetkeztethető, de ki nem mutatható. Az akkád DARRATU jelentése egy gyapjú kelmefajta.

tüsző Bárczi szerint eredete ismeretlen. A sumér TUSE és az akkád TUZU, TUNZU jelentése vászon átalvető. gamó, gamósbot Bárczi szerint ismeretlen eredetű tő származéka, Sumér nyelven GAM hajolni, hajítani, GAMLUM sarló, GAMLU gamósbot.

ostor Bárczi szerint finnugor eredetű, pl. vogul oster ostor, cseremisz wostyr - vessző. Sumér nyelven az ostor USUR, akkád nyelven pedig ISTUHHU.

Röviden összefoglalva a pulival kapcsolatos magyar és mintegy 4000 év előtti sumér és akkád szókincs egy része a következő:

ugat UGGATU, UGGU düh, harag harap HARAPU vágni
kuss KU-US nyugodni
uccu, uszít USSU, USSURU szabadon engedni terel TUR, TARU beterelni, TARASU téríteni
szila dunántúli tájnyelven és sumérul is bárány birka, bürge BARGAL, BARGALLU birka, bürge
kos GI-ES(U), KUSARRIKU kos szamár IMARU, IMERU
ing IN-AG lenből készült
gatya GA-AD, GADA, GADU lenvászon, lenruha
guba GUBBU egy ruhafajta
suba SUBAT, SIBATUM felsőruha, kecskebőr ruha daróc DARRATU egy gyapjúkelme fajta
tüsző TUSE, TUZU, TUNSU vászon átalvető
gamósbot GAMLU gamósbot
ostor USUR, ISTUHHU ostor mező MERETU legelő
rét RETU, RITU rét, legelő

Én ezt a sok azonosságot csodálatosnak tartom és ismét csak arra a következtetésre jutok, hogy itt "egy azonos nyelvnek a két fejlődési állapotával" állunk szemben. Ugyanis másképpen lehetetlen lenne 4-5000 év távolságában megőrizni ezt a sok szót - szinte változatlan formában.

Az akkád szókincs nagy részének a magyar nyelvben való megléte pedig azt bizonyítja, hogy:

1. Babilonban létezett egy úgynevezett "babilóni nyelv", mely valójában a sumir és akkád - közösen használt szavak "tárháza" volt. Ezeket a szavakat a sumir nép is és a semita akkádok is a saját nyelvtanuk szerint használták a beszédben. Minthogy a szavak értelmét a sumirok is és az akkádok is jól ismerték, az egymásközti érintkezés így megoldódott a sumir népnek nehézséget okozó akkád flektáló grammatika és az akkád nyelvnek idegen sumir agglutináció elsajátítása nélkül is;

2. A honfoglaló magyarság uralkodó törzse - a MAHGAR = a tudást vivő kiválasztottak s a papi testület feltétlenül ott volt Babilonban és részt vett ennek a "babilóni nyelvnek" a kialakulásában. Ugyanis csakis így lehetséges az akkád szavaknak a sumir-magyar nyelvhez való klasszikus 'és tökéletes idomítása. Ennek a nyelvnek a kialakulása előtt valóban létezhetett egy "babilóni nyelvzavar" de azt nem "Bábel Tornyának" az építése okozta, hanem az, hogy a subar-káld- sumirok és Hammurápi amurrusemita népe nem értette meg egymás beszédét.

Aki Babilon történetével tüzetesen foglalkozik - az rájön arra, hogy az a Babilon, melyet a Nagy semita Hammurápi alapításának hirdet a szakirodalom, tulajdonképpen egy örök tűzön izzó olvasztó katlan volt, mely évszázadokon át minden népet, szokást és vallást beolvasztott a sumir hagyományokba. A forma más - de a ragyogás az a sumir tradíciók aranya.

Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy a Kusiták annyi éven át uralták Babilont a Hammurapi dinasztia legyőzése után, és annak is, hogy a 600 éves assszír uralom alatt nincs egyetlen babilóni kormányzó, aki fel nem lázadt volna az asszír terror ellen. A szabadságért való küzdelemnek az oka pedig mindig a sumir-káld nép hazaszeretete volt, mely nem tűrte az igát, és szabadságot akart. Ez a nacionalizmus pedig oly erős, hogy Hammurápi után 1000 esztendővel is él. Tehát ez a mindent átformáló erő egybeolvasztotta a sumir és az akkád szókincs nagy részét is, és éppen azért nem találunk meg a sumir nyelvben sok fogalmat, ami az akkádban megvan - és fordítva, mert az egybeolvasztás csodálatosan kiválasztotta mindegyikből éppen azt, amire szüksége volt. Az egybeolvasztás eredménye pedig az a nyelv, melyet a babilóni mágusok észak felé vittek, és SUBIR-KI subar-szabir népével megerősödve megőriztek úgy, hogy az ő MAH-GAR nyelvüket mi - a saját fonetikánk szerint - ma MAGYAR-nak mondjuk. A nyelvkincset betakarja - imitt-amott - István király "nyugatba való helyezésének" szándéka, Kazinczy nyelvújítása és Bárczi Géza nyelvészetének fekete fátyola, de a "kincs" tündöklését ismételten a sumir-babilóni Hagyaték erős és változtathatatlan hatalma biztosítja éppen úgy ma - mint 4000 évvel ezelőtt.

ADALÉKOK AZ ISTEN NÉPÉNEK, AZ ISTEN FIÁNAK ÉS AZ ISTEN IGÉJÉNEK A TÖRTÉNETÉHEZ

"Mind az egész földnek pedig egy nyelve vala"... olvassuk a Genezis 11. részének 1. versében. Az a "mind az egész föld" elnevezés, mely mezopotámiai szemszögből nézve, az ottani lakosoknak az egész világot jelentette - természetesen és logikusan - csak arra a területre vonatkozhat, mellyel ők nyelvileg és származásilag összeköttetésben voltak. Ez pedig az pedig az általam bemutatott szkíta-pelazg- sumir nagytérség, amelynek keleti határa valahol Belső-Ázsiában van. Az én történelemszemléletem megerősítést nyer a Genezis 11. rész 2. és következő verseiben, amikor is ez a nagy nép "Kelet felől elindulva Sineár földjén egy síkságot talált és ott letelepedett. És mondták egymásnak: jertek, vessünk téglát és égessük jól ki, és lőn nekik tégla kő gyanánt, szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondának: jertek építsünk magunknak várost és tornyot... " Ma már tudjuk a régészet kiértékeléseiből, hogy a sumir nép volt az a Sinear (Sumir) földjén, mely téglát készített, azt szurokkal ragasztotta össze és abból városokat és toronyalakú templomokat épített. A sumir-káld-subar nép volt tehát Isten első népe és egyben az a nép, mely a mi judeo-keresztény életfelfogásunkba beültetett tradíciók világában elsőként látta meg az Istent. Mindaz a biblikus kifejezés tehát, mely az "Isten Népét" említi - tulajdonképpen a sumirokra vonatkozik, és csak egyszerű elsajátítás az, - a Bibliát szerkesztő zsidó bölcsek részéről - hogy ezt valláspolitikai szempontból ők magukra értelmezik. A "Valóság és Történelem" című fejezetben felhozott indokok szerint láthatjuk ma ennek a felmagasztalásnak az előnyeit részükre, és tulajdonképpen innen ered az a nagy tagadás és összehangolt ellenkezés, mely a sumir-káld-subar-nép ősiségét, egybetartozását és kiválasztottságát "tudománytalanságnak" minősíti és az erre hivatkozókat hozzá nem értéssel vádolja. Pedig a sumir szövegek kifejezési formája azt bizonyítja, hogy ez a tudat a vallás tartalma volt, mert másképpen lehetetlen lenne annyi szöveg stílusát uniformizálni. Éppen ez az azonos kifejező forma okozza azt, hogy egyre rohamosabban csökken a sumir szövegek megfejtése, és alig van egyetemi hallgató, aki erre specializálja a tudását. Viszont a semitológia köre napról-napra bővül, és a stipendiumok egymás után érik el azokat a buzgólkodókat, akik az akkád élettér kutatóivá akarnak válni.

Az emberiség iszonyú kincset dob el magától, amikor elpusztulni hagyja azt a szinte "egy milliónyi" sumir nyelvű ékiratos agyagtáblát, amely Bagdad-Isztambul-Párizs-London-Philadelphia és egyéb múzeumokban hever, megfejtetlenül. Tekintve, hogy a sumirok vallását nem lehet a mi "vallásos felfogásunk" szerint meghatározni, mert náluk nem "vallás" volt az élet egyik tartalma, hanem az örökkévalóság mindenre érvényes törvényéhez igazodó életük volt az, amit mi - ma - igen profánul "vallásnak" nevezünk. Így megérthető, hogy minden írásukból ez az életfelfogás sugározik ki, és éppen ezért azonos azoknak a lelkisége és igazsága. Bemutatok egyet - Kramer megfejtésében (Sumerian Mythology, Philadelphia 1944. 59-60 lapokon) - Bobula Ida szabad fordításában:

"Országok országa, törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt a világnak fénye.
Nagy a Te nemzeted, nagy a Te végzeted,
Oly messze-magasztos, hogy fel sem érheted;

Mint a magas menny-ég, szíved mérhetetlen,
Életed gyökere szent és sérthetetlen.
Hegyek, árnyas erdők, hős föld büszke népe,
Ez a te végzeted ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy, de az örök törvényt,
Amit Isten Rád rótt, vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön győzelmes végzeted,
Úr oltára te vagy... Emeld fel a fejed? "

Ha végigtekintünk ennek a hatalmas MAH-GAR népnek a hozzánk vezető és eddig nagyjából ismert 7000 éves történetén - akkor valóban hinnünk kell az isteni kiválasztottságunkban, mert nincsen ezen a világon nagyobb csoda, mint az, hogy a mai magyar nyelvben és népben megtalálható ennek az ősi népnek minden jellege és tulajdonsága. Az Isten azért teremtette az embert a saját képére, hogy éljen az Isteni Tudás szikrája benne. Tehát érthető, hogy kiválasztott egy népet, mely ezt a tudást megtartotta és továbbvitte az évezredeken át. Nincs a világon még másik nép, amely magát a TUDÁS NÉPÉNEK nevezi, csak a MAHGAR. Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy a magyar szakemberek minden más származásúak felett állanak. Itt a titka annak, hogy ez a csekélyszámú nép több tudóst, feltalálót, eredményt tud felmutatni, mint más - és húszszor több lélekszámú ország. Ezek a kiválóságok padig rendszerint a magyar föld népének fiaiból kerültek ki, tehát azokból, akiket nem rontott meg vérségileg a nyugati "arisztokrácia kékvérű degenerációja".

A kiválasztottság miatt került ki ez a nép a babilóni katlanból - ugyanez a kiválasztottsága tartotta egybe őket, mint subar népet és mint papi rendet is, a latinul mágusoknak nevezett, sumir-subar MAH-GAR-t.

Az ő tudásukat ma vallási és államtudományi hagyományoknak nevezhetjük, miután - csaknem a Középkorig a hatalom változásoknak nemcsak politikai, hanem főleg vallási okuk van mindenütt.

Ezek a hatalom változások - Babilontól kezdve - mindenkor vallási tendenciájúak. Ilyen? az Új-Káld királyság Cyrus (Kúrás) általi megdöntése, Dárius uralomra jutása, a Pártosok uralma és bukása is.

Ilyen I. István "nyugatba helyező" politikája és saját tradícióinak felperzselése is. De ezek a vallási okokból keletkező hatalom változások kegyetlenségeiben van két fordulópont, mely igen befolyásolta a Mah-Gar nép kiválasztottságának tartalmát.

Tulajdonképpen két fénysugár ez, mely Isten kezéből indul. Egyik a mi Urunk Jézus születése, és másik Muhhamad iszlámja.

Nézzük miképpen befolyásolják ezek a Mah-Gar nép kiválasztottságát.

Jézus Urunk keresésében Babilonból kell kiindulnunk. Abból a Babilonból, mely átélte Hammurápi reformjait és lerázta magáról azt - visszatérve a régi sumir hagyományokhoz. Amelyiknek minden uralkodója fellázadt az asszír terror ellen, példát adva a többi káld-sumir városok szabadságszerető népének.

Ezért deportálta II. Sargon a Kr. előtti 720 év körül ezeknek a városoknak a lakosait Samáriába, mit teljesen kiürített - fogságba hurcolva az itt lakott izraelitákat valahová Asszíriába. Jól figyelnünk kell erre a körülményre. Ez nem a zsidók "Babilóni fogsága". A Babilónba való elszállításuk csak 150 évvel későbben történik meg Nabukodonezzár alatt, az asszír birodalom bukása után. Ez az első elszállításuk az asszír birodalom békéje érdekében történik, amelyik ellen árulást követtek el Egyiptom javára. Miután a zsidók Egyiptommal konspiráltak Asszíria ellen, a sumir-káld nép pedig mindenütt lázongott és szabadságmozgalmakat szervezett, egy csapással két legyet akart ütni II. Sargon asszír király, amikor a zsidókat deportálta Asszíriába - teljesen kiürítve Samáriát, és helyükbe telepítette a sumir városok lakosságát - ahogyan a Biblia mondja: "És más népet telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámatból és Sefárvaimból, és beszállítá őket Samária városaiba az Izrael fiai helyett... " (Királyok Könyve II. 17. 24.)

Tekintve, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus faji hovatartozandóságának vizsgálatában nagyon fontos a samariai nép kilétének megállapítása, nézzük meg tüzetesen ezeket a biblikus városneveket.

// BABILONIG - Babilon, ahol ebben az időben MARDUKAPAL-IDDIN (a bibliában Merodach-Baladón) káld király uralkodik - alkirályi minőségben. Ő maga Elamba menekül népe egy részével a deportálás elől, és 704-ben Kr. e. , ismét átveszi a menekülésből -, Elamból - visszatérő népe segítségével Babilon uralmát - de Sancherib asszír király kegyetlen véget vet uralkodásának.

KUTA - ősrégi sumir város Babilontól északra, a Tigris mellett.

AVA - nevű várost eddig Sumériában és környékén nem fedeztek fel és valószínűleg nem is fogják megtalálni, mert ez nem városnév, hanem a Septuaginta szövegének idevonatkozó magyarázata szerint, a héber "ava", "awen", "aven" a pun írás "on" szavából eredően - mint homonym szavak - bálványimádást vagy bálványimádót jelentenek. Ezt a magyarázatot lásd: The Interpreter's Dictionary of the Bible (Abingdon Press, 1962.) "aven" szó alatt.

HAMÁT - önálló királyság az Orontes mellett Syriában még Dávid idejében is, és az asszír királyi krónikákban is ilyen minőségben szerepel. A dán kutatók ásták ki és az "Old Babilonian" kultúrának nevezett sumir műveltség bizonyítékait találtak meg itt is.

Hasonlóképpen nagyon sok hitita írású felirat is előkerült a homok alól bizonyítva azt, hogy a népek vonulási útjában fekvő helyek - mint az Orontes völgye - bizony elsőrendű felvevői minden új kultúráramlatnak. Hámát nevét IV. Antiochus változtatja át Ephiphania-nak.

SEFARVAIM - W. F. Albright szerint jelentheti a sumir SIPPAR-t - a vallási Nap-kultusz központját, és talán az Ezekiel 47, 16. alatt írt - szintén syriai "Sibraim" várost is.

Akármelyiket jelenti - mindkét város lakossága a mezopotámiai sumir népből adódik.

Ezek szerint a megnevezett biblia-szöveg így alakul: "És más népet telepített be Assíria királya Babilóniából, Kutából, bálványimádókat Hámátból és Sippárból (vagy Sibraimból). "

Ezeknek a városoknak a lakossága káld- sumir, vagy az Orontes völgyében hitita és sumir, tehát Samária népe is sumir, és a Bibliából bizonyítható az az elkülönülés, ami a samáriak és az izreliták között volt. Az izraelitáknak Samária lakossága még Krisztus születése idejében is "bálványimádó" - Astarte és Bál követői, akik a "magas helyeken" áldoznak istenüknek.

Tehát a mi Urunk Jézus ebből a Samáriába telepített sumir-káld-subar népből származik. Teljesen megérthető, hogy követői a saját népéből valók, akik az első pillanattól kezdve vele és benne éltek. Ezeknek nem kellett "tanítványokká" válni. Ugyanis nem kellett őket semmire tanítani. Vallásuk - a Szűzanya tisztelet, akinek nevét a biblikus leírásokból Astarténak tudjuk, de valójában maga Istár az. Tudják, hogy a Napisten a Szűzanya fia, akitől jön minden fény és áldás. A babilóni régi vallás ez, mely Jézussal válik örök érvényűvé.

A babilóni vallás vizsgálatánál igen egyszerűen meg lehet állapítani az ékiratokból, hogy Babilonban "nemzeti Napisten volt" és azt MARDUK-nak hívták. Ő az "egyetlen", a "mindenható", a fiatal, erős - "a fakadó tavasz Napistene", vagy a "Napisten elsőszülött báránykája". (Az első "Isten báránya"!!!)

Marduk tekintélyével UTU - az öreg napisten - teljesen elhalványodik és mint SAMAS, csak a templomi szimbólumokban él - csakúgy, mint SIN - a Holdisten. Ugyanakkor MARDUK többszáz kilós aranyszobra a főszentély ura, mint a babilóni papi testületnek - a LU-MAH-ok és KAL-MAH-oknak - kreációja, akik Marduk személyével a szemita uralom alatt is biztosították a NAP-ISTEN imádását.

Itt érkezünk el a "mágus" elnevezés eredeti gyökszavához, mely a sumir MAH vagy MAG - jelentése "nagy", "kiemelkedő", "hatalmas". - Elébe téve a sumir LU - férfi foglalkozást jelentő determinánst - mint LU-MAH vagy LU-MAG - előáll a sumir "pap, lelkipásztor" fogalma. Így hívták a sumirok papjaikat, és ez a kifejezés megtalálható Hammurápi előtt jó 700 évvel íródott LUGALZAGGISI váza feliratának a 7. sorában. A sumir főpapokat szintén a MAG ékjellel és jelentéstartalommal nevezik a régi sumir szövegek, de a MAG ékjel elé a KAL ékjel kerül melynek jelentése szintén "nagy", "hatalmas" és így az új fogalom KAL-MAG, . KAL-MAH a "pontifex magorum" - mai nyelven a "mágus főpap" sumir neve.

DSL. 343/37. KAL-MAH (sumir)- RAGU, RABI (akkád)
- nagy, hatalmas

L. 57: MAH MAH (sumir -. rabuu (akkád)
- nagy, herceg

L. 343. KAL, GAL (sumir - tupsaru (akkád)
- írástudó, tudós.

Miképpen a sumir MAH, MAG a mai "mágus" elnevezés őse, úgy a sumir KAL ékjel és szó a "KAL-DA-us"" káldeus" elnevezésnek az alapszava. Ugyanis a KAL-ok szállása és lakóhelye sumirul KAL-DA, ahol a "DA" a helyhatározó eset nyelvtani ragja. Ebből van fonetizálva a "Káldea" és a "káldeus".

Miután Hammurápi bölcsen felfedezte a sumir tradíciók óriási erejét és azokat - minden változtatás nélkül - beiktatta teokratikus uralmába, azzal a csekély módosítással hogy - a szükséglet szerint - bizonyos sumir elemeknek semita- neveket adott, de a lényeget megtartotta. így a babilóni papi testület tagjainak az elnevezése is a régi sumirból lett átvéve. Annál is inkább történt ez, mert hisz a Babilonhoz tartozó ősi Ziggurat-templomoknak, mint BORSIPA, KIS és SIPPAR-nak. Nap-kultuszt űző papjai mind a régi sumir "KAL-MAG"-ok, azaz káldeusok voltak, és ezekből adódott maga a Babiloni Marduk papság is. A liturgia nyelve pedig nem az akkád volt, hanem a sumir. Így érthető, hogy az akkád uralom alatt is sumirul nevezik a papokat és például a szertartást végző papnak sumirul a neve:

L. 211: GÁLA - ugyanezt a semita nyelv KALU-nak mondja.
L. 537: akkád KALU (mint ige) - valamit tartalmazni, tudni.
L. 211: szerint a szertartást végző sumir főpap neve: GÁ-LA-MAG (h.)
Ugyanez akkádul KALAMAHU - a liturgikus énekkar vezetője.

De a babhóni uralom a KAL és MAH értékekkel fejezte ki mindazokat az elnevezéseket is, melyek a tudásra és a gyógyításra vonatkoztak. Így pl. :

L. 449: IGI-KUS (sumir) - valaminek tekinteni - akkádul szintén KALMAHU.

Amikor Róma a mezopotámiai élettérbe betapos, az a MAG(H) szó mint a tudós papság hivatásának meghatározója és rendi elnevezése már évezredek óta használatban van és hatalmas tradícióval rendelkezik. Természetes latinizálása a sumir-babilóni MAH szónak a "magus" és ebbe a latin szóba éppen úgy minden bele van sűrítve, mint ősébe - a sumir MAH-ba. Nemcsak a papi hivatás, hanem a jóság, a gyógyítás, a tudás, a gazdálkodás, az írásismeret éppen úgy, mint a jövőbelátás és az égi rend szemlélete, S minthogy ezek a tudós papok KAL-DA-ból erednek, az idegenek egyszerűen "caldeus-magus" latin elnevezéssel illetik őket mindenütt. Tekintetbe kell venni, hogy a sumir-babilóni hatalom a "tudás" uralmára épült fel. Az "égből leszállt uralom" a vallási szervezeten át érvényesítette akaratát. Az uralkodásnak azt a részét pedig, amit ma "politikának" nevezünk - a "papkirály" (sumir PATESI - akkád ENSI) által vezetett, de az "ég ismerőinek" nevezett papok tudására épített, nemzeti vallású, nemzeti államrendszerből kiválasztani nem lehetett. Vallás, politika, történelem, mítosz, föld és ég - elválaszthatatlan együttes volt, és ezt ma műszóval - teokratikus uralomnak hívjuk.

Szépen is ment Mezopotámiában addig, amíg a babilóni dinasztia és az őket követő KASSITAK-KUSITAK uralkodtak. Amidőn azonban a kegyetlen asszír tirannusok igázzák le Káldeát és Babhónt - a káldeus-mágus papok üldözöttekké válnak. MARDUK nemzeti Napisten is fogságba kerül. - Szobrát ASSURBA viszik és ASSUR-ISTEN lesz a "mindenható", aki nem a NAP-FIA. Csak az asszírokat szereti és ők ASSUR "választottjai". Szent állata az emberfejű, asszírarcú, szakállas szárnyas bika, melyet Korsabadból és Ninivéből már a nyugati múzeumokba vittek az archeológusok. A déli sumir területek is áldozatul esnek az asszír pusztításnak éppen úgy, mint a mai Örményország (Urartu), a VAN tó környéki és a kaukázusi vidék lakossága. A sumir babilóni papok egy része a néppel együtt észak felé menekül. A visszamaradottak szítják a forradalmat az asszírok ellen. A Biblia is megemlékezik a káldeusok fejéről - Merodac-Baladánról -, akiről az asszír krónikák azt írják, ~hogy "gyilkosok fajtájából való és az ördög nemzette". Tehát a káldeus-mágusok már Kr. e. 700-ban az asszír-semitáktól kapják meg az "ördög nemzettje" címen ugyanazt a gúnynevet, amit utánuk a magyarok és a hunok a római keresztény egyház ajándékaként könyvelhetnek el sajátjukként - talán - mint a káldeus-mágus örökség egy részét. (1)

A menekülés is és a lázadás is indokolt, hiszen az asszír krónikák így írnak:
"városaik bejárata előtt levágott fejekből rakattam hegyet", vagy
"vérrel festettem be a hegyeket - úgy, mintha gyapjú lenne". (Salamanessar krónikái).

Ezeket a borzalmakat azonban a királyi paloták falburkolatainak bronz-domborművei a mai napig megőrizték örök bizonyítékképpen.

Elképzelhetetlen az a szenvedés, aminek a nem semita nép ki volt téve, s természetes, hogy a népet papjai nem hagyták el. Amerre mentek, hirdették az ősi vallást s ahol a lábukat csak egy emberöltőre meg tudták vetni - ott államot alapítanak.

Miután vallásuk - a babilóni mágus-vallás tartalma nemcsak az Isten ismerete, tisztelete és törvényeinek betartása, hanem minden tudás és tudomány benne gyökerezik, természetes, hogy ennek a tudás-vallásnak terjedése mindenütt politikai és egyházi változásokat okoz. Így lesz alapja ez a tudás a perzsa Zoroastrianizmusnak és a manichean vallásnak - hiszen Zaroaster is és Mani is mágus volt.

A zsidóság vallásának kialakulása szintén a mágus vallásból ered. A Jahweizmus nagy negatívuma a babilóni mágus vallás istenszemélyeinek teljes elhomályosításában nyilvánul. Azért vezeti be a zsidóság a "láthatatlan" nemzeti istent - Jahwét - mert csak úgy lehet fokozni az isten fogalmának misztériumát, ha azt mondják: "Jahwe több, mint Anath-Istár, Jahwe láthatatlan. "

Azoknál a vallásoknál viszont, melyek a mágus vallás pozitívumain épülnek fel - mint a perzsa élettérbe tartozó vallások és a Krisztust követők (nem Pál apostol által szervezett a mai úgynevezett kereszténység) hitrendszerének a vizsgálatánál nem szabad és nem lehet a vallásgyakorlat különbözőségeit figyelembe venni, hanem a közös lényeget kell felfedezni. A dualisztikus felfogást - a jó és rossz küzdelmét. Ugyanakkor a "jóság" fogalmát az "Égkirálynő és a Napisten" tölti be mindenütt, ahol a mágus-vallás befolyása él.

A Napisten a Szűznek a fia, aki "akkor szülte őt, amikor a földön még nem szültek". Így ők elválaszthatatlanok. Ez lett az egyiptomi új vallás is, ahol a Szűzanya ISIS s fia a Nap - Osiris. Kánaánban ASTARTE és Baál a nevük - Kaukázusi térségben pedig ANAHITA és MITRA. Az az ANAHITA, akit Kr. e. 404-ben Artaxerxes "szeplőtelennek" hív és kötelezővé teszi imádatát mindenütt a birodalmában.

Nos ennek a "szeplőtelen Szűzanyának" és fiának a Napistennek papjai a babilóni és káldeai mágusok, akiket a 113. oldalon már bemutattam.

Jézus születése pillanatában tehát az a helyzet, hogy Indiától Egyiptomig - sőt Rómában is - a mágus vallás a uralkodó. Ebben a két főalak: a "szűzanya" is és a fia is örökéletű. A szűzanya fiát pedig a mezopotámiai Tammuz, az egyiptomi Osiris, a görög Adonis, a palesztinai Baál és a turáni területeken Mitra személyesíti meg.

Nem véletlen tehát az, hogy mikor a Szűz fiat szül Betlehemben - első tisztelői a mágusok.

Nem véletlen, hogy a Szűz-FIÁT születése pillanatában halálra ítéli Jahwe népének királya. A mágus vallás és a mágus papok a jahweizmus által üldözött ellenségek. A Biblia eredeti héber szövegét? - Sámuel I. 28. 3. versében így kell olvasni: "Saul pedig a mágusokat kiirtotta a földről. " Ugyanez a magyar Bibliában így van lefordítva: "Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtá a földről. ''

A héber szöveg idevonatkozó része "mágusnak" ejtendő s nem varázslónak, éppen azért, mert ugyanezen kitétel található Márk evangéliumának 3. rész. 22 sorában - az eredeti héber szövegben és János ev. 7 r. 20 alatt is. A magyar Biblia Márk evangéliumának nevezett helyére "Belzebubot" tesz és János evangéliumában "ördögnek" adja vissza a héber írásjelek értelmét.

Viszont Rabi Aquiba bölcs tanítványa AQUILA, aki izraelita volt és az Ó- Testamentumot héberről görögre fordította - nem Belzebubot és nem ördögöt ír, hanem Sámuel könyvében - a magyar szöveg "varázslóját" MÁGUS-nak rögzíti. Miután a Sámuel könyvében lévő héber kifejezés írásjelei azonosak a Márk és János evangéliumában levő és Jézusra vonatkozókkal - teljesen jogosultan írja a "The Interpreter's Dictionary of the Bible (M. 223. old.) így:

"az írástudók azzal vádolták Jézust, hogy ő , MÁGUS'. " A mágus vallás ismeretében tehát minden értelmet nyer. Az a tiszta hit, mely Jézus születésekor már több ezer érves tradícióval rendelkezett, melynek templomai - a Biblia szerint - a "magaslatokon épültek", valósággá lett abban a pillanatban amikor a Szűz-FIA Jézusban testet öltött. "A Szűzanya Fia megszületett", hirdetik mindenütt. A MARI-ból eredő - immár 3000 éves jövendölés beteljesült. A kegyetlen módon pusztított ASTARTÉ-k újra bekerülnek a templomokba s az Olajfák hegyén levő templomban - melyet a szentírás eredeti szövege a "korrupció hegyének" nevez - ismét imádják a Szűzanyát.

Amikor Jézus - 20 évi tartózkodás után - visszatér a "pusztából" - pontosan ide - az Olajfák hegyére - jár imádkozni. De ki tudja ma azt megállapítani, hogy az a "puszta", ahol a MESTER, 20 évig tartózkodott - nem a mágusok Sippári intézete volt-e, amelynek ékirataiban találta meg a német Schnabel a bethlehemi csillag atronómiai adatait és a "Megváltó horoszkópját? "

Ha Jézus életét, működését, vádolását és elítélését nem az evangélisták és nem Pál apostol által szemünkre ültetett szemüvegen nézzük, hanem a másik oldalról - a mágus vallás papjainak és követőinek szempontjából -, akkor Jézus valóban az ősi szent vallás megteljesítője, aki azért jött, hogy "megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett". Aki gyógyít- és kelet felé fordul, amikor imádkozik. A KAL-MAHU - a RABBI - a MESTER. S miután Kajafás és társai őt Mágusnak nevezik - nyugodtan nevezhetjük vádolását, elítélését és keresztre feszítését az "első mágus inkvizíciónak".

A Jézus-követők pedig nem csak azok voltak, akik Pál térítési területébe estek. Ha gondosan átvizsgáljuk pl. Péter és Pál írásait, azokban egyetlen egy szó sincs a SZŰZANYÁRÓL. Pál elismeri, hogy Jézus nem a Lévi - hanem a Melkisedek (a Napisten Papja) rendbeli főpap, s minden igyekezete az, hogy Messiásként elismertesse. Ezt a térítési alapot veszi át a latin és a görög kereszténység is - de Jeruzsálemben csak Jézus születése után 600 évvel építik meg az első szentélyt Mária tiszteletére , miután 412-ben Mária-dogmát kanonizálják.

Az ősi - de Jézussal megújult vallásnak valódi követői azok, akik kívül esnek Bizánc és Róma térítéseitől. Akik a jézusi egyszerűség és igazág hirdetői, s akik talán - az eddig teljesen nem tisztázott - úgynevezett Szent Tamásféle térítés irányában - tehát a Kakázusi térségben és abból terjeszkedtek. Igen valószínű, hogy a honfoglaló magyarok ősi vallása, melyet Macartney mágus-vallásnak nevez már a jézusi doktrínákat hozta magával. Hiszen az 1200 körüli inkvizíciós jegyzőkönyvek azt állapítják meg, hogy a "keresztények szentjeinek áldoznak". - Valószínű az, hogy ők a Szűzanya és fia a Napisten - Jézus - szent alakját magukénak tudták és rettentően csodálkozhattak azon, midőn mindezeket a római térítőktől brutálisan kifordítva és kisajátítva kapták vissza.

Mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy Jézus születésétől kezdve - mindazokon a területeken, ahol az úgynevezett "keresztény" térítés nélkül folytatódik a Jézussal megtisztult régi mágus vallás követése - a Napistennek többé nincs neve. Meghal Baál és meghal Mitra, mert Jézus feltámadt.

Ha aztán összehasonlítjuk az inkvizíció alá vont magyar mágus-papokat Jézussal - láthatjuk, hogy valóban követik a Mestert. Szegények, hirdetik a hitet, és gyógyítanak. A vád is ugyanaz, - csak a szín változott. A vádlók törvénykönyve is azonos - a Tóra. Abban is utánozzák Mesterüket, ahogyan tűrik a szenvedést. Teljesen elfogadható az a feltevés tehát, hogy ők Jézus követői voltak. A különbség csak az lehet, hogy ők nem annak a "keresztnek" a rendeletei szerint éltek és tanítottak, amire Mesterüket feszítették, és az azt viselő római papok a homlokukra sütöttek, hanem megtartatták a régi babilóniai szokásokat és szimbólumokat. Így az a babilóni oroszlán, mely az életet adó és megtermékenyítő Szűzanya és égi uralommal bíró fiának szimbólumait mutatja, szintén az ő tanácsuk szerint lett az esztergomi keresztény templom falára festve. Ugyanis nemcsak a mágus vallás életterében - hanem még a zsidóknál is - az oroszlán a Messiás jelképe.

Hogy a magyar mágusok magas fákra másztak imádkozni - ez is az ősvallás tradíciója. Nem volt "magaslatokon épített templomuk". Megtették azt, amit bírtak a tradíció betartása érdekében. Madártollból készült papi ruhájuk is csakolyan, mint a babilóni mágusoké volt.

Mindezeknek a szokásoknak és vallási ceremóniáknak s egyben a Jézussal megtisztult ősi vallásnak utolsó bástyája a Pártos Birodalom volt. Éppen ezért volt fontos ennek a Pártos Birodalomnak - és csak ennek a birodalomnak a történetét meghamisítani - a Pál-féle kereszténység érdekében. Ezt a meghamisítást igazolta a 28. Orientalista Világkongresszuson egy kiváló ausztráliai történész - Mrs, Zichy-Woinarski, Neki köszönhetem, hogy a Kongresszus elfogadta javaslatomat a pártosokról eddig érvényben levő történelemnek átírási és újraírási szükségességére vonatkozólag. Itt a kongresszuson bizonyítottam azt a négy bevándorlást, mely a Pártos élettérből a Dunamedencébe irányult. (Lásd a térképit a 164. oldalon). Az Isten választott népének, a MAH-GAR nevű, tudás népének fennmaradása csakis ezeknek a bevándorlásoknak köszönhető. Ugyanis a Jézusban megtisztult babilóni ősvallás így már a jazig-jászokkal és az avarokkal került be a Dunamedencébe, és a nyugati szabirsággal magtelepül Dentu-magyariában.

Így mentesülnek az elvándorlók és a perzsa élettéren kívül esők a keletről jövő és Kaszmár után a pártosokra is rátelepülő budhizmus hatása alól. Csak így magyarázható ugyanis az a valóság, hogy a magyar mágus vallás mazdeista dualizmusa Jézusra cseréli a perzsa élettér Ahura Mazdáját, de megtartja "ARMÁNY"-ként ARIMAN-t. Csakis a távolság mentesíti őket a Pál-féle kereszténységtől is, ami a bizánci szövetségben élő Keleti Szabir Királyságot eléri és átformálja addig, míg Kr u. 545-ben I. Kosru perzsa király le nem igázza őket.

Mentesülnek a jáhweizmus befolyásától is, melynek tökéletes szervezete a perzsa-méd-babhóni élettérben teljesen meghiúsítja Jézus tanításának megszilárdítását. Itt merül fel az a kérdés is, hogy milyen vallást követtek az arabok a Kr. utáni 571. esztendőig, amikoris megszületett az Iszlám életre keltője, Isten küldötte - Mohamed?

Ugyanis voltak templomaik. Mohamed története éppen az ősrégi KAABA templomának újraépítésével indul el. Majd azt tudjuk, hogy a Próféta, midőn győzelmesen MEKKÁ-ba vonul, "bottal a kezében, hangos szóval, sajátkezűleg dönti le a tudatlanság és a fekete hatalom szimbólumait, melyek hosszú évszázadokon át visszatartották a nép lelki fejlődésének lehetőségét. S így ismétlődik meg a KUR-AN 81 verse - az AL-ISRA fejezet:

"Az igazság előjön és a rossz, legyőzötten elmenekül. " (Malatios Khouri: El Islam. 183. old.)

Azt is megtudjuk Mohamed történetéből, hogy az arabok a szervezett zsidó egyházközségek által voltak kihasználva és kiuzsorázva s ezek ellen bizony fegyveres harcot vezetett a próféta, miután a zsidók vezére Huyai Ibn Ajtab visszautasította békés ajánlatát.

Bámulatos űrt mutat a kereszténység térítő munkájában az, hogy az arabok nem tudták ezt a vallást felvenni. Viszont Muhhamad bölcsessége abban nyilvánult, hogy egyedül a zsidó vallást ismerte el "egy isten imádónak"; és ahogyan a zsidók - a már említett ideológia szerint megalkottak a Jehova személyét, ugyanúgy Muhhamad Allah-ja is láthatatlan és "egy-igazi"... de csak az Izlámé. Muhhamad volt Krisztus születésétől számítva az egyetlen, aki a Pál féle kereszténységet nem nyilvánította önálló vallásnak, hanem a zsidóság egyik szektájának - de a KUR-AN Mariam 29. versében elismeri Jézust, mondta: "Hogyan tudunk beszélni egy bölcsőben levő gyermekről...? Én Isten szolgálója vagyok - felelni tudok nektek . - mert egy könyvet adott kezembe és Prófétának tett. "... Elválasztja tehát Jézust attól a Pál-féle kereszténységtől, amit a zsidóságba sorol. Ebben igaza is van, hisz mind a római, mind a bizánci kereszténység alapja a Tóra, és mindazok, akik Jézus születésével az ősi vallás megtisztulását látták - ezen az úton nem tudták Jézust - az ő szavai szerint - követni, - hiszen még oly közel volt hozzájuk a keresztfán kiszenvedett Isten-Fia halálos ítéletét meghozó Kajafási nemzetség.

Ez a szintézis tehát megmutatja, hogy a Tudás Népe a Dunamedencébe kerültek és a Dentumagyariak subar-szabir népe - ez egyetlen, mely megőrzi az ősvallás Jézussal megtisztult formáját, és mentesül a jahweizmus izraelita és Pál-féle keresztény formáitól is, meg a zoroastrianizmust magába szívó buddhizmustól is. Ez a dunamedencei nép pedig összeköttetést tart keleti testvéreivel mindaddig, amíg a történelem nem teremti meg a második fordulópontot az Iszlám diadalát.

Az Izlám a Kr. u. 7. század elején egy új hódító képében lép a történelem színpadára, és ez az új hódító - az ARAB. Fajilag kegyetlen - szemita és az újjászületés fanatizmusában égő vallásnak - tűzzel-vassal térítő - türelmetlen és erőszakos hirdetője. Ez az új vallás is halomra dönti a régi hatalmakat és az új államvallással rendelkező, új politikai erőket helyez az élre - egyesítve őket az Iszlám szentségében. A meghódított népek vagy elpusztulnak - vagy kénytelenek belső lényegüket átalakítani az Iszlám szerint, és ez csak az apáknak nehéz. A gyermekek már belenőnek az új világba. Az Izlám tüze az, mely erőt ad a MAH-GAR népeknek az utolsó egyesülésre és a régi Hazának - az Ígéret Földjének végleges elfoglalására, mely Árpád országalapításában megtörténik. Mindaz a keleti testvérnép, mely ebben a honfoglaló együttesben részt nem vett, könyörtelenül felszívódott az Iszlám erejébe.

Árpád országalapításának idejében tehát az a helyzet, hogy az erőközpontok négy helyen mutatkoznak.

1. Az indiai központból kisugárzó buddhizmus;
2. Az Iszlám;
3. A Tóra alapú Róma-Bizánc és
4. A Róma-Bizánci kereszténység erejére támaszkodó Izrael.

Az egyetlen nép - melynek sikerült ezekből a vesztőhelyekből kiszabadulni és az Isten Fiának igaz Igéjét megtartani - az a Dunamedencében összegyűlt MAH-GAR. Tekintve, hogy sem az Iszlám sem a buddhizmus nem lát vetélytársat Jézus igazságában, így csak a Róma-Bizánc-Izrael tengelyen forgó érdekeltségeknek volt útjában Jézus azon tanítása és ideológiája, mely nincs a zsidósághoz láncolva. I. István királyig minden próbálkozás csődöt mondott ennek a népnek az eltüntetésére. A MAH-GAR, a Tudás Népe, Isten által történő kiválasztottságának jellegét I. István király pusztítja el, amikor az iszlámi térítések módszereinél sokkal kegyetlenebb eszközökkel viszi a Pál-féle kereszténység szolgaságába saját nemzetét István király égetteti meg Jézus Urunk igaz papjait, és azért volt szükség a királyi család leányainak kolostorban való nevelésére és sanyargatására, mert ők a babilóni Szűzanya termékeny papnői - édesanyák - akartak lenni, akiknek sorsa éppen olyan, mint az Ég Királynőjéé - Szűz - és aztán Anya, nem pedig a Tóra engedelmével kreált és meddősített Mária-kultusz lemondó és önmegtartóztató idegroncsai.

Egyet azonban nem tudott eltüntetni Róma - még István segedelmével sem. Ez pedig az IGE... "mely kezdetben vala és Isten vala az IGE".

A babilóni-sumir-subar-szabir nyelvünk így mondja:
"egy AZ... ISTEN".

Babilóni nyelven az "EGYETLEN" így mondatik: ISTEN. Sumirul pedig az "egyisten fogalma" ebben a szóban összesítődik: "AZ".

AZ - ISTEN.

Ha az IGE az ISTEN és az IGE megmaradt a mi édes MAH-GAR nyelvünkben" akkor ebből a nyelvből, ebből az ISTEN IGÉJÉBŐL majd feltámad a magyar nemzeti öntudat is és az is akinek nevében kezdtem e könyvet... a MAGYAR ISTEN.

Ő ad erőt majd Nektek is és nekem is.

FORRÁSADATOK

(1) Kézai Simon Krónikája.
(2) Erman Adolf: Die Religion der Ägypter. Berlin-Leipzig 1934.
(3) Werner Keller: Y la Biblia Tiene Razón.
(4) Op. Cit. 346. old. (Werner Keller:)
  André Dupont Sommer: La S. ecte des Esseniens et Horoscopes de
Qumran. (Archeologia No. 15. 1967. Paris)
(5) Schneider Carl: Geistesgeschichte des antiken Christentums. (München, 1954.)
(6) Macartney: The Magyars if the IXth Century, Oxford, 1930.
(7) Abingdon Press: The Interpreter's Dictionary of the Bible. (Lion)
(8) Mrs. Zichy-Woinarski, B. G. : A Justification of the Parthians and their place in history - with some queries as to the reason modern historians tend to downgrade their image. (Canberra, 1971)

---- 1. rész ---