AZ OLÁHOK EREDETE

Az oláh nép vándorlása a Balkánon

A hazánkra támadt új ellenség, az oláhság, ebben a háborújában, amelyet leplezetlen területszerzési vágy vezet, állandóan azt hangsúlyozza, hogy neki Erdélyhez és Magyarországnak oláhlakta vidékeihez joga van. Az ámító vezérek azt hirdetik, hogy a Dácia nevű régi római gyarmaton -amely magában foglalta Erdélyt, Romániát és Bessszarábiát- Trajánus római császár római katonákat és gyarmatosokat telepített le és ők ezeknek az utódai. A magyarok a jövevények itt és tőlük vették el Erdélyt akkor, amikor ezt az országot meghódították.

A komoly történetírók és ezek között nem egy oláh történetíró már régen megállapították,, hogy az oláhságnak Trajanus császár gyarmatosaihoz semmi közük. Nem a rómaiaktól származnak, nem is laktak a magyarok bejövetele előtt századokkal előbb ott, ahova Trajánus gyarmatosokat szállított.

Római írók, a római uralom erdélyi emlékei -feliratok- bizonyítják, hogy Trajánus görög, szír, zsidó és másféle származású városi bányász és kereskedő lakósokat telepített le Dáciában. Könnyű elképzelni, hogy ilyen mindenfelől összeszedett gyarmatosokból olyan nép, amelynek nyelve alapjában véve tiszta latin, nem keletkezhetett. Trajánus légiói a 260-272. év között a gótok előretörése miatt kivonultak Dáciából és azt elözönlik a gótok, a húnok, a gepidák, az avarok, a szlávok. Sem emléket, sem feliratos követ nem tudnak felmutatni, amely azt bizonyítaná, hogy 260 után Dáciában az oláhok, mint a rómaiak utódai éltek volna. Viszont a régebbi időkből ezernyi emlék hirdeti a rómaiak dáciai uralmát. Ha az oláhság a gótokkal, avarokkal, gepidákkal együtt élt volna, valami hatással csak lettek volna rá a hódítók. De mindebből az oláh történelemtudósok semmit sem tudnak felmutatni. Amikor a római uralom Dáciában megszűnt, nem éltek Dáciában, tehát emlékeik sem maradhattak.

Ha azonban nem a rómaiak maradványai az oláhok, ha nem Trajánus telepítette őseiket mai lakóhelyükre, miféle nép ez, kik voltak az ősei és hogyan jöttek oda, ahol ma vannak? A történelem mindezekre a kérdésekre megadja a feleletet.

A keletrómai császárságban élő -bizánci- görögök 553-ban a keleti gótokat teljesen leverik és elfoglalják Itáliát (a mai Olaszországot). A folytonos harcok és a barbárok támadásai miatt a mai Balkánon nagyon megfogyatkozott népességüket pótolni akarván, arra gondoltak, hogy a meghódított Itáliából hoznak át telepeseket. Ezt meg is valósították és egy csomó délitáliai hegyi pásztort szállítottak át az otrantói tengerszoroson a mai Albánia területére, ahol már ebben az időben is albánok laktak. Az albánokkal a délitáliai jövevény pásztorok lassanként összekeveredtek. Ebből az összekeveredésből származtak az oláh nép közvetlen ősei. Az albánoktól vette át az oláh nyelv azt a szokást, hogy az 'a' vagy 'az' névelőt hátraveti. (Például amíg az olasz nyelv, amelyet az oláhok ősei magukkal hoztak, il uomo (= az ember) -t mondott, az oláh az il névelőt hátraveti és így mondja: omu-l (az ember). A sorszámok alkotását is az albántól tanulta. Ugyanis az albán nyelv a tízen felüli számokat így képezi: tíz felett egy = II. Ugyanezt teszi az oláh is, amikor un spre zecse-t mond (Azt jelenti: II. A spre szócska= felett.) De ezenkívül rengeteg azoknak a szavaknak a száma, amelyeket az oláh nyelv készen vett át az albánoktól.

AZ OLÁHOK EREDETE II. rész

Az oláh nép vándorlása a Balkánon

A nyelvtudósok előtt ma már kétségtelen, hogy az oláh nyelv nem a latinból származott, hanem olyan megrontott olasz nyelv, amely az albánnal való hosszas együttélés következtében más nyelvvé fajult el.

Így alakult ki a Balkánon az oláh nép, amely azután ellepte a félsziget déli részét és szomszédai nem rómaiaknak, nem olaszoknak, hanem vlachoknak nevezték őket. Ebből származott a magyar 'oláh' elnevezés is. És ez az elnevezés a helyes, nem a román, noha ők így nevezik magukat és azt hiszik, hogy ezzel is a latinsághoz, a római eredethez való állításukat erősítik. Pedig a román elnevezés a rumun, vagy rumán szóból származik, amely még a régibb oláh nyelvben is földhöz kötöttet, jobbágyot jelentett. Ez a név felel meg a történelmi igazságnak, mert az oláhság mint ide-oda vándorló pásztor, vagy mint a balkáni görög és szláv népek szolgája élt századokon keresztül.

Ez a Balkánon lakó szegény, elnyomott, tanulatlan, vándorló szolganép aligha jutott volna el valaha is mai lakóhelyére, ha a viszonyok nem kényszerítik erre. Azonban a Balkán két nagy nemzete, a görög és a bolgár egymással való leszámolásra készült.

976-ban lépett trónra Baziliosz görög császár, akit a történelem "bolgárölő"-nek nevezett. Föltett szándéka volt a bolgár birodalmat megsemmisíteni. A bolgár cár, Sámuel azonban vitézül ellent állott, sőt utóbb betört a görög Tesszáliába, sok várat elfoglalt és Larissza város lakóit elvitte belső Bolgárországba. Larissza és környéke ebben az időben teljesen oláh volt. A bolgár cár ezeket az oláhokat a Sztruma és

Marica folyók között emelkedő Rodope hegységben, a mai Bulgária területén telepítette le. Az oláh igen szapora nép lévén, kétszáz év alatt itt igen elszaporodott. A Rodope hegység környékére telepített oláhok a görögök hatalmából kikerülve, bolgár-szláv papok és kenézek

(urak) alá kerültek. Ez magyarázza meg nyelvükben a temérdek szláv szót és hogy istentiszteletük 1715-ig bolgár-szláv nyelven folyt, hivatalos irataik is bolgár-szláv -tehát nem oláh- nyelven készültek. Az Erdélybe telepített oláhság is évszázadokon keresztül hallgatta templomaiban ezt a bolgár-szláv nyelvet, amelyet nem értett és hogy istentiszteletük oláh nyelvű lett, azt I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek köszönhetik, aki a bolgár-szláv bibliát lefordíttatta oláh nyelvre és kiadatta

1648-ban. A másik fontos változás, amely a bolgár uralom alá került oláhságot érte, az volt, hogy az eddig elnyomott sorban élő oláh pásztorok katonákká lettek, megismerkedtek a bolgár műveltséggel és olyan szervezethez jutottak, amely őket összetartotta. Az oláh népelem akkor ismerte meg azokat az állami és társadalmi intézményeket, amelyek segítségével aztán államot tudott alapítani. Mert erre nemsokára sor került.

AZ OLÁHOK EREDETE III. rész

Az oláh nép vándorlása a Balkánon

1186 táján történt, hogy Angelesz Izsák görög császár óriási adót vetett ki a bolgárokra és a Rodope melléki oláhokra. Mivel pedig ezek nem fizettek, a császár elvétette tőlük marháikat és juhaikat. Ez az intézkedés leginkább az oláhságot sújtotta, mert ők akkoriban főképpen hegyi pásztorkodással foglalkoztak és juhokból, kecskékből állott vagyonuk tekintélyes része. Két testvér, Péter és Assan az elégedetlenek élére állottak és sereget szerveztek belőlük. Pusztítottak és raboltak, sok görög foglyot hurcolván magukkal a hegyek közé. A görög császár azonban ellenük indult és sikerült is neki a lázadókat tönkreverni. Hogy a görögök bosszúját elkerüljék, a két testvér átkelt a Dunán és a mai Románia földjén élő kúnokhoz menekült. Azoktól tekintélyes csapatot kaptak és visszatértek hazájukba. Itt 1206-ig váltakozó szerencsével küzdöttek a görög császár csapatai ellen. Mikor pedig görög kézre került a Rodope melletti oláh-lakta tartomány is, az oláh lakosság nagy tömegekben menekült át a Dunán és telepedett le a Duna balpartján, mai hazájában. 1234-ben már hatalmas tömegekben laktak itt az oláhok, ahol nekik, mint jövevényeknek, ennek a földnek az urai a kúnok, menedéket adtak.

AZ OLÁHOK EREDETE IV. rész

Az oláhság letelepedése Erdélyben

A kúnok birodalmának, ahol az oláhság mint befogadott vendég élt, a végső csapást 1224-ben adták meg a mongolok. Ezután a *mai Románia területén lakó kúnság kezd szertezülleni, nagy részük hazánkba menekül és amint gyöngül a kúnok uralma, úgy kezdik az egyes oláh főnökök itt-ott kezükbe ragadni a hatalmat. A tatárjárás után, a kúnok uralmának megdőlésével tehát az oláhság tehát a Kárpátok és a Duna között elterülő síkságon kezd szerepelni, de külön nemzetté csak 1400-ban alakul.

A tatárjárás Magyarországot is pusztította. A népesség mindenütt megfogyatkozott és Béla király külföldről volt kénytelen új lakósokat telepíteni az országba. Az új telepesek, akik Erdély elhagyott területeire letelepedtek, nem lehettek mások, mint a nyájaikkal Erdély havasai felé húzódó oláhok. Ezidőtől kezdve szaporodik el az oláhság a mai Magyarország területén. A telepítések az oláhság bevándorlását eredményezték. A tatárjárás előtti időkben csak az Olt mellékén, Szeben és Fogaras megyék területén éltek oláhok kis számban, de ezeket is II. Endre és III. Béla királyaink telepítették le az 1142. és 1208. évek között. 1211. előtt a *mai Brassó és Háromszék vármegyékben sem laktak oláhok, mert ez a két vármegye a kúnok állandó betörései miatt lakatlan volt.

Éppen így Szeben és Fogaras megyék területét sem lakták. A Hunyad, Alsó-fehér, Küküllő és Torda-Aranyos vármegyékben lakó oláhok sem lakhattak mai lakóhelyükön Trajánus római császár óta, mert ezeket a részeket csak 1091-ben csatolta Szent László királyunk végleg Magyarországhoz. Azelőtt ezek a területek is lakatlanok voltak. A régi ázsiai népek -így tehát az ősmagyarok is- várak építéséhez nem értettek. Országaikat az ellenség betörése ellen úgy biztosították, hogy a határokon több napi járóföldre mindenütt elpusztították, járhatatlanná tették a földeket.

1350-ből és 1352-ből vannak okleveleink, amelyekben magyar főispánok megengedik az oláhoknak, hogy lakatlan területeket népesítsenek be Krassó vármegyében. Akik vállalkoztak arra, hogy más országból hoznak be lakosságot és velük benépesítsék a lakatlan földeket, azokat kenézeknek nevezték.Hunyad vármegyében legalább 50 kenéz-család élt.

A vajdák pedig még a kenézeknél is nagyobb terjedelmű földet és több szabadságot kaptak, mert ők olyan férfiakat hoztak, akik háború esetén fegyveres szolgálatra is vállalkoztak és akiket a vajdák (azaz seregvezetők) gyűjtöttek össze és vezettek a csatába.

1355-ben telepítették le Bogdán vajdát oláhjaival, a tatárok elleni határőröknek. Temes, Krassó Arad és a régi Zaránd vármegyébe nagy tömegekben csak akkor tódul az oláhság, amikor 1600. táján az ott lakó népesség a török seregek elől menekül. Fel van jegyezve, hogy

1641-1646-ik esztendők között tízezer oláh család, tehát legalább ötvenezer oláh ember költözött Oláhországból Versec környékére, még előbb pedig sokan Erdélybe. Százakra menő falvakról tudjuk bizonyítani, hogy ott előbb magyarok vagy szászok laktak és csak évszázadok múlva költöztek oda be az oláhok. Hiszen 1293-ban még olyan kevesen voltak Erdélyben, hogy mind Gyulafehérvártól keletre akarták őket telepíteni

Még 1733-ban az erdélyi oláh püspöknek az összeírása szerint is csak 425 ezer oláh lakott, holott ugyanazon a területen *ma legalább négyszer annyi oláh lakik.

AZ OLÁHOK EREDETE V. rész

Az oláhság letelepedése Erdélyben

Ez volt az oláhság származásának és Magyarországon való letelepedésének igaz története. Az a mese, hogy Trajánus római császár gyarmatosai lettek volna őseik, az az 1450-ik év táján terjedt el. Akkor írta a tudós Aeneas Silvius egyik könyvében, hogy az oláhok Trajánus gyarmatosainak utódai.

Még többet tett a valótlanság terjedése érdekében az olasz Bonfini Antal, aki 1486-ban hazugságokkal és hízelgésekkel megírt könyvet adott ki Mátyás király és családja eredetéről. A régi idők uralkodói -különösen, ha ismeretlen családból származtak, jó néven vették az olyan hízelgő iratokat, amelyek őket minél régebbi családoknak tüntetik fel. Bonfini is Mátyás királyt egy olyan régi latin előkelő család sarjának mondotta, amely Róma alapításában is részt vett, és amely a római mondák szerint Jupitertől, a főistentől származott. Mikor Mátyás kinevezte Bonfinit történetírójának, ő akkor a király felszólítására újabb áltörténeti művet írt, amely határozottan kimondja, hogy a Hunyadiak oláh származásúak, de az oláhság sem egyéb, mint a Trajánustól és több más római császártól Dáciába küldött seregek és gyarmatosok utódai.Bonfini műve aztán elterjedt Európa-szerte és elterjedt az oláhokról szóló meséje is.

Érdekes azonban, hogy maga az oláhság semmit sem tudott Bonfini könyvéről és 1741. előtt nem is akadt oláh ember, aki azt hirdette volna, hogy az oláhok a rómaiak leszármazottjai. Amikor az első oláh ifjú, bizonyos Miku János rendes iskoláját végezte Nagyszombatban és elolvasta Bonfini könyvét, mindjárt feltámadt benne a tudat, hogyha az oláhok Trajánus gyarmatosaitól származnak, akkor nekik több joguk van Erdélyhez, mint a magyaroknak.Tanulmányai befejeztével, amikor Miku Jánosból balázsfalvi püspök lett, 1741-ben olyan követelésekkel lépett fel, amelyek igen hasonlóak a mai oláh izgatók követeléseihez. Ennek nyomán kezdték gyűlölni az oláhok a magyarokat, és ebben a bécsi kormány is támogatta őket. 1848-49-ben iszonyatos gyűlölettel és kegyetlenkedésekkel támadtak az erdélyi magyarságra

Az oláhság félrevezetése és tévedése nyilvánvaló Románia meg fogja kapni büntetését azért, hogy hazug mesékkel áltatta népét, nekünk magyaroknak pedig kötelességünk a történelmi igazság erejével felvilágosítani a köztünk élő oláhságot. Erdélyhez való kétségbevonhatatlan jogunkról.

Ismernünk kell a történelmet, a történelmünket, hogy miden mesével szemben fel tudjuk tárni az igazságot, és öntudatos büszkeséggel kérdezhessük a költő szavaival: 'Kié ez a föld, ha nem a miénk?'

Megjelent az Országos Közművelődési Tanács által 1916. év második felében kiadott, Árkay Kálmán alelnök által szerkesztett Vasárnapi Könyv 16-ik füzetében.

Az oláhok mai hazája 1916. évre értendő.