Madárpókok tartásánál a négy alapkövetelmény betartása a legfontosabb:

Egy biztonságosan zárható vivárium vagy tárolóedény

Megfelelõ étrend

Mindig legyen víz

Legyél tisztában az állat eredeti származási helyének  klímájával

(hõmérséklet és páratartalom, fény stb)

Egyes fajták rendkívül könnyen tarthatóak - ilyen például a Chilei Vörös, és általánosan a

talajlakó fajták. A fánlakó fajták tartása (mivel jóval nedvesebb területeken élnek

eredetileg állandó hõmérséklet mellett) jóval nehezebb.

ELHELYEZÉS

Szinte bármilyen tárolóedény megfelelõ lehet a póknak - akvárium, mûanyagdoboz, vagy

akár egy befõttesüveg is lehet lakályos pókfészek.

Milyen fajta pókod van? A talajlakóknak nem kell magas vivárium - elvileg a pók teljesen

kinyújtózott hossza elég magasságnak. A talajlakó fajták nehezebbek és robosztusabb

küllemûek a fánlakóknál, ha magasról esnek le, összetörhetik magukat és elvérezhetnek.

A talajlakó fajták szeretik a vastagabb talajréteget, amibe vulkánszerû lyukat ásnak, és ha

nincsen megfelelõ búvóhelyük, abban laknak.

A fánlakó fajtáknak (kicsi az esély, hogy elsõ pókod ilyen, mivel lényegesen ritkábban

vásárolhatóak, agresszívebbek és nehezebb a tartásuk) alakja nyújtottabb, lábaik

hosszabbak, és vaskosabbak, laposabbak. Nekik magas vivárium a megfelelõ,

néhány növénnyel, vastag, kérges faággal, amikre felépíthetik harang-alakú hálójukat.

A madárpókok kiválóan másznak síküvegen és csúszós mûanyagon is, tehát szinte

mindegy, miben tartod, egy a fontos - biztonságosan zárható teteje legyen.

Így nem fog megszökni, ráadásul senki nem tud benyúlkálni.

Egy viváriumban csak egy pók helyezhetõ el, mert a területi viták elmérgesedésekor

a nagyobb megeszi a kisebbiket.

Nagyobb területet elválaszthatsz üveglapokkal, de ügyelj, hogy semmiképpen ne

mehessenek át egymáshoz, mert abból vérengzés lesz.

SZELLÕZÉS

Rácsháló a tetõre, vagy néhány sor apró lyuk - ennyi az egész. Fánlakó fajták

tartásánál elengedhetetlen a levegõmozgás, elpusztulhatnak rossz szellõzéssel.

Talajlakóknál ez nem ennyire életbevágó.

PÁRATARTALOM

Az igényelt páratartalom fajoktól függõen változó - a chilei vörös és a sivatagi vagy

óvilági fajták például annyira nem igénylik, mint az esõerdei fajták.

60-80%-os páratartalomra van szükség, semmiképpen ne csökkenjen 50% alá, mert a

következõ vedlésnél úgy könnyen elveszítheted a pókodat. Próbálj páratartalom-mérõt

venni - kb. 700 pénzért lehet állatkereskedésekben kis kör alakú felragaszthatót venni -,

érdemes  naponta egyszer megnézni, és 65-75% között tartani.

A jó páratartalom nagyon fontos - nyáron a légkondi, télen a fûtés mind-mind elvonja a

páratartalmat, ilyenkor különösen ügyelni kell, ki ne száradjon a vivárium.

Az elsõként behelyezett talajréteg jó nedves legyen, a rajta levõ, homokos vagy

vermikulitos réteg már lehet szárazabb. Hetente többször spricceld be langyos vízzel a

viváriumot - ne a pókot, mert utálják ha vizesek lesznek.

Nem kell azonban túl sok nedvesség, mert a penészgombák nem egészségesek még a

póknak sem, és az eldugott étel megrothadva veszélyes organizmusokat termel.

TALAJ

Miután fertõtlenítetted és kimostad a tárolóedényt, tegyél az aljára kétujjnyi nedves

tõzeget - nagyon nedvest érdemes, amikor szinte már gyúrható akkor jó -, arra pedig

homokkal kevert vermikulitot vagy steril virágföldet. Semmiképpen ne használj

cédrus-forgácsot vagy fûrészport, mert a cédrusolaj a legtöbb pókfaj számára mérgezõ,

az éles faforgácsok pedig esetleg megvághatják!

BÚVÓHELY

Eredeti élõhelyükön a madárpókok vagy vándorló, vagy helyhezkötött életet élnek.

Nálad mindenképpen helyhezkötött életet élnek, így megfelelõ búvóhelyet kell

biztosítani számára. A berendezéshez használható kavicsok, szikladarabok, fakéreg, élõ-,

vagy mûvirágok nem igazán fontosak a póknak - még ha szívesen fel is használja

házépítésre -, de olyan "igazi" kinézetû lesz tõle az egész, mint egy darab esõerdõ.

A kaktusz nem jó ötlet, a tetõn vagy az oldalfalon mászkáló pók leesve könnyen

felnyársalhatja magát egy tüskén.

Ügyelj, hogy legalább minimális búvóhelyet biztosíts az új lakónak, amit fel tud

fejleszteni igazi búvóhelynek. Oké, elismerem hogy így nem lehet mindig nézegetni

kedvenc pókodat, de õ sokkal kellemesebben érzi majd magát, és nem fog egyfolytában

az üvegen mászkálni.

Ha üveg a vivárium alja, és nem tettél be egy réteg parafát az aljára (ami egyébként kiváló

hõszigetelõ, csak büdös ha rohad) akkor alulról megnézheted a pókodat a búvóhelyén

belül is - amennyiben lakólyukat ásott magának.

A talajlakók vulkánhoz hasonló lyukat ásnak, aminek oldalát lazán összehordott és

pókhálóval megerõsített tõzegdarabokból építik fel, de nagyon ügyes házat szerelnek

össze pici fakéregdarabokból is.

Könnyen készíthetsz pókbarlangot is, amit az állat gyönyörûen felfejleszt majd

igényeinek megfelelõen. Fektess a túlsó sarokba egy mûanyag filmesdobozt vagy

üvegpoharat, a bejárat nézzen a vivárium közepe felé, majd építs rá egy domboldalt

nedves tõzegbõl a tetején virágfölddel vagy homokkal. A bejárat elé állíts egy száraz

falevelet, vagy fakéregdarabkát, hogy félig eltakarja. Az én pókomnak ilyen pók-

barlangja van, és reggel mikor felkapcsolom a lámpáját, rögtön kimegy napozni.

HÁLÓ

A madárpókok (legalábbis a talajlakók) nem igazán a hálószövési mûvészetükrõl híresek,

igazán primitív, egyszerû hálót szõnek, viszont ügyes építészek.

Tulajdonképpen a hálójuk számukra csak kötõanyag, amivel összehordott föld-,

vagy tõzegdarabkákat összeillesztve laza falat húznak fel, vagy egyszerûen csak

"lógatják" a hálót, ami kb. olyan látvány, mint az igazi halászhálók szárítása egy

kifeszített zsinegen vagy ferde fatörzsön.

Amikor a madárpók a búvóhelyén pihen, a kint lógatott és kevéssé feltûnõ háló mozgását

megérzi és ha éhes, ilyenkor kiles a barlangból, vajon milyen állat lesz a vacsora.

HÕMÉRSÉKLET

A pókoknak nincs saját testhõmérsékletük. A szobahõmérséklet a legtöbb fajtának

megfelelõ. A 23-29 Celsius-fok közötti hõmérséklet optimális. Ha nagyon meleg van,

sokkal jobban kell figyelni a páratartalomra, és hogy mindig legyen elegendõ víz.

Télen alacsonyabb hõmérsékleten is lehet õket tartani, de legalább egy melegebb évszak

kell, hogy rendesen fejlõdjenek. A direkt napfény veszélyes, könnyen kiszáradhatnak, és

az erõs fény amúgy is zavarja a pókokat.

Abból a szempontból jobb a melegebb hõmérséklet, hogy akkor az állatok jóval aktívab-

bak, gyakrabban rohangásznak, így jobban megfigyelhetõk.

Komolyabb állatkereskedésekben, ahol hüllõket és más rovarokat (pl. skorpiót) is árulnak,

beszerezhetõ melegítõ-tálca termosztáttal (a legkisebb kb. 3-4000.- Ft) , ami hasznos lehet

a hõmérséklet-fenntartásához, de jó megoldás egy kisebb lámpa is.

Hasznos éjszaka kb. tíz fokkal hidegebb hõmérséklet, mint a nappali maximum - ez nappal

kb. 27-28 Celsius fokot jelent 65-75% páratartalommal, éjjel 18-20 fokot hasonló

páratartalommal.

LÁMPA

Mivel éjszakai állatok, így nem igénylik a fényt, bár van olyan pók amelyik kifejezetten

szeretett napozni (az enyém is ilyen).

Belülre tedd a lámpát, ami cserépbe vagy más hõtartó búrába van helyezve, így

kikapcsolása után is jó ideig melegíti a viváriumot. Hatliteres póklakosztályhoz

egy 10W-os izzó tökéletesen megfelel.

Ügyelj, hogy ne menjen a hõmérséklet 29 fok fölé.