Elsötétített szobában ülünk - én és Gyuri bácsi. Öreg vonásait lágyítja a félhomály, míg homlokát ráncolva kutat emlékeiben. Meszes agyával lassan őrli kérdéseimet és öntudatlanul nyammog fogatlan ínyével. Szeme csillogása azonban még a régi. S hogy csillog, mikor egy-egy emlékfoszlányt sikerül előhalásznia a mélyből ...!
A csillogás azonban mély ellentétben áll a helyiséggel. A levegő rossz, szemét és ruha mindenfelé, a szálló por kirajzolja a beszűrődő fénynyalábokat, Gyuri bácsi pedig erős pézsma és naftalin szagot áraszt. Az idő kínlódva halad, és lassan kezdem a legyeket számolgatni. Végül elfogynak a legyek:
- Ne erőltessük. - pendítem meg óvatosan. Rámemeli gondterhelt arcát:
- Mit ne erőltessünk ?
- Az emlékeket, tessen tudni, ami miatt itt ülök magával.
- Ja, ezé' gyött ...
- Nem is népdalt gyűjteni !
- Azt én se gyűjtenék ...
Kicsit elfáradtam Gyuri bácsitól. Újra elmondtam, hogy mire vagyok kíváncsi, mire az öreg megint transzba esett. Gyorsan elővettem egy ötszázast és orra alá tartva közöltem, hogy ha beszél ez az övé.
Gyuri bácsi egy csapásra varázslatosan átalakult !
Intim ágyjelenet a kórházban
Susogó lombok
