|
1998, Április 23.
Hetényi Odette, a HIX Otthon levelező listájának az egyik tagja felhivja a többi olvasó
figyelmét egy, a Nők Lapjában megjelent, cikkre, amelyik leirja a kis Tövis Szandi 1997 óta átélt szenvedéseit, és, hogy mennyi
nehézséggel kell megküzdjön a családja a szükséges kezelések és operációk miatt. Lásd: Szandi és az álmok,valamint Gyógyulásom története.
Április 24.
Egy válasz érkezik Eva Kinga Farnsworth-tól, amiben ismerteti az Egyesült Államokbeli
Shriners alapítvány működését. A shrinersek a szabadkőműves egyesületekhez
tartoznak, annak egy Amerikából eredő társasága. Működésük egyik
legfontosabb oldala a Shriners gyermekkorházak fenntartása. Ezekben a kórházakban kezelnek
olyan betegeket is, akiknek nem volna módjuk a kórház költségeit fizetni, de, ha a
kórház megalapozottnak találja a kérelmüket és elfogadja őket, a Shriners alapítvány
fizet minden, a kezeléssel kapcsolatos, költségüket.
Április 25.
Megérkezik a segitség Téglás Albert úr személyében Kaliforniából, aki
felajánlja, hogy meg fogja érdeklődni, vajon a Shriners
korházakból az egyik hajlandó lenne-e a Szandi esetét megfontolóra venni.
Április 29.
Láng Attila felhívja Tövisnét és felveszi a kapcsolatot Téglás úrral. Ettől kezdve Láng Attila az akció szervezője.
Május 1.
Téglás Albert
megkéri a gyerek adminisztratív adatait és diagnózisát.
Május 3.
Ujabb segitség érkezik, Kopnyitzki
Csaba is bekapcsolódik az ügybe, megígérvén, hogy ő is latba veti
befolyását mint Shrine-tag.
Május 4.
A Sacramento-i Shriners kórház elfogadja Szandi a esetét. Ugyszintén Polaneczky Mária indítványára szóba kerül az adományozások kérdése
Május 5.
Márk Sarolta felajánlja segítségét, mint a családhoz legközelebb lakó egyén, aki így sokat tehet az ügyben.
Május 11.
Hetényi Odette felveti, hogy az önkormányzatot meg kellene közelíteni, és megérdeklődni milyen más anyagi segítségre lenne még lehetőség. Emliti az ápolási díjat, és annak a lehetőségét, hogy talán a válást véglegesiteni kellene, hogy a tartásdíjnak is utánna lehessen járni.
Május 12.
Tekintettel, hogy a Shriners-ek csak a belföldi utazást fizetik, Láng Attila megkérdi a MALÉVtől, hogy volna-e lehetőség arra, hogy ők adakoznák a család útját az Egyesült
Államokba. A Magyar Vöröskereszt tanácsokat ad, amennyiben négy repülőjegyre van
tulajdonképpen szükség a gipszágy miatt. A család elküldi az összes szükséges orvosi iratmásolatot Téglás úrnak Kaliforniába légipostán, de ez hetek múlva sem érkezik meg.
Május 15.
Feuerstein Sárika felajánlja, hogy pénzgyüjtési akciót szeretne indítani, s ezért megkéri a Nők Lapjabeli cikket. Ez hamarosan meg is érkezik, nemsokára pedig egy másik cikk is, ami a Tinában jelent meg. (Lásd: ennek az oldalnak a tetején.)
Május 16.
Megoszlanak a vélemények,
amennyiben maradjunk a Malévvel, vagy találjunk egy másik légitársaságot, akinek
van Európából átszállás nélküli járata Kaliforniába. Tehát, ha van is átszállásról szc, de
az csak ugyanannak a társaságnak a budapesti járatáról a kaliforniai járatra való
átszállás lenne, még valahol Európában.
Május 18.
Híre érkezik, hogy Szandi valószinűleg műbőrt fog kapni.
A Pleaston-i magyar lelkipásztor felajánlja, hogy mindennap küld majd valakit Szandi meglátogatására.
Május 19.
Felvetődik a vizumok kérdése, amik 45 US dollárba kerülnek fejenként. Feuerstein Sárika elküld egy e-mailt a
pesti US követségre, amiben megkérdezi, hogy lehetséges volna-e a tengerentúlról fizetni a vizumokat.
Május 20
Szandi helyzete rosszabbodik. Egy salzburgi sebész, aki szintén a Nők Napján keresztül
hallott az esetről, felajánlja, hogy, szükség esetén meg fogja a kislányt operálni Budapesten. A Malév beleegyezik a repülőjegyek biztositásába.
Május 23.
Ma van egy hónapja, hogy az Otthon olvasói először hallottak a Szandi esetéről.
Kipattan a hir, hogy a bankszám, ahová az adakozási összegek eddig érkeztek, a
nagyvátyi polgármester személyes bankbetétszáma volt, és Tövisék még semmit nem
kaptak eddig belőle.
Május 24
Ajánlat érkezik amerikai bankszámla nyitására. Megkezdődik a kampány a nyugati
féltekén is a pénzek gyüjtésére. A nagyvátyi polgármesterrel kapcsolatban többen
hangoztatják aggodalmukat, hogy talán ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket,
jobb volna előbb utánnanézni, mi is a polgármester magyarázata...
Május 25
Szandi beteg, valami virusos fertőzése van, lázas, elhalasztódik a vizit a német orvosnál.
Anyagi segítség érkezik, ki tudják fizetni a villanyszámlát és a kenőcsöket. Megtudjuk, hogy Szandival a nagymamája fog utazni Amerikába is. Az anyára itthon van szükség a másik gyerek miatt.
Május 28
Szandi jobban van, már nem kap injekciót. A körzeti orvos véleményétől függ, mikor
lesz kész a német orvoshoz elmenni. A nagyvátyi polgármesterrel kapcsolatban
kiderűlt, hogy rendőrségi üggyé soha nem vált a dolog, a Horváthéknak egyéb gondjaik
vannak, mintsem a bíróságot járják... Tehát Kiss Tóth Kálmán úr egyelőre büntetlenül
űl a Szandi pénzén.
Május 29.
A Szandi akció egy hónapos születésnapja.....
Junius 1.
A német orvos megoperálta Szandit, de nem lett jobban, sőt, az állapota romlik. Úgy
néz ki, junius közepe - vége fele újra műteni kell.
Junius 8.
Megnyilt a kanadai kontó Torontóban! Adakozni lehet a Szandi Fund-ba a Toronto
Dominion Bank bármely fiókjánál. (Branch# 1256 Acct# 3128455)
Junius 12.
A gyerek napról napra rosszabbúl van, egyre görbébben jár és húzza a lábát. Ha a
Sacramento-i út még mindég nem valósúl meg addig, akkor junius 29-én Szandit
operálni kell majd Pesten, a János Kórházban.
Egy kedves ügyvédnő a következő tanácsokat adta: a férjet nem köröztetni kell, mert az nem olyan hatásos, mint, ha be van jelentve, hogy eltünt. Ugy a rendőrség
mint eltünt személyt keresi, s amikor megtalálja, akkor el lehet tőle válni....
A polgármesterrel szerinte azt lehet csinálni, hogy akik pénzt küldtek a
számlára, azok adjanak egy nyilatkozatot, hogy milyen célra és kinek
küldtek. A legjobb nyilvános felhivás útján felkérni őket. Ha pedig ezek a
nyilatkozatok meglesznek, akkor fel lehet szólitani a polgármestert, hogy
számoljon el ezekkel a pénzekkel.
Junius 24.
A mai Nők lapjában jelent meg:
Szandi köszönete.
Kislányom nevében is szeretném megköszönni a segitségüket és a közreműködésüket. Mork Leonóra "Szandi és az álmok" cimmel megjelent irására sokan segitettek. Alexandrára egy hosszú utazás és egy nagy műtét vár. Kaliforniában fogják elvégezni a bőrátültetést. Ha összegyűlik a pénz, ez a műtét végleges eredményt hozhat. Köszönjük mindazoknak, akik segitettek.
- olvastuk Tövisné Horváth Ildikó és Alexandra levelében.
Junius 25.
Még nincs semmi hír Sacramento-ból, pedig mostmár nagyon sürgős volna a következő műtét. Pesten
tervbe vették, hogy, ha válasz nem jön addig, úgy junius 29-én megoperálják Szandit.
Junius 26.
Jelentkezett egy újabb német orvos, aki szivesen megoperálná Szandit julius közepén.
De a nagymama szerint ennyi mindent a gyerek talán ki sem bírna. Az állapota az
utóbbi időben sulyosan leromlott, lelkiereje fogytán, így a család attól fél, hogy
ottmaradhat a műtőasztalon...
Junius 27.
Megérkezett a hír, hogy a Shriners határozottan felvette Szandit, de, a döntés szerint
egy teljes évet kell majd ott töltsenek. Viszont ennyi időre nem tudják biztosítani a
teljes ellátást, sőt, jónak tartanák, ha a gyerek több idct kórházon kivűl töltene. De
hol...?
Valakiket kell ezért Sacramento környékén találni, akik Szandit és a nagymamáját
befogadnák rövidebb, hosszabb időkre. Tehát, ha ez elintézhető lenne, akkor
maximum egy/egy és fél hónapnál tovább nem lehet már húzni az orvosi
beavatkozások halasztgatását.
Junius 27.
Szandi műtétjét elhalasztották a János Kórházban. Julius 6-a, vagyis jövő
hétfő a következő időpont. A nagyanyja elvitte addig Harkányba, hogy kicsit
erőre kapjon.
Julius 15.
Megérkezett a fax a budapesti US konzulátusra, hétfőn, 20-ikán, mennek Szandiék a vizumokat elintézni és azután irány Sacramento!!!!!
Julius 16.
A pécsi orvosok szerint Szandi túl gyenge, hogy utazhatna. Túl sok vért veszített az
elmúlt két operáció alkalmával, ezért most túl fáradékony, kedvetlen. A súlya
mindössze 12 kilogramm (130 cm magas). Úgy néz ki, az utazásra csak egy hónap
múlva kerűlhet sor.
A konzulátuson csak hat hónapos vizumot kaptak, ezért nagy az aggodalom, hogy mi
lesz azután...
Julius 19.
Új segítőkéz csatlakozott hozzánk Dobos Beatrix szenélyében, aki magára vette,
hogy elintézze, hogy a Magyarországon lévő pénz hozzáférhető legyen Amerikában
is.
Julius 24.
Szandiék elutaztak Hajduszoboszlóra nyaralni a gyerekkel egy kicsit. Reméljük a
fürdő használni fog Szandinak!
Julius 25.
Szandi hirtelen rosszúl lett Hajduszoboszlón, hazahozták, majd bevitték a pécsi
kórházba. Kiderűlt, hogy gennyes vakbélgyulladása van. Egyelőre jegelik, szigorú
folyadék diétán tartják, majd hétfőn kiderűl, hogy ki kell-e a vakbelet venni.
Julius 27.
Ma este hazaengedték, továbbra is jegelni és szigorúan
diétáztatni kell; ha baj van, húsz perc alatt bent van vele a mentő. Felment a
fehérvérsejtszáma, vérsüllyedése van. Kedélye sem jó.
Julius.29.
Úgy néz ki, nem a vakbéllel volt a baj, hanem egy mirigygyulladásról volt szó. Kicsit
jobban van, de a lelkiállapota még mindég nem jó. Ildikó lemindta az állását, hogy
jobban elláthassa a gyerekeket. NAGYON SZÜKSÉG VAN PÉNZRE!!!!!!
Julius 31.
A nagymama cukorbaj komplikációkkal kórházban van. Ildikó kell majd utazzon.
Több magyar orvos is, akivel beszéltek, lézeres kezelést ajánlott.
Augusztus 4.
Szandiék hazajöttek a Balatonról. A víz sokat használt a gyereknek, sokkal jobb az
állapota. Most az Ildikó vizumja intéződik. Jövő kedden mennek az orvoshoz
Pécsre, akkor majd kiderűl, mikor utazhatnak.
Augusztus 7.
Úgy néz ki, meg lesz végre az USA kontó, a kaliforniai Aahmes Temole nevezetű
Shriner páholy megígérte, hogy nyitni fognak egyet hamarosan....
Augusztus 12.
Tekintettel az utóbbi idők folyamán felbukkant nehézségere, Ildikó úgy érzi, hogy
talán előbb ki kellene kutatni minden lehetőségét annak, hogy esetleg otthon
történjen meg a Szandi kezelése. A nagymama betegsége ugyanis erősen
komplikálja a helyzetet, amennyiben nehéz lesz otthonhagyni így a nagyobbik
kislányt, Nikolettet. Ezek szerint két lehetőség volna vagy viszik magukkal
Nikolettet is, vagy megpróbáljuk megszerezni minden, a kezeléshez szükséges,
hozzávalót, és találunk egy olyan orvost, aki ezt a kezelést végre is tudja hajtani.
Augusztus 13.
Ildikó egészen megváltozott. Valahogy a mamája betegsége rászorította, hogy
elszántabb, önállóbb, tettrekészebb legyen. Szandi is sokkal jobban van, nevet,
szaladgál, játszik a gyerekekkel és eszik! Találtak Kaposváron egy orvost, aki San
Francisco-ból van ott, s aki hajlandó mindent megszerezni ls elvégezni. CSAK
PÉNZ LEGYEN.......!!!!!! Augusztus végére, szeptember elejére tervezik az első
műtétet.
Augusztus 15
Ildikóék elhatározták, hogy végleg lemondanak az amerikai útról. Felvetődtek más
lehetőségek, mint egy lengyelországi égéses kórház Lodz-on.
Közben a Tinában megjelent egy cikk, miszerint már négy millió forint összegyűlt
és a Horváth család hálásan köszöni minden adakozónak, de mostmár nincs is
szükség további adakozásra. A család megbotránkozva tagadta, hogy valaha is
beszéltek volna valakivek is a Tinától. Ami pedig a pénzt illeti - bár volna, de
nincs...! A Mai Napban meg is jelent a cáfolat.
A Tina állitása szerint nekik megvan a beszélgetésről a hangfelvétel, tehát könnyű
lenne összehasonlitani az Ildikóéval. A Mai Nap újságirója pedig megtekinthette a
bankszámlát és meggyőződött, hogy tényleg nincs benne a szóbanforgó összeg.
Viszont a Horváthék egyéb érdekes telefonhivást is kapnak.... Néhány napja valaki
becsengetett és, amikor a kagylót felvették, beleröhögött a telefonba. Más
alkalommal valaki azt inditványozta, hogy vegyen a gyereknek a pénzből fehér
ruhát és fehér koporsót, és tegye bele a fekete földbe.
Augusztus 17
Négymillióra talán nincs szükség, de körülbelűl egy millió kellene. Ahoz, hogy az
USA-ban ajánlott kezelést Magyarországon megadhassák a gyereknek, egy speciális
gépezetet kell hozatni külföldről. A kezelés abból állna, hogy az egészséges
bőrfelületek alá beűltetnek egy felfújható szerkezetet, ami fölött a bőr kitágúl, a
sejtek megszaporodnak. Majd ezt az új bőrt azután átűltethetik.
Augusztus 18
Láng Attila reklám és pénzgyűjtő kampányt indít Magyarországon.
Augusztus28
A család megkérte a Kanadában összegyűlt pénzt, ami ma elment.
Szeptember 3
Technikai problémák miatt a pénz csak ma indúlt el.
Attila tovább kinlódik a kampánnyal, ami nem nagyon eredményes, sőt több
alkalommal nagyon csúnyán lett visszautasítva!
Szandi elindúlt az iskolába, nehezen tűri, főleg a koránkelést, meg el is
fárad a hosszú órák alatt.
Szeptember 4
Reggel Ildikóék telefont kaptak és
elrohantak egy ismét hétpecsétes titok alatti városba, ahol donor van.
Szeptember 7
Szandit megoperálták, még kába. Az orvosok nem mondanak semmit, majd három nap
múlva, mikor a kötést kibontják...
Szeptember17
A műtét jól sikerűlt. Nem szép, de mégis szebb a gyerek, s jobban mozog.
Ildikó meg van elégedve az eredménnyel.
Ildikó apja is beteg, elég sulyos.
Szeptember 30
Kivették a gyerek vakbelét. Gyenge, de jól van!
Október 1
Kavarodnak a dolgok! Furcsa telefonhivások érkeznek Horváthékhoz, Ildikó
nyomoztatni akar...(?)
Október 3
Az alábbiakban olvasható a Láng Attila beszámolója az elmúlt öt hónap
történetéről:
Április 23-án a HIX Otthon levelezési listán megjelent egy hiradás:
Mork Leonóra Szandi és álmok című Nők Lapja-cikkének másolata,
amelyet Hetényi Odette küldött be Hollandiából.
Másnap megjelent Eva Kinga Farnsworth New York államból érkező
értesitése, mely szerint az amerikai Shriners kórház ingyen kezel
gyerekeket a világ minden tájáról, fizeti az útiköltséget és minden
szükségeset. Majd jelentkezett Albert J. Teglas Kaliforniából, s közölte,
hogy a Shrinershez ajánlásra van szükség -- ő tagja az intézménynek,
és ajánlaná a gyereket, ha a szükséges adatokat megkapja.
A következő pár napban elvitatkozgattunk a dologról. Olaszországból,
Svájcból stb. érkeztek vélemények arról, hogy milyen rossz a magyar
egészségügy, hogy a tebe miért nem segit és hasonlokról. Máskülönben
nem törtent semmi.
Április 29-én már nagyon szúrta a dolog a csőrömet: itt ez a beteg
gyerek, ott van a kórház -- hát akkor miért nem hozzuk össze a kettőt,
amint Eva Kinga kezdettől javasolta? Felhivtam a Nők Lapjat, kissé
szorongva, hogy hát ugye ki vagyok én, mit akarok, hogy emberek
telefonszáma után tudakozódom; no, őket ugyan nem izgatta a dolog,
nyomban rávágták a számot és visszhall. Mobilos szám volt, én pedig
szörnyen smucig vagyok a telefonköltséggel, délután hat óra előtt
legfeljebb annyit vagyok hajlandó mobilra mondani, hogy
jónapotanyámmindjártodamegy és lecsapom a kagylót. S hat után se
sokkal többet. Délután egy körűl járt az idő, mondom, hat után majd
felhivom.
De nem birtam ki! Pár perc után felragadtam a kagylót, s még jobban
szorongva kértem Tövisné Horváth Ildikót. Bemutatkoztam és
megkérdeztem, hogy van a gyerek -- hisz nem is tudtam, mennyi idő
telt el a Nők Lapja-cikk megjelenése óta --; Ildikó elmondott mindent,
töviről hegyire. Azt hiszem, ha pár hónappal később telefonálok, nem
tette volna. Ezután előadtam az Otthonban olvasottakat, érdeklődve,
hallottak-e már erről a kórházról. Nem hallottak.
Ildikó megkért, járjak utánna az amerikai gyógykezelés lehetőségének.
Elmondtam persze, hogy én csak postás vagyok, csupán a hirt hozom, igy
nem tudom megmondani, mit fognak felelni a kórháznál, sem azt, hogy
mennyi ideig tartanak az előkészületek -- nem tudok semmiről semmit.
Megkérdeztem, van-e Internet-hozzáférésük; nem volt, igy azt mondtam,
alighanem egyszer-kétszer még fogunk beszélgetni, mielőtt a Shriners
felveszi a kapcsolatot a magyar orvosokkal. Elbúcsuztam Ildikótól, azzal
az érzéssel, hogy sikerűlt elinditanom valamit.
Szárnyakat kapva küldtem levelet az Otthonba, megkérve Eva Kingat
és Téglas urat, hogy lássanak neki a szervezésnek.
S azt láttuk, hogy valami nagy dologba csöppentünk. Az egész Otthon
lelkendezett, ujjongott. Egy emberként izgultunk, mi fog történni,
mindenki tanácsokat adott, tele volt tervekkel. Nagyon nagy dolgot
vittünk véghez: a közvélemény szemében csak játékra és legfeljebb
tanulásra, a szakemberek szemében pedig dollármilliárdos üzletekre való
Internet segitségével -- megtaláltuk egy beteg gyereknek a gyógyulás
lehetőségét.
Eufóriában vette kezdetét a Szandi-hadművelet.
Ujságcikkeket próbáltam irni a dologról, hogy elmondjam az
embereknek; de nem lett belőle semmi, mert a nyomtatott sajtó nehezen
elérhető, és mire odáig jutottam volna, hogy valamelyik szerkesztőségnek
odaadjam a cikket, el is avúlt az egész.
Hiszen az első egy-két hónap során minden nap történt valami. Rengeteg
levelet kaptam, amiket egy idő után már az Otthonban válaszoltam meg,
mert így egyszerűbb volt, így mindenki tudott mindenről -- ez a módja
az együttműködésnek, mindenkit mindenről tájékoztatni.
S a levelek záporoztak. Szandi-postafiókom május hónapról 143 levelet
tartalmaz, küldött és beérkezett leveleket vegyesen. Júniusban 87 levél
volt; júliusban 96; augusztusban 84; szeptemberben már csak
hetvenkilenc... de azért ez még mindig majdnem három levél
naponta.
Miről szóltak ezek a levelek? Sokáig a kaliforniai útról, mivel rövidesen
kiderűlt, hogy a Shriners sok-sok kórháza közűl a sacramentoi égésiek
fogadnák Szandit, ők a legjobbak ezen a szakterületen.
Erkölcsi, etikai problemákról is. Egész idő alatt az orvosi etika
szabályai szerint cselekedtem. Talán túl sok Vészhelyzetet néztem?
Korántsem! Másfél évtizedet töltöttem orvosok között. Sok orvost
ismertem; megismertem a gondolkodásmódjukat, viselkedésüket, s noha
nem tudom a hippokráteszi eskü szövegét, annak lényege szerint tudok
cselekedni.
Intéztük hát a kaliforniai kiutazást. Mivel a Shriners csak az Egyesűlt
Államokon belűli utaztatást fedezte, szereztem repülőjegyeket New
Yorkig. Akkoriban a gyereknek gipszágyban kellett feküdnie naponta
több óra hosszat, ezért -- egy hölgy szerint, akivel a Vöröskeresztnél
beszéltem -- négy jegyet kell szerezni, mert három kell a gipszágynak.
Írtam hát a Malév vezérigazgatójának egy faxot, amiben négy
ingyenjegyet kértem. Ez május 12-én ment el. 21-én hívott a Malév
űgyintezője, és azonnal _hét_ jegyről kezdett beszélni, mert szerintük
a gipszágy számára ki kell venni két űléssort, ez hat hely. Első pillanattól
nem volt kérdés, hogy ezeket megkapjuk-e: a hölgy közölte, hogy igen,
amikor kellenek a jegyek, szóljunk.
Megoldottuk a kinttartozkodassal kapcsolatos elorelathato problemakat.
Teglas ur felajanlotta, hogy nala lakhatnak. Ekkoriban derult ki, hogy a
Shriners korulbelul egy evig fogja ott tartani a gyereket, ennek nagy
reszeben persze nem kell bent lennie a korhazban. Tekintve, hogy Teglas
urrol az egvilagon semmit sem tudunk, szep csendben lenyomoztuk (errol
o semmit sem tud). Az eredmeny az, amire magunktol is gondoltunk:
Albert Teglas valoban Shrine-tag. Ahhoz pedig, hogy valaki ennek a
rendkivul exkluziv szabadkomuves tarsasagnak tagja legyen, abszolut
feddhetetlen embernek kell lennie. Az intezmeny egyik munkatarsanak
szavaival: "ha panasz lett volna ra, mar nem volna Shriner".
Feuerstein Sarika kozben nyitott egy bankszamlat is Torontoban,
aminek Ildiko nagyon nem orult, de a bankszakemberek elmagyaraztak
nekem: az amerikaiak es kanadaiak nem fognak penzt kuldeni magyar
szamlaszamra. Az ottani bankok nem ismerik, nem ertik, igy ki kell tolteni
egy csomo urlapot, vagy akarmilyen dolgokat kell csinalni -- az emberek
pedig lustak es inkabb feladjak penzkuldesi szandekukat. Kulfoldi nevere
azonban nem lehet szamlat nyitni, igy Sarika a sajat nevere nyitotta a
szamlat. Mar akkor felmerult a kerdes, hogyan ellenorizzuk Sarikat. A
valasz egyszeru volt: nem tudjuk ellenorizni, tehat sehogyan. Ha nem
bizunk egymasban, semmi ertelme csinalni.
Azert is kellett penzt gyujteni odakint, hogy a nagymamanak legyen
penze, amig Szandival van. (Kesobb erre mas modszert talaltunk, a
bankkartyat.) Eleinte o lett volna a gyerekkel, majd kesobb Ildiko
keszulodott az utra. Kivaltotta az utlevelet. Vizumot nem kapott, mert
eloszor a nagymama ment erte, aki eltevedt a konzulatuson -- meg
szerencse, hisz kifizetett volna kilencezer forintot a sajat vizumaert, amit
aztan Ildikonak ujra ki kellett volna valtani a sajat nevere.
A Shriners elkerte a gyerek kortortenetet; ezt Teglas ur tovabbitotta
enhozzam, en pedig a csaladhoz, ez volt a kommunikacio normalis
menete. A tengerentuli hivasok kisse dragak. (En mindig este hivtam oket,
hogy a telefonnal sporoljak -- egyszer-ketszer megtettem azt is, hogy
tizenegykor telefonaltam, mert Ildiko azt mondta, hogy delutan fel kettotol
ejjel fel tizenkettoig lehet hivni oket; s nekem surgos kozlendom volt, amit
a keso este erkezo postaval kaptam. Ejjel egykor? no nem, sose hivtam
oket.) Megprobaltuk kijuttatni a kortortenetet. Itt elkovettem egy
butasagot: a nagymama azt mondta, hivjam fel a Pecsi Orvostudomanyi
Egyetemet, kerjem el az adatokat, es ok mindent tovabbitani fognak
nekem, o mar megbeszelte veluk -- hat en hittem neki es felhivtam a
POTE-t. A professzor nagyon udvariasan elmagyarazta, hogy o ezt nem
teheti, mert koti az orvosi titoktartas, hiaba mondott nekem a csalad ezt
meg amazt. Sokaig probaltunk a Shrinerstol hivatalos kerest kapni a
kortortenet irant, de vegul ok megelegedtek a mi informacioinkkal, nem
kertek mar a kortortenetet.
Amerikai magyarok telefonszamait kezdtem gyujtogetni, hogy csokorba
kossem oket Ildiko szamara: legyenek minel tobben, akiket felhivhat
abban az idegen orszagban, ne erezze magat elhagyatottan. Elmondta
sokszor, mennyire fel az utazastol, de vallalja a gyerekert -- felelmeit
nem nagyon tudtam enyhiteni, hiszen ilyesmitol mindenki felne, de az
esetleg felmerulo gyakorlati problemakra orvoslast lattam abban, ha
minel tobb embert bevonok az ugybe; ottaniakat, akik oda tudnak menni,
segiteni tudnak, tolmacsolni tudnak, ha gond van.
Majus vegere minden egyutt volt. A Shriners meghozta a dontest: mehet
a gyerek. A gyerek azonban megbetegedett, nem utazhatott, s kozben
mindenfele magyarorszagi mutetek eshetosegei merultek fel. Ildikonak
ujabb problemaja tamadt, illetve ez megvolt mar korabban is, de nem
mondta; kisse gatlasos. A masik gyerek, Niki, akit egy evre magara
kellene hagynia. Ezt megoldottuk, magaval vihette Kaliforniaba. Anyja
beteg volt, a hazat se akarodzott neki otthagyni... vegul ugy dontott,
hogy nem megy Kaliforniaba. Elfogadtam a donteset, hiszen ebbe nem
szolhattam bele -- en csak a lehetoseget teremtettem meg, neki kellett
eldontenie, mit akar. Sokszor volt ugyan olyan gyanum, hogy o ugy erzi,
mintha ra akarnam beszelni Kaliforniara. Persze hogy nem akartam.
De ez mar kesobb volt: Ildiko julius vegere kezdett kicsit aktivizalodni
depressziojabol es kezebe venni az ugyeket. Csak augusztus 9-en merultek
fel az emlitett kerdesek Nikirol es a csalad ketteszakadasarol. 11-en meg
abban allapodtam meg Ildikoval, hogy keszulunk az amerikai utra, o
kivaltja a vizumot, bankkartyat stb. -- de kozben keresunk
magyarorszagi korhazat. Ha nem talalunk, utaznak.
Hat kerestunk. En nem talaltam semmit, hiszen erre nem volt
lehetosegem. A Shriners megtalalasara is csak azert volt, mert keszen
elem tettek. Mas ismeroseim, munkatarsaim talaltak kulfoldi korhazakat:
Lengyelorszagban, Ausztriaban, Hollandiaban. Ildiko talalt feltucatot
Magyarorszagon, ahova mind-mind el is vitte a gyereket. Am azt a
korhazat, ahol vegul megoperaltak Szandit, megis nekunk koszonheti
Ildiko, noha errol megfeledkezett: egyik munkatarsunk talalta, akit en
vontam be az ugybe. Most vagyok gondban: nem tudom, megnevezhetem-
e, hiszen ha megmondom, ki o, azonnal kiderul, melyik varosban van a
korhaz. Ezt pedig Ildiko melyseges titokban akarta tartani, s lehet, hogy
ez azota sem valtozott, hogy eljottek onnan. Mivel errol azota nem
beszeltunk, jobb, ha ezt a szemelyt csak K.-nak nevezem.
Ildiko szeptember 15-ere megszervezett egy mutetet... most mar bizony
nem tudom, melyik varosban, hiszen ez is titkos volt, igy levelezesemben
sincs megnevezve. Igy a honap vegere kellett valamit csinalni a
penzszerzes ugyeben.
Amde szeptember 4-en Ildikoek kaptak egy telefont es elrohantak a
fentebb emlitett, K. varosaban levo korhazba, hogy a gyereket
megoperaljak. A hatrahagyott nagymama nagyon-nagyon kert, hogy
probaljak valamilyen felhivasokat kozzetenni, mert hetfon mutik a
gyereket es a kovetkezo heten kell a penz.
Pentek reggel volt. Arra gondoltam, az Ablak tevemusorhoz fordulok,
ok meg aznap este bemondhatnak valamit. Orvosi igazolast kertek, ok
anelkul nem tehetnek semmit. Kertem a nagymamat, mondja meg, ki az
orvos. Nem mondta meg, az hetpecsetes titok. K. segitsegevel
megprobaltam kideriteni, vegigtelefonaltuk az illeto varos egeszsegugyet,
sikertelenul -- nem kuldhettunk felhivast az Ablaknak.
Sok tevemusort megprobaltam mar ezt megelozoen is, de nagyreszt
falakba utkoztem. Vegul a Segitotars musor kozolt (jo egyhonapos
kesessel) egy felhivast, aminek veget a nagymama is hallotta -- a
kaposvari szamlaszam volt rajta, sem az en nevem, sem masoke nem
szerepelt benne, csak Szandie. (Cimuk, telefonszamuk elhallgatasa szigoru
kivansag volt Ildiko reszerol.) A Nepszabadsaghoz is sikerult nagy
nehezen eljuttatnom egyet, amit (ha jol emlekszem) Ildiko emlitett, hogy
latott az ujsagban, ha kesobb is, mint vartuk.
Ezek a felhivasok augusztus kozepen irodtak, s kulonbozo idoszakokban
lattak napvilagot. Az eredmeny tomoren kifejezve: nulla. Persze biztos
erkeztek kisebb osszegek, ahogy maskor is, egy-ketezer forintos
nagysagrenduek, de hat ezeken semmi jele nem volt annak, hogy kuldoik
honnan szereztek tudomast a dologrol.
Azon a szeptemberi hetvegen, amikor Szandi komoly mutetre vart a
korhazban, mindenfele ketsegbeesett probalkozasra szantam el magamat.
Faxokat kuldtem vallalatoknak es intezmenyeknek; eleinte felhivogattam
oket, hogy penzt kerjek toluk, de mindegyik azt felelte, kuldjek faxot.
Akkor azert hivogattam oket, hogy megkerdezzem az illetekesek
faxszamat. Aztan egyre gyakrabban nem vettek fel a kagylot, hiszen
kozeledett a pentek delutan, no meg a tomentelen hivastol atforrosodott
telefonom vadlon emlekeztetett a szamlara (komolyan beszelek, egeszen
forro volt mar a keszulek) -- igy elkezdtem egyszeruen kinezni a
szamokat a telefonkonyvbol.
Egy hettel kesobb -- raebredve, hogy amig ezeknel a cegeknel a dolog
atmegy a szokasos ugyintezesen, hetek telhetnek el -- elkezdtem hires
embereket felhivni.
Ez volt legelkeseredettebb tettem, s a valasz melto volt ehhez. Elutasitas
-- sot gyalazkodas is. Igaz, akadtak, akik meghokkenve bar, de
megigertek, hogy segitenek -- szinesz, fotomuvesz, grafikus van koztuk
--; kesobb egy se hivott vissza, en pedig nem zaklattam oket ismetelt
kivansagokkal, szamonkeressel, ugy ereztem, nincs hozza jogom. Meg azt
a grafikust sem, aki felajanlott egy kepet, hogy eladhatom a gyerek
javara -- korulmenyei miatt ket hetig nem tudott az uggyel foglalkozni,
de utana lehet rola szo. A ket het letelt, s ez a grafikus azota vagy
meggondolta magat, vagy nem. Nem hivtam, mert nem tudom eladni a
kepet. Soha nem csinaltam ilyet, es fogalmam sincs, hogyan tehetnem. De
ha valaki ugy latja, erdemes felhivni az illetot -- tegye. Megmondom a
szamat, de en nem hivom fel.
Azt a lelkiallapotot, amibe akkor kerultem, nem kivanom senkinek.
Nehez leirni. En segiteni akartam egy beteg gyereknek es egy teljesen
kimerult asszonynak, akik nem tudnak magukon segiteni -- es cserebe
tragarsagokat mondtak nekem. Korabban volt mar olyan eset, hogy az
esetrol alig valamicsket tudo emberek megvadoltak azzal, hogy ellopom
a Szandinak gyujtott penzt. Ket hetig tartott, amig kihevertem. Ezt a
szeptemberi esetet hamarabb sikerult, mert rajottem, hogy en kovettem
el ostobasagot -- nem, nem igaz, raebresztettek. Az egyik felhivott hires
ember meglehetos ingerultseggel elmagyarazta nekem, hogy nemcsak o,
de szerinte senki mas sem fog nekem igy penzt adni vagy osszehozni
olyan emberekkel, akik adnanak. Ez igy nem megy. Ez volt az utolso
hires ember, akit felhivtam azon a szeptember kozepi vasarnapon.
De egy kis haszna ennek is volt -- azon tulmenoen, hogy tanultam
belole. Tizenharmadikan egy levelemben kozzetettem elkeseredett
lelkiallapotomat, amit az egyik felhivott ugyved okozott. A sokfele
valaszlevel kozott volt egy, amelyik felajanlott ketezer osztrak schillinget
-- s ezt Ildikoek tobbszor is emlitettek, hogy megkaptak. Gyakorlatilag
ez az egyetlen penzosszeg, amit Ildiko az en munkalkodasom
eredmenyenek tekint. Talan.
Szeptember masodik fele mar csak tetova botladozasokkal telt.
Kapcsolatba kerultem egy teveriporterrel, aki forgatni szeretett volna
Szandieknal, de nincsen donteshozoi helyzetben; 21-en azt irta, a
kovetkezo heten probal beszelni a foszerkesztovel. Eddig meg nem adott
hirt az eredmenyrol. Ildiko kezdettol fogva tud a dologrol, hiszen csak az
o beleegyezeset megkapva kozoltem a riporterrel a cimet es
telefonszamat.
Szeptember vegere beallt a teljes informacios kaosz.
29-en, amikor eletem legjobb telefonhivasanak otodik honapfordulojat
unnepeltem volna, felhivott a nagymama es elmondta, hogy beszelt a Mai
Nap ujsagirojaval -- aki mintegy ket hete kapcsolodott az ugybe --, es
az elmondta neki, hogy jart nalam, de nem tudott bejutni a lakasba;
viszont tudakozodott a szomszedoknal, es azok mindenfele rosszat
mondtak rolam. Masnap felhivtam az ujsagirot s pillanatok alatt
tisztaztuk, hogy o ilyet nem mondott, nem is jart a kozelben. Megkertem
Ildikot, hogy hallgassuk vissza a telefonbeszelgeteseiket, vajon ki mondott
ilyet. Szuksegtelennek erezte, mert ilyet senki sem mondhatott, teljes
keptelenseg az egesz. Ez meg is nyugtatott. Negyedoraval kesobb kozolte
Dobos Beaval, hogy _o,_ Ildiko jart nalam a Mai Nap egy masik
ujsagirojaval, o beszelt a szomszedokkal, neki mondtak
valotlansagokat.
Bar ez utobbi nem biztos, mert Ildiko tokeletesen osszekeveredett
allitasait hallva elkepzelheto, hogy a szomszedok agyba-fobe dicsertek,
csak o... felreertette. Ha ugyan ez lehetseges.
De az lehetseges volt, hogy harmincadika mozgalmas estejen Ildiko azt
mondja nekem: _elkuldte_ a Forro nyomon tevemusornak azon
leveleket, amelyek szerint _valakik_ eltuntettek a neki kuldott
penzeket, de most meg egy hetet var, amig a gyerek hazajon a korhazbol,
akkor lesz ideje ezzel foglalkozni, s addig arra ker, nezzek utana, aminek
tudok -- majd negyedoraval kesobb Beanak mar ugy adja elo a
tortenetet: _egy het mulva_ fogja elkuldeni a Forro nyomnak a
leveleket, amelyekben az all, hogy _en_ tuntettem el a penzeket; es
_en kertem_ tole egy hetet.
Mindezt onnan tudom, hogy amikor o felhivta Beat, en is eppen
beszeltem vele a masik vonalon. Egyebkent azert hivta fel, mert azt hitte,
hogy mi rokonok vagyunk. Rejtely, mibol?
Mivel nekem nem mondta, hogy eljott hozzam, nem tudtam megkerdezni,
hogy miert tette, s miert nem telefonalt elobb. Kesobb azt mondta
Beanak, hogy en elzarkozom az elol, hogy meglatogassanak. Holott errol
mindeddig nem volt szo, illetve csak egyszer, egeszen mas okbol. A
szeptemberi mutet idejen felmerult bennunk a gondolat, hogy talan mar
mi is megneznenk a gyereket, ennyi ido es munka utan csak formalhatunk
ra nemi jogalapot -- K. odament volna, ott volt az o varosaban. Nem
engedtek, mert a korhaz helye mindenki elott titkos, meg K. elott is, aki
ugyan odament a korhazba, de letagadtak, hogy a gyerek ott van.
(Kesobb elszort informaciokbol meg tudtuk allapitani, hogy csakugyan ott
volt; innen tudom, hogy szeptemberben abban a korhazban operaltak meg
Szandit, amelyikkel K. vette fel a kapcsolatot.) Arrol beszeltunk tehat a
nagymamaval -- Ildiko a gyerekkel volt a "titkos varosban", elerni
nem lehetett --, hogy szeretnenk megnezni a gyereket. Nem lehet, az a
hely titkos, majd ha hazamennek, menjunk oda. Mondtam, hogy nem
mehetunk, hisz megvan a magunk dolga, s ok nagyon messze laknak
mindenkitol. Akkor ha latni akarom, majd eljonnek hozzam. Erre feleltem,
hogy ez nem tenne jot a gyereknek, mert nekem nagy termetu kutyam
van, s ok a sajat kutyajukat is igyekeznek tavol tartani a gyerektol,
nehogy irritalja a boret. A nagymama igazat adott nekem, akkor
csakugyan jobb, ha nem hozzak ide a gyereket. Olyasmirol, hogy a
gyerek nelkul jonne ide Ildiko, nem beszeltunk.
Egy honappal kesobb ebbol az lett, hogy en elzarkozom az elol, hogy
Ildiko -- termeszetesen engem ellenorizendo -- meglatogasson.
Ildiko osszekavarodott kijelenteseinek se szeri, se szama. Mindig
megneveztem neki a szemelyeket, akikrol beszeltem, de rendszeresen
osszecserelte a torontoi Feuerstein Sarikat a vancouveri Maria Szente
Prorokkal, majd mindkettojuket a kaliforniai Albert Teglassal; vegul
Sarikat ujfent a szombathelyi Dobos Beaval, akit egy ideig gyori kis
holgynek nevezett, maskor Krisztinakent utalt ra. Az a penz, amit Sarika
osszegyujtott a mar emlitett szamlan, fontos volt, nem annyira erteke
miatt -- ketszaz kanadai dollar volt mindossze, ennek nagy reszet is o
maga adta --, hanem a bizalom miatt, mert Ildiko ezeregyszer elmondta,
hogy szerinte az a penz mar valakinek a zsebeben van, nyilvan
Sarikaeban. A penzt Sarika augusztus 28-an kuldte el, s nekem Ildiko
szeptember 30-an azt mondta, ez a penz nem erkezett meg, csak az a
masik ketezer schilling van a szamlakivonaton -- negyedoraval kesobb
pedig Beat felhiva azt mondta neki, hogy a penz megerkezett. (Kozben
aligha mehetett el a masik megyeben levo bankba, ami raadasul reg be
is zart, hisz mindez este volt.)
Hogy Sarika penzevel vegeredmenyben mi tortent, egyelore nem tudom.
Sarika kuldott nekem egy szamlakivonatot, amit tovabbitottam Ildikonak;
ezen rajta van a kaposvari szamlaszam. Mas szamlaszam nem volt.
Mar nem emlekszem, mikor volt eloszor... talan szeptember elejen
lehetett, hogy a nagymama telefonhivasokat -- akkor meg nem leveleket
-- emlitett nekem, melyek azt kozoltek, hogy penzt kuldtek nekik
Budapestre. Az elso ilyen, amit elmondtak nekem, ugy hangzott, hogy
valaki felhivta oket kulfoldrol. Biztos, hogy kulfoldrol, mert faluhelyre
ugy lehet kulfoldrol telefonalni, hogy a kozpont rakerdez naluk, hogy
fogadjak-e a hivast. (Kesobb tobben megkerdojeleztek, hogy ez igy lenne.
En se nagyon hiszem. Talan R-beszelgetest kert a hivo, vagy valami
hasonlo tortent.) Felhivta oket kulfoldrol, a nevet nem ertettek, rosszul
is beszelt magyarul; es azt mondta, hogy penzt kuldott Budapestre. S a
nagymama nekem szegezte a kerdest, mit tudok errol.
Termeszetesen azt feleltem neki, hogy ha az illetonek van itt valami
ismerose, akihez elkuldte a penzt, s az tudja a modjat, hogy eljuttassa
nekik, akkor bizonyara megkapjak -- en azonban nem vallalkozhatom
arra, hogy Budapest ketmillio lakojat mind megkerdezzem, naluk van-e
a Szandinak szant penz. Ezzel a nagymama meg is elegedett.
Kesobb felbukkantak levelek is, melyek szerint penzeket kuldtek
Szandinak. Megmondtam Ildikonak, hogy ezekkel sem tudok foglalkozni.
Ha a kaposvari szamlara kuldtek oket, akkor oda fognak erni -- ha
megsem, az nem rajtam mulik; ha a torontoira, akkor oda. Ennekem nem
kuldhettek, mert bankszamlam nincsen, a cimem nem jelent meg sehol a
Szandi-hadmuveletek soran. Megesett ugyan, hogy a cimemet kertek, mert
penzt kuldenenek, s en tovabbitsam nekik; nem adtam meg, akkor meg
azert, mert semmi kedvem nem volt postautalvannyal bibelodni es fizetni
azert, hogy masnak a penzet tovabbitsam. Bizalmi szempontok akkor meg
sehol sem voltak. Ebben az egy-ket esetben Ildiko cimet adtam meg;
hiszen mondta is, hogy kulfoldon nyugodtan megjelenhet a cimuk, oda
nem er el rosszakaroi keze; no meg az Internetre sem.
Mindazonaltal Ildiko cime vagy telefonszama nem jelent meg tolem az
Interneten sem mindaddig, amig kifejezetten meg nem kert ra, hogy
vegyem bele a felhivasokba, mert azt akarja, hogy akik penzeket
kuldenek, felhivhassak ot. Ekkor beletettem ezeket az adatokat.
A Mai Nap ujsagiroja nem talalta felhivasaimat az Interneten.
Szavaibol kivilaglott, hogy nem nagyon ismeri ezt a technikai ujdonsagot.
Nos, a felhivasokat azert nem lehetett megtalalni, mert levelezesi listakon
jelentek meg. Volt vagy van ugyan egy honlap is a World Wide Weben
-- hogy ott van-e meg, nem tudom, de mivel a cimet telefonon mondtam,
elteveszthette. Hosszu es bonyolult; s az internetes cimeket nagyon
pontosan kell lemasolni, kulonben nem mukodnek. Az is lehet persze,
hogy en tudom rosszul a meg junius 4-en kapott cimet, hiszen a honlapot
soha nem lattam. Minek neztem volna -- hisz ugyis tudom a
tartalmat...
Ez a honlap azonban nem segithetett penzt gyujteni -- nem is ez volt
a celja --, mert csak az a par ember olvasta, aki reszt vett munkankban
vagy az Otthonbol tudott Szandirol. Az Internet nem olyan, mint egy
ujsag, amit elejetol vegig lehet lapozni, s az ember rabukkan dolgokra
anelkul, hogy keresne oket. Az Interneten minden a linkeken
(hivatkozasokon) mulik: ha egy oldalra mutatnak linkek kozismert
oldalakrol, akkor meg lehet talalni oket -- ha nem mutatnak, akkor az
se talalja meg egykonnyen, aki direkt keresi. (A legismertebb
honlapoknak akar tobb millio latogatoja is lehet naponta. Sajnos nekunk
nincs ilyen honlapunk.)
A penzszerzesben a levelezesi listak segitettek, amik csakugyan
alkalmasak erre a feladatra. Az ember ir egy emailt, ami masnap
megjelenik a listan, s annak minden elofizetoje megkapja. Nemelyiknek
csak par szaz olvasoja van, masoknak tobb tizezer. A magyar nyelvu
Interneten minden informaciokereses alfaja es omegaja a HIX.
A nagymama egyik kozlese szerint valamelyik kozremukodo ujsagiro
felhivast rakott fel az Internetre, s kerte azokat, akik penzt kuldtek
Szandinak, jelentkezzenek, hogy a penzek sorsat kiderithessek. Nos,
szeptember 30-aig bezarolag ennek a HIX Tippben nincs nyoma. Ha
pedig ott nem jelent meg, akkor a magyar Internet-felhasznalok zome
nem fogja latni. Jomagam mindenesetre irtam egy ilyen felhivast;
varhatoan a 2-an hajnalban megjeleno szamban lesz benne.
Sajnos a levelezesi listak regebbi szamait eleg nehez elokeriteni; a HIX
nyilvanos archivuma -- ha jol tudom -- altalaban nehany hetig orzi az
anyagokat, utana mar csak a kiado, Hollosi Jozsi tudja eloszedni oket.
Megkerdeztem, megoldhato-e ez, de valaszt meg nem kaptam;
elfoglaltabb ember ennalam.
Tobben, tobbszor is feltettek nekem a kerdest: miert telefonalgattam
annyit Ildikoekkal ahelyett, hogy az erre koltott penzt elkuldtem volna
nekik? Mibol telik nekem ennyit telefonalgatni? (Jellemzo, hogy Ildiko
peldaul ezt Beatol kerdezte meg, aki mit sem tud az en anyagi
helyzetemrol -- nem pedig tolem.)
Nos, eloszor is nem volt az olyan nagy osszeg. Mindig megvartam az
este hat orat -- idonkent az este tizet is --, amikor mar olcsobb a
telefon. Megesett, hogy nappal hivtam fel oket, mert valami surgos
tortent; legtobbszor ez a surgos az volt, hogy ok hivtak fel engem azzal,
hogy valami fontos tortent es hivjam vissza oket. A dolog tobbnyire nem
volt olyan, hogy ne varhatott volna estig, de lenyeltem a keseru pirulat,
mondvan, ezen a kicsin mar nem mulik semmi, ez nem vag engem
foldhoz. Korabban emlitett smucigsagomat hamar legyozte a lelkesedes,
no meg az a jozan erv: ha ez meg az a beszelgetes akar otszaz forintba
kerult is -- mi ez az osszeg ahhoz kepest, hogy megmenthetem egy
gyerek eletet? (Egyebkent valamikor a kezdeti, lelkesult idokben
felvetettek az Otthonban, hogy kesobb majd rendezik velem a koltsegeket,
mert nem igazsagos, hogy en alljam egyedul, amikor egyutt csinaljuk. Azt
feleltem, ha penzt akarnak adni, ismerik a kaposvari OTP-szamot. Mert
a koltsegeim az en ugyem, en ezeket vallalom Szandiert. Ez nagyon regen
volt, de ma is all. Egy fillert sem sajnalok a penzbol, amit Szandira
koltottem.)
Masodszor -- nem tudtam, hogy ilyen sokat fogok kolteni. Eleinte azt
hittem, csak nehany hivast bonyolitok le majd veluk, amig a dolog sinre
nem kerul. Aztan sorban jottek az eppen aktualis tennivalok.
Harmadszor pedig ha telefonalgatas helyett odaadom azt az osszeget,
akkor egyfelol anyagi romlasba dontom magamat -- hiszen en ot honap
alatt koltottem el azt a penzt! amit a tobbektol kapott utolagos tanacs
alapjan egy osszegben kellett volna odaadnom --, masfelol viszont Ildiko
elesik az en telefonalgatasom hasznatol.
Kicsi ez a haszon, de van. Majus vegen szereztem otszaz dollart, amit
akkor Ildiko emlitett is, hogy megkapott, de kesobb nem akart ra
emlekezni. Idonkent kaptam ertesiteseket egy-ketezer forintos osszegekrol.
Aztan ez a ketezer schilling. Sarika ketszaz dollarja. No meg az a het
repulojegy a Budapest--New York jaratra, amit a Malev egyetlen
faxomra keszsegesen megigert, es ha Ildiko felkerekedik, ketsegkivul oda
is adtak volna. Nem kertuk, hat nem adtak; gondolt ugyan ra valaki,
hogy talan odaadnak az arat penzben, de ez eleg valoszinutlen -- s amig
nem volt biztos, hogy Szandi nem utazik, addig nem kerhettuk, most meg
mar azt se nagyon hiszem, hogy emlekszik meg valaki a Malevnel a negy
honapja megigert, de fel nem hasznalt ingyenjegyekre. (Bar
megkerdezhetjuk az ugyvivot, akivel beszeltem.)
Nem tudom, mennyibe kerulnek a repulojegyek az Atlanti-oceanon at.
Azt se, mennyi lehet egy anya es egy, sot ket gyerek egyevi szallasa
Kaliforniaban; Teglas ur Dublin kertvarosaban lakik, meglehetosen jol
szitualt kornyeken. Keves amerikai engedhet meg ilyet maganak. § szo
nelkul felajanlotta, hogy ott lakhatnak.
A Shriners pedig vallalta Szandi teljes gyogykezeleset mindenestul;
anelkul, hogy a gyerek pontos allapotat megismerve fogalmat alkothattak
volna a varhato koltsegekrol. Lehet, hogy ezer dollarbol megusszak --
de megeshetett volna, hogy milliokba kerul. De az elelmezesuket is
vallaltak egy teljes even at.
Ezekrol Ildiko lemondott -- de en megszereztem neki, azt tehat, hogy
munkam eredmenytelen lett volna, senki sem mondhatja.
Azt a korhazat is en szereztem K. varosaban, ahol szeptember elejen
megoperaltak a gyereket, s varhatoan meg decemberben is
megteszik.
Mindezeket egy rozzant szamitogeppel es egy telefonnal csinaltam
anelkul, hogy az agyambol kimozdultam volna, s anelkul is, hogy valami
fogalmam lett volna, hogyan kell az ilyesmit csinalni. S nem is volt senki,
aki megmondja, mert a tobbiek se csinaltak meg ilyet.
Elkovettem hibakat. Nehanyat emlitettem is ebben az osszegzesben. Ket
igazan nagy hibat csinaltam -- erzesem szerint tobbet nem.
Az egyik az volt, hogy penzt kezdtem gyujteni, holott ehhez nem voltak
meg ugy a lehetosegeim, mint a kaliforniai ut megszervezesehez. Ahhoz
megvoltak, mert mindent keszen elem tettek, jott a Shriners, jott Teglas
ur, jottek az Otthon-beliek kituno tanacsai -- nekem csak ossze kellett
raknom az epitokockakat. A penzgyujteshez viszont nem volt semmi.
Amikor arra gyujtottunk, hogy a kaliforniai ut megiscsak letezo koltsegei
meglegyenek, meg nem tettem semmit ennek erdekeben, csak az utazast
szerveztem. Mikor azonban Ildiko ugy dontott, hogy Magyarorszagon
marad, nem lett volna szabad rafelelnem, jol van, meglatjuk, mit tehetunk
az ehhez szukseges penz erdekeben -- fel kellett volna ismernem, hogy
ez meghaladja a kepessegeimet, s mindannyiunk kepessegeit egyuttveve.
Azt kellett volna mondanom: jol van, a dontest csak Ildiko hozhatja meg,
de nekem fogalmam sincs, honnan lesz ennyi penz. De en biztam az
emberekben -- abban, hogy egy olyan orszagban, ahol egy nap alatt
tizmilliok gyulnek ossze beteg gyerekek megsegitesere (az Aranyag-
kampanyokon), ott ossze lehet szedni nehany szazezret nehany het alatt;
es nekivagtam a gyujtesnek, mert Ildiko es a nagymama ketsegbeesetten
kert, hogy probaljak penzt szerezni.
A masik hiba az volt, hogy amikor az elsot mar elkovettem, nem
csinaltam a gyujtest ramenosebben. Szetkuldhettem volna tobb millio
emailt (Magyarorszagon ez meg nem torvenyellenes). Megkereshettem
volna tobb sajtoorganumot, tobb nagyvallalatot, felhivhattam volna tobb
szaz hires embert, ugyvedet, orvost, vallalkozot. Felhasznalhattam volna
az internetes reklam valtozatos eszkozeit. Miert nem tettem? Nem tudom.
Csak valamicskevel tobb penzbe kerult volna, nem jelentos osszeggel.
Valamivel tobb faradsagba; s valamivel tobb lelki serulest kellett volna
elszenvednem. Mindezek kibirhatok.
De mar orulok, hogy nem tettem. Csak meg nagyobb kalamajka lett
volna belole.
Noha munkam nem mondhato eredmenytelennek -- eredmenyesnek
sem. Mar a kezdet kezdeten leirtam: kizarolag Szandi szemszogebol
tudom nezni a dolgot. Szandi nem erzekeli azt, hogy mi itt (ez az Otthont
jelentette akkor) otletparadet rendezunk, gyujtunk, tobb kontinensen
latunk munkahoz az erdekeben. §neki ezalatt ugyanugy faj. Mindaddig,
amig o maga, akiert csinaljuk, nem erzekeli sajat egeszsegen, kozerzeten
a javulast -- nem csinaltunk semmit.
Volt, aki nem ertette meg ezt. Elmondta, miket mozgatott meg Szandi
erdekeben, aztan megsertodott es kivonta magat a tovabbiakbol, mert
nem koszontuk meg neki. Nem ertette, hogy mi ugyanugy onkentesek
vagyunk, mint o, egymasnak minek koszonnenk? es nem a koszonetert
tesszuk. Teglas ur volt az egyetlen, aki kapott valamicske koszonetet:
talan ket sornyit entolem, mert amit o vallalt, kimagaslik mindannyiunk
kozul. De mindvegig pontosan kiereztem soraibol, s amikor felhivott
telefonon, a hangjabol is: ot is csak az eredmeny erdekli, csak az
foglalkoztatja, hogy mi van Szandival.
Tarsaimnak szetkuldott kozlemenyeim az utobbi idoben egyre kevesebb
informaciot tartalmaznak a gyerek hogyleterol. Mert en is egyre
kevesebbet tudok meg rola. A nagymama elmondja, hogy kivettek a
gyerek vakbelet, s innentol kezdve penzkuldemenyekrol erkezo
hiresztelesekrol folyik koztunk a szo, amik fontosak ugyan, de
telefonbeszelgetesek soran semmivel sem juthatunk elore veluk
kapcsolatban. Azokat a leveleket meg kell nezni, fel kell hivni a kuldoiket,
hogy bizonyitsak a penz feladasanak tenyet es jeloljek meg, hogy hova
kuldtek a penzt. Meg arrol folyik a szo, hogy hogyan bantak veluk az
orvosok meg a mindenfele rossz emberek es onjelolt gyujtogetok, ami
szinten fontos, de mar az egesz litaniat kivulrol tudom, es oszinten
megmondva unom is. Vegighallgatom, mert udvarias ember vagyok, es
mert tudom, hogy szukseguk van ra, hogy kipanaszkodhassak magukat.
Meg arrol folyik a szo, hogy vajon biznak-e Ildikoek Sarikaban, Beaban,
Teglas urban, enbennem, es miert nem. Nem tudom, volt-e olyan ido,
amikor biztak. Nem hiszem, hogy lett volna; de az elejen meg nem
tudtam, hogy ez fontos lehet. Amikor en bekapcsolodtam a tortenetbe, ok
-- azon atrocitasok miatt, amiket itt nem tartottam szuksegesnek
reszletezni -- mar valoszinuleg nem biztak senkiben.
Szandirol egyre kevesebb szo esik. Kezd a dolog kicsiben emlekeztetni
a davodi kislany abortuszugyere, amikor egy ido utan mar minden volt,
alkotmanyjog meg nemzeti ugy, csak a kislany nem erdekelt mar senkit.
Addig jo, amig csak kicsiben emlekeztet ra. Ha ez is ugy elfajul, mint
az... annak csak karvallottjai lesznek, s a legnagyobb Szandi es Ildiko.
Meg mi, akik segiteni akartunk.
Ennyit tudtunk tenni. Ildikotol csupan annyit szeretnek ezert, hogy
megveregesse a vallunkat es azt mondja, ugyesek voltunk, kosz.
A jutalmat Szanditol varom. Lehet, hogy tiz vagy husz ev mulva felhiv,
emailt ir vagy eljon hozzam, hogy koszonetet mondjon. Lehet, hogy nem.
Teljesen mindegy. Ha tiz-husz ev mulva fel tud hivni, akkor lenyegtelen,
hogy megteszi-e. Mindenkeppen megerte, hogy itt kuszkodtem ot honapon
at.
Eletben lesz. Nekem ez a jutalmam.
1998. oktober 2.
La'ng Attila D.
Nézd meg a Szandi képét
Ha szeretnéd közvetlenül is követni a dolgokat, látogass meg minket az
Otthon körében.
A kanadai bankszámla adatait, sajnos mai nappal törölnöm kellett az ügyvédem
tanácsára. A bankszámlával kapcsolatos minden adat, a megnyitásától számított
első naptól fogva, kérésre a fentemlített ügyvédtől bármikor megkapható.
Szandi és az álmok.
Gyógyulásom története.
Vissza a főoldalra.
|
