A család az Egyház tanításában

     Bevezetés
     Krisztus, az Egyház és a család viszonya
     A házasság és a család szent voltáról - a házasság szentsége
     Az Egyházmegyei zsinat megállapitásai:
     Apostolkodás
     Csoport beszélgetésre:

Bevezetés

Tapasztalatunk, hogy a változások korát éljük. Az utóbbi években a család intézménye is nagy változásokon ment át, és még nem is tekinthető befejezett ténynek.  A korábban évszázadokon át fennállott patriárkális családot mára más model váltotta fel. Még nagyszüleink idejében is jellemző volt a nagy család, nem volt ritka akár a 10 gyerek sem. Létszükséglet volt a nagy szám, mert szűkség volt a munkaerőre - így a család inkább gazdasági és munkaközösségi jellegű volt.
Mivel a gazdsági körülmények mára megváltoztak, mindenki modernebb életkörülményekre vágyik ezek  befolyására a házasság elvesztette korábbi szilárdságát, és nagy befolyással van a gyerekvállalásra.
Az pozitivumként könyvelhető el, hogy sokkal jobban előtérbe került a személyek kölcsönössége, egyenlősége, természetesen ez ugyanakkor sok veszélyt is hordoz magában.
A fentebb elmondott általánosnak tekinthető kijelentéseket bennem megerősítette és aláhúzta, egy ismerősöm, aki férj, édesapa és nem túl rég erről a témáról folytattunk eszmecserét.

Az egyház tanításáról akarunk hallani, vágjunk neki ennek az útnak:

A II. Vatikáni Zsinat előtti években már érezhető volt a teológiában a megújulás igénye. A teológia megújulásának főtémái között szerepelt az Egyház, illetve az őt alkotó összetevők, különösen Isten Igéje (a biblia), a hit és a szentségek teológiája.
A II. Vatikáni Zsinat így szükségszerűen elhozta a megújított ekkleziológiai reflexiót, a szentségek teológiája is erőteljes fejlődésnek indult és benne a keresztény házasság tanítása is egészen új elemekkel bővült. A Zsinat dokumentumai előzményként kínálkoztak a házasság- és a család teológiai igazságának elmélyítéséhez.

I. Krisztus, az Egyház és a család viszonya: ( A Szentírásban taglalt téma - Ef 5.32)

LUMEN GENTIUM, N.11.

"A keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével melynek révén Krisztus és az Egyház egysége és termékeny szeretete misztériumában részesednek és azt megjelenítik (vö. Ef 5,32) a házaséletben, továbbá a gyermek elfogadásával és nevelésével kölcsönösen segítik egymást, s életük állapotában és rendjében saját ajándékuk van Isten népén belül (vö. 1Kor 7,7).[21] Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a családi egyházban a szülôk legyenek gyermekeik elsô hithirdetôi szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását, különös gonddal pedig a papi hivatást.
Ily sok és ennyire üdvösséges segítség birtokában a Krisztus-hívők, bármely állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján olyan tökéletesen szent legyen, amilyen tökéletes maga az Atya."

Ř "Krisztus és az Egyház egységében RÉSZESEDNEK ÉS MEGJELENÍTIK" (partecipatio et rappresentatio misterium unitatis et fecundi amoris)  =
1. a keresztény házasság részesedés Isten szeretetében… Teremtés könyve: "egy testté lesznek" - férfi és nő kölcsönös szeretete azért szentség, mert nemcsak puszta emberi (csak földi) szeretet, hanem magának Istennek a szeretete. Nem a férfi vagy a nő önmagában, hanem kettejük kapcsolata a szeretetben, az ami szentség, Isten jelenléte a földön. Ez a szeretet-kapcsolat, a férfi és a nő életközössége mintegy megjeleníti (rappresentatio) Isten létét a világban.

2. Mivel isteni szeretetben részesednek, annak saját törvényei vannak. Ennek mintája/analógiája a Krisztus-Egyház kapcsolat. Attól és akkor szentségi egy férfi és egy nő házassága, ha úgy szeretik kölcsönes egymást, ahogy Krisztus szeretetett: feltételhez nem kötve… elsőként… örökre, felbonthatatlanúl…áldozatosan

Ř "saját ajándékuk van" - sajátos karizma.- Istentől kapott sajátos ajándék a közösség javára
"családi egyház" (Ecclesia domestica) =  a házasság szentségére épülő család és az egyház közötti kapcsolat nem csupán analógia (nemcsak hasonlat, hogy amilyen az egyház olyan kéne legyen a család, pl.), hanem valódi részesedés (az egyház lényegi összetevője, az Egyház jelenléte a családi otthonokban, a házakban).
Az imádkozó családok közössége és aktív részvétele a liturgiában teszik a családot egyháziassá, és az egyházat családiassá (vö. Ecclesia Domestica, KEK 1657).
 
 

II. A házasság és a család szent voltáról - a házasság szentsége

GAUDIUM ET SPES, N.48.

48. "A házastársi szeretet és élet bensôséges közössége, melyet a Teremtô alapított és törvényeivel körülvett, a házassági szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés által jön létre. Így az emberi tettbôl, mellyel a házastársak kölcsönösen átadják és elfogadják egymást, Isten rendelésébôl szilárd intézmény keletkezik a társadalom színe elôtt is; ez a szent kötelék mind a házastársak és a gyermek, mind a társadalom javát tekintve nem az emberi szabad akarattól függ. Maga Isten a szerzôje a házasságnak, mely különbözô javakkal és célokkal rendelkezik,[103] s ezek igen nagy jelentôséguek az emberi nem fönnmaradása, az egyes családtagok személyes fejlôdése és örök sorsa, s magának a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, békéje és jóléte szempontjából. A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszeruleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul, és ezekben teljesednek be. Így tehát a férfi és a nô, akik a házassági szövetség révén ,,már nem két test, hanem csak egy'' (Mt 19,6), személyük és tevékenységük bensôséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik és egyre szilárdabban magukénak érzik. Ez a bensôséges egység, mint két személy kölcsönös önajándékozása és a gyermekek java megkívánja a házastársak teljes huségét, és sürgeti fölbonthatatlan egységüket.[104]

Ezért a keresztény házastársakat állapotbeli feladataikra és méltóságukra egy külön szentség erôsíti meg és szenteli föl;[109] melynek erejével teljesítvén házastársi és családi kötelességeiket, Krisztus lelkületétôl áthatottan -- mely egész életüket hittel, reménnyel és szeretettel járja át -- egyre jobban elérik tökéletességüket és kölcsönös megszentelôdésüket és közösen dicsôítik Istent."

Ř A. Keresztény házasság:  "személyes beleegyezés" + "emberi tett" + "kölcsönös önajándékozás" =  communio personarum, személyek kommúniója. Ez a kijelentése a zsinatnak a teológia fontos fordulópontja: a házasság túlnyomóan moralizáló-jogi szemlélete helyett egy megújult biblikus antropólógia jelenik meg - a perszonalizmus hatása a teológiára. Az ember képes nemcsak dolgait, hanem önnönmagát elajándékozni: ez a tette a házasság alapja és középpontja. A szeretet kommúniója és annak mindennapos tettei jelentik a házasság elsődleges célját (és nem a gyermek, ahogy a régebbi teológia, pl. Szent Ágoston állította). Interperszonális szeretet, melyben az egész ember (a személy) vesz részt, a maga minden összetevőjével együtt.
Ř A házas életállapotot "egy külön szentség erősíti meg", erre a szentség őket mintegy "felszenteli". A házasok felszentelést nyernek életük és egymás élete megszentelésére (életszentségük sajátos útja a házasság és a családi élet), de ekkleziológiai értelemben is "felszenteltek", vagyis misszóban részesülnek (emiatt szociális szentség a házasság, a papság mellett).
Ř A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszeruleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul, és ezekben teljesednek be

A házasság szilárdságát Istentől nyeri, és nem kizárólag az ember erőfeszítésének eredménye. És éppen azért mert Isten a szerzője a házasságnak, ebből következik, hogy a személyek közössége, értéke első helyen szerepel. Nem világi irányzat eredménye a családtagok személyének a felértékelődése.
 A keresztény család Isten Országát építi, azzal hogy felelőségtudattal és hivatással éli a mindennapokat. Ehhez kapják meg a házastársak a szentségi kegyelmet és segítséget a házasság szentségében, amely nem egyszeri segítség - hanem kihat a házasélet egésszére. Ez nagy biztatás és erőforrás a házastársak számára az élet mindennapi megpróbáltatása közepette. Mert nem a maguk véges erejére kell hagyatkozniuk, hanem a végtelen Isten kegyelmére.

Az Egyházmegyei zsinat megállapitásai:

A szentség felvételével kötött házasságok
A hívő keresztények fontosnak tartják, hogy családi életüket a házasság szentségének felvételével kezdjék, és éljenek annak szentségi kegyelmeivel a rájuk váró feladatok teljesítésében. Híveink közül sokan nincsenek tisztában a házasság szentségi jellegével, a vele járó kegyelem jelentőségével.
A szentség felvételével kötött házasságok száma csökken. A csak polgári házasságból született gyermekek kereszteléseinek arányszáma magas.
………..
Főegyházmegyénkben a keresztény családok jelentős része úgy él, hogy a családot önmagában értéknek és a boldogság forrásának tartja, környezetük számára vonzó példát jelentenek az egymásért hozott áldozatban, türelemben, megbocsátásban, a gyermek vállalásában és nevelésében, az idős családtagokról való gondoskodásban.
Manapság a világban olyan elvek, eszmék és törvények érvényesülnek, amelyek nem egyszer szembeszállnak a családban élő hittel és erkölccsel, és magát a családot veszélyeztetik. A család nem vonhatja ki magát teljesen a korszellem, elsősorban az elszemélytelenedett, haszonra és versenyre épülő társadalom hatása alól, de ebben a környezetben kell kialakítani a család azonosságtudatát, sajátos értékrendjét, amely kiállja az idő próbáját. Ez annál fontosabb, mert a mai társadalomban éppen a család tud leginkább emberi és érzelmi menedéket biztosítani az élet egyéb területein átélt nehézségekkel és kudarcokkal szemben. A család az a hely, ahol az ember számíthat a másikra, biztonságban érezheti magát benne.
……………..

A családok gondjaikkal magukra maradnak, a plébániai közösségek pedig még nem szervezték meg a segítségnyújtás módozatait.
………
A házasság termékenysége, gyermekáldás
"A házastársak sajátos küldetését az emberi élet továbbadásában és felnevelésében kell látnunk"(GS 50). A családtervezés napjainkban oly sokat vitatott kérdésében az egyház álláspontját támadás éri.
………….
Egyházunk - Isten egész népe - csak vonzó életpéldákkal tudna ezen változtatni, ugyanis a gyermekvállalás pusztán szóbeli ösztönzése hatástalannak bizonyult. Jelenleg a sokgyermekes családok részére, egyházi és társadalmi összefogás hiányában, nem létezik esélyegyenlőség, és ezért példájuk nem vonzó.
………..
Különélés, válás, "újraházasodás"

A családok felbomlásának  okaiként az alábbiakat sorolja fel:

- Sajátos gond főegyházmegyénkben az iszákosság terjedése. Ennek családromboló hatása felméréseink szerint helyenként drámai méreteket ölt; egyes egyházközségekben (kirívó esetek) a családok 80%-a szenved az alkoholizmus és következményei (egymás bántalmazása) miatt.
- Sokan kénytelenek a családtól távol munkát vállalni, a tartós különélés viszont aláássa és megrendíti, veszélybe sodorja magát a családot.
- A családok nem kis részében hiányzik a családtagok összetartása és együttérzése. A nehézségekkel találkozva a házaspárok gyakran inkább szembefordulnak, ahelyett, hogy egymásra támaszkodva törekednének a problémák megoldására. Az ilyen családok gyakran a különélést választják. Az ilyen "megoldások" terheit a gyerekek viselik, csakúgy, mint az együtt maradó, de szeretethiányos családokét.
A világstatisztikákhoz hasonlóan nálunk is egyre többen vannak az elváltak és polgárilag újraházasodottak. A tapasztalat azt kéri, hogy az egyház a jövőben nagyobb megértéssel forduljon feléjük, méltányolja, ha második házasságuk példás, és ne zárja el őket a kegyelemszerzés eszközei elől.
Nem eléggé ismert híveink körében az egyházmegyei bíróság léte és hatásköre, a házasság egyházi jogorvoslásának módjai.
………
Vegyesházasságok
Főegyházmegyénk kiterjedt vidékein a vegyesházasságok vannak többségben, s ebből gondok, feszültségek, konfliktusok is származhatnak. A viszályok forrását a reverzális és az "elkeresztelés" jelenti. Ezzel kapcsolatban az Egyházi Törvénykönyv 1125, 1127-es kánonjai rendelkeznek.
………….

III. Apostolkodás

APOSTOLICAM ACTUOSITATEM, 11.

(A család)
11. "A hitvestársak és a családok apostolkodásának páratlan jelentôsége van mind az Egyház, mind a világi társadalom szempontjából. A keresztény hitvestársak egymás, gyermekeik és a család egyéb tagjainak üdvösségére a kegyelem munkatársai és a hit tanúi. Gyermekeik számára ôk az elsô hithirdetôk és nevelôk; szavukkal és példájukkal keresztény és apostoli életre készítik fel ôket, okosan segítségükre vannak hivatásuk megválasztásában, és nagy gonddal ápolják a bennük ébredezô szent hivatást.

E küldetést akkor fogja teljesíteni, ha tagjai szeretettel ragaszkodnak egymáshoz, és Isten színe elôtt végzik közös imádságukat, mint az Egyház házi szentélye; ha az egész család bekapcsolódik az Egyház liturgiájába, s végül ha a család vendégszeretô, s az igazságosságot és jótékonyságot a szükséget szenvedô testvérek megsegítésére elômozdítja. A családi apostolkodás feladatai lehetnek: örökbe fogadni elhagyott gyermekeket, jóságosan befogadni a jövevényeket, segíteni az iskolák igazgatásában, tanáccsal és anyagiakkal támogatni az ifjúságot, a házasságra való fölkészülésükben segíteni a jegyeseket, közremuködni a hitoktatásban, fölkarolni az anyagi vagy erkölcsi válságba jutott házastársakat és családokat, gondoskodni az öregekrôl, de nemcsak a szükségeseket biztosítva, hanem a gazdasági fejlôdés gyümölcseiben is részesítve ôket."

II. János Pál a Familiaris Consortio kezdetű buzdításában olvassuk: "A keresztény család Isten Országát építi a történelemben azokkal a mindennapos dolgokkal, amelyek életének föltételei, vagy annak meghatározói. Így tehát a házastársi és családi szeretetben valósul meg a keresztény család részvétele Jézus Krisztus és egyháza papi, prófétai és királyi feladatában"(FC 50).

Ř A házastársak apostolkodásának tartalma azonos Isten népe, az Egyház missziójának tartalmával, és a krisztus papi, prófétai és királyi küldetésében való részesedéséből fakad.
- papi küldetés: életükkel és szavukkal Istent közvetítik - végzik a családi liturgiát, részt vesznek az Egyház liturgiájában
- prófétai küldetés:  gyermekeik első hithirdetői
- királyi küldetés: a szükséget szenvedő testvérek szolgálatában részt vesznek.
 
 

  CSALÁD, LÉGY, AMI VAGY!  (Familiaris Consortio 17)

"A Teremtô és Megváltó Isten tervében a család nem csupán a maga "identitását" fogja fel -- tudniillik azt, hogy "micsoda" -- hanem a maga "küldetését" is, azaz hogy mit képes és mit kell "cselekednie". A feladatok, melyeket a családnak Isten akaratából kell végrehajtani az emberi történelem folyamán, a család belsô természetébôl fakadnak…  Mivel Isten terve szerint a család az "élet és a szeretet bensôséges közössége",  ezért feladata, hogy egyre inkább azzá váljon, ami, tudniillik az élet és a szeretet közösségévé, egy olyan törekvésben, amely, mint minden teremtett és megváltott valóság, Isten Országában fog beteljesedni. Ezen felül egy olyan látásmód szerint, amely a dolgok gyökerét tekinti, azt kell mondani, hogy a család lényegét s feladatát végsô soron a szeretet határozza meg. Emiatt a családnak az a küldetése, hogy ôrizze, kinyilvánitsa és közölje a szeretetet, amely eleven visszhangja és tükrözôdése annak a szeretetnek, mellyel Isten az emberi nemet, valamint az Úr Krisztus az ô menyasszonyát, az Egyházat szereti.
A szeretetbôl kiindulva és azt szüntelenül szem elôtt tartva a legutóbbi Szinodus ebben az értelemben világította meg a család négy általános feladatát:
1. A személyek közösségének megvalósítása.
2. Az élet szolgálata.
3. Részesedés a társadalom fejlôdésében.
4. Részesedés az Egyház életében és küldetésében."
- tovább mindegyik pontot külön taglalja

A család evangelizáló közösség:

"A keresztény család, amely részesedik az Egyház életében és küldetésében, s vallásos hittel hallgatja Isten igéjét és azt szilárd bátorsággal hirdeti,  azáltal végzi prófétai feladatát, hogy befogadja és hirdeti Isten igéjét: így napról napra egyre inkább hivô és evangelizáló közösséggé válik." (51)
"Amennyire befogadja az Evangéliumot és érlelôdik a hitben, annyira válik a keresztény család evangelizáló közösséggé." (51
 

 Egyházmegyei zsinat
Javaslatok

1.A pápai buzdítással egybevágóan főegyházmegyei tapasztalatunk azt mutatja, hogy a papoknak és a világi lelkipásztori munkatársaknak külön képzésben kell részesülniük, hogy megfelelő családsegítő munkát tudjanak végezni (vö. Familiaris Consortio 70.).
3.Javasoljuk nyomtatott és audio-vizuális segédanyagok készítését és igénybevételét. Ezek a főegyházmegye közösségei számára útmutatást adnak a tekintetben, hogy mit és hogyan kell bemutatni a különböző életkorokban szülőknek, pedagógusoknak, lelkészeknek a szexualitásról, a házasságról, családról, a házasságra való felkészülésről és a természetes családtervezésről.
5. Átmenetileg a jegyeskurzusok kötelezővé tételéig a főegyházmegyei tapasztalat szerint a jegyesoktatás legalább három találkozóból álljon, ami ne csak elméleti hittanóra, hanem tényleges lelki és gyakorlati előkészítés legyen.
7. A változó kor nagy kihívásainak kitett keresztény családok védelme és erősítése érdekében jól átgondolt és szervezett családpasztorációs stratégia szükséges.
8.A jegyeskurzusok és jegyesoktatások szerves folytatásaként tanácsos kialakítani az újházasok csoportjait, ahová sikeres házaspárokat is hívjunk meg, hogy a fiatalok gondjaikban kortárs segítőtársakra találjanak. (Külön figyelmet fordítani az új vegyesházasságokra, ahol a gyermekek keresztelésének kérdése konfliktus-forrás lehet.)
9. Legyen egy kerületi családreferens. A főpásztor nevezzen ki főállásban levő főegyházmegyei családreferenst, aki egy helynök irányításával és felügyeletével minél több világi hívőt kapcsol be a családpasztorációba, kezdeményezéseket támogat, koordinál.

11. A főpásztor által kinevezett főegyházmegyei családreferens egy házaspárokból és szakértőkből álló munkacsoporttal Családsegítő Központot(okat) működtessen, amely valamennyi egyházközség rendelkezésére áll a sajátos családi gondok megelőzésében és orvoslásában.
12. Figyelemre méltó a főegyházmegyében működő lelkiségi mozgalmak családsegítő elkötelezettsége. A lelkipásztorok tekintsék feladatuknak ezek népszerűsítését és támogatását plébániáikon, másrészt a lelkiségi mozgalmak kínálják fel segítségüket az egyházközségnek.
13. Fontos, hogy a családok együtt imádkozzanak otthon, a templomi liturgiában pedig együtt vegyenek részt. Az imádkozó családok közössége és aktív részvétele a liturgiában teszik a családot egyháziassá, és az egyházat családiassá (vö. Ecclesia Domestica, KEK 1657).
15. Mindenkinek figyelmébe ajánljuk a Főegyházmegyei Családsegítő Központot, amelyet minden érdeklődő akár telefonon, akár interneten is elérhet.
16. Az állami és helyhatósági intézményekben, a különböző társadalmi szervezetekben felelősen tevékenykedő híveink lehetőségeik szerint azon munkálkodjanak, hogy családbarát törvények, intézkedések és végrehajtási módozatok érvényesüljenek. A főegyházmegyei hivatal továbbra is nyilvánosan foglaljon állást a világi hatóságok olyan rendelkezéseivel kapcsolatban, amelyek keresztény családjainkat érintik.
17. A plébánia lehetőleg külön tartsa nyilván a problémás, sérült, csonka családokat, csakúgy, mint az egyik szülőtől elhagyottakat vagy a megözvegyülteket. A plébániai családreferens és a családcsoportok tapintatos szeretetettel forduljanak feléjük és gondoskodjanak róluk.

RENDELKEZÉSEK

37. A keresztény szexuális nevelés, a házastársi együttlét bizalmas kérdéseinek tárgyalása furcsán hangzana csak pap szájából. Ezért szükséges plébániáinkon keresztény meggyőződésű orvosok, pszichológusok és más világiak hiteles segítségnyújtása. A helyi plébánosok keressék és hívják meg őket az ifjúsági hittanórákra, jegyes felkészítőkre, fiatal családosok összejöveteleire.
38. A főegyházmegyében szervezzék meg a jegyeskurzusokat.
39. A jegyesképzés legyen legalább főesperesi kerületenként szervezett (minden érdeklődő fiatal számára nyitott) képzési forma, amely 8-10 találkozásból áll, és amely lélektani, orvos-biológiai, teológiai, gyermeknevelési, családjogi, stb. ismereteket és módszereket ad át.
40. A jegyesoktatás a plébániákon szervezett előkészítő, amelyet a lelkipásztor szervez hiteles keresztény párok bevonásával.

42. Plébániai szinten legyen egy családreferens az egyháztanácsban, aki az egyházközségben a pap mellett családcsoportok szervezését koordinálja.
43. A liturgikus év folyamán az egyházi közösség szenteljen egy külön napot a családi élet megünneplésére. Hacsak lehet, legyen külön alkalom családosok lelkigyakorlatára is.
44. A házasság termékenysége és a családtervezés kérdéskörében minden plébánia szervezzen évente legalább egyszer olyan fórumot, ahol elkötelezett szakértők fejtsék ki az egyház tanítását, és válaszoljanak a szóban feltett vagy előzőleg írásban beadott kérdésekre. Főegyházmegyénk hívei igénylik az ilyen alkalmakat.
45. A családtervezéssel kapcsolatos kérdésekben mind a hívek, mind a lelkipásztorok a II. vatikáni zsinat tanítását tekintsék mérvadónak: "az objektív anyagi és szellemi létfeltételek függvényében a maguk, gyermekeik és a közjó javára a házastársaknak kell dönteniük Isten színe előtt… de nem cselekedhetnek önkényesen. Az isteni törvény szerint tájékozódó lelkiismeretükhöz kell igazodniuk" (GS 50).
46. A sokgyermekes családokat az egyházközség szervezetten és rendszeresen támogassa anyagilag is.
47. A lelkipásztorok ismertessék a házasság egyházi jogorvoslásának módjait, az egyházmegyei bíróság létét és hatáskörét. Ne maradjanak a házasság szentségének és más szentségek kegyelmének lehetősége nélkül azok a példás családi életet élő hívek, akiknek házasságát rendezni lehet.

Az előadásban elhangzott néhány kulcs fogalom megismétlése, ezek mentén kellene, hogy haladjon a csoportmunka is.
 - Krisztus és az Egyház egységében RÉSZESEDNEK ÉS MEGJELENÍTIK
- saját ajándékuk van Isten népén belül
- családi egyház
- személyes beleegyezés mellyel a házastársak kölcsönösen átadják és elfogadják egymást -        önajándékozás
- A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszeruleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul, és ezekben teljesednek be.
- egy külön szentség erôsíti meg és szenteli föl - szociális szentség
- A házasság szilárdságát Istentől nyeri
- A hitvestársak és a családok apostolkodásának páratlan jelentôsége
- a keresztény család részvétele Jézus Krisztus és egyháza papi, prófétai és királyi feladatában
- A keresztény család Isten Országát építi
- CSALÁD, LÉGY, AMI VAGY
- a család az "élet és a szeretet bensôséges közössége" - küldetése, hogy ôrizze, kinyilvánitsa és közölje a szeretetet
- Amennyire befogadja az Evangéliumot és érlelôdik a hitben, annyira válik a keresztény család evangelizáló közösséggé.
 
 

Csoport beszélgetésre:
I. Krisztus, az Egyház és a család viszonya

Miként tükröződik Isten szeretete a mi házasságunkban, családunkban - családos közösségünkben?
Miben tapintható ki nálunk a családegyház-i vonás?

II. A házasság és a család szent voltáról - a házasság szentsége

A házasság szentségének hatékonysága családi közösségünkben.
Milyen segítségre van szükségünk - pár, közösség?

III. Apostolkodás

Eddigi tapasztalatok, mit tettünk eddig?
Milyen segítséget tudunk felkínálni?

Mi az ami tudomásunk szerint a családról szóló az egyházmegyei zsinat javaslatai, rendelkezései közül már megvalósult? Mi az ami megvalósítható? Mi az amit nem látunk megvalósíthatónak?
 
 

Mi az amiben megerősített az előadás?
Mi az amiben elbizonytalanított?