|
- Az euroamerikai és a hagyományos életfelfogás ütközése -
VILÁGSZEMLÉLETEK KÜZDELME
Ha mélyebben meg akarjuk érteni, mi történik ma a világban és mi várhat reánk a XXI. század során, túl kell lépnünk a gazdaság mindenhatóságába vetett hitünkön. Kétségtelen, hogy a fejlett nyugat és a szegény országok közötti gazdasági feszültség meghatározó tényezô. Rá kell azonban ébrednünk, hogy a világunkat megosztó ellentétek, így a kirívó gazdagság és a reménytelen szegénység kialakulása mögött alapvetô világszemléleti különbségek állnak. Természetesen nem állítható, hogy csak ezek az eltérô világszemléletek lennének a világunkat meghatározó szembenállások egyedüli forrásai. A feszültségek oldásához legelôször is szembesülnünk kell azzal, hogy a világ milyenfajta szemlélete juttatott bennünket oda, ahol vagyunk.
A világunkat megosztó világszemléleti különbségeket legkönnyebben mint a vallásos és vallástalan felfogás közötti eltérésként tárgyalhatjuk. Ennek jobb megértéséhez elôször érdemes megnéznünk, mit tarthatunk a jó és a rossz mibenlétérôl. Jón a vallási és filozófiai rendszerek általában az építô, teremtô, fenntartó, a dolgokat összhangba hozó tevékenységet értik. A rossznak pedig a rombolás, a szétverés, összekeverés felel meg, a sátán egyik legismertebb neve, a diabolosz éppen erre utal. Az új, összetettebb megjelenéséhez azonban szükséges a rossz is, hiszen az új létrejötte csak úgy lehetséges, ha a régi legalább részben szétesik mert kell az újhoz az régi felbomlásakor felszabaduló építôanyag. A világegyetem fejlôdése is határozottan mutatja, hogy amit jónak tarthatunk, az építô a meghatározó és erôsebb, mint a rossz. Hiszen a Mindenség szinte a semmibôl jött létre és annyira finom, olyan összetett rendszerek jelentek meg benne, mint az ember, az emberi agy. Közismert tapasztalat azonban, hogy a rosszat sokkal könnyebb észrevenni, mint a jót. A rossz általában látványosan, szembeötlôen mutatkozik. A WTC ikertornyai hosszú éveken át épültek és a tömeggyilkos merénylet órákon belül törmelékké változtatta ôket. A jó, ami az építônek, alkotónak, gondoskodónak felel meg viszont csak akkor vehetô észre igazán, ha a dolgot hosszabb távon, folyamatában szemléljük. Például az építkezés, vagy akár a barátság, a szeretet a pillanat számára is jelent valamit, de igazából csak hosszabb idôszakot áttekintve ismerjük fel igazi értékét.
Milyennek foghatjuk fel világunkat? Valamennyi vallás arra hívja fel az ember figyelmét, hogy a világ rendezett, összeillô, összefüggô egészet képez. A világot szépnek, otthonosnak tartás egyben az emberek nagy többségének zsigeri érzése. Ez magzat és csecsemô korunkban ébred bennünk, ha édesanyánk szeretettel várt bennünket, és ha vele együtt a körülöttünk lévôk is örültek születésünknek. Ezért a világot nemcsak a vallásos emberek, hanem a materialisták nagy része is szép egésznek látja. A bennünk lévô belsô hangot, amely a világ jóságát, szépségét súgja, nagyon sokan azonban nem hallják meg. A gyorsuló világban élés sok emberben azt az érzést kelti, hogy világ nem egy rendezett egész, hanem zűrzavaros, azaz a világ folyását nem az összhang, hanem a gyors és váratlan változások sora határozza meg. A változások az ember számára jót és rosszat egyaránt hozhatnak. Ezért az embernek résen kell lennie, állandóan védekeznie kell a veszélyek ellen és ki kell használnia a kínálkozó esélyeket.
Ha az ember a világot zűrzavarosnak látja, akkor igencsak tevékeny életet él. Állandóan tesz valamit, hogy védje magát és éljen a kínálkozó lehetôségekkel. Az ilyen ember elsôsorban csak magára tud gondolni, másra nem jut ideje, energiája. A jelenben él, nem tud igazából a jövôvel vagy a múlttal foglalkozni. A világot inkább rossznak látja, ugyanis a jót nem nagyon veheti észre, azt ugyanis csak a dolgok folyamatát szemlélve fedezhetné fel, de a szemlélôdésre, hosszabb idôszakok áttekintésére nincs ideje és energiája. A jövôre csak úgy tud gondolni, ha ezt és azt még most megcsinálom, akkor majd jobb lesz. Az ilyen ember nem tud megnyugodni, nem élhet teljes emberi életet. Hiába gazdag, van meg mindene, nem tudja élvezni az életet, nem érzi magát biztonságban. Minthogy csak a pillanatnak él, elhasználja a világ erôforrásait és így elpusztítja a civilizációt. Mivel a világ összevisszaságát elsôsorban az ember és nem a természet okozza, a világot zűrzavarosnak látó emberek felszaporodása csak növeli a fejetlenséget. A dolgok zavarosabbá válása miatt egyre több, csupán a jelennek élô ember jelenik meg, így még kevesebb idônk jut egymásra, a gyermekeinkre. A felfordulás elhatalmasodása a civilizáció összeomlásához vezet.
A világot szép egésznek tartó ember is látja a világ kuszaságát, ezt azonban a világ rendjének velejárójaként kezeli. Csak olyan veszély ellen védekezik erôteljesebben, amely tényleg komolyabban árthat és az esélyek közül csak azokkal él, amelyeknek kihasználása összhangban van a világ rendjével. Ezért nem hajszolja annyira magát, mint a zűrzavarban élô, túlzottan tevékeny ember, viszont amit tesz, az építi a világot, szebbé teszi azt. Az ilyen ember akkor is tudja szeretni és élvezni az életet, ha szegény.
Az ember a világot szép egésznek avagy alapvetôen zűrzavarosnak tartó felfogása azután megszabja azt is, hogy az egyén miként használja az értelmét. Kétféle gondolkodási rendszert érdemes itt tárgyalnunk, az okos és a bölcs módszerét. Az okos ember a dolgot ismereteinek céltudatos alkalmazásával, alaposan, pontosan vizsgálja és a logikus mérlegelés után ésszerűen dönt. Nem törôdik a tekintélyekkel, mások vélekedésével, csak az érvelés ellenôrízhetôsége ami fontos. Az okos ellentéte a buta, aki képtelen az összefüggések megértésére. Az okos cselekvés általában hatékony és gyors, az okos ember él a ma rendelkezésre álló lehetôségekkel. A bölcs ember az értelmét másképpen használja, mint az okos. A dolgot a tapasztalatainak átgondolásával szemléli és eközben nem csak a saját, hanem mások, sôt az emberiség sok évezredes tapasztalatait is felhasználja. A bölcs gondolkodás alapvetô eleme a hasonlóságok felismerése és az azokon való töprengô elmélkedés. A bölcs döntése nem elhamarkodott, nem túl határozott. A bölcs ellentéte a bolond, aki azt hiszi, ô mindent mindenkinél jobban ért, nem számít neki, mi mások véleménye, tapasztalata. Emiatt az okos bizony követhet el bolondságokat. Ugyanis a pontos mérlegelés általában csak egyszerűbb dolgok rövid távon való megítélésére gyümölcsözô. Összetettebb, nehezebb kérdések vizsgálatára alkalmasabb lehet a bölcsesség, a tapasztalatokra építô eljárás. A bölcsesség követése viszont nem vezet látványos és gyors sikerekre, a bölcsesség a mindennapok forgatában korántsem olyan látványosan hatékony, mint az okosság. A bölcsesség ereje inkább hosszú távon nyilvánul meg.
Bölcs általában csak idôsebb korára lesz az ember. A bölcs gondolkodás eredményei azonban a fiatalabbak számára is hozzáférhetôek. Az évezredek bölcsességét elsôsorban a vallások fogalmazták meg a fiatalabbak és általában a tömegek számára. Az évezredes tapasztalatok vallásos parancsolatokként is megfogalmazódtak. A parancsolatokban nem szabad kételkedni, hiszen az isteni fennsôbbség áll mögöttük és az elôdök tekintélye is a megtartásukra ösztönöz. Éppen ezért a hagyományokhoz ragaszkodó társadalmakat a bölcsesség tisztelete jellemzi. Ezek társadalmak ezért nem mutatnak látványos fejlôdést viszont nem fenyegheti ôket a zűrzavar miatti felbomlás veszélye sem. Hacsak nem ütköznek össze az állandó megújulásra képes társadalmakkal.
A természettudomány művelését elsôsorban az okosságnak megfelelô módszer jellemzi. A tudós a vizsgált kérdést a pontosan értelmezhetô fogalmak segítségével tárgyalja és a körülmények gondos elemzésével ér el eredményt. Csak ha a helyzet túlságosan bonyolult, mint például az idôjárás hosszabb távú elôrejelzése, fordul a bölcsességet jellemzô módszerhez. Ekkor a számítógépes modellek a korábbi hasonló idôjárási helyzeteket elemezve döntenek, ezek alapján jósolják meg, mire számíthatunk késôbb. A mai természettudomány, egyébként nem véletlenül, a latin kereszténységű Európában született meg, a XVI.-XVII. századi tudományos forradalom az emberi történelem egyik legcsodálatosabb fejezete. A természettudományos gondolkodás nagyon sikeresnek bizonyult és nem csak a termelést és a gazdaságot forradalmasította, hanem évszázadok alatt átalakította Európa és Amerika gondolkodását, világszemléletét is. Az okosság mint a mindennapokat is meghatározó gondolkodás egyre jobban terjedt, a hagyományok tiszteletére épülô bölcsesség és a vallásosság háttérbe szorult. A tekintélyeket elvetô, a hagyományait mint elavultat feladó nyugat-európai társadalmak és az Egyesült Államok polgárai egyre szabadabbakká váltak. Mára már a bölcs és bolond szavak régiesnek hatnak, mondhatni, hogy kimentek a divatból, alig használjuk ôket. Az államok életét az okosság által vezérelt gyors és hatékony döntések határozzák meg. Az ilyen módon vezetett európai országok és az Egyesült Államok egyre sikeresebbekké váltak. Belsô feszültségeiket, a felhalmozódó erôszakosságot inkább kifelé vezették le. Gyarmatosítottak, befolyásukat kiterjesztve egyre nagyobb anyagi jólétet tudtak és tudnak nyújtani polgáraiknak.
A hagyományaikhoz, vallásukhoz ragaszkodó népek, azoknak fiai egyre rosszabbul érzik magukat az Egyesült Államok és a fejlett gazdaságú országok által meghatározott világban. Nem csupán a gazdasági elnyomás miatt szenvednek, azaz amiatt, hogy a világ erôforrásainak 80%-át csupán a fejlett országok kb. 15%-ot kitevô lakossága használja fel. Ugyanennyire nyomasztó számukra, hogy hagyományaikat, önazonosságukat és vallásukat a diadalmas erôsek igyekeznek gyengíteni, semmibe veszik, maradinak, idejétmúltnak tekintik azokat. Pedig a hagyományos gondolkodás követôi tisztában vannak azzal, hogy hosszabb távon nem lehet a természet és világ alapvetô rendje ellenében élni. Márpedig számukra a gazdag Amerika és Európa élete ilyen, annak lakóit csak a saját anyagi jóléte érdekli és semmibe veszik a szegény többség eszményeit.
Például az iszlám országokból Európába vagy Amerikába tanulni érkezô diák félelmetes kihívásokkal szembesül. A hazájában mindent az iszlám szabályoz, nem csak a vallásos életet, hanem a család és a nagyobb közösségek életét, a gazdasághoz, joghoz, tudományokhoz, művészetekhez való viszonyt is. Nálunk pedig azt látja, hogy bár vannak itt is vallásos emberek, de az élet minden területe mintha önállóan működne, az általánosnak ható zűrzavarban nincs ami össze tudná fogni, rendszerezné a létezést. A szegény országokból érkezôk azt tapasztalják, hogy túl nagy a szabadság, nagyon sok minden meg van engedve a nyugati embernek, ezek az emberek, különösen az amerikaiak ráadásul igen önzôek és magabiztosak, nem érdekli ôket a más élete, a többiek gondja, baja. Akik csak a televízió szappanoperáiban láthatják a távoli Amerika és Európa káprázatos gazdagságát és szabadosságát még taszítóbb képet alakíthatnak ki rólunk. Ezért az iszlám és más hagyományos életrendek követôi, bár értékelik a Nyugat tudományos és gazdasági eredményeit, a nyugati civilizáció egészét veszélyesnek, a szélsôségesek egyenesen sátáninak bélyegzik.
A világot kettéosztó félelmetes feszültségnek oldódnia kellene. A hatalmas és magabiztos város, New York jelképeinek szörnyű pusztulása azt is jelenti, hogy a világ ez év szeptemberétôl kezdve más lett. Ha csak a mát nézzük, többezer ártatlan ember borzalmas kínhalála döbbent meg bennünket. Eltörpengve viszont azon, hogy mi volt a tettesek igazi célja, mi a szándékuk a jövôre nézve, rájöhetünk arra, hogy ez bizony csak valaminek a kezdete. Az USA és szövetségesei, köztük mi magyarok is megtettünk bizonyos válaszlépéseket. Joggal tarthatunk azonban attól, hogy ezeket a lépéseket a támadók, jól ismerve az amerikai és európai gondolkodást, elôre látták és így most is az ô forgatókönyveik szerint zajlanak az események. Igazából arra lenne most szükségünk, hogy ne csupán a mára, hanem inkább a távlatokra tekintve hozzuk meg lényeges döntéseinket. Tekintve, hogy általában nem így szoktuk cselekedni, ez igen nehéz lesz. Viszont a helyzet válságos, ezért elôbb-utóbb máshogyan, bölcsebben kell viselkednünk. A felszabadult emberek világának értékeit, a nyugati fejlôdés hatalmas eredményeit nem pusztán a mai jóllétünk megtartására, hanem bolygónk valamennyi lakosának emberhez méltó életének megteremtésére, bolygónk fenntartható civilizációjának kialakítására kell fordítanunk.
|
