|
Jules Laforgue Marche
funèbre pour la mort de la terre
(Billet de faire-part) Ô
convoi solennel des soleils magnifiques, |
Jules Laforgue Kálnoky László fordítása Gyászinduló a Föld halálára Partecedula Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak, hullámozz,
kavarogj, aranyszínű tömeg, holt húgotok
mögött, kit most temetni fognak, lassan, búsan,
komor zenére lépjetek. Beteltek az idők
! Halott a Föld örökre, egy zokogásba
fúlt halálhörgés után ! Sötét,
visszhangtalan, szélcsendes éjszakán lebeg, mint
puszta roncs, némaság van körötte. Mily álom ! hát
igaz ? nem vagy csak szarkofág, nem több az éj
vizén tragikus, holt tömegnél ? Ó, páratlan,
dicső eposz, te ! Mégis eszmélj !… Nem, mindez véget
ért, aludj örökre hát. Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak… Mégis idézd fel a
kort, midőn nem kísérte, ó, Föld, únt
napjaid sorát másféle zaj, csak
szélmelódiák, csak tompa habmoraj és a falevelek
ezüstös zizegése. De jött egy buja
lény ! Maja szent fátyolát e vézna lázadó
foszlánnyá szakította, és az idők jaja
felsírt a csillagokra… De mindez véget
ért, aludj örökre hát. Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak… Sosem felejted el
a középkor sötétjét, hol a „Dies irae”
halálharangja szólt, Éhség őrölte meg
a vén, földből kiszórt csontokat, s
Döghalál aratta dús vetését. Midőn az ég alatt
reményeveszve állt a riadt ember és
vakon bízott a Kegyben, zsolozsmát zengve
s önfaját átkozva egyben ! De mindez véget
ért, aludj örökre hát. Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak… Zord dómok!
vérszínű oltárok ! ó, ti festett, bús ablakok,
harangzúgás, tömjén, ima ! Hozsánnát
mennydörög a bőszült orgona ! Fehér kolostorok
! sápadt klastrom-szerelmek ! …e korszak
kétkedést szült és hisztériát, kisemmizett
fajunk apátlan volt e Földön, ismeretlen vízen
úszott korhadt fatönkön. De mindez véget
ért, aludj örökre hát. Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak… S a máglyák !
tömlöcök ! ólomkamrák ! a kínpad! Gályák, bordélyok
és tébolydák börtöne, a régi lelemény !
művészetek ! zene ! tudomány ! s
háború, trágyázója a síknak ! Éhség, szomj,
alkohol, ezernyi nyavalyák ! Fényűzés ! unalom
! szeretet és könyörület ! Hány drámát éltek
át e hamvak, míg kihűltek ! De mindez véget
ért, aludj örökre hát. Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak… Hová lett Szakia,
a tiszta szív, az áldott, ki értünk
szenvedett, s helyes Törvényt hozott? S Jézus, a jó, a
bús, aki ingadozott a Hitben, melynek
élt, melyért keresztre szállott ? S kik zord titkok
miatt sok éjt zokogtak át ? Hol vannak
könyveik ? Nincs bennük eszme, érdem? Ó, mennyi
névtelen vérzett el észrevétlen !… De mindez véget
ért, aludj örökre hát. Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak… Ó, márvány Vénusz
! ó, rézkarcok ! elenyésztek ! Hegel bolond agya
! az édes énekek ! Csipkés tornyok,
miket a düh fölégetett. Könyvek,
kárbaveszett győzelmei az észnek ! Minden mocsok s
tűnő fény, mindaz, mit saját fiaid ihlete
alkotott e világon, ó Föld, álom ma
már, csak vakmerő, nagy álom. Már mindez véget
ért, aludj örökre hát. Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak… Aludj örökre hát,
jobb, ha e hihetetlen tragédiát
lidércnyomásnak gondolod, síremlék vagy,
amely vaktában tébolyog …sötétbe veszve,
nincs neved sem. Csak álom volt!
Soha nem léteztél tehát ! Magad vagy !
nincs tanú ! nincs, aki tudja, lássa. Nincs, csak örök
éj időtlen hallgatása… Csak álmodtál,
aludj örökre hát. Ó, gyászkísérete
pazar fényű Napoknak, hullámozz,
kavarogj, aranyszínű tömeg, holt húgotok
mögött, kit most temetni fognak, lassan,
búsan, komor zenére lépjetek. |
Jules Laforgue
rough translation
Funeral march
for the death of the Earth
(Ticket of announcement) O
solemn convoy of the splendid suns, Tie
and untie your vast gold masses, Lordly,
sadly, on serious musics, Lead
the very-slow mourning of your sister who sleeps. Times
are completed! Died forever, Earth, After
a last rail (where a sob trembled!) In
the black silence of calms without echo, Floats
as well as an enormous and solitary wreck. What
a dream! is this thus true? by the night carried, You
are not any more that one coffin, inert block ? Come
to your senses however! Oh! unique epic!... Not,
sleep, it is well finished, sleep for eternity. O
solemn convoy of the splendid suns... And
yet remember, Ground, of the first ages, Whereas
you did not have, in the spleen of the long days, That
the pantoums of the wind, the clamour of the deaf floods, And
the argentinie rustles of the foliages. But
to be impure appears it! this frail revolted holy Maïa
tears the beautiful veils And
the sob of times spouts out towards stars... But
sleep, it is well finished, sleep for eternity. O
solemn convoy of the splendid suns... Oh!
you will not forget the night of the Middle Ages, Where,
in the panic of the knell of the "Dies irae", The
famine crushed the old bones unearthed For
the Plague gorging the mass graves with rage. Remember
this hour when the man terrified, Under
the sky without hope and obstinate of the Grace, Clamait: "Glory with Very-Good", and
cursed its race! But
sleep, it is well finished, sleep for eternity. O
solemn convoy of the splendid suns... Anthems!
bloody furnace bridges! o dark cathedrals, With
the painful stained glasses, in the bells, the incense! And
organ unchaining its hosannas powerful! O
lost white cloisters! pale claustral loves, ... This
hysterical century where the man doubted so much, And
was found only, without Justice, Father. Rolling
by the unknown, on a transitory block. But
sleep, it is well finished, sleep for eternity. O
solemn convoy of the splendid suns... And
stakes! Leaden jails! torture! convict prisons! Madhouses,
towers, brothels, the
old invention! music! arts And
science! and the war fattening the countryside! Luxury!
spleen, love, charity! Hunger,
thirst, alcohol, ten thousand diseases! Oh!
what a drama lived these cooled ashes! But
sleep, it is well finished, sleep for eternity. O
solemn convoy of the splendid suns... Where
thus is Sakia, pure and too sublime heart, Which
bled for any being and says the good Law? And
sad and soft Jesus who doubted the
Faith of which it had lived, of which it died victim? All
those which on the atrocious enigma sangloté? Where,
their books, bottomless, as well as the insanity? Oh!
that the obscure ones also bled in silence!... But
sleep, it is well finished, sleep for eternity. O
solemn convoy of the splendid suns... And
more nothing! o Venus from marble! vain etchings! Insane
brain of Hegel! soft comforting refrains! Up
to date and consumed embroidered bell-towers dashes. Books
where the man put useless victories! All
that the fury of your sons has given birth to All
that was your mud and your so short splendour, O
Earth, is now like a dream, a great dream. Go,
sleep, it is well finished, sleep for eternity. O
solemn convoy of the splendid suns... Do
sleep for eternity, it is finished, you can believe That
this incredible drama was only one nightmare, You
are not any more but one tomb which walks randomly ........ without name in the black without memory. It
was a dream, oh! yes, you never were! All
is only! no witness! nothing sees, nothing does not think. There
are only the black, time and silence... you
sleep have just dreamed, sleep for eternity. O
solemn convoy of the splendid suns, Tie
and untie your vast gold masses, Lordly,
sadly, on serious musics, Lead the
very-slow mourning of your sister who sleeps. |
BACK to
bikk.homestead.com
|
