A ZSIDÓK  TÖRTÉNETE  MAGYARORSZÁGON, BUDÁN

Hágárország…  Noé unokájának, Gomernek a három fia egyike 10 utóddal számolt, többek között Kuzár, Bulgár és Ungri. Ö az Átel ( Itil, azaz a Volga) folyó mentén lakott, a többiek a Dubnik(Duna) folyónál. Mindez csak egy 940 körül élt szerzötöl, Joszippont-tól maradt ránk. Az viszont sokszor elökerült a régi levelekben, hogy Hágárok földjének nevezték a mai országunk területét.

Pannóniába , Aquincum-ba a római idökben érkeztek elöször keleti zsidó katonák, eröszakos besorozottak és kereskedök az iu. II. sz.-ban.
Ugyanakkor  a Bar Kochba lázadás (132-135) leverésére Pannóniából csoportosítottak át három légiós katonai erösítést és a harcok után zsidó rabszolgákat is idehurcoltak a rómaiak. Bethar erödítményben találtak pannón kori leleteket, Pannóniában pedig elökerültek Bar Kocheba érmék, amelyek a Nemzeti Múzeumban találhatók. Az emesai szír eredetü katonákkal zsidók is érkeztek Pannóniába.

                            Erröl az idöröl fennmaradt sírkövek is tanúskodnak:

                                                        
Intercisa-ban (Dunaújváros): Cosmius, a vámállomás zsidó fönöke 225.-ben követ emeltet Septimus Severus császár és anyja, Júlia tiszteletére. (A Zsidó Múzeumban van kiállítva).
III. sz.-ból maradt fenn Solva-Esztergomból egy sírkö a hétágú menorával díszítve.
(a Zsidó Múzeumban megtekinthetö). A városban szír-palesztin kereskedök laktak. A sírkövön görög felirat is található: Egy az Isten.
Más római városokból (Szombathely, Pécs, Dombóvár, Siklós) olajmécsesek, rituális kések is elökerültek. Sárváron a IV. sz.-ban létesített zsidó temetö maradványait is feltárták.

Attila hunjai miatt a rómaiak elhagyták Pannóniát, a zsidók is elmenekültek Pannóniából.

Magyarok vándorlásai. A Volgánál a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek rövid idöre a magyar törzsek. A kazárok vezetöje, a kagán, Bulán király 750-ben a Ny-i keresztény és a K-i mohamedán vallás helyett a zsidó vallást választotta. A karaita elveket követték, akik elfogadták a Tórát, de nemet mondtak a prófétai és rabbínikus tanításoknak.
895-ben a honfoglalással Kazárok egy csoportja a Kabarok is érkeztek a magyarokkal a Kárpát medencébe, söt Árpád vezér egyik felesége is kabar volt. A kabarok zsidó vallásáról a békéscsabai sírok tanuskodnak. Egy kordovai tudós 955-ben levelet küldött József kazár királynak. A levelet Horvátországon és Hungrin országba lakó zsidók továbbították Ruszba és Bulgárba.

Árpád-házi királyok kora:
1050- ben Esztergomban már kialakult egy zsidó közösség rabbival és zsinagógával.
A város zsidó neve: Szitergon volt. Ebböl az idöböl maradt fent az elözöekben említett Menora díszítéses sírkö. Óbudán, a dunai átkelönél is megtelepedtek zsidók, ugyanis erre haladt Kiev felé a délnémet zsidó kereskedök útvonala.
1092. Szt. László Törvénykönyve a szabolcsi országgyülésen 2 fejezettel említette a zsidókat. Tiltotta a vegyes házasságot és a keresztény szolga alkalmazását.
A 11. sz- ból maradt fent az elsö regisztrált név, SAUL. Hászdáj ibn Sáput levele valószínüvé teszi, hogy a IX-X. században már nemcsak vándorló kereskedök, hanem letelepedett zsidók is laktak az országban.

Középkor:
A zsidók 1093-ig háborítatlahul éltek, kereskedtek az országban. Könyves Kálmán ebben az évben törvényt bocsájtott ki a vegyes házasságok és a zsidók vasárnapi munkavégzése ellen. Csak a püspöki székhelyeken, majd a szabad királyi városokban telepedhettek le.
1222. az Aranybulla törvények szigorúan korlátozták a zsidók kereskedelmi és egyéb jogait, a honfoglaláskor itt talált bolgár mohamedánokkal (Izmaeliták) együtt. Nem tarthattak keresztény szolgát, nem házasodhattak kereszténnyel és a kereskedelemben valamint a kézmüvességben is szigoruan korlátozták öket.
1232- ben a beregi törvényekben újra megerösítették ezeket a kizárásokat és tilalmakat.
1220-tól a zsidók foglalkoztak a királyi pénzveréssel (Henuk- Szt. György téren), öket nevezték monetariusok-nak.
A zsidók „tartása”, azaz befogadása, letelepítése az egész középkor folyamán felségjog volt, azaz a királyt illette. A 14. századtól kezdve a király olykor átruházta ezt a jogot a leghatalmasabb földesurakra.
Az 1215-ben kelt Lateráni Zsinat határozatait a magyar uralkodók is alkalmazták, amelyek a zsidó öltözködését és a tulajdonviszonyokat szabályozták törvényekkel.

A budai várban a 13. században épült fel a Régi zsidó negyed, zsinagógával a pénzverdéhez közel. A városrészt a Képes Krónika is említette és leírta, mint a platea Judeorum, ill. Juden Gasse.
A Szombati Kaput (Porta Sabbati), shabbat idején lánccal lezárták és a 2000 lépés törvénye érvényesült. Ez a kapu volt a késöbbi Fehérvári kapu elödje. A régi zsidónegyed temetöje (sepoltura Judeorum) a városfalakon kívül, a mai Krisztinavárosban, az Alagút utca- Pauler utca környékén volt, legrégebbi sírköve 1278-ból van, rajta „Peszah úr, Péter úr fia” felirat olvasható. Néhány sírkö a Fehérgalamb étterembe került beépítésre (3 lépcsofok), az egyiken Teka nevü zsidó kamarás nevét ma is ki lehet betüzni.
Az itt élök kölcsönügyletekkel, kereskedelemmel foglalkozhattak.
1222. II. Endre Aranybullája 24. szakasza eltiltotta a zsidókat a gazdasági vezetöi tisztségektöl.
A szentszéki zsinat viszont már tiltotta a zsidókkal egy fedél alatt lakást, ez volt a térbeli szegregáció.
1233. II. Endre beregi esküjének rendelkezései: az izmaelitákat és a zsidókat ki kell szorítani a pénzgazdálkodásból.
1279.-es Budai zsinat megkülönbözteto vörös posztó kör (cirkules) viselésére kötelezte a zsidókat.
1251. IV. Béla már Királyi Privilégium levéllel védte a zsidókat, mint „Kamarai szolgák”-at. Királyi levelében büntetést helyezett kilátásba azok ellen, akik kövel dobálják a Scola Judaeorum- ot. Két zsidó kincstárnokot is megörökítettek a krónikák: Teka és Henok elnyerték a királyi jövedelméhez kezeléséhez szükséges bizalmat.

A király fennhatósága alá tartoztak, személyes biztonságukat szavatolták és a SZABADSÁGLEVÉL alapján szabad vallás gyakorlási jogot kaptak.

A zsidókat sok üldöztetés és kritika érte az uzsorási - pénzkölcsönzési tevékenység miatt. Mivel az egyház a királynak és a keresztényeknek tiltotta az uzsora-kamatot, ezért ezt a tevékenységet a zsidókra ruházták, akik viszont nem is foglalkozhattak kézmüvességgel, földmüveléssel. A pénz kölcsönzése volt a megengedett tevékenységük az egyéb marginális tevékenységük mellett: házaló kereskedök, használt ruhák, rongyok adás-vétele, közvetítöi kereskedelem.

1095-ben II. Urbán pápa meghirdette a keresztes háborút és a Szentföld megtisztítását. Ehhez pénz kellett, ezért a keresztényeknek is megengedte az addig tiltott pénz szolgáltatásokat (biztosítva nekik a Harmadik Túlvilágot, a Purgatóriumi megtisztulást).
1139-ben a Lateráni Zsinat újra tiltotta a pénzkölcsönzést kamatra a kereszténynek, Lukács intelmeire hivatkozva.

Sokan a tehetös zsidók közül királyi kamaragrófok lettek és sikeresen tevékenykedtek, birtokadományokkal rendelkeztek. Ilyen szabadságlevéllel rendelkezett Henel gróf és fia, akik a királyi pénzverö kamara ispánjai voltak, egyben ök alapították az elsö budai zsinagógát. Erröl tanúskodnak IV. Béla dénárjai, amelynek elölapján a héber pé és a mém betük találhatók. A zsidók fegyvert is viselhettek és a föbenjáró ügyekben a király döntött fölöttük. Arany-ezüsttel kereskedtek (Buda- Mainz között). A királyok, a városok is igényelték a kölcsönt, a likvid tökét. A zsidók adófizetésük miatt élö „zálogtárgyak„ voltak.
1246-50 körül Budára költözött Henel comes, aki a királynéi vámharmincad bérlöje volt és a pénzverö kamara ispánja volt.
Az árpádházi királyok kihalása (1301) után idegen uralkodók vették át az ország irányítását, akiknek nem volt igazán gyakorlatuk a zsidókkal való békés együtt éléshez. Ezek a királyok szigorú keresztényi közegböl érkeztek át és fö tevékenységüket a zsidók eröszakos áttérítésében látták.

Az Anjou Nagy Lajos király idejében kiüzték a zsidókat az országból 1360-64 között. Az ok az eredménytelen megtérítési kísérlet volt, írta Bonfini olasz krónikás a „Cronicon Budense” címü müvében. A pozsonyi zsidóságot, hangoskodásuk miatt kötelezték XII. Benedek pápa 1335-ben kelt rendeletével zsinagógájuk lerombolására.

A pestisvész miatt 1348 és 1360 körül újra kiüzték a zsidókat Buda városából és uralkodói rendelettel eltörölték az országban hátramaradt minden hiteleket. Ezt levélölésnek (Brieftöten) nevezték és kipróbált európai üldözési gyakorlat volt.

1364-ben visszatérhettek Budára, és a 14-16. században kiépült az Új Zsidónegyed a budai vár területén a vár É-i részén a Bécsi kapu tér közelében, a királyi Kammerhof mellett. (Táncsics Mihály u. 26).  Hidat is építettek a másik utcai épületsorhoz.

XV -XVI. sz. 500 fö volt a létszámuk, 1371-ben országos zsidóbírót (iudex Judeorum totius Regni) választottak maguknak. A magas tisztség átruházott bíráskodási és igazgatási autonómiát adott a zsidóbírók kezébe.

A pápai tilalom elöírta, hogy a zsinagóga bejárata nem nézhet az utcára, nem lehet díszesebb és nagyobb épületeket emelni, mint a környezö házak. 1405-ben a városi kereskedelem megerösödött, de a zsidókat ebböl kirekesztették. 1461-ben épült a Mendel telken a gótikus Nagy Zsinagóga (Judenkirche), amely vetekedett a regensburgi nagy zsinagógával.
A zsinagóga a Mendel ház udvarán állt (I. Táncsics Mihály utca 23). A padlózata a mai talajszint alatt 4 méterrel helyezkedik el. 1964-ben tárták fel az ásatások, de késöbb visszatemették a romokat.

A Nagy Zsinagógával szemben az utca másik oldalán felépült a 16-17. században egy Kis Zsinagóga is (I. Táncsics Mihály utca 26), a jelenlegi Középkori Zsidó Imaház. A bejárat mellett találhatók a Logodi utca környéki budai zsidó temetö megmaradt sírkövei, a ház belso udvarán pedig a Nagy Zsinagóga néhány oszlopa van kiállítva.
1381 körül sok zsidó menekült hozzánk a nagy európai pestisvész idején.

Mátyás király engedélyezte a tevékenységüket, de magasabb adókat vezetett be. Az addigi évi 4.000 arany helyett 20.000 aranyat kellett fizetniük. Mivel a királyi bányavárosok és a zsidók adói összesen 30.000 aranyra rúgtak, a 20.000 arany valószínüleg tulzó adat. Mátyás után az adó lecsökkent évi 8.000 aranyra. A régi zsidóbíró helyett 1470-es évektol zsidó prefektúrát (praefectus Judaeorum) kellett alapítani, ennek vezetöje a budai MENDEL Jakab és családja volt és mint a föbíró, adókivetöi jogokkal és saját börtönnel is rendelkezett. A zsidókra kivetett adókat a prefektus osztotta szét a családok között. A prefektus a rangját megilletöen mentességet élvezett a megkülönbözteto zsidó öltözék viselése alól.

Mátyás, amikor a nápolyi Beatrix feleségét fogadta Székesfehérváron 1464-ben, díszes 16 fös kürtös zsidó bandérium vonult a királyi pár elött és kísérte öket fel Budára. Bonfini olasz krónikás írta le a zsidók díszes ruházatát. A budai zászlóra Dávid hatszögü pajzsát (Mogén David) hímeztették fel.
II. Lajos király még az ezüst edényeit is zálogba helyezte a zsidó pénzkölcsönzöknél.
Ebben a korban történt az elsö vérvád Nagyszombaton: 12 férfit és nöt máglyán égettek el büntetésképpen.
Vérvád:
A zsidók közösségeket többször illették ezzel a képtelen váddal, hogy rituáléikhoz keresztény lány, vagy gyerek vérét kell felhasználniuk. A vérrel való érintkezést, akár egy menstruáló zsidó asszony érintését a mózesi elöírások szigorúan tiltják, A VÉR ellen szól Mózes III. könyve 7. 26-27 és 3. 17. „… azon személy, aki vért eszik, annak lelke kiirtódik”. A hús áztatását is ½ órára írja elö a kikóseroló törvény, melyet kisózás követ. A menstruáló asszony  (Niddoh) is szigorúan érintetlen volt és csak a rituális fürdés- alámerítkezés melyet a Mikvoh fürdöben végeznek el, ismerték el az asszonyt tisztának.
Kapisztrán János, a hittérítö pogromjai is ismertek voltak. Budán nem vehettek külföldröl jött árút, ez az árumegállító jog a királyi várost illette. Piros süveget, köpenyt, azon sárga kört kellett viselniük, megkülönböztetésül.

A régi zsidónegyed temetöje a sepoltura Judeorum a városfalakon kívül, a Várhegytöl nyugatra a mai Krisztínavárosban, az Ördög-árok mentén (Szent Pál patak) a mai Pauler utca, Attila út környéként alakították ki.
Megalakultak a történelmi hitközségek: Buda, Esztergom, Sopron, Tata, Óbuda

TÖRÖK idöszak:
Mohács gyöztesét, Szulejmánt az „alaman”, azaz német zsidók fehér gyászruhában és a város kulcsával várták, eléjük menve Dunaföldvárig.
A németek, a magyarok egy része elmenekült Budáról. A törökök a zsidóknak megkegyelmeztek, majd hajókra rakták öket és Szófiába, Isztambulba, Szalonikibe, Vidinbe és Kavala városokba szállították, majd váltságdíj megfizetése után szabadon engedték öket, illetve integrálódtak a helyi közösségbe és a kereskedelembe.
A zsidók kb. 2500 lélekszámmal letelepedtek az Oszmán Birodalom területén. Bár a budai zsidók askenázi eredetüek voltak, a török birodalom közösségei szefárdok voltak. A Genezáreti tónál, Cfatban 1554-ben 12, 1956-ban 15 magyar család élt.
A magyar vezetés Pozsonyba menekült. Az eladósodott grófok újra vérvádat koholtak egy elveszett csecsemö miatt: erre 30 zsidót égettek meg.
 1529-ben a zsidó utca lakatlanná vált, a zsidók házait eladományozták: így Szapolyai és Ferdinánd uralkodók ajándékozták el az üresen álló házakat.
Budát a törökök 1541. aug. 29.-én csellel foglalták el, a zsidók helyére ( Jehudiner Jolu volt a Zsidó utca = Szt. Márton u.) askenázi (német eredetü, nyelvü zsidók Bécsböl) és szefárdi zsidókat (spanyol és a török területekröl, így szír) telepítettek, de visszajöttek a városba a budai zsidókból is.
A 238 keresztény család mellett 75 volt budait és 28 vendég zsidó családot tartottak számon. A „Könyv Vallása” követöi szabadságban éltek és kereskedtek. Mint nem mohamedánok, adót kellett fizetniük a török összeírás alapján. A város zsidó neve: Budun volt.

A 16. sz.ban 3 zsinagóga is müködött a városban. A gótikus Nagyzsinagóga a Mendel ház körül (Táncsics M. u. 23 ) a várfalon épült 1461-ben. A Vizivárosba is kitelepültek, amelyet törökül Zsidóvárosnak hívtak. Itt 1000 zsidó lakott, itt épült a 3. zsinagóga.
A zsidónegyed új temetöje a mai Batthyány utca környékén létesült, mert a vár ostromában vegyesen temették el a keresztényeket régi temetöjükbe, így az vallásilag használhatatlanná vált.

A török idokben a zsidókat önálló közösségnek tekintették, belsö ügyeikben széleskörü autonómiával rendelkeztek. A közösség világi vezetöje a kethüda volt, aki viszont erösen függött a török adminisztrációtól. A belsö ügyekben a rabbi döntött, öt a törökök papasz-nak, vagy hákhám-nak hívták. Arslan papas és David papas voltak az ismert rabbik.
Szabadon kereskedtek és kézmüves munkát is folytathattak. Híresek voltak a zsidó paszománykészítök és a seják nevü posztókészítök. Folytattak pénzkölcsönzést is és mindig volt forgótökéjük, hiszen minden vagyonuk a pénztöke volt. A kamat havi 3%-ot tett ki.
A zsidókat a törökök megbízható partnernek tartották, rájuk bízták a révek, vámok és pénzváltóhelyek adóinak beszedését. 1601-ben kinevezték Musza zsidót a budai és a pesti kikötök felügyelövé. 1556-ban Szalimun jahudi lett a pénzügyi hivatal vezetöje. A törökök is adót fizettek jövedelmük alapján

1598. magyar-osztrák visszafoglalási próbálkozás harcaiban a várat a zsidók is védték. Egy nö sütötte el a sorsdönto pillanatban a császáriakra egy ágyút, akik erre visszavonultak és a vár megmenekült. A törökök erre eltörölték a zsidók adóit. 1602-ben is újabb visszafoglalási harcok voltak. A Vízivárosban is élö zsidók egy darabig feltartóztatták a seregeket, majd bemenekültek a vár falai mögé.
A sikertelen harcok után is fennmaradtak a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok a királyi Magyarországgal. Ruhanemü, érc, állatbör, posztó és késztermék kereskedés folyt É és D között.

A 17. században Budán több zsinagóga is müködött. Volt egy Régi ( Táncsics M. u. 26) és egy Új zsinagóga ( Táncsics M. u. 23), de a Tabán környékén is ismertek egy zsinagógát. A budai közösség három irányzata, az askenázi, a szefárd és a szír zsidók részére.

1686. újra megkísérelték Buda visszafoglalását. 68.000 ostromló vonult fel 10.000 fö várvédövel szemben. A zsidók újra a törökök mellett küzdöttek, bár a császáriak felkoncolást hirdettek megtorlásul.

Az ostromban 730-an meghaltak, szabad préda áldozataivá váltak, a 400 fö túlélö csak nagy váltságdíjjal szabadulhatott ki a fogságból, amelyet a prágai zsidó közösség állt. Sokakat a muskétások mentettek meg, az imaterembe menekülökre viszont rászakadt az égö tetözet. A temetöik sírköveit az újjáépítéshez használták fel, pl. Sára úrnö köve a Karmelita kolostorba került.

A pusztulás neve a Hurban, mint Jeruzsálemé. A gyászdalt és történetet a Megillah Oven-t (Buda krónikája) a budai Isaac Schulhof írta meg. Lotharingiai Károly herceg 35 Tóra tekercset foglalt le. Worm-ban egy könyv 72 vértanú nevet említ meg.
A zsidók csak 1690-ban kaptak újra engedélyt a Vizivárosban egy imahely építéséhez.

Ezidöben Erdélyben a zsidók egy megítélés alá estek az anabaptistákkal és a többi protestáns szektával
A 16. században az unitárius irányzaton belül megjelent a judaizáló szombatosok mozgalma. Ök elfogadták krisztust megváltónak és az Ó- Újtestamentum keverékét valósították meg. A szombatot ismerték el az Úr napjának, pászkát ettek, nem kereszteltek és betartották a zsidó étkezési szokásokat. A 17. sz. elején egyik vezetöjük Péchi Simon megtanult héberül. Bethlen Gábor fejedelem udvarában nagy karriert futott be. A változásokkal I. Rákóczi György fejedelem megtiltotta a vallásuk gyakorlását és katolikus visszatérítésüket akarta.

 Császári korszak:

A törökök kiüzetése után a velük kolaboráló (azaz velük együtt élö) zsidók is eltüntek. Az elnéptelenedett vidékre, a városokba külföldröl toboroztak új telepeseket, kézmüves lakosságot. Eközben a zsidókat Európa más részein szigorú korlátozások sújtották.

1726-ban III. Károly „Familien Gesetz” törvényében Morvaországban, majd az örökös tartományokban megtiltotta a nem elsöszülött fiúk letelepedését, házasságát, Bajorországból és Galícia-Bukovinából is kezdtek zsidó telepesek beköltözni. De tilos volt a zsidóknak a városokba letelepedni, ezért új települési forma alakult ki: a földesurak földjeire költöztek, megtürt telepesként. Adóért jogi és hatalmi védelmet kaptak (Schutzbrief) és birtokrészt vehettek ki haszonbérbe, pálinkafözést is folytathattak (lsd. Napfény íze c. film). A Védlevél lehetövé tette a zsinagógaépítést is.
Esterházy család: burgerlandi 7 községébe
Zichyk: Óbudára, mely akkor egy mezövárosi falu volt
Batthányiak: Nagykanizsa környékén

1735-ben Magyarországon 11.621 zsidó élt, de 1787-ben már 83.000 zsidó lakost számoltak össze.
Mária Terézia nem szerette a zsidókat, kitiltotta öket Budáról és a bányavárosokból. Új adóformát vezettek be ellenük, a Türelmi, megtürési adót, amelyet a királynö pénzének neveztek, a hivatalos „Malke-Geld „ volt. Ez az elsö évben 20.000 Ft adót jelentett. Sok zsidó telepedett át ennek ellenére Galíciából. A szabad királyi városok kiváltságlevele tartalmazta, hogy nem kötelesek zsidókat városukba beengedni. Ezzel a joggal sok város élt is.

Így ÓBUDA is:
1349-ben ide telepítették ki a királyi város falain kívülre a budai zsidókat.
Pozsony után itt élt a legnagyobb közösség. A törökök kiüzése után el kellett hagyniuk Budát és Pestet is, nem lakhattak királyi városokban. Budára csak a 18 sz.- ban telepedhettek vissza.
A városok helyett a földesurak birtokain telepedhettek meg, communitas jogi szerzödéssel. Óbuda akkoriban a Zichy család mezogazdasági birtoka volt a 13 zsámbéki településsel együtt. Ide cseh és morva eredetu zsidók jöttek, a város neve: OFEN JASÁN volt.

1626-ból származik az az óbudai kehely, amely jelenleg a New York-i Zsidó Múzeumban található. 1746-ban Mária Terézia végleg elüzte a zsidókat Budáról, így költöztek át Óbudára.
Szabad jogokat kaptak, de adót kellett fizetniük, a keresztény ünnepeken a boltokat zárva kellett tartani és tüzoltóságot kellett fenntartani. Választott zsidóbírójuk is volt, esküdt tanáccsal.

1735-ben már 206 zsidó élt itt, 1822-ben Óbuda lakossága: 4000 katolikus és 3210 zsidó volt Házaló kereskedök tevékenykedtek, kézmüvesek mesterséget folytattak (varga, szabó, arany müves). Régi szólás volt: „Annyian vannak, mint Óbudán a zsidó gyerekek ..”
Vallási helyeik: zsinagóga imahely, rituális fürdö (mikve), vágószék sakter mészárossal, körülmetélö (mohél), ált. iskola (héder), talmud iskola, kórház, patika, községház, és rabbilakás. Ezek az épületek a mai Lajos utcában, az akkori Zsidó utcában voltak megtalálhatók.
Óbuda speciális készítményei voltak: nádcukor, nyúl- és báránybör, ócskavas, kékfestö textilek

A Goldberger család öose, bizonyos Perec, eredetileg itáliai aranymüves család volt, onnan telepedtek át Óbudára. A textilgyár alapítója Goldberger Ferenc 1755-ben Óbudán született. Fiatalon textilnemükkel, kékfestö ruhaanyaggal kereskedett a pesti vásárokon és saját fabódéja volt. A cseh Stribrall mesterrel társulva 1785-ben alapította kékfestö üzemét, 1800-ban már textil lerakatokkal rendelkeznek, 1857-ben fontos országos gyár volt és mint királyi szállítót Ferenc József király is meglátogatta. A Dunáról érkezett, mert a macskaköves óbudai út megsínylette volna a császári felség ülepét… írták a korabeli lapok.  450 munkás dolgozott a mai III. Lajos u. 138. sz. alatti gyárban, amely 50 országba szállította termékeit. A pesti vásár rendezése után saját boltot nyithatott, ahol az országban harmadik helyen (a Nemzeti Színház és a Pilvax után) ö rendelkezett gázlángvilágítással.
1867-ben nemesi rangot kaptak, a család akkori feje, dr. Buday-Goldberger Leó 1932-töl a felsöház kinevezett tagja lett és a Horthy fiú, Miklós a cégnél igazgatósági tag volt. Együtt kártyázott a kormányzóval, Horthy Miklóssal és a zsidók azt is mondogatták… ameddig a Goldberger együtt kártyázik a kormányzóval, a zsidókat nem érheti baj… ennek ellenére kitaszítottként 1944-ben Mauthausen-ban halt éhen a haláltáborban.

Óbudai zsidó temetö (Bécsi út) : ossárium, régi sírok. Itt eltemetve a híres Mosé Münz is, az elsö óbudai rabbi.
Óbudához tartozott az Újlaki kerület, a mai Frankel Leó utca környéke. Itt már a 14. században is éltek zsidók, majd 1700-tól nyugati askenázi zsidók vándoroltak be. A fejlödést a gyógyvízek feltárása jelentette (Császár, Lukács fürdok) , majd Irgalmas rendi kórház épült  a területen.

1888-ban épült a mai gótizáló kis zsinagóga, Fellner Sándor tervei szerint.
1928-ban készült el a hitközség hatemeletes bérháza (ilyen körülvett zsinagóga van Brooklyn-ban). 51 család élt itt a rabbival, a hitközség tagjaival és gazdag családokkal a modern központi fütéses, gáztüzhelyes, csempés lakásokban. 1944-45-ben a németek lóistállónak használták az imaházat.  A mai közösség 1500 hívöt számlál és Verö Tamás fiatal rabbi vezeti a közösségét, valamint a Szarvasi Zsidó Tábort.

Budán a Halász utcában is állt egy kisebb imaház.
Óbudai Téglagyár
Bécsi út 134. Szomorú emlékhely, ahol a Fussmarsch idején ide gyujtötték a zsidókat, akiket gyalog hajtottak a nyugati határhoz, hogy a németek védörendszerét építsék 1944. öszén.

 Vissza a fölapra