Páran már értesülhettek egy, az Ady büféjéhez odatapasztott, kék filccel írt hirdetésbõl, hogy újraindul az iskolaújság. Embereket keresünk. Csakhogy õk nem keresnek minket.
Múlt hónapban néhányan összeültünk, ötleteket gyûjteni. Lett is pár javaslat, kiosztottuk a szerepeket, mindenki örült a feladatnak, ahogy lelkes, de tapasztalatlan embereknél szokás. Telt az idõ, és többé-kevésbé mindenki elkészült a munkájával. Cikkek, rajz, irodalmi rovat (soroltam a teljesség igénye nélkül)- azonban a lap még mindíg nem jelent meg.
Szerkesztõ kéretik. Belevaló ember, ha szabad valakitõl idéznem.
Szó nincs róla, remek ötlet az újság, és tény, hogy sok türelmet, idõt és egyéb áldozatokat kíván meg attól, aki mindezt vezetni vagy egyengetni szeretné.
De szerintem ebben az esetben nem feltétlenül ez akadályozza meg a lapot a megszületésben, immár közel két hónapja, ha jól számolom. Sokkal inkább a lelkesedés, az akarat hiánya az, amiért, ha így megy tovább, még egy évre megfosztjuk magunkat a szabad véleménnyilvánítás egyik formájától.
Vagy jól van ez úgy, ahogy van? Majd megoldja más? Lehet, hogy végsõsoron mindegy, hogyan húzzuk ki azt a hátralevõ pár évet az iskolában, csendben meghúzódva, nehogy valaki felfigyeljen ránk.